Magyar Jövő, 1950. november (49. évfolyam, 208-224. szám)

1950-11-01 / 208. szám

2 MAGYAR JÖVŐ (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) November 1, 1950 MAGYAR JÖVŐ, Hungarian Daily Journal Published daily except Saturday, Sunday, Monday and certain legal holidays by the Hungarian Daily Journal Association. Inc., 130 E. 16th Street, New York 3, N. Y’. Telephone: ALgonquin 4-0397. Editor: Zoltán Deák, Manager: Alex Rosner. Subscription rates: USA, Canada $9 one year, $5 half year, $3 three mo. New York City $10 one yr., $6 half yr., $4 three mo. Everywhere else: $12 one yr,, $7 half yr., $4 three mo. It BARTÓK KONCERT ÉS A HÁBORÚS USZÍTÓK A Francobarát Szántó Lajos és a Magyar Szövetség vezérének, Borshy Kerekesnek tulajdonába került Amerikai Magyar Népszava szerkesztősége nyolc nappal a Bartók ikoncert lezajlása után “részletes riportot” írt az esemény­ről és vezércikkileg az amerikai-magyar politikai kapcsola­tok megszakítását követeli azért, mert a koncerten Horváth I­mre magyar követ is beszédet mondott. A Népszava körüli urak nyilván minden alkalmon gör­csösen kapnak, hogy szítsák az ellentétet az amerikai és a magyar nép között, hogy törésre vigyék a helyzetet köztük. Ezen nem is lehetünk meglepve. Borshy Kerekes a lap szer­kesztője, összekötő tiszt a Magyar Szövetség és a Nemzeti Bizottmány között. A Nemzeti Bizottmány a Volt terrorista vezér Eckhardt irányítása alatt ma már nyilvánosan ké­szül egy ellenforradalmi terrorista hadsereg szervezetésé­­r­e. A Népszava körüli banda türelmetlenül várja a harma­dik világháború kitörésének napját. Velük és mögöttük a magyar népet évszázadok óta nyúzó nagybirtokos, grófi banda készül bevonulni Magyarországra. Ezt siettetni min­den ideszökött nyilas vagy fasiszta leghőbb vágya. Ezért robbantottak ki egy botrányt a Bartók emlékünnepélyen is. Ám ez a botrányuk visszafelé sült el. A közönség 99 százalékának felháborodott tiltakozása ugyanis a megjelent ágens provokátorok torkára forrasztotta a szavakat. Még a N. Y. Times is kénytelen volt beismerni MÁSNAP megje­lent riportjukban, hogy a közönség lehurrogta a rendbontó­ikat. A Népszavának nyolc napot vett igény­b­e, amíg össze-­lkotyvasztott egy mesét a koncertről és amíg utánanéztek adataiknak a koncerten elhangzottak ellensúlyozására. Ez a felelőtlen társaság kommunista propagandának minősíti Horváth Imre magyar követ szavait. Horváth Imre beszéde Bartók zenéjének méltatása és Bartókot zenei alko­tásában inspiráló történelmi tények elemzése volt. A habs­­burgista Szántó lapja ma már úgy tünteti fel a dolgot, hogy aki a Habsburgok elleni gyűlöletről vagy a népek közötti egyetértésről beszél, az kommunista propagandát terjeszt. Horváth Imre e szavakkal fejezte be beszédét: “A ma­gyar népnek az a kívánsága, hogy az amerikai nép, melynek földjén Bartók örök álmát alussza, testvéri összhangban él­jen azzal a néppel, amelynek földjén meglátta a napvilágot. Ezért kiutasítás jár neki — a Franco-imádó Szántó La­jos és a Nemzeti Bizottmány összekötő tisztje, Borshi Ke­rekes szerint. Aki békét akar Amerika és Magyarország kö­zött az veszedelmes felforgató és lajstromba kell venni őket. A Magyar Jövő vezetőségének és olvasótáborának hű­sége és ragaszkodása az amerikai demokrácia elveihez vala­mivel mélyebb és igazibb, mint a tegnap még a hóhér Fran­se és a tegnapelőtt még a fasiszta Horthy előtt hódoló reak­ciós bandáé, amely nem átallja még Bartók emlékét is meg­­szentségteleníteni­ háborús uszítással. A mi meggyőződésünk az, hogy az amerikai demokrácia intézménye sokkal szilárdabb mintsem a magyar népi de­mokrácia követének amerikai magyar jóviszonyt sürgető beszéde veszélyeztethetné azt. Az a fasiszta banda, amely a Bartók koncertből diplomáciai válságot akar előidézni, sötét lelke mélyén tisztában van ezzel. Nem is ettől tartot­tak ők, hanem attól, hogy az amerikai magyar megértés légkörében a maguk aljas, hazaáruló gyilkos terveik zátony­ra futhatnak. MENTIK A BANKOK ÉRTÉKPAPÍRJAIKAT Jóllehet a választási kam­pánnyal a háborús láz, ha ideiglenesen is, némileg le­csökkent, a Wall Street bank-­­jai biztosítani akarják maguk, hár minden eshetőség ellen,­ ami azt jelenti, hogy a vá­­­lasztások után a háborús uszítás fokozását várják. Erre következtetni lehet ab­ból, hogy a Wall Street bank­jai sietnek mikrofilm máso­latot készíttetni papírjaikról és ezeket a másolatokat erre a célra épített földalatti óvó­helyeken helyezik el New Jerseyben, New York állam felső részében, vagy még tá­volabbi vidékeken. A koreai háború óta a leg­nagyobb mikrofilmet­ készítő new yorki társaság üzleti forgalma a régi négyszeresé­re emelkedett s ugyanez tör­ténik az ország többi ipari központjaiban. A bankok ugyan biztosak benne, hogy jelenlegi földalatti páncél­termeikben b­i­z­t­o­ns­ágban vannak az eredeti papírok, de bomba s különösen atom­bomba támadás esetén eset­leg hosszabb ideig nem le­het hozzáférni azokhoz, ez­ért mindenképpen biztosíta­ni akarják magukat, mert a háborúból csak biztos hasz­not akarnak, de veszteséget nem. A Wall Street vezetői hasonló módon akarják biz­tosítani sokmilliós vagyonu­kat. Terjesszük ismeretkörünket T­I­B­E T Tibet a föld legnagyobb fennsíkja. Kína délnyugati részein fekszik, a Himalája és a Kun-Lun hegységek kö­zött. Dél felé mintegy 2500 kilométer hosszú vonalon ha­táros Délkelet-Ázsia több or­szágával, elsősorban Indiával és Nepállal. Területe 1,216.­ 834 négyzekilométer, tehát körülbelül akkora, mint Ca­lifornia, Oregon, Washington és Nevada állama együttvé­ve. Lakosainak száma 3 mil­lió. A lakosság vándor-pász­­torkodással­ foglalkozik, el­sősorban juhokat tenyészt, málhás állata a jak és a te­ve. Földművelés csak az or­szág délkeleti részén, a 3000 méterre leereszkedő völgyek­ben van. A helyi ipar főleg mezőgazdasági eszközök ké­szítésével foglalkozik. Az or­szág fővárosa, Lhassza, Ti­bet délkeleti részén fekszik. Tibet államformája feudá­lis szerkezetű. Papi állam, melynek legfőbb urai a “lá­mák”. Ezek buddhista szer­zetesek, akik a lakosság egy­ötödrészét teszi ki. A kor­mányt két főpap vezeti: a “Dalai Láma” és a “Pancsen Láma.” Az állami hatalmat gyakorló papi kaszton és né­hány gazdag földesuron kí­vül a lakosság túlnyomó többsége nyomorúságosan sze­gény és nagyobbrészt nomád­szer­ű életet él. Tibetben még most is hűbéri rendszer van, a földek, a termelőeszközök és a legelők legnagyobb ré­sze a buddhista kolostorok és egy maroknyi feudális család tulajdonában vannak, akik kegyetlenü­l kizsákmányolj­ák a népet. Az egykor függet­len, de most jobbágyi sorban élő pásztorok nyájai és csor­dái is néhány feudális ur tu­lajdonát képezik. A jobbá­gyok föklhözkötöttek, lakó­helyüket csak uruk engedé­lyével és hatalmas birság le­fizetése ellenében hagyhat­ják el. A földesurnak mun­ka-, termény- és pénz­járadé­kot tartoznak fizetni. Bár a régi kínai kultúrának erős nyomai találhatók Tibetben, a lakosság legnagyobb része elszigetelten él minden civi­lizációtól és kultúrától és túlnyomó többsége írástudat­lan. Kína felszabadító mozgal­mának győzelme erősen meg­növelte Washington és­ Lon­don Tibet iránti érdeklődé­sét, melyet fontos stratégiai támaszpontnak tartanak a Szovjetunió és Kína ellen irányuló terveikben. Az im­perialisták, akik az elmúlt évtizedekben sorozatos kísér­leteket tettek, hogy megsze­rezzék a Tibet feletti fenn­hatóságot, elszakítsák Kíná­tól és gyarmatosítsák Tibe­­tet, a kínai nép győzelme után váratlanul felfedezték­, hogy Tibetnek “függetlenségre” van szüksége. Nem nehéz ki­találni, hogy az ilyen értel­mezésű “függetlenség” csak elnevezése annak a gyarma­ti sorsnak, amelyet az impe­rialisták Tibet amúgyis év­századok óta feudális elnyo­matásban élő népének szán­nak. Jusois MEGRÁZÓ BESZÉDE A VÁLASZTÁSOK FŐKÉRDÉSEIRŐL Dr­. W. E. B. DuBois, a kiváló történelemtudós, az alp szö­vetségi szenátorjelöltje mondta el az alábbi beszédet az America: Labor Party Madison Square Gardenben tartott választási t­ömeg­­­gyűlésén október 24-én. (Második közlemény) Lassú, de biztos lesülyedésünk, hogy higgjünk a teljes és egyetemes háborúban és hogy eltökélt szándékunkká vál­jon, hogy mindenkit rákényszentsünk annak elhivésére, amit egyesek igaznak minősítenek, ahelyett, hogy az igaz­ság megválasztásának szabad amerikai örökségét engedjük gyakorolni, oly fokozatosan és tökéletesen történt, hogy sok becsületes amerikai nem bírja elhinni azt, amit ténylegesen lát és hall és megzavarodva, szemét dörzsölve ül, hogy csak halvány fogalmat szerezzen magának arról, mi történhetett volna ebben az országban, amely egykor kijelentette, hogy magától értetődő igazságoknak tartja, hogy minden ember egyenlőnek született, hogy a teremtő bizonyos elidegenít­hetetlen jogokkal áldotta meg az embereket,­mint amilyen az élet, a szabadság és a boldogság keresése. Az én platformom tehát, mint minden becsületes ame­rikai platformja, aki­ még­ mindig mer hinni békében és sza­badságban, megváltozhatatlanul a háború és a rabszolga­ság ellen foglal állást. Ma a világ valamennyi népe közül egyedül az Egyesült Államok akar háborút, készülődik háborúra, kényszerít más nemzeteket, hogy harcoljanak és azt kéri tőlem, és önöktől, hogy szegényedjünk el, adjunk fel egészséget és iskolát, ál­dozzuk fel fiainkat és leányainkat, vagyis adjuk oda egy Jim­ Crow hadseregnek és kövessünk el öngyilkosságot olyan világháborúért, amelyet senki sem kiván, de a dúsgazdag amerikaiak hasznot húznak belőle. Szavaztak-e valaha is önök háborúra? Önök, akik éle­tük legnagyobb részét harcoló, gyilkoló világban élték le? Mikor volt önöknek alkalmuk arra, hogy döntsenek a béní­­tásnak és a gyilkolásnak ebben a kérdésében ? Soha! És nem­ is fognak soha addig, amíg a végrehajtó hatalom saját kez­deményezésére elindíthat “egy kis rendőrakciót”, amely 30,000 amerikai fiú életébe és egészségébe kerül csak azért, hogy a nagy üzleti érdekeltségek beavatkozhassanak Ázsia kormányainak dolgaiba. Mitől van ez a halálos rettegésük? Ellenséges hadak elözönlötték! Atombombát dobott-e ránk valaki? Szegény­­sorsra juttattak vagy rabszolgaszíjra fűztek idegenek? Le­romlottak-e üzleti ügyeink és eltűnőben vannak-e milliomo­saink ? Lement-e a profitráta, rosszabbul működnek gépeink vagy természeti kincseinket elpusztították az idegenek? Van-e jele, hogy az Amerikai Egyesült Államok idegen or­szág áldozatául esik vagy eshetik? Dehogyis! Hát akkor mitől félünk és miért igyekszünk őrizni a földet a Csendes óceántól az Atlantiig, az északi saroktól a déliig, hacsak nem önmagunktól félünk? Egy gondolattól félnek. Egy hatalmi vízió kísérti őket, amely ellen ez a gondolat veszi fel a harcot. A hatalom, amelyre már régióta sóvárognak, félrevezette és lemészá­rolta Európa és Ázsia népeit, és most alattomosan besiklik saját lázőreitette fejükbe, — és ez nem egyéb, mint az imperializmus: világuralom a világ felett. Ezt­ egykor a fe­kete rabszolgaság útján akarták elérni, majd megkönnyí­tette a sárga kulik leigázása, majd “a törvény nélküli ki­sebb fajok” eltiprásával akarták elérni, amelyek a fehér ember terhét szolgáltatták volna és megengedték volna, hogy az imperializmus peckesen járjon a világon keresztül, uralja Ázsiát és Afrikát, uralkodjék és urhatnámkodjék végeérhetetlenül, örökkön örökké. Ez volt a 19-ik század látomása. Az imperializmus láza elfogta az Egyesült Álla­mokat is a 19-ik század lejártával és a halódó Spanyolor­szágból kifojtogattunk néhány szigetet. Ez azonban csak amolyan kisebbfajta változás volt, amely csak élesebbre fente fogainkat. Az első világháborúval megjött a Császári Egyesült Államok látomása, mint olyan birodalomnak utód­ja, amelyen már lenyugszik a nap és akkor oly őrülten ve­tettük magunkat az Európa által meghagyott zsákmányra, hogy egész ipari rendszerünket lejárattuk miatta. Az ember azt­ hinné, hogy a harmincas évek nagy gaz­dasági hanyatlása meggyőz minden gondolkodó embert hogy a háború nem az ezeréves fennállás útja és hogy ne­künk voltaképpen saját munka- és ipari rendszerünket kel­lene leginkább megreformálni, mielőtt arra akarnánk meg­tanítani a világot, mit gondoljon és hogyan éljen. De amiről nagyvállalataink emberei nem akartak tudo­mást venni, az az, hogy nagyipari rendszerünk, amelyet talpra állítani igyekeztek, már rettenetes és költséges ku­darcot szenvedett, hogy az imperializmus és a monopolka­pitalizmus módosításait már felvetették és ki is próbálták. Laza kifejezéssel ezeket az erőfeszítéseket “szocializmus” - nek nevezték, nem is Oroszország találta fel, nem is Orosz­országban kísérleteztek vele először. Ellekezőleg: a szocializ­mus angol, francia és német találmány és azért próbálkoz­tak meg vele Oroszországban is, mert ez a szerencsétlen or­szág egyike volt a tőkés rendszer utolsó és legnagyobb ál­dozatainak . (Folytatjuk) .

Next