Magyar Jövő, 1949. augusztus (48. évfolyam, 178-204. szám)

1949-08-01 / 178. szám

2 J>Ti*>lUhtMl Daily. «ze«*t Sunday and certain Holiday* by th« HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION. INC. IS* E. 16th St.. New York S. N. V Telephone: ALgonquin 4-0397 Editor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNEK Subscription Rates: USA. Canada *9.00 one year, *5.00 hall year, *3.0t twee months. N Y. C., So. America. Mexico. Cuba *10.00 one yeai k.50 hall year, *3.00 three norths. — Europe. Australia, Africa, Pale» tine $12.00 a year, $7 00 half year, $4.00 three months. a A Entered as Second Clasa Matter Sept. 12. 1947 J* Office of New York, N. Y.. under the Act of Mareh 1S7 EGY TEXASI BIGOT AMERIKA LEGFELSŐBB TÖRVÉNYSZÉKÉN A bárdolatlan texasi olajügyvédnek, az amerikai szabadságjogok sárbatiprójának, ezer és ezer amerikai munkás meghajszolójának, Tom Clarknak a Legfelsőbb Bíróság tagjául való jelölésével Truman az amúgy is állandóan mélyponton lévő karrierjének olyan mélyebb pontját érte el, amelyen csak úgy fog túltenni, ha fő fogd-megjét, J. Edgar Hoovert fogja majd főbírónak jelölni.. Truman ezzel a lépésével újabb bizonyságát szolgáltatta annak, hogy mily komolytalanok az ígéretei a polgárjogok védelmét illetőleg, amelyek pedig elegendőek voltak arra, hogy a haladás nyári katonái, az amerikai liberálisok és egyébb konfúzus elemek “Truman mégis jobb mint Dewey” csatakiáltással hátbaszúrják az amerikai demokrácia igazi képviselőjét, Wallace-ot és Wall Street kedvenc ikerét, Trumant támogassák. Tom Clarkról, még a legkonzervatívabb amerikai lapok, az imperializmus szócsövei is kénytelen-kelletlen megállapítják, hogy nincs benne a legcsekélyebb bírói felkészültség és jellem. De amíg a tőkés sajtó lapjai Clarkot csak technikai okokból kritizálják, aki hazánkat legutóbb az Eisler ügyben tette nevetség és megvetés tárgyává, addig az amerikai nép szabadságjogainak sárbatipróját, a reakció és fasizmus erőinek úttörőjét látja benne, aki magas hivatalát főleg munkásvezérek, bevándoroltak deportálására és hajszolására , az Amerikaellenes Bizottság boszorkányhajszáival a KP perbefogása útján való vetélkedésre használta fel. Ugyanakkor, amikor szerte az országban büntetlenül dúlnak a Ku Klux hadai,gyújtogatva, gyilkolva és terrorizálva amerikai polgárok ezreit és tízezreit. Truman kijelentette, miszerint Clark annyira meg volt lepve, midőn felajánlotta neki a magas pozíciót, hogy haladékot kért átgondolni a dolgot. Trumanról és nyilatkozatairól meg van a magunk véleményünk és ezért elsiklunk afölött, hogy a U. S. News & World Report már egy héttel ezelőtt említette azt, ami Washingtonban hetek óta nyílt titok volt, hogy tudniillik Tom Clark gyúrta az elnököt, hogy “szolgálatai” fejében neki adja a főbírói dzsábot. * Clark eredetileg úgy lett igazágügyminiszter, hogy Conally, a befolyásos déli szenátor a szenátus borbélyüzletéből betelefonált Trumanhoz a kinevezés érdekében. Nem tudjuk, hogy ezúttal ki honnan telefonált Trumanhoz, nem is az a fontos, hanem az, hogy e kinevezéssel Amerika Legfelsőbb Törvényszékére egy reakciós bigot kerül, aki mindenki másnál többet tett avégett, hogy ebből az országból rendőrállam váljon. “Igazságügyminiszterré való kinevezése óta — írja e botrányos fejleményről a new yorki liberális Daily Compass — Tom Clark tökéletes mintaképe volt annak, aminek NEM szabad lennie egy köztisztviselőnek" egy demokratikus államban.” • ”Ő volt az, aki kibocsájtotta az úgynevezett felforgató szervezetek listáját. Az e szervezetekbe való tartozás következtében lojális amerikai polgárok tucatjai vesztették el munkájukat, ő az, aki üldözi azokat a bevándoroltakat, akik fiaikkal együtt küzdöttek a hazánkat fenyegető náci-fasiszta veszély ellen. És most ott fog trónolni azon a törvényszéken, mely végső fórumként fog dönteni azok ügyében, akik megfellebbezték az ő lincs igazságszolgáltatását.” Clark kinevezése a Legfelsőbb Törvényszékre — valamint az igazságügyminiszteri székbe jelölt McGrath demokrata párt vezérének jelölése — a szenátus elé kerül jóváhagyás végett. Országos tiltakozást kell szerveznünk ennek megakadályozására. Küldjünk táviratokat államunk szenátoraihoz és követeljük, hogy vessék vissza ezt a két infamis jelölést. ORVTÁMADÁS A POLGÁRI JOGOK ELLEN A fenyegető bunkó ütésre készen újból a levegőbe emelkedett. A Mundt-Ferguson javaslat előbújt rejtekhelyéből kísérletet fognak tenni, hogy észrevétlenül törvénybe iktassák felhasználva a vakáció előtti zűrzavart a kongreszszusban. A Mundt-Ferguson javaslat másolata a múlt évi Mundt Nixon javaslatnak és mint elődje ez is a fasizmus alapján szolgálna. Természetesen ugyanazon taktikát alkalmazva ha törvénybe iktatnák, nem hozna fasizmust egyik napra a másikra, de felállítana egy gépezetet, amelynek egy gomb nyomására a polgárjogok eltűnnének a föld színéről. A javaslat először is a kommunista párt beszüntetése követeli és ezen az úton haladva végül is eltöröl mindet olyan szervezetet, amely szerinte nem mefelelő eszméke hirdet. Az elnök választana, egy három emberből álló bizottságot, az inquizíció vezetői, kik idejüket avval töltenék, hogy meghatározzák, mely szervezetek létezését engedélyezzék Amerikában. Úgy mint a múlt évben, regisztrációkkal, levelek felbontásával és börtönbüntetésekkel dolgoznának többi szervezetek felrobbantásán. Többször bebizonyosodott, hogy a kongresszus többsége, mindig hajlandó a polgári szabadságjogok ellen szavazni, így például nagyon nehéz egy tízszázalékos szavazatot kapni az Amerikaellenes cselekedeteket ellenőrző bizottság ellen. Miért van mégis az, hogy a Mundt-Ferguson javaslatot mellékajtón igyekeznek becsempészni? Hasonló fontosságú törvénycikkeket hónapokig készítenek elő és tárgyalnak meg, mégis ezt, úgy mint a tavalyi Mundt- Vixon javaslatot megkísérlik olyan gyorsan és észrevétlenül keresztülcsúsztatni, hogy az ellenzéknek ne legyen ideje felszólalni. Ez csúfos kudarcot vallott a múlt évben. Emberek ezrei tltakozva vonultak Washingtonba, hogy jogaikat követelék és így a kongresszusi többség kénytelen volt a dédelgetett javaslatot elvetni. így Mundt és Ferguson szenátorok, Pat McCarran szenátor segítségével ügyes taktikával éltek. Először is a régi javaslatot egy igen kevés változással új törvénycikk gyanánt hozták újból napvilágra a szenátus egyik futólagos urasági kihallgatásán. Azután visszahúzódtak várva a megfelelő pillanatra és most mikor már az ellenzék lecsillapolott, előhozták az albizottságból avval a reménnyel, hogy már túl késő lenne egy ellenzéki kampányt megindítani. Még a legszélsőbb reakciós elemek is beismerik, hogy Amerika népe nem akar a gondolatellenőrző törvény alatt élni. Mundt, Ferguson és McCarran arra a tényra építenek, hogy a legtöbb ember nem tudja mi történik a háta mögött. Két, három hetünk maradt, hogy bebizonyítsuk, hogy tévednek. "'mniüMTWH1 'WlW'JI'il'flIUUfíl MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Dafly Journal) LEVELEK v - — -........................................... ■ --------t AMIT MINDENKI MEGTEHET Mikor arról van szó, hogy a gondolkodó embereknek valami mélyrehatóbbat és öbbet kell tenni, ha meg akarjuk tartani, sőt fokozni kívánjuk a még meglevő em- beri szabadságokat, sokan úgy találják, hogy már nehéz többet tenni. Abban mindnyájan megegyezünk, hogy a fölvilágosítói munka az egyedüli, igazságunk tudatában és annak erejével szétoszlathatjuk a sötétséget. Erre a munkára a legerősebb és leghathatósabb fegyverünk a “Magyar Jövő.” Előfizetjük, vagy megveszszük. Örömmel olvassuk. Élvezzük nagyszerűen megírt cikkeit. Jól kiválogatott egyéb írásait. Nevetünk vagy bosszankodunk egyes kitételen. Egyet nyújtózunk és átadjuk magunkat a semmittevésnek. Tisztelet a túl kevés kivételnek (és akinek nem inge, azt kérjük, ne vegye magára), aránylag túl kevesen vagyunk olyanok, akik komolyan foglalkoznak avval, hogy milyen életbevágóan fontos az, hogy a mi újságunk minden magyar házba elkerüljön. Egy kis séta, egy pár barátságos magyarázó szó, ha nem is hoz minden esetben egész sikert, de egy esetleg megismételt látogatás sok esetben és többször nemcsak egy előfizetőt, hanem néhány új olvasót is jelent. Egyben és ez az, amire tulajdonképpen kitérni akarok, összeköttetést, megközelítést teremtettünk olyanokkal, akik addig távol álltak, akiknek nem volt eddig alkalmuk az igazság felismerésére. Még akkor is, ha nem tudtuk volna megszerezni előfizetőnek, ezt az összeköttetést nem szabad többé föladnunk. Ha könnyen megértő az emberünk, akkor kedveltessük meg vele a fölvilágosítás munkáját, hogy ő vigye tovább azt, amit mi segítettünk neki megérteni. Ha 2—3 ilyen akadt, hívjuk meg egymást lakásunkra. Ha mindig másnál jövünk össze, sokkal barátságosabb és több sikert ígérő munkát végezhetünk. A beszélgetések tárgya mindig az események tisztánlátása legyen. Ha valahol nehézkesen menne, csak elő kell venni a Magyar Jövőt. Nincs annak olyan száma, amiben mindnyájunkat érdeklő fontos események, világos, megérthető leírását ne találnánk. El kell olvasni, esetleg hangosan és meg van a beszéd tárgya, magyarázata. Olvasás közben úgy tetszik, mintha valaki mondaná el és azt vesszük észre, hogy mi magunk is tisztábban látjuk, mint mikor először átfutottak. Persze nekünk mostanában a legfontosabb az Új Magyarország igazi ismertetése. Nincs olyan magyar, akit ebben a kérdésben beszélgetésre bírni nem lehet. És itt van a legnagyobb szükség a világosság terjesztésére. Vannak kicsi, de kártékony csoportok gyászmagyarokból, akik nagy igyekezettel terjesztik a sötét, gyűlöletes híreket saját hazájuk felől. És akadnak bizony jobb sorsra érdemes, tisztességes honfi-társaink, akik pillanatnyilag bedőlnek ezeknek a saját testvéreik iránt gyűlöletet terjesztő labancoknak. Nem veszik észre, hogy az azoknak nemcsak hogy kenyerük, hanem életük célja is, mert a tudáspénzért elárult óhaza őket csak börtönnel vagy kötéllel várhatja. Új hazájuk nincs. Egyetlen reményük az volt, hogy sikerül hazug spionkodásukkal a többi fölszabadult ország hasonlóan ide szökött árulóinak segítségével egy újabb világháborút kikönyörögni, amelynek végén ők szerettek volna a romokon uralkodni. Ezt meg fogja érteni minden magyar, ha a helyes utón közelítjük meg és velünk együtt fog küzdeni azért, hogy az amerikai magyarság egyesülve szálljon szembe a sötétség lovagjaival. Ebben az irányban lapunk hatalmas munkáját csak úgy , fogja siker koronázni, ha mögéje állunk és előfizetők, olvasók szerzése mellett ügyeljünk arra is, hogy a tanításnak nyoma maradjon és hogy annak szóbeli továbbterjesztése rendszeresítve legyen. Ha egy ilyen hármas csoport van már, el kell kezdeni a következőt. Tartsunk számot arról, amit végeztünk. Munkáslevélben tudassuk a szerkesztőséget a haladásról vagy esetleges akadályokról. Bár sokkal kívánatosabb volna, hogy ezzel a szerkesztőségre külön terhet ne rójunk, mert ott úgy is túl sok a munka és túl kevés az ember, de mindig fog akadni valaki, aki az igazság szóbeli terjesztésében készséggel fog ezeknek az élmunkásoknak segítségére lenni. Ki fogja az első levelet az “Új igazságterjesztő csoport” megalakulásáról a laphoz beküldeni? . Mann elutasította a nyugati Goethe-díjat FRANKFURT. — Thomas Mann, aki beszédet tartott a frankfurti Goethe ünnepélyen, visszautasította a számára felajánlott Goethe díjat. Mann Frankfurtból Weimarba utazik, Keletnémetországba, ahol főszónoka lesz a Goethe emlékünnepélynek, melyet a költő szülővárosában, születésének 200-ik évfordulóján tartanak. Hírek szerint a világhírű író, aki visszautasította Nyugatnémetország Goethe érmét, elfogadja azt a szovjet megszállás alatt lévő Keletnémetországtól. August 1, 1949 Mit láttunk a Szovjet mezőgazdaságában A Szovjetunióban járt parasztküldöttség levele a magyar dolgozó parasztsághoz A Szovjetunióban öthetes tanulmányúton járt magyar parasztküldöttek a múlt héten értekezletre jöttek össze, hogy megbeszéljék: mint adják át az egész dolgozó parasztságnak a Szovjetunióban szerzett ismereteiket és tapasztalataikat. Az értekezleten elhatározták, hogy nemcsak élőszóval, az országszerte rendezett gyűléseken, hanem a dolgozó parasztsághoz intézett részletes levélben is beszámolnak a világ legfejlettebb mezőgazdaságáról, a kolhozparasztság virágzó, boldog életéről. A szovjet nép vendégszeretetéből öt hetet tölthettünk a Szovjetunióban. Nyolcvan dolgozó parasztember és parasztasszony — első ízben a magyar parasztság életében — kormánysegítséggel külföldre utazott, hogy világot lásson, tanuljon s a látottakat aztán idehaza felhasználja népünk továbbhaladására. Nagy esemény ez parasztságunk körében, még inkább a mi életünkben, akik részt vettünk a parasztküldöttségben. Mert hiszen jól tudjuk, a régi világban dolgozó parasztok nem nagyon utazgathattak külföldre. Az úri Magyarországon külföldre csak urak jártak nyaralni és dorbézolni. Munkás, vagy paraszt csak mint katona került ki háború idején, amikor idegen célokért hajtották vérezni más népek elnyomására, hazájától való elszakadásra. A mi mostani külföldi utunk egészen más út volt. Nem nyaralás, hanem tanulmányút, tapasztalatszerző, felelősségteljes, komoly munka. A Szovjetunió földművelésügyi miniszterének meghívására módunkban állott öt héten át közelről tanulmányozni a világ legfejlettebb mezőgazdaságát. Módunkban állott, hogy saját szemünkkel lássuk meg a helyszínen, milyen is a kolhozgazdálkodás, mire jutott a parasztság a szocialista társasgazdálkodás rendszerében és elmondhatjuk idehaza az igazságot. Feleletet adjunk azokra a kérdésekre, amelyeket a magyar falu népe tudni akar. Hazatérve, el kell mondanunk a magyar népnek, hogy az a fogadtatás, vendégszeretet, amelyben küldöttségünket mind a helyi szovjetek emberei, mind a kolhozok vezetői és tagjai részesítették, örökre felejthetetlen marad mindannyiunk számára. Több helyen a kolhozok lakói teljes számban kijöttek az állomáshoz küldöttségünk elé és virágokkal, nagy szeretettel fogadtak bennünket. Másutt a falu szélén felállított diadalkapu alatt várt bennünket az egész falu népes régi orosz szokás szerint a legöregebb kolhoz-paraszt kenyérrel és sóval fogadta küldöttségünk tagjait. A fogadtatásokban minduntalan éreztük annak a baráti megbecsülésnek megnyilvánulását, amelyet a nagy Szovjetunió a fiatal demokratikus Magyarország dolgozói iránt érez. Minden igyekezetük arra irányult, hogy jól érezzük magunkat körükben s megmutassanak nekünk mindent. Nem titkoltak előttünk semmit, nem csináltak kirakatot séta számunkra. Megláttunk mindent, amit akartunk. Kérdéseinkre türelmesen válaszoltak. Az igazat mondották és mutatták meg nekünk. A maga valóságában mutatták meg a kolhozok szervezetét, munkáját, mindannapi életét. Saját szemünkkel meggyőződtünk arról, hogy abból a sok hazugságból, szemenszedettrágalomból, amivel 25 év alatt Horthyék és a reakció azóta is illették a Szovjetunió szocialista mezőgazdaságát — egyetlen szó sem igaz! Személyesen meggyőződtünk arról, milyen aljas és ostoba a reakciónak, a kulákságnak a vályú- és csajkarendszerről terjesztett különböző rágalma. Az önkéntes elhatározásból alakult kolhozokban láttuk a műveit, haladó kolhoz parasztságot, annak igazi közösségi szellemét, a jómódú és vidám kolhozparasztok becsületes, tiszta családi életét. A kolhozokban együtt van az egész dolgozó parasztság. Az egykori nincstelen és kevésföldű kisparasztok mellett ott vannak a volt középparasztok, s mint öntudatos kolhozgazdák, valamennyien együtt munkálkodnak, lelkesen fáradoznak a szocialista mezőgazdaság felvirágoztatásán. Saját tapasztalatainkból állapítottuk meg, hogy a kolhozokban nincsenek más munkáján élő dologkerülők. A kolhoztag az általa évközben becsületesen elvégzett munkája mennyisége és minősége arányában részesül. A tisztességes megélhetés mindenütt és minden kolhozparaszt számára biztosítva van. Azt is módunkban volt látni, hogy a kolhozparaszt munkája sokkal könnyebb, mint a mi parasztjainké, akik ma még egyénileg gazdálkodnak. Könnyebb a kolhozparaszt munkája, mert segítőtársként ott van mellette a gép. A mezőgazdasági munkák 90 százalékát, kezdve a tarlóhántástól az arató-cséplőgéppel való betakarításig, mindent a gép végez el. A gép a villany segít a szovjet parasztembernek a gazdálkodás minden területén. Saját szemeinkkel láttuk, kezünkkel tapintottuk, sőt ki is próbáltuk azokat a nagy, korszerű gépeket, amelyek a társas gazdálkodás, keretében a kolhozparaszt munkáját megkönnyítik és életét szebbé, jobbá teszik. Idehaza jól tudják a mi parasztjaink, milyen nehéz, derékfájdító munka a fűkaszálás, de még inkább az aratás. Odakint a kolhozokban láttunk olyan önhajtásos fűkaszáló gépeket, amelyek a réten tíz méter széles sávot vágnak le egy menetben. Napi 10 órai munkával több mint 100 kát. hold területet kaszál le az a gép. Jó kövér réten nálunk ennyi terület levágásához legalább száz kaszás kellene. Az új típusú szovjet fűkaszálógép kezeléséhez pedig elegendő két ember, a gép vezetője és helyettese. Láttunk a gépállomásokon a gabonaarató, traktorvontatású arató-cséplőgépeket, s a legújabb típusú “Sztalinyec 4” magánjáró arató-cséplőgépet is, amelynél a traktor, az arató és cséplőszerkezet egybe van építve. Ez a gép egyidőben arat és csépel, sőt tárcsaekét is lehet utána akasztani, s a gabona betakarítással együtt, egy füst alatt elvégzi a tarlóhántást is. Láttuk a 60—80 lóerős hernyótalpas traktorokat, előhántoló ekékkel, kultivátorokkal, s könnyű és nehéz boronákkal felszerelve. Láttunk korszerű gépesített tehénistállókat, hol a jószágnak síneken hordják be a takarmányt. A tehén betonvályúra szerelt önitatóból iszik. Elektromos fejőgéppel fejik a tehenet s a tej nem a sajttárba, hanem a tehén tőgyéből egyenesen a hűtőtartályba folyik anélkül, hogy valaki közben kézzel hozzáérne. A kolhozistállókban persze megláttuk mindenekelőtt azt is, milyen szép és jófajtájú állatjaik vannak, jól tejelő teheneik, gyorsfutású, de jó teherbíró lovaik, jól szaporodó és könnyen hízó sertésfajtáik. Megggyőződtünk arról is, hogy a nagy, korszerű gépek cellákon — teljesen lehetetlenség. A parasztember a gépek áldásos előnyét egyesegyedül a nagyüzemi társas gazdálkodás rendszerében képes a maga javára fordítani, munkája megkönnyítésére felhasználni! Meggyőződtünk arról is, hogy a gép a szocialista mezőgazdaságban nem veszi el a dolgozó paraszt kenyerét, mintíz egyéni gazdálkodás rendszerében, a kapitalista mezőgazdaságokban szokott az lenni. A gép a szocialista gazdálkodásban felszabadítja az emberi munkaerőt és a kolhozparaszt így több erőt és időt fordíthat egyéb üzemágak kifejlesztésére, az állattenyésztés fellendítésére stb. A kolhozokban azt láttuk, hogy sehol sincs munkaerőfelesleg. Ellenkezőleg, mindenütt azt mondták, hogy a fejlett, sokágazatú, magasszínvonalú gazdálkodáshoz ma már kevés a meglévő munkaerő. A munkaerőhiányt újabb gépesítéssel akarják megoldani. A szovjet paraszt munkáját nemcsak a fejlett, korszerű gépek, hanem a fejlett mezőgazdasági tudomány is segíti. A természet erőinek, az időjárás viszontagságainak sem olyan kiszolgáltatottja a kolhozparaszt, mint az egyéni kistermelők. A szovjet mezőgazdasági tudomány olyan korszerű eszközöket adott a kolhozparasztság kezébe, melyekkel termését nagymértékben meg tudja védeni az elemi csapásoktól. Küldöttségünk tagjai meggyőződtek arról, hogy van a szárazság és a kegyetlen téli hideg ellen is védekezés és lehet a természet felett is győzelmet aratni a tudomány és a technika segítségével. Láttuk a füves vetésforgót, amely a nagynevű Dokucsájev-intézet vezető tudósainak szava szerint “nem fél semmitől, a legnagyobb ellenségtől, a szárazságtól sem.” És valóban amerre csak jártunk egybehangzóan mindenütt azt mondották, hogy mióta a kolhozokba bevezették a füves vetésforgót, megkétszerezték a termésátlagaikat. A rosztovi kerületben lévő “Sztálin”kolhozokban a füves vetésforgó bevezetése előtt 5—6 mázsa volt gabonából a termésátlag kát. holdanként, azóta pedig 14—15 méter mázsa. A Lenin-Gorkij faluban lévő “Vladimir-Iljics” nevű kolhozban a füves vetésforgó bevezetése óta tízéves átlagban a búzavetés sohasem esett 16 métermázsa alá kát, holdanként. Megismerkedtünk a védőerdősávok nagy jelentőségével is. Nálunk, ahol a fásításnak még csak a legkezdetén vagyunk, ezen a téren szerzett tapasztalatainkat is minden bizonnyal nagy haszonnal tudjuk majd értékesíteni idehaza. Nagy meglepetés volt számunkra hogy a kolhozok népe ma már olyan kérdésekkel foglalkozik, mint a természet átalakításának kérdése. — Amerre csak jártunk minden kolhoz klubjában ott láttuk a falon a természet átalakításának nagy sztálini tervét, amelyet a Bolsevik Párt és a szovjet kormány a múlt év őszén emelt törvényerőre. Ennek részleteit minden egyes kolhozparaszt ismeri aprólékosan. A kolhozok azon versenyeznek, hogy melyik ültet nagyobb területen védősávot, melyik teljesíti határidő előtt erdőültetési tervét. Mikor Micsurinszkban megkoszorúztuk Micsurin sírját, a nagy tudós egyszerű fekete márvány síremlékén ezt a bátor mondatot olvashattuk bevésve: “Az ember megteremtheti a növények új formáját, — jobban, mint maga a természet.” A mondat igazi jelentőségét kint a kolhozokban értettük meg valójában. A voronyezsi kerületben pl. azt hallottuk, hogy régen ott őszi búzát egyáltalán nem lehetett termelni, mert mindig kifagyott. A szovjet tudomány azonban Micsurin módszerével olyan új fagyálló őszi búzát nemesített ki, amely kibírja a leghidegebb telet is és ma ezt termesztik a kerület összes kolhozaiban. A Szovjetunió középső, hidegebb területein, ahol azelőtt déligyümölcs egyáltalán nem termett meg, ma már a micsurini tudomány módszereivel vígan termelnek meggyet, cseresznyét, szőlőt, dinnyét, barackot, stb. A szovjet tudomány segítségével a kolhozparasztok olyan új, ízletes gyümölcsfajták hasznos mezőgazdasági növényfélék termesztésére térhettek át, széltében-hosszában, amelyek ezelőtt ismeretlenek voltak előttük. Ez is szebbé, kellemesebbé teszi az életüket. (Folytatása következik) Méreggel játszottak a gyerekek LOS ANGELES. — Dr. Glenn Wood, los angelesi orvos kétségbeesetten látta, hogy gyermekei egy mérget tartalmazó üveggel játszanak, melynek tartalmát kiürítették. Azt gondolta, hogy 4 éves fia itta meg a mérget és azonnal ellenmérget adott neki, azonban tévedett, mert két éves kislánya itta megaz üveg tartalmát s belehalt a mérgezésbe. * Terjeszd a “Magyar Jövőt’ Az “adatgyűjtő bizottság”, melyet Truman nevezett ki az acélmunkások béremelési kövtelésének tanulmányozására. Balról jobbra Rosenman bíró. Steelman, elnöki tanácsadó, Daugherty professzor és Cole ügyvéd.