Magyar Jövő, 1951. január (50. évfolyam, 1-17. szám)

1951-01-03 / 1. szám

2 MAGYAR JöVö (HUNGARIAN DAILY JOURNAL) January 3, 1951 VU NAGY BESZÉDE, MELYNEK ELMONDÁSÁT MEGGÁTOLTÁK NEW YORK. — Nemcsak a távolkeleti események, ha­nem az egész nemzetközi hely­zet megértéséhez nélkülözhe­tetlen a kínai népköztársaság­­ álláspontjának ismerete. Ezt az álláspontot akarta ismer­tetni itt Vu Liu Csuan, a kí­nai népkomány képviselője, azonban beszédének megtar­­tását megakadályozták. A ■ beszédet, amelyet több new­­ yo­rki­ lap is közölt, nagy fon­tosságára való tekintettel az arábiakban hozzuk kivonato­kon. ^ i­ mm A Szovjetunió a kínai nép­­ legmegbízhatóbb barátja és szövetségese A Szovjetunió egész tör-­­­ténelme során nagy barátja­ volt a kínai népnek. A Szov­j­­etunió röviddel a Nagy Ok-­ terceri Szocialista Forradal­­lóm diadala után elállott az egyenlőtlen szerződésektől,­­ melyeket Kínával a cári ■ Oroszország kötött és Kína irányában az igazi egyenjo­gúság politikáját kezdte foly­­­­tatni. A Kínai Népköztársas­­ság központi népi kormányvá­dak megalakítása után a Szovjetunió megkötötte Ki­­siával a barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási Szerződést, amely szerződéses formában szilárdította meg a Kína népe és a Szovjetunió népei közötti mély barátsá­got. Visinszkij felszólalása ismét bizonyítja, hogy a Szov­jetunió a kínai nép legmeg­bízhatóbb barátja és szövet­ségese az imperialista agresz­­szióval szem­iben megn­yilvá­­n­uló ellenállásban és a népi Kína építésében. Az imperialista agresszo­­rok és különösen az Egyesült Államok imperialista agresz­­szorai félnek Kína és a Szov­jetunió népeinek egységétől. Hétszázmillió szorosan ösz­­szeforrott embernek — Kína és a Szovjetunió népeinek — erete igen komoly akadály az imperialista agresszió útjá­ban. Az imperialista agresz­­­szorok éppen ezért kétségbe­esésükben különféle módon­­próbálnak éket verni a két nagy szövetséges — Kína és a Szovjetunió — közé. Ki kell jelentenem ezeknek az imperialista agresszoroknak: Kína és a Szovjetunió nagy egysége törhetetlen. Az önök összeesküvései, melyekkel kö­zénk akarnak éket verni — céltalanok, kudarcra vannak ítélve és máris megbuktak. Dulles és Austin minden­­módon bizonyítani igyekezett, hogy az amerikai imperialis­ta agresszorok barátságos érzülettel viseltetnek a kínai nép iránt. Az utóbbi 50 évben az amerikai imperialisták mindig agresszorként viselkednek Kína ellen Mi is volt a valóságban a történelem folyamán az amerikai imperialistáknak és a kínai népnek az úgyneve­zett barátsága? — veti fel a kérdést Vu Liu Csuan, majd rámutat, hogy az ame­rikai imperialisták éppúgy, mint Anglia imperialistái, az elsők voltak, akik rákénysze­­rítették a “területekenkívüli­­ség jogát” s az “egyenlő lehe­tőségeket” biztosító, Vanszia-­ ban kötött szerződést Kínára.­ Dulles és Austin kísérletet­ tett itt, hogy dicsőítse a­ “nyitott ajtók” amerikai po­­­litikájának történetét. Ez a­­ politika azt jelenti, hogy Ki­­­na kapuinak nyitva kell áll­ s­niok az amerikai imperialis-­­ ták előtt, valamint a többi imperialista ország előtt. Azt jelenti, hogy az amerikai im­perialistáknak “egyenlő le­hetőségeik” vannak más im­perialista országokkal Kína kizsákmányolására. Az amerikai kormánykö­rök Kínában úgynevezett kulturális, vallásos és ember­­i baráti intézkedéseket hajtot­­­­tak végre. A valódi cél, ame­­l­­yet ezeknek az intézkedé­­­­seknek a végrehajtásánál kö­­­­vettek és az intézkedések ob­­j­­ektív eredménye a kínaiak­­ öntudatának teljes megbén­­­í­tása volt, hogy ne tanusítsa-­­ nak ellenállást az amerikai­­ imperialisták agressziójával­­ szemben.­­ Az amerikai imperialis­­­­táknak a kínai nép iránti úgynevezett “baráti magatar­­­­tását” a legjobban megvilá­gítja az amerikai kormány úgynevezett segítsége Kíná­nak, amelyet­ Dulles és Aus­tin szintén dicsőíteni próbált. A kínai nép ellenségeit se­gítették, hogy elnyomják a­­ kínai népet, és megsemmisít­sék a kínaiakat. Austin azt­­ állította, hogy az utóbbi 30­­ évben az Egyesült Államok­­ kormányának úgynevezett se­­­­gítsége Kína számára évente meghaladta a százmillió ame­rikai dollárt. De milyenek­­ voltak az eredményei ennek­­ az úgynevezett “segítségnek”, amelyet az Egyesült Álla­mok kormány nyújtott? Csang Kai-sek az amerikai fegyverek segítségével több­millió kínait pusztított el. Várjon ki okoz kárt a kí­nai és az amerikai nép kö­zötti baráti kapcsolatoknak? Nem más, mint az Egyesült Államok kormánya, az Egye­sült Államok kormánykörei, az amerikai imperialista ag­resszorok, az amerikai kor­mány Kína ellen irányuló agresszív politikája és fegy­veres agressziója. Az ameri­kai imperialisták elküldték az Egyesült Államok fiait a tavani szorosba és Kína légi­­­­terébe, hogy harcoljanak a kínai nép ellen. Lehet-e mon­dani, hogy a kínai flotta ha­józott az Egyesült Államok partjaira harcrakészen az amerikai nép ellen? Lehet-e mondani, hogy a kínai repü­lőgépek repülték át az Egye­sült Államok légi határait és bombáztak merikai nőket és gyermekeket ? Az angol amerikai tömb képviselői elfeledték, hogy Tajvan (Formuza) a történe­lemben mindig Kína területé­nek elidegeníthetetlen része volt. Tajvan lakói a kínai néphez tartoznak és a kínai kormány j­ogsz­olgáltatása alatt állanak. Ezt a szigetet Japán 1895-ben elorozta-Tai­van státusát a kairói­­és a potsdami deklaráció eldön­tötte, sőt, a háború befejezé­sét követő öt esztendő alatt ezek a döntések gyakorlati­­ alkalmazást is nyertek.­­ Austin, az Egyesült Álla­mok képviselője azt állította,­­ hogy az Egyesült Államoknak­­ Tajvanra való benyomulása a sziget katonai semlegesíté­sének céljából történt. Az Egyesült Nemzetek alapok­mánya és a nemzetközi jog szerint azonban semminemű magyarázat sincs, amely menthetné a más országok belügyeibe történő beavatko­zást és a más országok terü­lete ellen indított agresszió.­ A kínai nép szétzúzza mind­azokat, akik Kína területére benyomulni merészelnek Austin nem tagadta azt a tényt, hogy az amerikai he­tedik hajóhad benyomult a Tajvani-öbölbe, de tagadni próbálta a vitathatatlan tényt és a nemzetközi egyez­ményeket, melyek megállapít­ják, hogy Tajvan kínai terü­let. Austin elég arcátlan volt, hogy felvesse a kérdést, me­lyek a Kínai Népköztársaság központi népi kormányának szándékai Tajvannal kapcso­latosan? A kínai nép eltökél­te, hogy kiragadja Tajvant az amerikai agresszorok kar­maiból. Eltökéltük ezt és megvan hozzá az erőnk. Min­den következményért az Egyesült Államok kormányá­nak kell vállalnia a teljes fe­lelősséget. A kínai nép nem­­­­csak azt tökélte el, hogy­­ szétzúzza a főagresszorokat,­­ akikkel Kínának dolga van,­­ de azt is, hogy mindazokat az­­ agresszorokat szétzúzza, akik­­ Kína területére benyomulni­­ merészelnek. Dulles nem mer­­­ri tagadni az amerikai légi­­i­erőknek a koreai agresszió­­ során elkövetett agresszív­­ cselekményeit, azt, hogy az­­ amerikai légierők megsér­­­­­tették Kina légi határait, s bombákat dobtak, gépjegy- s­kértüzet zúdítottak s felderí­­­­tő repüléseket végeztek. Dulles azt állította azon­­­­ban, hogy a Kina légi hatá­ I­rai ellen intézett nyolcvan­­­­három merénylet közül — melyekről a szovjet küldött­ség 1950 november 15-én­­ nyilatkozott —, hatvanegy csupán felderítő jellegű volt. Vajjon azt jelenti-e ez,­­ hogy nem történtek agres­­­­­sziós cselekmények? És ha­­ kínai repülőgépek repülné­­­­nek New York felett, mit­­ szólna ehhez Dulles ? Az Egyesült Államok kép­viselője azt is állította, hogy amennyiben tények bizonyít­­­­ják, hogy amerikai katonai­­ repülőgépek megsértették Ki­­­­na légi határait, kínai város­i sokat bombáztak és kínaia­­­­kat öltek meg, akkor a USA kormánya az okozott kárért­­ kész megfelelő kárpótlást fi­­­­zetni.­­ Fel szeretném azonban hív­­­­ni a USA képviselőjének fi­­­­gyelmét, hogy a Kínai Nép­­­­köztársaság szuverenitását­­ nem lehet dollárokért meg­vásárolni. Azt is szeretném megmondani az Egyesült Államok képviselőjének: önök ma ezen a világon sok nehéz­ségbe ütköznek. Ezeknek a­­ nehézségeknek egyike az a meggyőződés, amely szerint önök bárm­ely ország szuve­rén jogait megvásárolhatják­­ dollárjaikért. Önök elfelejtik, , hogy Kína most olyan or­szág, ahol a nép van natal-í­non. Ennek az országnak­­szuverenitását nem vásárol-­ látják meg ezüst dollár­­j­­aikért. Egyesegyedül a­­ Csang Kai-sek-féle Kína szu­­­verenitását vásárolhatnák­­ meg. Az­ US kormányának agresz­­sziós cselekményei a Kínai Népköztársaság ellen. Ezekkel a tényekkel tá­masztom alá azt a vádamat, hogy az Egyesült Államok kormánya intervenciót és­­ agressziót követett el, ellen-­­ségesen viszonyult Kínához.: 1. Az Egyesült Államok kormánya tevékenyen támo­gatja Tajvan szigetén a re­akciós Csang Kai Sek-klikk maradványait. Az Egyesült Államok kormánya adott Utasítást, (Csang Kai Seknek, s hogy vegye blokád aki Kína partvidékét és kínai városo­kat bombázzon. Az­ USA kor­­mánya állandóan lőszert, fegyvert és egyéb hadianya­got szállít Tajvanra. Nem tel­jes adatok szerint a US és Kanada kormánya ez év ok­tóberéig többi­er.Ö­z repülőgé­pet és több mint hétszáz páncélost küldött a reakciós Csang Kai Sek-klikk marad­ványának. U­­g­y­a­n­a­­k­k­o­r Csang Kai Rek csapatait amerikai tisztek képezték ki a kínai nép ellen vívandó harcra. A USA kormánya titkos-; szolgálatának szervei a Kuo­mintang titkoszsolgála­tának , szerveivel együtt titkos ügy-­ nököket és banditákat irá­­­nyítanak Kíná­ba. Ezek az ügynökök és banditák akna-é­ munkát végeznek. Délnyugat Kína katonai közigazgatási­ bizottságának adatai so­rint a délnyugati tartománybel­i, banditavezérek hatvan szá­zalékát az amerikai és Csang­­Kai Sek-ítéle­­tikosszolgálati szervek képezték ki. 2. Az Egyesült Államok kormánya minden eszközt­­ felhasznál, hogy akadályozza a Kínai Népköztársaság központi népi kormánya kép­viselőinek részvételét a NN- be és a Japánban működő szövetséges tanácsban. Az Egyesült Államok kormánya ugyanakkor továbbra is ki­tart amellett, hogy Kína he­lyét a kínai nép ellenségé­nek,­­­ a tajvani reakciós Kuomintang-klikknek képvi­selői bitorolják. Csu En Laj külügyminiszterünk 1949 no­vember 15-től kezdve több ízben követelte, hogy az UN űzze ki a Kuomintang reakci­ós klikk maradványainak jog­talan képviselőit. A Szov­jetunió, India és más orszá­gok küldöttei ugyancsak többízben terjesztettek ilyen­­értelmű javaslatokat a NN közgyűlése és Biztonsági Ta­nácsa elé. Az Egyesül Álla­mok és csatlósai azonban mindezeket az igazságos kö­veteléseket és javaslatokat elutasították. 3. Az Egyesült Államok kormánya aktívan felfegy­­verzi a japáni fasiszta erő­ket. MacArthur tábornok semmibe veszi kormányunk tiltakozásait és figyelmezte­téseit, jogellenes módon sza­badon bocsátott sok japán háborús bűnöst, akik annak idején benyomultak Kínába A Japánban működő ameri­kai hatóságok “tartalék-ren­dőrség” néven újjáépítik japán hadsereget. A japán ‘rendőri’ erők létszáma ma elérte a százhuszonötezer főt Ugyancsak újjászületik a ja­pán haditengerészet is. Ja­pán úgynevezett “tengervé­delmi hivatala” már há­romszáz hajó felett rendel­kezik. A US kormánya Szovjeunió és Kína részvé­tele nélkül különbékét aka kötni Japánnal, hogy Japán felett kizárólagos uralma­t teremtsen. 4. Az Egyesült Államok­­ kormánya a Csendes Óceá­­­non széleskörű hadi támasz­­­pont-hálózatot létesített. E­z a hálózat az Alaszkán fek­­vő amerikai katonai támasz­­­ponton, az Aleuti szigeteken­­ Japánon, a Riukiu-szigete­­­ken, Koreán, Tajvanon, a Fü­­­löp-szigeteken és Vietnamo­n át Thaiföldig húzódik. Bárt­­ láthatja, hogy ez a lánc a­z új Kína számára bekerítés jelent. MacArthur tábor­no nyíltan beismerte, hogy ez támaszpontláncolat Kina , a Szovjetunió ellen irányú Kína és a Szovjetunió a be­kerítés tárgyai és a támadás céljai. A Korea elleni amerikai támadás kezdettől fogva fe­nyeget­te Kína biztonságit A US kormánya tajvan agressziójának célja, hogy Tajvant az amerikai imperia­listák ugródeszkájává tegy a szárazföldi Kína ellen indí­tandó támadás céljaira. Épp fegyveres agresszió célja , Így a Korea ellen irányul fegyveres agresszió célja az, hogy Koreát a szárazföldi Kína ellen irányuló amerika imperialista támadás mási ugródeszkájává tegye Az amerikai kormány Ko­rea ellen irányuló agresszió­ja a kezdet kezdetétől fog­va fenyegette Kína bizton­ságát. A US kormánya fi­gyelmen kívül hagyta Kina kormányának többizben el­hangzott figyelmeztetését és parancsot adott Koreába működő agresszív fegyvere erőinek, hogy a háború láng­ját terjesszék ki Kína észak­keleti határához. A valóságban az a­merika imperialista agresszorok , bábjaik már Korea telje megszállásának végrehajtás előtt meghatározták követ­kező lépésüket. Li Szin Ma 1949-ben a USA kormány elé terjesztette a Korea Amerikai Szövetségi Szerző­dés” tervezetét. Ennek szerződéstervezetnek 7. cik­kelye kimondja, hogy “a Ko­reai Köztársaság elnöke maga részéről Észak-Kore visszacsatolásán kívül —­­ mely alapvető érdeke a Ko­reai Köztársaságnak —­ kö­telezettséget vállal, hog Mandzsúria és Kelet-Kif más részei természeti kincsé­nek kiaknázását az Egyesü Államok és Korea közös igaz­gatása alá helyezi.” A USA kormányának koreai támadó háború kiter­jesztésére irányuló szándéka még élesebben nyilatkozna meg a USA Koreában tám­a­dó fegyveres erői tetteiben. (Folytatjuk.)

Next