Magyar Jövő, 1950. november (49. évfolyam, 208-224. szám)
1950-11-01 / 208. szám
2 MAGYAR JÖVŐ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) November 1, 1950 MAGYAR JÖVŐ, Hungarian Daily Journal Published daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the Hungarian Daily Journal Association. Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y’. Telephone: ALgonquin 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner. Subscription rates: USA, Canada $9 one year, $5 half year, $3 three mo. New York City $10 one yr., $6 half yr., $4 three mo. Everywhere else: $12 one yr,, $7 half yr., $4 three mo. It BARTÓK KONCERT ÉS A HÁBORÚS USZÍTÓK A Francobarát Szántó Lajos és a Magyar Szövetség vezérének, Borshy Kerekesnek tulajdonába került Amerikai Magyar Népszava szerkesztősége nyolc nappal a Bartók ikoncert lezajlása után “részletes riportot” írt az eseményről és vezércikkileg az amerikai-magyar politikai kapcsolatok megszakítását követeli azért, mert a koncerten Horváth Imre magyar követ is beszédet mondott. A Népszava körüli urak nyilván minden alkalmon görcsösen kapnak, hogy szítsák az ellentétet az amerikai és a magyar nép között, hogy törésre vigyék a helyzetet köztük. Ezen nem is lehetünk meglepve. Borshy Kerekes a lap szerkesztője, összekötő tiszt a Magyar Szövetség és a Nemzeti Bizottmány között. A Nemzeti Bizottmány a Volt terrorista vezér Eckhardt irányítása alatt ma már nyilvánosan készül egy ellenforradalmi terrorista hadsereg szervezetésére. A Népszava körüli banda türelmetlenül várja a harmadik világháború kitörésének napját. Velük és mögöttük a magyar népet évszázadok óta nyúzó nagybirtokos, grófi banda készül bevonulni Magyarországra. Ezt siettetni minden ideszökött nyilas vagy fasiszta leghőbb vágya. Ezért robbantottak ki egy botrányt a Bartók emlékünnepélyen is. Ám ez a botrányuk visszafelé sült el. A közönség 99 százalékának felháborodott tiltakozása ugyanis a megjelent ágens provokátorok torkára forrasztotta a szavakat. Még a N. Y. Times is kénytelen volt beismerni MÁSNAP megjelent riportjukban, hogy a közönség lehurrogta a rendbontóikat. A Népszavának nyolc napot vett igénybe, amíg össze-lkotyvasztott egy mesét a koncertről és amíg utánanéztek adataiknak a koncerten elhangzottak ellensúlyozására. Ez a felelőtlen társaság kommunista propagandának minősíti Horváth Imre magyar követ szavait. Horváth Imre beszéde Bartók zenéjének méltatása és Bartókot zenei alkotásában inspiráló történelmi tények elemzése volt. A habsburgista Szántó lapja ma már úgy tünteti fel a dolgot, hogy aki a Habsburgok elleni gyűlöletről vagy a népek közötti egyetértésről beszél, az kommunista propagandát terjeszt. Horváth Imre e szavakkal fejezte be beszédét: “A magyar népnek az a kívánsága, hogy az amerikai nép, melynek földjén Bartók örök álmát alussza, testvéri összhangban éljen azzal a néppel, amelynek földjén meglátta a napvilágot. Ezért kiutasítás jár neki — a Franco-imádó Szántó Lajos és a Nemzeti Bizottmány összekötő tisztje, Borshi Kerekes szerint. Aki békét akar Amerika és Magyarország között az veszedelmes felforgató és lajstromba kell venni őket. A Magyar Jövő vezetőségének és olvasótáborának hűsége és ragaszkodása az amerikai demokrácia elveihez valamivel mélyebb és igazibb, mint a tegnap még a hóhér Franse és a tegnapelőtt még a fasiszta Horthy előtt hódoló reakciós bandáé, amely nem átallja még Bartók emlékét is megszentségteleníteni háborús uszítással. A mi meggyőződésünk az, hogy az amerikai demokrácia intézménye sokkal szilárdabb mintsem a magyar népi demokrácia követének amerikai magyar jóviszonyt sürgető beszéde veszélyeztethetné azt. Az a fasiszta banda, amely a Bartók koncertből diplomáciai válságot akar előidézni, sötét lelke mélyén tisztában van ezzel. Nem is ettől tartottak ők, hanem attól, hogy az amerikai magyar megértés légkörében a maguk aljas, hazaáruló gyilkos terveik zátonyra futhatnak. MENTIK A BANKOK ÉRTÉKPAPÍRJAIKAT Jóllehet a választási kampánnyal a háborús láz, ha ideiglenesen is, némileg lecsökkent, a Wall Street bank-jai biztosítani akarják maguk, hár minden eshetőség ellen, ami azt jelenti, hogy a választások után a háborús uszítás fokozását várják. Erre következtetni lehet abból, hogy a Wall Street bankjai sietnek mikrofilm másolatot készíttetni papírjaikról és ezeket a másolatokat erre a célra épített földalatti óvóhelyeken helyezik el New Jerseyben, New York állam felső részében, vagy még távolabbi vidékeken. A koreai háború óta a legnagyobb mikrofilmet készítő new yorki társaság üzleti forgalma a régi négyszeresére emelkedett s ugyanez történik az ország többi ipari központjaiban. A bankok ugyan biztosak benne, hogy jelenlegi földalatti páncéltermeikben biztonságban vannak az eredeti papírok, de bomba s különösen atombomba támadás esetén esetleg hosszabb ideig nem lehet hozzáférni azokhoz, ezért mindenképpen biztosítani akarják magukat, mert a háborúból csak biztos hasznot akarnak, de veszteséget nem. A Wall Street vezetői hasonló módon akarják biztosítani sokmilliós vagyonukat. Terjesszük ismeretkörünket TIBE T Tibet a föld legnagyobb fennsíkja. Kína délnyugati részein fekszik, a Himalája és a Kun-Lun hegységek között. Dél felé mintegy 2500 kilométer hosszú vonalon határos Délkelet-Ázsia több országával, elsősorban Indiával és Nepállal. Területe 1,216. 834 négyzekilométer, tehát körülbelül akkora, mint California, Oregon, Washington és Nevada állama együttvéve. Lakosainak száma 3 millió. A lakosság vándor-pásztorkodással foglalkozik, elsősorban juhokat tenyészt, málhás állata a jak és a teve. Földművelés csak az ország délkeleti részén, a 3000 méterre leereszkedő völgyekben van. A helyi ipar főleg mezőgazdasági eszközök készítésével foglalkozik. Az ország fővárosa, Lhassza, Tibet délkeleti részén fekszik. Tibet államformája feudális szerkezetű. Papi állam, melynek legfőbb urai a “lámák”. Ezek buddhista szerzetesek, akik a lakosság egyötödrészét teszi ki. A kormányt két főpap vezeti: a “Dalai Láma” és a “Pancsen Láma.” Az állami hatalmat gyakorló papi kaszton és néhány gazdag földesuron kívül a lakosság túlnyomó többsége nyomorúságosan szegény és nagyobbrészt nomádszerű életet él. Tibetben még most is hűbéri rendszer van, a földek, a termelőeszközök és a legelők legnagyobb része a buddhista kolostorok és egy maroknyi feudális család tulajdonában vannak, akik kegyetlenül kizsákmányolják a népet. Az egykor független, de most jobbágyi sorban élő pásztorok nyájai és csordái is néhány feudális ur tulajdonát képezik. A jobbágyok föklhözkötöttek, lakóhelyüket csak uruk engedélyével és hatalmas birság lefizetése ellenében hagyhatják el. A földesurnak munka-, termény- és pénzjáradékot tartoznak fizetni. Bár a régi kínai kultúrának erős nyomai találhatók Tibetben, a lakosság legnagyobb része elszigetelten él minden civilizációtól és kultúrától és túlnyomó többsége írástudatlan. Kína felszabadító mozgalmának győzelme erősen megnövelte Washington és London Tibet iránti érdeklődését, melyet fontos stratégiai támaszpontnak tartanak a Szovjetunió és Kína ellen irányuló terveikben. Az imperialisták, akik az elmúlt évtizedekben sorozatos kísérleteket tettek, hogy megszerezzék a Tibet feletti fennhatóságot, elszakítsák Kínától és gyarmatosítsák Tibetet, a kínai nép győzelme után váratlanul felfedezték, hogy Tibetnek “függetlenségre” van szüksége. Nem nehéz kitalálni, hogy az ilyen értelmezésű “függetlenség” csak elnevezése annak a gyarmati sorsnak, amelyet az imperialisták Tibet amúgyis évszázadok óta feudális elnyomatásban élő népének szánnak. Jusois MEGRÁZÓ BESZÉDE A VÁLASZTÁSOK FŐKÉRDÉSEIRŐL Dr. W. E. B. DuBois, a kiváló történelemtudós, az alp szövetségi szenátorjelöltje mondta el az alábbi beszédet az America: Labor Party Madison Square Gardenben tartott választási tömeggyűlésén október 24-én. (Második közlemény) Lassú, de biztos lesülyedésünk, hogy higgjünk a teljes és egyetemes háborúban és hogy eltökélt szándékunkká váljon, hogy mindenkit rákényszentsünk annak elhivésére, amit egyesek igaznak minősítenek, ahelyett, hogy az igazság megválasztásának szabad amerikai örökségét engedjük gyakorolni, oly fokozatosan és tökéletesen történt, hogy sok becsületes amerikai nem bírja elhinni azt, amit ténylegesen lát és hall és megzavarodva, szemét dörzsölve ül, hogy csak halvány fogalmat szerezzen magának arról, mi történhetett volna ebben az országban, amely egykor kijelentette, hogy magától értetődő igazságoknak tartja, hogy minden ember egyenlőnek született, hogy a teremtő bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal áldotta meg az embereket,mint amilyen az élet, a szabadság és a boldogság keresése. Az én platformom tehát, mint minden becsületes amerikai platformja, aki még mindig mer hinni békében és szabadságban, megváltozhatatlanul a háború és a rabszolgaság ellen foglal állást. Ma a világ valamennyi népe közül egyedül az Egyesült Államok akar háborút, készülődik háborúra, kényszerít más nemzeteket, hogy harcoljanak és azt kéri tőlem, és önöktől, hogy szegényedjünk el, adjunk fel egészséget és iskolát, áldozzuk fel fiainkat és leányainkat, vagyis adjuk oda egy Jim Crow hadseregnek és kövessünk el öngyilkosságot olyan világháborúért, amelyet senki sem kiván, de a dúsgazdag amerikaiak hasznot húznak belőle. Szavaztak-e valaha is önök háborúra? Önök, akik életük legnagyobb részét harcoló, gyilkoló világban élték le? Mikor volt önöknek alkalmuk arra, hogy döntsenek a bénításnak és a gyilkolásnak ebben a kérdésében ? Soha! És nem is fognak soha addig, amíg a végrehajtó hatalom saját kezdeményezésére elindíthat “egy kis rendőrakciót”, amely 30,000 amerikai fiú életébe és egészségébe kerül csak azért, hogy a nagy üzleti érdekeltségek beavatkozhassanak Ázsia kormányainak dolgaiba. Mitől van ez a halálos rettegésük? Ellenséges hadak elözönlötték! Atombombát dobott-e ránk valaki? Szegénysorsra juttattak vagy rabszolgaszíjra fűztek idegenek? Leromlottak-e üzleti ügyeink és eltűnőben vannak-e milliomosaink ? Lement-e a profitráta, rosszabbul működnek gépeink vagy természeti kincseinket elpusztították az idegenek? Van-e jele, hogy az Amerikai Egyesült Államok idegen ország áldozatául esik vagy eshetik? Dehogyis! Hát akkor mitől félünk és miért igyekszünk őrizni a földet a Csendes óceántól az Atlantiig, az északi saroktól a déliig, hacsak nem önmagunktól félünk? Egy gondolattól félnek. Egy hatalmi vízió kísérti őket, amely ellen ez a gondolat veszi fel a harcot. A hatalom, amelyre már régióta sóvárognak, félrevezette és lemészárolta Európa és Ázsia népeit, és most alattomosan besiklik saját lázőreitette fejükbe, — és ez nem egyéb, mint az imperializmus: világuralom a világ felett. Ezt egykor a fekete rabszolgaság útján akarták elérni, majd megkönnyítette a sárga kulik leigázása, majd “a törvény nélküli kisebb fajok” eltiprásával akarták elérni, amelyek a fehér ember terhét szolgáltatták volna és megengedték volna, hogy az imperializmus peckesen járjon a világon keresztül, uralja Ázsiát és Afrikát, uralkodjék és urhatnámkodjék végeérhetetlenül, örökkön örökké. Ez volt a 19-ik század látomása. Az imperializmus láza elfogta az Egyesült Államokat is a 19-ik század lejártával és a halódó Spanyolországból kifojtogattunk néhány szigetet. Ez azonban csak amolyan kisebbfajta változás volt, amely csak élesebbre fente fogainkat. Az első világháborúval megjött a Császári Egyesült Államok látomása, mint olyan birodalomnak utódja, amelyen már lenyugszik a nap és akkor oly őrülten vetettük magunkat az Európa által meghagyott zsákmányra, hogy egész ipari rendszerünket lejárattuk miatta. Az ember azt hinné, hogy a harmincas évek nagy gazdasági hanyatlása meggyőz minden gondolkodó embert hogy a háború nem az ezeréves fennállás útja és hogy nekünk voltaképpen saját munka- és ipari rendszerünket kellene leginkább megreformálni, mielőtt arra akarnánk megtanítani a világot, mit gondoljon és hogyan éljen. De amiről nagyvállalataink emberei nem akartak tudomást venni, az az, hogy nagyipari rendszerünk, amelyet talpra állítani igyekeztek, már rettenetes és költséges kudarcot szenvedett, hogy az imperializmus és a monopolkapitalizmus módosításait már felvetették és ki is próbálták. Laza kifejezéssel ezeket az erőfeszítéseket “szocializmus” - nek nevezték, nem is Oroszország találta fel, nem is Oroszországban kísérleteztek vele először. Ellekezőleg: a szocializmus angol, francia és német találmány és azért próbálkoztak meg vele Oroszországban is, mert ez a szerencsétlen ország egyike volt a tőkés rendszer utolsó és legnagyobb áldozatainak . (Folytatjuk) .