Magyar Jövő, 1949. október (48. évfolyam, 230-255. szám)

1949-10-01 / 230. szám

7 Daily, txuft Bund ay and ««rtaln Holiday» by tha HUNGARIAN DAILY JOURNAL ASSOCIATION, INC. Ill E. 16th St., New Yoi>k I, N. V Telephone: ALgonquin 4-0397 Hdltor: ZOLTÁN DEÁK. Manager: ALEX ROSNER Subscription Rates: DSA. Canada *9.00 one year, $5,00 halt year, *3.Uv a-iee months. N Y. C„ So. America. Mexico. Cuba $11.00 one year N-i>0 half year, *3.00 three months. — Europe. Australia, Africa, Pales tine $12.00 a year, $7.00 half year, $4.00 three months. QA Entered as Second Claes Matter Sept. 12, 1947 at the Peer Office of New York, N. Y.. under the Act o< Marek 1S7» 15 centes viteldíjemelésre készülnek Az American Labor Party népszerű polgármesterjelöltje, Vito Marcantonio, kongresszusi képviselő, igen helyesen felismerte, hogy a közelgő polgármesteri választások kulcsfontosságú kérdése a viteldíjemelés lesz. A város polgársága élénken emlékszik O’Dwyer azon kijelentésére, hogy addig, amíg ő lesz a polgármesteri székben, addig nem lesz viteldíjemelés. Nemsokára utána megtörtént a viteldíjemelés. O’Dwyer ezzel a népámítással levizsgázott. Mert ezzel a 10 centes emeléssel csakugyan méltatlanul vágtak eret a város lakosságán, különösen a legszegényebb rétegeken. Mesteri vágás volt, polgármesteri. Marcantonio, a nép apostoli barátja, a nép szenvedéseinek lánglelkű szónoka, tudja, hogy ez a 10 centes viteldíjemelés csak jelképe annak a kizsákmányolásnak, amellyel a város lakosságát megfejik. A WMCA rádióállomáson elmondott negyedik szerda esti beszédében Marcantonio ismét ráterítette O'Dwyerre a vizes lepedőt és elmondta, hogy 1945-ben O’Dwyer hangsúlyozottan megígérte az American Labor Partynk, hogy nem lesz viteldíjemelés, sőt 1947. februárjában tartott rádióbeszédében még azt is beismerte, hogy a város népének legkevésbbé fizetni tudó részét terhelnék meg azzal. És most Marcantonio zengő szóval figyelmezteti a város népét, hogy a közlekedési bizottsági elnöki jelentésében benne van a fenyegetés, hogy még ezt a 10 centes viteldíjat is fel fogják emelni 15-re. Marcantonio O’Dwyer szemére lobbantja, hogy akkor is lódított, amikor a viteldíjemeléskor megígérte, hogy a kórházak és iskolák színvonalát is fel fogja emelni az emelésből származó haszonból. Ez nemcsak hogy nem történt meg, hanem ezt a pénzt nem is szabad felhasználni erre a célra. Az ALP polgármesterjelöltje rámutatott arra is, hogy O’Dwyer a 15 centes emelést Newbold Morrisra igyekszik tolni, holott tudja, hogy semmi különbség nincs a dologban, mert ugyanaz az érdekcsoport, amely O’Dwyert a 10 centes emelésre kényszerítette, fogjai kierőszakolni a 15 centeset is, akár O’Dwyer lesz a polgármester, akár Morris. A haszon mindenképpen a bankárok és az ingatlantröszt zsebébe vándorol, holott ezek haszontöbbletével kellett volna a város deficitjét rendezni. A viteldíjemelés mellett a házbéremelések kérdése kell, hogy a polgármesteri választások másik nagy programpontja legyen. E tekintetben a városi vezetőség, amely az ingatlantröszt kérlelhetetlen hadjáratát, a lakók zsebe ellen lehetővé tette, még a viteldíjemelésnél is fokozottabb mértékben mutatja , hogy a városi vezetőségünk a nép anyagi létét aknázza alá. Mert az a vezetőség, amely oly szerelmetes gonddal ügyel arra, hogy az ingatlantröszt még többet keressen, de fikarcnyit sem törődik azzal, hogy a lakók, akiknek túlnyomó többsége munkás, szintén többet keressenek, (aminek, sajnos, éppen az ellenkezője igaz,) nem érdemli meg, hogy helyén maradjon. Olyan ember kell oda, mint Marcantonio és olyanok, akik az ő legközelebbi munkatársai. Az ALP óriási munkát végez ebben az irányban. Most, hogy a Yorkvilleben és Bronxban megalakultak az ALP magyar szervezetei, minden magyarnak kötelessége saját jól felfogott érdekében bekapcsolódni e szervezetek munkájába, hogy sikerre vihessék az ALP célkitűzéseit a városi lakónép érdekében. BIZTOS HALÁLRA AKARNAK KÜLDENI 24 GÖRÖG TENGERÉSZT NEW YORK. — A harcos görög hajósmunkásszervezet 24 tagját tartják fogságban Ellis Islandon az amerikai bevándorlási hatóságok. Görögországba akarják deportálni ezeket a hajósmunkásokat, ahol biztos halál vár rájuk, ha a fasiszta görög kormány és rendőrség kezére jutnak. A harcos hajósmunkásszervezet ezer tagját tette fekete listára a görög kormány és úgy amerikai, mint más Marshall-tero oszágok kikötőibenvadásznak rájuk a hatóságok, hogy aztán kiszolgáltassák a görög fasisztáknak. Az Ellis Islandon fogvatartottak közt van a szakszervezet amerikai ágazatának titkára, Nicholaus Kaloudis is, akit a fasiszta görög kormány nemcsak szakszervezeti tevékenységgel, vádol, mint a többi huszonhármat, hanem hazaárulással is. Tizenkettő közülük éppen el akarta hagyni USA-t a Báthory nevű gőzös fedélzetén, amikor az FBI letartóztatta augusztus 20-án. Azért akartak elmenni, mert a fekete lista miatt állást nem kaphattak. A többi 11-et azért tartóztatták le augusztus 28- án, mert a new yorki görög konzulátusnál tiltakoztak a fekete listára való tételük miatt. Védelmükre az amerikai idegenszármazásúak védőirodája vállalkozott. Abner Green, a szervezet ügyvezető titkára az amerikai hagyományos humanizmus nevében tiltakozott deportálásuk ellen és" felszólította New York polgárait, hogy minél nagyobb számban vegyenek részt a csütörtökön, a bevándorlási hivatal előtt, a hajósmunkás szakszervezet által rendezett piketelésen. Követelte, hogy engedjék távozni a görög tengerészeket azokba az országokba, amelyeket maguk választanak. A tengerészek nagy része amerikai hajókon teljesített szolgálatot a háború alatt. MAGYAR JÖVŐ (Hungarian Daily Journal) Rajk vallomása a népbíróság előtt (Folytatás) Ennek a megvalósítására Rankovics javasolta rendőr- és honvédküldöttségek küldését Jugoszláviába, ahol a rendőr- és honvédküldötteket minden jóval el fogják látni, közöttük népszerűsítik Tito személyét, Jugoszláviának minden előnyét és nagyszerűségét, hogy ezáltal a legjobb benyomással hazatérve ők a rendőrségen és a honvédségen belül jugoszláv-barát politikát folytassanak. A rendőrküldöttség kiküldése Jugoszláviába meg is történt és hogy ne legyen az egyoldalúság miatt nagyon feltűnő a dolog, a jugoszlávok is küldtek ide, cserealapon egy jugoszláv rendőrküldöttséget. Ugyancsak a honvédségen és a rendőrségen belüli jugoszláv -barát politikának az elmélyítésére Rankovics javasolta, hogy honvédtiszteket és rendőrtiszteket hozzak javaslatba a kormánynál, jugoszláv honvéd, illetőleg rendőrtiszti iskolákra való küldés végett, hogy ott teljes egészében a Tito rendszer és Titopolitika számára megbízható fegyveres vezetőembereket faragjanak ki belőlük. Ha sikerült is a rendőrküldöttségek útjának megvalósítása, közbejött események miatt már nem tudtam megvalósítani a honvédküldöttség megszervezését, valamint honvéd- és rendőrtiszteknek küldését Jugoszláviába. — Ez volt az egyik üzenet, amelyet Brankov továbbított nekem 1947 második felében, tását. Brankov nem tudott nekem határozott választ adni arra, milyen politikai koncepció alapján történik ez a feladatkijelölés, ő azt mondotta, hogy úgy erre a feladatra, mint további feladatokra, amiket még közölni fog velem később, majd magától Rankovicstól fogok választ kapni. — Rankovics Brankovon keresztül egy másik alkalommal üzente azt is, hogy nemcsak a honvédség és a rendőrség vezető helyein, hanem az államapparátus legkülönbözőbb területein, minisztériumokba, üzemekbe, közhivatalokba, község, városi intézményekbe, és mindenüvé igyekeztek nacionalista, soviniszta, szovjetellenes, angolamerikai-barát elemeket elhelyezni. Meg is nevezte, hogy erre a célra felhasználhatom Szőnyi Tibort is, aki a Kommunista Párt vonalán ezt a politikát elősegítheti. Így tudtam meg azt, hogy Szőnyi Tibort is — aki az amerikaiaknak volt a beszervezett embere és már mint ilyen került haza Jugoszlávián keresztül Magyarországra — az amerikaiak részbeni feladatok ellátására ugyancsak átadták a jugoszláv vonalra. Azért mondom, hogy részbeni feladatok ellátására, mert az én tudomásom szerint Szőnyinek a jugoszláv vonaltól függetlenül, az amerikaiakkal mindvégig szoros, közvetlen kapcsolata volt. Szőnyi én tőlem ezeknek a feladatoknak az ellátására a Rankovics-üzenet✓ alapján az utasítást meg is kapta, mint ahogy Pálffynak a honvédséget illető feladatok ellátására az utasítást ugyancsak megadta. Barankovics és Pfeiffer támogatása — Ami a rendőrségi részt illeti, azt én mint belügyminiszter, magam hajthatom végre. Rankovics üzenetéhez tartozott az is, hogy az 1947- es választásokon igyekeztek előseginteni a Barankovics Párt és a Pfeiffer Párt választási propagandáját. Az üzenet úgy szólt, hogy az összeesküvés következtében szétvert kisgazdapárti jobboldal helyett, elő kell segíteni a jobboldali erők új tömörítését és növekedését azzal, hogy a Barankovics- és Pfeiffer-párt választási propagagandája elé, én mint belügyminiszter akkor se gördítsen akadályokat, ha az a Magyar Köztársaság alkotmányába ütközik, mert hiszen éppen egy ilyen jellegű propaganda alkalmas arra egy választási hadjárat alatt, hogy rövid idő alatt a jobboldali erők nagy és hathatós tömörülése mehessen végbe. Tito, Rajk és a jobboldali szociáldemokrácia közös politikai alapja " Brankovics egy másik üzenete ebből az időből az volt, hogy hunyjak szemet afölött és a Kommunista Párt vezetőségen belül igyekeztek odahatni, hogy a jobboldali szociáldemokratáknak a választások alatt kifejtett rendkívül erős népi demokráciaellenes, szovjetellenes, angolszászbarát politikáját megtűrjük. Az üzenet úgy szólt, hogy én a párton, belül érvelhetek azzal: egyszerre két fronton harcolni nem lehet a választások alatt, nem lehet a fasiszta jellegű jobboldal ellen harcolni és ugyanakkor a mégis csak munkáspárti jobboldal ellen is harcolni, tehát a kisebbik rossz politikájának jelszava alapján engedjünk szabadabb teret a jobboldali szociáldemokraták működésének. Ezzel kapcsolatban utalt Rankoovics arra, hogy a jobboldali szociáldemokraták az ő tudomása szerint — hogy honnan tudott róla, azt nem tudom — a választásokat, a választási hadjáratot is , majd a választási eredményeket igyekszenek felhasználni zsarolásra a Kommunista Párt ellen, különböző vezető állami állásoknak az elhódítására. Rankovics azt üzente: hassak oda a pártvezetőségen belül, hogy a jobboldali szociáldemokraták semlegesítése végett különböző pozíciókat engedjünk át, legfeljebb érveljek azzal, hogy átmenetileg ezt az engedményt megtesszük és később visszahódítjuk. — Ezen az alapon — szólt az üzenet — kitűnő lehetőség kínálkozik arra, hogy az államélet különböző területén, de különösképpen a rendőrség karhatalmi alakulatainál, az államvédelmi szerveknél, így az Államvédelmi Osztálynál, valamint a Gazdasági Rendőrségnél, a katonapolitikai osztálynál, valamint a honvédségnél vezető állásokba jobboldali szociáldemokratákat juttathassanak be. Rankovics meg is okolta, hogy miért javasolja ezt. A jobboldali szociáldemokratákkal mindenesetre van egy közös bázis, az, hogy ők is az Egyesült Államokra és Angliára orientálódnak, szovjetellenesek és éppen ezért, ha ők vannak bent a hadseregben, rendőrségnél, fegyveres alakulatnál, az államapparátus különböző területein, az megfelel a mi politikai céljainknak is. — Rankovicsnak ebből az időből — 1947 második feléből — volt még egy igen fontos üzenete, amelyre nem tudtam magyarázatot adni, ő is csak később, Kelebiában adott rá felvilágosítást. Ez az üzenet így szólt: ha a magyar kormány felé a jugoszláv kormánytól javaslat érkezne, ifjúsági, női, szakszer-,vezeti, Balkán-szövetségek létrehozására, én ezt, mint kormánytag, igyekezzek minden erőmmel támogatni. 5 Rankovics utasítása a belügyminisztériumi pártszervezetek feloszlatására Végül még egy utasítás jött Tito és Rankovics részéről 1947 második felében, a a belügyminisztériumi pártszervezetek feloszlatására. Rankovics, Brankov közvetítésével ezt úgy indokolta, hogy nem elég a rendőrségen és a honvédségen belül jobboldali, nacionalista, soviniszta elemeket elhelyezni. Igyekezni kell az egész rendőrséget és honvédséget, mint fegyveres erőket kivonni a Kommunista Párt, általában a népi demokrácia politikai befolyása alól és minél inkább jobboldali politikai befolyás alá helyezni. Ennek egyik eszköze — szólt az üzenet indokolása — az, hogy én oszlassam fel a rendőrségen belül valamennyi pártszervezet politikai működését és ezzel lényegében egy csapásra két legyet tudok ütni. Először is: kihúzom a rendőrséget a népi demokratikus politika befolyása alól, ezenfelül a Kommunista Párt politikai befolyása és ellenőrzése alól. Másrészt pedig, mint belügyminiszter pártellenőrzés nélkül teljhatalmú urává és vezetőjévé válhatok a rendőrségi szervezetnek, magamtól teszem függővé az egész alakulatot és mint ilyen alkalmas lesz majd egy kormányellenes megmozdulásnál mint teljesen megbízható, egységes fegyveres alakulat. Ezt kellett volna a rendőrség mintájára később a honvédségnél is végrehajtani. Ezek voltak azok az üzenetek, amelyeket én Rankovicstól 1947 második felében kaptam. Ezeket az üzeneteket jobbára mind Brankov közvetítette hozzám. Brankovval nemcsak hírszerzési kapcsolatom volt, hanem Brankov egyszersmind összekötővé is vált köztem, valamint Tito Rankovics között. Ezt tudom előadni a jugoszlávokkal való kapcsolatomról, 1947 végéig. Tito “vezér” budapesti fogadtatásának kulisszatitkai — Még egy dolgot fel kell említenem, 1947 végén került napirendre Jugoszlávia s Magyarország között a barátsági szerződés megkötése. Ezzel kapcsolatban Brankov azt üzente, hogy használjam ki az alkalmat Tito népszerűsítésére, mert Tito népszerűsítése Tito politikájának a népszerűsítését, vonzóerejének megnövekedését jelenti. Azt is üzente, hogy Tito fogadtatása Magyarországon hivatalból is, mint belügyminiszterre, rám tartozik és olyan fogadtatásról gondoskodjam, amely csak a legnagyobb vezérnek jár ki. A részletek megbeszélésére, hogy Tito személye körüli propaganda a legszélesebb méreteket öltse, • Rankovics belügyminiszter leküldötte pár nappal a kormányküldöttség érkezése előtt Milicset, aki tudomásom szerint a jugoszláv UDB-nak egyik vezető tisztviselője volt. Miliccsel együtt egy egész kis különítmény érkezett, amelynek minden tagja egy-egy területen külön feladatot kapott. Milics Brankovval együtt keresett fel engem lakásomon. Előadták, hogy bár Titonak sok ellensége van, Magyarországon politikailag már annyira megszilárdult a demokratikus rendszer, hogy különösebb óvintézkedést Tito személyének biztosítására nem kellene tenni, mégis ezt az alkalmat fel kell használni egy túlméretezett biztonsági intézkedésre, hogy ezen keresztül Tito vezéri egyénisége kihangsúlyozást nyerjen. Olyan dolgokat javasoltak, hogy azon az útvonalon, ahol Tito az elszállásolási helyére megy, vagy ahol itt tartózkodása alatt a különböző hivatalos teendők ellátása végett meg kell, hogy forduljon, az összes utcára néző lakásokból mindenkit lakoltassanak ki, nehogy valamelyik ablakból Titora bombát hajítsanak, vagy rálőhessenek. Valamennyi útvonalon már az előző napokon az összes kanálisokat át kell vizsgáltatni, leküldeni az embereket a kanálisokba, hogy nincs-e ott pokolgép, vagy valamilyen bomba elhelyezve és miután egy-egy ilyen csatorna nyílását lezárták, a megvizsgálásuk után oda tüntetően egyegy őrt kell állítani, hogy mindenki lássa, hogy ez Tito személyi biztonsága miatt történik. Külön hangsúlyozta Mrázovics, aki akkor itt volt már, mit követel. Brankovval és Miliccsel együtt, hogy ami pedig Tito elszállásolását illeti, Budapest egyik legszebb villáját kell megkapnia. Amikor ez utóbbi feltételt nemsikerült biztosítanom, az első napokban Mrázovics engem, mint követ, tehát hivatalosan is felkeresett és közölte velem a következőket: a magyar kormánynak hivatalosan hozzam tudomására: ha Tito személyéhez méltó villát nem tudunk az ő elszállásolására biztosítani és a megfelelő biztonsági intézkedéseket nem vagyunk hajlandók megtenni, a jugoszláv kormányküldöttség le fogja mondani Magyarországra való utazását, ami a két ország közötti barátsági szerződés megkötése végett kellett, hogy megtörténjék. Ez a bejelentés az érkezés időpontja előtt 36 órával történt. Én ezeket az követeléseket teljes mértékben igyekeztem végrehajtani. Nem rajtam múlott, hogy nem teljesítettük százszázalékosan. A magyar kormány beavatkozott a dologba és „a túlzott intékedések megtételét, énnálam, mint belügyminiszternél, egyszerűen megtiltotta. “Belügyminiszterségem alatt az amerikaiaknak és a jugoszlávoknak kémkedtem” — Tito érkezésével külön feladatot kaptam arra, hogy a Népi Kollégiumok Országos Szövetségét, a Magyar-Jugoszláv Társaságot, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségét teljes egészében mozgósítsam, hogy egy valóságos Tito-diadalünnepet rendezzük Budapesten, fáklyásmenettel, stb., hogy ezzel is hangsúlyozzák Tito személyi fontosságát és a rokonszenvet Tito személyén keresztül növeljük politikája iránt. Ez a fáklyástüntetés Tito mellett meg is történt. — Az üzeneteken keresztül kapott feladatok végrehajtása és korábban az amerikaiaktól kapott feladatok végrehajtása összefolyt. Belügyminiszteri működésem alatt kémtevékenységet fejtettem ki, egyrészt az amerikai hírszerző szervek számára, később, amikor ezek átadtak Jugoszláviának, csak Jugoszlávia számára. Belügyminiszterségem idejére esik még egy ilyen adatszolgáltatás, amelyet még nem említettem meg. 1948-ban Brankovnak átadtam a Tájékoztató Iroda határozatát, szóbelileg, mert írásban nekem nem volt meg, hetekkel azelőtt, mielőtt nyilvánosan megjelent volna. (Folytatjuk.) Michael Sayers — Albert E. Kahn: A NAGY ÖSSZEESKÜVÉS (3-ik folytatás) A front mögött a hazatérő orosz katonák találkoztak forradalmi munkásokkal és parasztokkal. A katonák, munkások és parasztok saját kezdeményezésükre mindentel megalakították forradalmi bizottságaikat, vagy — ahogy ő nevezték — “szovjetjeiket” (tanácsaikat) és megválasztották küldötteiket, hogy a pétervári kormányzati központokban hangotadjanak követelésüknek. Békét, kenyeret és földet akartak... Amidőn Raymond Robins őrnagy elérte Pétervárt, min valami nagy, sötét áradat, éhes, kétségbeesett tömeg lepi el az országot. A főváros csak úgy nyüzsgött az egyenesen az arcvonal sötét lövészárkaiból odaérkezett katonaküldöttségektől. Valamennyien a háború befejezését követelték. Az éhséglázadások mindennaposak voltak. Lenin bolsevik pártja, az orosz kommunisták szervezete, — melyet Kerenszki illegálisnak nyilvánított és föld alá szorított — vihara gyorsasággal erősödött és egyre nagyobb tekintélyre tet szert. • Raymond Robins nem volt hajlandó igazságként elfogadni Francis követ és cárista barátai Oroszországról alkotott véleményét. Kevés időt vesztegetett a pétervári szalonokra, inkább elment, ahogy ő mondotta volt, a “tett színhelyére”, hogy ott a saját szemével figyelhesse meg az oroszországi eseményeket. Robins szenvedélyesen hitt abban, amit “önálló gondolkodásnak” nevezett — “minden jó amerikai üzletember tulajdonságának, olyan gondolkodásmódnak, amely nem figyel a fecsegésre, hanem állandóan tények után kutat.” — Beutazta az országot, kitanulmányozta az üzemek hangulatát, eljárt a szakszervezeti üléstermekbe, katonai barakkokba, sőt még a keleti arcvonal eltetvesedett lövészárkait is meglátogatta. Meg akarta tudni, hogy mi történik Oroszországban és ezért elment az orosz nép közé. Ebben az esztendőben egész Oroszország olyan volt, mint egy izgatottan vitatkozó gyülekezet. A kényszerű évszázados hallgatás után most egyszerre megoldódott a nép nyelve. Mindenfelé gyűléseket tartottak. Mindenkinek volt valami mondanivalója. Állami hivatalnokok, antantbarát propagandisták, bolsevikek, anarchisták, szociálforradalmárok, mensevikek — ahányan csak voltak, mind egyszerre beszéltek. A legnépszerűbb szónokok a bolsevikek voltak. Katonák, munkások, parasztok állandóan ismételgették a tőlük hallottakat. — Mondjátok meg nekem, hogy miért harcolok — mondta egy orosz katona, az egyik ilyen izgalmas tömeggyűlésen. — Talán Konstantinápolyért vagy a szabad Oroszországért? A demokráciáért, vagy a kapitalista rablókért? Ha be tudjátok bizonyítani nekem, hogy a forradalmat védelmezem, akkor nincs szükség arra, hogy halálbüntetéssel kényszerítsetek a harcra. Ha a föld a parasztoké, az üzerdek a munkásoké, a hatalom pedig a szovjeteké lesz, akkor tudni fogjuk, hogy miért harcolunk és harcolni is fogunk! Robins elemében volt a vitának ebben a légkörében. Otthon, az Egyesült Államokban ismert szónok volt és gyakran vitatkozott amerikai marxistákkal. Miért ne vitatkoznék most az orosz bolsevistákkal? Gyakran engedélyt kért, hogy válaszolhasson egyik vagy másik bolsevista szónoknak. A zsúfolt üzemekben és lövészárkokban a szélesvállú, feketeszemű amerikai felállt és beszélt. Saját tolmácsa útján szólt a hallgatósághoz az amerikai demokráciáról és a porosz militarizmus veszélyéről. Minden egyes esetben viharos tetszéssel fogadták szavait. (Folytatjuk) October 1, 1949 ELFOGADTÁK A KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYÁT HONGKONG —A Pekingben ülésező kínai népfront politikai tanácsa elfogadta a Kínai Népköztársaság központi alkotmányát — jelenti a népfront pekingi rádióállomása. Ugyanakkor bejelentette a rádió, hogy Sinkiang, a legnagyobb nyugati tartomány elfogadta Mao Ce Tung békefeltételeit. Az Új-Kínai Sajtóügynökség bejelentette, hogy a népi tanács Pekinget választotta ki az ország fővárosává és ugyancsak meghatározta a népköztársaság zászlóját. A jelentés szerint a Kínai Népköztársaság zászlója teljesen piros színű, közepében öt csillaggal. Linkiang a harmadik tartomány, mely csatlakozott a felszabadító népfronthoz. Megelőzőleg Ninghsia és Suingnan tartományok jelentették be csatlakozásukat. A pekingi rádió idézte Tau Csib Vueh tábornok, a Kuomintang északnyugati hadsereg helyettes parancsnokának szavait, melyekben a tábornok bejelentette, hogy a tartomány szakított a kantoni Kuomintang kormánnyal és elfogadja a népfront békefeltételeit, melyeket Mao Ce Tung terjesztett elő. A Kuomintang több vámellenőrző hajójának személyzete megtagadta a parancsot, hogy Formuzába vigyék át a hajókat. Náci kezekben Nyugatnémetország LAKE SUCCESS. — Juliusz Katz-Suchy, a NN lengyel fődelegátusa, a közös antifasiszta menekültbizottság Hotel Brevoortban rendezett vacsoráján azt a kijelentést tette, hogy Nyugatnémetországban a parlament tele van nácival, az elnök nácibarát s a kormányban egy háborús bűnös ül, akik a demokratákat üldözik. Mérget keresnek Bécsben BÉCS. Az osztrák rendőrség 40 font kéksót keres, melyet szállítás közben loptak el A méreg elég volna fél Bécs kipusztítására. 3500 munkást kizárt a Harvester gyár MILWAUKEE, Wis. — Az International Harvester Co. bezárta gyárát. 3500 munkást az utcára lökött. A kizárás oka, a társaság szerint, a chicagói gyár sztrájkja, mert honnan hozzák az alkatrészeket az itteni gyár részére.