Magyar Jövő, 1949. május (48. évfolyam, 101-125. szám)

1949-05-02 / 101. szám

VEZÉRCIKKEK A VILÁG SZIVE SZÓLALT MEG ... “Mi köze a népnek ahhoz, ha én háborút viselek?” — kérdezte felháborodott Ferenc József, amikor, 1859-ben, az olasz háború ellen kissé zúgolódtak az emberek. Ferenc József ekkor még joggal mondta ezt: még akkor is olyan világ járta — mint évezredek óta — hogy a császárok háborút üzennek és a népek, ha nem is lelkesen, de követik őket. Ez volt a dolgok menete és miért is változzon ez? “Háborúk mindig voltak és mindig lesznek,” tartja egy gyönyörű közmondás, — miért is legyen hát most máskép, mint évezredeken át? De egyszer minden álom véget ér és a Párisban most ülésező békekongresszus alaposan felrázza a háborúra készülő urakat álmukból. Az emberiség fellázad az ellen, hogy az ő bőrére az urak háborút viseljenek. Az EMBERISÉG lázadt fel ellene és nem — mint eddig — egy kisebb vagy nagyobb rétege. Maga a teljes emberiség mozdult meg, kettős értelemben a teljes emberiség. Először is földrajzilag. Valóban: a teljes földkerekség minden pontja küldött delegátust a kongresszusra; a kongresszus küldött jegyzéke a legteljesebb atlasz. Az északi saroktól a déliig és kelettől nyugatig nincs országai a világnak, mely ne képviseltette volna magát. És a teljes emberiséget reprezentálta a kongresszus abban az értelemben is, hogy osztályhelyzettől, foglalkozástól és ideológiától függetlenül, MINDENKIT egyesít, aki nem akarja, hogy egy újabb háborúban mindnyájan elpusztuljunk. A világ legkülönb tudósai mellett egyszerű népeknek oly néptanítói, akik maguk is csak néhány éve tanultak meg írni-olvasni, ateista munkások mellett püspökök és papok egész sora, írók mellett hivatalnokok, a kor legnagyobb festői oldalán parasztok. MINDENKI ott volt, — a nagytőkén kívül az egész emberiség. És azért jöttek, hogy az emberiség legnagyobb igyekvését, legszentebb célját szólaltathassák meg. Azt az igyekvését, hogy zavartalanul, alkotó munkában, boldogságban azaz — békében éljen. Lesz-e, eljövendő korok számára, irtózatosabb tünete a mai korszaknak, mint hogy négy évvel a második világháború után újból háború lehetősége előtt állunk? El tudják-e majd képzelni, hogy a mai kulturális fejlettség és az emberiség túlnyomó nagy többségének ily eltökélten háborúellenes álláspontja dacára még egyáltalán szóba sem jöhet a háború? De hát ÍGY VAN, és így szembe kell nézni a helyzettel. Szembenézni a dolog jelentőségéhez mért keménységgel. És ezt annál könnyebben tehetjük, mert ez a szembenézés nagyon kedvező eredménnyel zárul. “Lehetőségeink a háború ellen határtalanok,” mondta a kongresszus egyik előadója; e határtalan lehetőségek valóban a világ utolsó emberénél végződnek. Egy maroknyi kis érdekelttől eltekintve a teljes emberiség békét akar. És ha ez a túlnyomó nagy, ez a lehengerelőn nagy többség érezteti is — érezteti minden alkalommal, minden rendelkezésére álló eszközzel és EGYSÉGESEN — ezt az akaratát, akkor nem is lesz háború. Ha egységesen szóltunk szembe a háborús szándékkal, akkor minden háborús szerződés egy darab rongy papírrá válik. Hogy egy rongydarab papírrá válik-e vagy a házunkra tett csóvává: TŐLÜNK FÜGG. A kongresszus minden igyekvése eredménytelen marad, ha minden egyesünk — én, te, ő, mi mindnyájan — nem tesszük meg a magunkét ahhoz, hogy az elhangzott beszédek, a hozott határozatok ne a levegőben puffogjanak el, hanem a közéletnek egy minden nappal hatékonyabb tényezőjévé váljanak. Tőlünk függ, hogy minden nappal fokozódó mértékben egy, a teljes közéletet uraló kérdéssé váljanak. És attól, hogy egyéni életünknek is egyik legfontosabb pontjává tesszük, mától kezdve AKTÍV harcosa leszek a békének. Házunkon a csóva: ki akarjuk-e várni, mig a házat felgyújtja? Ki akarjuk várni, mig bennégünk? • A világ szíve szólalt meg a kongresszuson és teli torokkal kiabálta: Békét akarunk! A háború elleni hadjárat első ütközetét ezzel a hatalmas megmozdulással a békefront nyerte meg. Rajtunk áll — rajtam és TE rajtad — hogy továbbra is győzünk-e? Por Leo, Paris. fr .......................................................^..........................—...................... —— CONGRESSMAN ORIPP „ - . By YOMEN — Számítson neki duplán!Mindig ellenünk szavaz! INDOKÍNA DALAT. — Annám volt csársára, Bao Dai, négy évi száműzetés után visszatért az országba, hogy francia védnökség alatt egy Viet Nam Uniót állítson fel. A franciák ezzel a fogással remélnek véget vetni a három éve folyó szabadságharcnak, amelyet vietnami nacionalisták vívnak Ho Csi Minh vezetése mellett, aki Bao Dai-t árulónak nevezi. Bao Dai akkor hagyta el az országot, 1945- ben, amikor a vietnamiak megkezdték szabadságuk követelését. Most a franciák amolyan félszabadságot ígérnek a Viet Nam Uniónak, amely magában foglalná Annamot, Tonkint és Kochinkinát, vagyis Indokina öt tartománya közül hármat. Ez az elképzelés nem fog egykönnyen megvalósulni. TRIESZT Nyolcezer városi és vidéki közalkalmazott lépett sztrájkba magasabb bérekért és majd minden közszolgálat megbénult az életbevágó fontosságúak kivételével. Úgy a baloldali, mint a többi szakszervezetek támogatják a sztrájkot. DÉLAFRIKA JOHANNESBURG. — Hármas vonatösszeütközés következtében 72 utas életét vesztette, 92 pedig súlyosan megsérült. A Délafrikai Unió történetében ennél borzalmasabb vasúti szerencsétlenség még nem történt. Három villanyvonat, amely ugyanabban az irányban száguldott, Orlando közelében egy magas vasúti töltésen egymásba szaladt Natic községnél, tíz mérföldnyire Johannesburgtól. Csak az egyik szilánkokra tört vasúti kocsiban 40 utas lelte halálát. JAPÁN TOKIÓ. — Tísz ütött ki egy árvaházban. Egy 16 éves hadiárva Hirosi Nakamura, 11 apró árvagyereket megmentett a tűzhaláltól. Az apróságok életkora 4 és 6 év között váltakozik. Bentrekedtek a második emeleti folyosón. Nakamura felsietett, minden gyereket bebugyolált ágyneműbe, kilencet kidobott az ablakon és az utolsó kettővel a karjain maga is kiugrott. Egyik gyermeknek sem esett komoly baja. Az ugrásnál Nakamura egyik lába eltört és kezén égési sebeket szenvedett. Szüleit 1945-ben a bombázás ölte meg Jokohamában, úgy került az árvaházba. KANADA ALBESTOS, Quebec. A katolikus munkásfederációba tartozó 5,000 aszbesztbányász, a Johns-Manville Corporation alkalmazottai, 15 százalékos béremelésért sztrájkot már február 13-ika óta. A bányavállalat a béremelés megadása helyett most azt a kicsinyes bosszút eszelte ki, hogy kilakoltatja a sztrájkoló bányászokat, akik a bánya tulajdonában levő munkásházakban laknak. A vállalat arra hivatkozik, hogy házbérnemfizetés miatt kergeti ki őket a lakásokból, ám a városban minden ház a bányavállalat kezében van, a házbért a bérekből azonnal le szokták vonni hetenként, így akarják megfojtani a sztrájkolókat, de ez nem fog simán menni. imanansony ÍGY kiáltotta ki a magyar nemzet SZÁZ ÉVVEL EZELŐTT FÜGGETLENSÉGÉT 1849 tavaszán “Európa csendes, újra csendes, elzugtak forradalmai. ..” A francia köztársasági elnöki székben már Bonaparte Lajos, a burzsoázia kiszemelt diktátora ül. A bécsi felkelés vérbefojtva, Németországban már csak a komédiává züllött frankfurti nemzetgyűlés tengeti életét, de annak napjai is meg vannak számolva. Csupán a kis Magyarország harcol elszántan, rendíthetetlenül szabadságáért. De ez a kis ország annál nagyobb fejfájást okoz a reakció hatalmainak. Márciusban titkos tárgyalások kezdődnek a cári seregek bekapcsolására a felkelt magyar nép elleni harcba. És Palmerston angol külügyminiszter, Bevin méltó előde, aki szavakban a demokrácia támogatójának játssza ki magát , áldását adja a szövetségre. Az angol külügyminiszter a magyar győzelemtől az “európai egyensúlyt” félti. .. • Március első napjaiban egy császári manifesztum hozza izgalomba Bécset és az egész monarchiát. A Ferenc József és miniszterei által aláírt manifesztum szétkergeti a birodalmi alkotmányozó gyűlést és kihirdeti az önkényuralom egyedül üdvözlítő alkotmányát. Ez az alkotmány a monarchia minden nemzetiségét megfosztja önrendelkezési jogától, Magyarországot pedig egyszerűen az osztrák birodalom számos tartományai egyikének nyilvánítja. Hogyan válaszol a nemzet erre az aljasságra? Győzelmek sorozatával. A legendáshírű Bem apó diadalmenetben vonul előre, véres csaták után Damjanich és hadvezértársai fényes győzelmet aratnak Szolnokon, Hatvannál, Tápióbicskén, Isaszegen, Vácott. Az ellenség fejveszetten menekül, a dühtől fuldokló császár elcsapja Windischgraetz főparancsnokot és helyébe Weiden táborszernagyot nevezi ki. A dicsőséges magyar tavaszi hadjárat lázba hozza egész Európa forradalmárait. Debrecen, a forradalom fővárosa ujjong, akárcsak az egész ország. A Debrecenben ülésező képviselőházban erősödik a baloldal. Megélénkül a köztársasági propaganda. Április 5-én a középpárt és a függetlenségi párt egyesüléséből megalakult a “radical párt,” amely 97 képviselőt számol, az országgyűlés akkori létszámának mintegy egyharmadát. A párt “Magyarország demokrata köztársasággá alakítását” vette programjába. A népet mind erősebben egy régóta szunnyadó, de most hirtelen erővel feltámadó eszme hatja át: a teljes nemzeti függetlenség, a Habsburgoktól való végleges elszakadás gondolata. Kossuth, amerre csak jár, ezt hallja mindenütt. Ezt hallja április 7-én Gödöllőn is, amikor megjelenik az oda győzelmesen bevonuló csapatok előtt és azok Damjanich buzdítására megéljenzik őt — mint Magyarország kormányzóját. • Visszaérkezve a frontról, Kossuth április 13-án titkos ülésre hívja össze a törvényhozást. “Uraim — mondja — elérkezett az ideje, hogy a nemzet véglegesen szakítson a hitszegő Habsburg-házzal. A nép és a honvédség mindenütt ezt követeli. De ezt követeli a nemzet érdeke is, ha azt akarjuk, hogy a Veronában rövidesen összeülő európai konferencián független és egyenrangú államként kezeljenek bennünket. . .” A teremben pillanatig döbbent csend támad, amelyet a baloldal lelkes éljenzése és tapsa szakít meg. A jobboldalon azonban nagy a bizonytalanság. A reakciós “békepárt” vezetői nyíltan nem mernek kiállania javaslat ellen, csak éppen az időpont alkalmasságát vitatják. Kossuth azzalzárja be a tárgyalást, hogy ismeri a többség hangulatát és másnap nyílt ülésen ebben az értelemben fog előterjesztést tenni. Az ülésteremből távozó képviselők csoportokba verődve folytatják a vitát. A békepárti Hunfalvy Pál ellenzéki szavazókat szervez a javaslat elgáncsolására. Madarász László, a baloldal vezére viszont a népet mozgósítja; ez nem nehéz, mert Kossuth javaslatának híre hamar kiröppent és órák alatt leírhatatlan népszerűségre tett szert. • Izgalommal és várakozással teli éjszaka után verőfényes reggelre ébred a forradalmi főváros. Beláthatatlan sokaságban özönlik a nép a református főiskola felé, ahol a képviselőház üléseit tartani szokta. Percek alatt megtelik a karzat és az elégedetlenség moraja zúg végig a tömegen. — Bocsássanak be mindenkit! — De polgárok, ha nincsen hely... — Akkor tartsák az ülést a piacon! — Nem is a piacon, hanem a nagytemplomban! Ez az utóbbi ötlet általánozó helyesléssel találkozik. Két képviselő javaslatot tesz erre bent a teremben, de a békepárt ellene van a dolognak. Félnek a nyilvánosságtól, mert tudják, hogy álláspontjuk népszerűtlen. Megérkezett Kossuth s ez egyszeriben eldöntötte a kérdést. A házelnök vezetésével a képviselők ünnepélyesen átvonultak a Nagytemplomba. Elől Kossuth halad a honvédelmi bizottmánnyal. Amikor belép a templomba, viharos éljenzés fogadja. A zsúfolásig telt hatalmas csarnokban feszült figyelem közepett kezdődik meg az ülés. Kossuth emelkedik szólásra. Érces hangja, szikrázó tekintete lángragyújtja az egész gyülekezetet. És amikor kimondja a várva-várt szót: “Magyarországnak szabaddá, függetlenné kell lennie” — ellenállhatatlan erővel tör ki a lelkesedés vihara. Az éljenzés negyedóránál is tovább tart. — Meg kell mondanunk Európa népeinek — folytatja Kossuth —, hogy irányukban békét és baráságot óhajtunk és tisztelni fogjuk minden nemzetnek jogait, de megkívánjuk, hogy a miénket is tiszteljék! Nekünk, uraim, el kell foglalnunk Európában azon állást, hogy rólunk nélkülünk senki se rendelkezzék ...” — Ismét tapsvihar, majd Kossuth előterjeszti indítványát: legyen az ország független, száműzzék örökre a Habsburg császárokat. Ahogy Kossuth befejezi szavait, megelevenedik a színpompás gyülekezet, amelyben a falusi asszonyok népviselete a képviselők sötét attilájával, a főrendek díszmagyarja az egyszerű polgárok ünneplőjével váltja egymást. Kalapok repülnek a levegőbe, kendők lobognak, így élteti a nemzet a függetlenséget. Utána egy emberként fogadják el Madarász László indítványát, hogy a független magyar állam első kormányzó-elnökének Kossuth Lajost javasolja. • Népünnepélyek sorozata ünnepli országszerte a nagy eseményt. 50,000 debreceni polgár fáklyászenével hódol Kossuthnak, ujjongó érzelmeiket Tóth Mihály református pap tolmácsolja. Hajdúböszörmény népe feliratában már a köztársaság kikiáltását követeli, ugyanígy Hajdúnánás és Fejér megye törvényhatósága, ünnepelnek az újságok is. Táncsics Mihály lapja így ír: “Változtasd, Uram, azon hazánkfiát, ki tán tanácsolni fogná, hogy a Habsburgok mégegyszer Magyarország fejedelmei legyenek, változtasd őt, kérünk, olyanféle barommá, mely az ökröt és a szamarat együtt ábrázolná... És a barmot alakítsd olyformán, hogy hátán legyen egy Habstmrg-ivadék, kezében korbánccsal szünet nélkül korbáthalmot Szünet nélkül korbácsolja. . .” A Függetlenségi Nyilatkozat megszövegezésére öttagú bizottságot alakítanak, melynek vezetője Kossuth Lajos, tagjai között pedig Horváth Mihály Csanádi püspök is helyet foglal. Négy nap alatt készül el a nyilatkozat, amely hatalmas vádirat az áruló Habsburg-ház ellen. Miután a képviselőház és a felsőház együttes ülésén elfogadja, a nyilatkozatot szétküldik valamennyi kormánybiztosnak ünnepélyes kihirdetésre azzal, hogy egyszersmind “minden elmeket, felírásokat, jeleket és bármi egyebet, ami a száműzött dinasztiával összeköttetésben van, minden közhivatalos és nyilvános helyeken el kell terülni és távolítani.” A nemzeti címerről lekerült a korona és helyét koszorúba helyezett kard foglalja el. • Így lett három évszázadnyi gyarmati sors után elsőízben függetlenné a magyar nemzet. De a végleges beteljesülés csak száz esztendő múlva következett el. k. p. Kilakoltattak egy falábú aggot NEW YORK. — George Sanders, 74 éves falábú aggastyánt minden hivatalos végzés nélkül kilakoltattak egy east harlemi pincelakásból, amelyért négy éven keresztül havi 25 dollár házbért fizetett és amely a Quality Grocery Store tulajdona. A háztulajdonosnő, Edwin Pucell és ügynöke, Arthur Lucas asszony ugyanazok a személyek, akik márciusban egy 68 éves asszonyt tettek ki az utcára, aki két nap múlva meghalt. A harlemi munkanélküliek tanácsa és a harlemi lakószövetség magáévá tette a szerencsétlen öreg ügyét. Kisiklott a vonat: tizenhét sebesült FORT WAYNE, Ind.— A Pennsylvania vasúttársaság egy vonata New Yorkból Chicago felé haladva kisiklott: hat Pullman kocsi és az étkező lefutott a sínekről, de nem borult fel. A 17 sebesülés könnyebb természetű az eddigi jelentések szerint. Az okát nem tudják. Tűz egy harlemi bérházban NEW YORK. Három tűzoltó könnyen megsebesült és tíz család kénytelen volt lakásából az utcára menekülni, amikor heves tűz ütött ki egy ötemeletes bérház pincéjében, amely egy-kettőre lángokba borította az épületet. A három tűzoltó oltás közben sérült meg. Valamikor rokoni fogalmat jelentettek a dinasztia és a háború szavak. A háborúkat az uralkodóházak érdekének szolgálatában indították el. A Hohenstauffok, a Plantagenetek, az Anjouk, a Palailogosok, a Bourbonok, a Romanovok, a Hohenzollernek,a Habsburgok, a Stuartok, a Savoyaiak, majd a Parvenu Napóleonok kezdtek háborúkat különböző örökségi jogcímeken, amelyekben rendszerint csak a cím volt meg, de nem a jog. Nagy Frigyes egyik mondása jellemezte leginkább ezeknek a dinasztikus háborúknak a természetét: “Nekem azért kell miniszterelnök mondotta , hogy kitalálja a háború jogcímét, ürügyét, a háborút már én magam csinálom.” A dinasztiákra azonban rossz idők járnak. Az első világháború összetörte Hohenzollernek, Habsburgok trónját, a nagy orosz forradalom elsöpörte a Romanovok véres uralmát, Kemal pasa a török szultánt űzte el. A második világháború a Szavojai - ház uralmának vetett véget, megszüntette a Karagyoigyevicsek jugoszláv királyságát, öszszeomlott a román, a bolgár, az albán királyi trón, száműzetésbe került a belga király. Az exuralkodóházak száműzetésükben nemigen tudnak már háborúkat kezdeni. A dinasztikus érdekekért viselt háborúk kora lejárt. De csak látszólag. Mert a királyi dinasztiák helyébe új dinasztiák kerültek. Ezek nem viselnek ugyan aranykoronákat nem járnak biborpalástban nem tartanak kezeikben jogart és nem is ülnek piros bársony trónszékeken és tróntermekben. De talán régi és levitézlett királyi dinasztiáknál is veszélyesebbek. Trónszék helyett öblös, rugékony fotesökben ülnek. Brokátos aranyozott, tompafényű tróntermek helyett neonfényes, tágas igazgatósági termekből irányítják népek sorsát és szövögetik a háborúk tervének szálait. Jogar helyett töltőtoll vagy örökben van a kezükben, mellyel hosszú számsorokat írnak le, melyek kimutatják, mekkora profitot hozna egy új háború, mennyit lehet lehet keresni milliónyi ember életének feláldozásával, városok, gyárak, kohók, zsilipek, gátak elpusztításával. Az új dinasztiák nem viselnek patinás történelmi csengésű neveket. Legtöbször úgy hívják őket, mint más közönséges halandókat: du Pont, Nemours, Armstrong, Vickers Schneider- Creuzet, Krupp, Rockefeller, Mitsui stb. Néha ezek az új dinasztiák egészen személytelenek, ahogy a franciák nevezik a részvénytársaságokat: “Societé Anonime”, névtelentársaságok’’'. Szellemesen és találóan jellemezte ezeket valaki e szavakkal: “societé sans coeur et sans couleur”. Szín és szív nélküli társaságok. Ezeket az új dinasztiákat az újságolvasó nem személyek szerint ismeri, hanem ilyen elnevezésekben: Standard Oil Co.., United Steel Co., I. G. Farben, Rheinisch Westfalische Bergwerke Mellitt group, Royal Shel Dutch, Anglo - Iranian Oil Co. the big five (az öt angol nagybank), the Wall-str kauesuk-pool, a Comité Forges, Montecatini stb. . Ezek a nagy nemzeti és nezetközi trösztök, kartellek, csok döntenek ma, mily dinasztiák a háborúról, az ieriség sorsáról. Náluk számoknak csak akkor jelentősége, ha dolláros fontokról, frankokról van , de ha emberéleteket, embveket, emberi könnyel gyermekarcokat, sirok, rombadöntött házakat jelzenek, akkor a számok érdeklik őket. A háború prolémáját az a kérdés jele számukra, mit és mennyit két rajta keresni, de azt , hogy hány ember élet mennyi emberi szenvedés és boldogtalanságba, meg pett, meghasadt emberi szbe, hány árvába, özvegy rokkantba, elvesztett lába karba, szemvilágba fogrülni. Az uj dinasztiák még degebben kegyetlenek, szálabbak, mint a régiek. Na Frigyes csak egy miniszti tartott, hogy kitalálja a ború ürügyét. Az új dinaszák ennél sokkal hatalmasa apparátust szerveztek meg tartanak el a háború progálására és ürügyének kitalására: a sajtót, rádiót, s házat, sok helyen még a palamentet is. A békeszerető népek él ösztöne a múltban is, most ellene szegülés, ellene van régi és uj dinasztiák hábor politikájának, mely csa‘Isten kegyelméből” , a uralkodókat, vezérigazg. kát, bank- és trr'"-' ismert el, dej-. ratából élőegysz. két. Ellene van amnasztikus önteltségnek elnyomók és elnyomó uralkodók és alattvalók, a kanélkül duslakodók és x ka mellett nélkülözőközt osztályozza az emberist amely az emberekben “anyagot”, ágyutölteléket és nem az Úristen képére hasonlatosságára teremt embereket. És ahogy a miban a felszabadulásra v. emberiség lerázta a régi nasztiák elnyomó rendszt épugy elindította diák felszabadító harcát az anasztiák ellen is, amelyek új háborút készítik elő. Ezt a harcot azonban nem elszigetelten vívják az egyes nemzetek, nem egy barikádokon, hanem a bé szerető népek testvéri össfogása által teremtett na békefrontban, melybe nemiségre, vallásra, világnére való tekintet nélkül beletarzik minden békeszerető í bér. , - ' j»xayii, i RÉGI ÉS OJ SINSSZTIsK Dewey megszünteti az olcsó cigarettát ALBANY. Az orszá dohányadó szövetség bécsi szerint New York hári millió dollár adót veszít altal, hogy a cigarettaadó mentes államokból postáján küldenek cigarettát IS Yorkba. Dewey most ad egy törvényjavaslatot, ám adócsalónak minősít mindeit, akinek 20 csomag több olyan cigarettája , amelyen nincs rajta a K York állami adóbélyeg. Published Daily, except Sunday and certain Holida; by the HUNGARIAN DAILY JOURNA ASSOCIATION. INC. 130 E. 16th St., New York 3, N. Telephone: ALgonquin 4-03 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNER Subscription Rates: USA. Canada $9.00 one year, $5.00 half year, « three months. N. Y. C., So. America. Mexico. Cuba $10.00 one y $5.50 half year, $3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pe tine, etc. $10.00 one year, $6.00 half year, $3.50 three months. Entered as Second Class Matter Sept. 12, 1947 at the Office of New York, N. Y.. under the Act of March