Magyar Jövő, 1951. április (50. évfolyam, 52-67. szám)

1951-04-03 / 52. szám

A NÉP BÉKÉT AKAR LOS ANGELES.­­ Május 13-án, vasárnap, az Anyák Napján, a nők óriási békefel­vonulást rendeznek. Ugyan­aznap este nagy békeünne­pélyt tartanak és delegátus­nak választanak meg egy anyát, aki június elesején Chi­cagóba megy az országos bé­kekongresszusra. A résztvevő szervezetek közt vezető szere­pet tölt be az American Peace Crusade, az amerikai nők békeszervezete és a mun­kásság békebizottsága. DENVER. — Huszonhá­rom amerikai katonától, aki a kínaiak hadifogságába esett, egy csomóba kötve le­vél érkezett Mr. és Mrs. R. W. Wegenerhez, azzal a ké­réssel, hogy juttassák el az illetők családjaihoz. A levél­csomag küldője, aki megcí­mezte, Wegenerék “eltűnt”­­nek jelentett gyermeke. Az amerikai hadifoglyok azt ír­ják leveleikben, hogy a fog­ságban igen jól bánnak ve­lük, úgy élelmezés, mint ru­házat tekintetében. Tanulnak is, írják, és sok mindent tud­nak meg a Wall Street ban­kárairól. “Kínai önkéntes hadsereg” néven írnak a ha­difoglyok a kínaiakról s jel­zik, hogy a háború végén felszabadulnak. Cenzúra nyo­mait nem találni a leveleken. LOUISVILLE, Ky. — A “Courier-Journal” levelet kö­zöl egy Clinton O’Dail John­ston nevű 19-éves fiatalem­berről, aki azt kérdezi, miért kell a fiatalságnak szükség­telenül meghalnia háború­ban. A lap vezércikkben azt válaszolja, hogy “életfelfo­gásunkért.” SEATTLE. — Mrs. Late H. Materne 19-éves fia, aki tavaly júniusban végzett highschoolban, március 8-án hősi halált halt Koreában. Anyja azt mondta az újság­íróknak, hogy a megígért há­romhónapos utókiképzés és szabadság helyett azonnal hajóra rakták fiát s a töb­bieket. Az új washingtoni botrány fejleményei WASHINGTON.­­ A sze­nátus több tagja kijelentette, hogy alapos vizsgálat tárgyá­vá teszik Casey képviselő és Halsey tengernagy hajóüzle­tét, amelyben ezek az urak 100 ezer dollár befektetéssel ,néhány év alatt közel három­millió dollár profitra tettek szert, még­pedig úgy, hogy kikerülték a jövedelmi adó fi­zetését is. A botrány szálai legújab­ban Newbold Morris newyorki polgármesterjelöltig értek el, aki mint kiderült, elnöke volt a hajókat megvásárló Csang Kaj-sek-barát szervezetnek, a China International Founda­­tion-nek. Halsey admirális a második világháborúban kiváló szolgá­latot tett a nemzetnek, de a háború után ő is csatlakozott a vörösfaló, háborús uszítók táborához. Közben azonban volt gondja arra is, hogy le­gyen miből aprítani kenyeret a tejbe. Több nagy Wall St. cég igazgatóságát elvállalta s mellék­jövedelműi pedig ezt a kis hajóbizniszt választotta. Azok a cégek, melynek ő volt az elnöke, mindig készek gengsztereket felbérelni a munkások néhány centes bér­emelési harcának leverésére. De a Halsey-féle hazaffyak­­nak három millió dolláros pro­fit — az adókötelezettség ki­játszásával — rendjén van. (Az ügy előzményeiről lásd­ 3-ik oldalon levő cikkünket.) Reuther ‘egységről’ beszél a UAW konvencióján CLEVELAND. — Walter Reuther azzal ~ *>,a meg az automobil ipari munká­sok szakszervezetének kon­vencióját, hogy szakszerveze­ti egységet hirdetett, mely független lenne a demokrata párttól, azonban ebből az úgynevezett “egységből” ki kell zárni a progresszív ve­zetés alatt álló szakszerveze­teket. Miután a szakszervezet tagsága több izben élesen ki­fakadt a kormány politikája ellen, mely óriási profitot jut­tat a nagyiparnak, de semmit nem tesz a valódi árellenőr­zés, illetve az infláció meg­akadályozásának érdekében, Reuther kritizálta a kor­mányt, de ugyanakkor kije­lentette, hogy teljes egészé­ben támogatja a háborús ké­szülődést. Az egyes szervezetek kép­viseletében s a nagyobb lo­kások képviselői között lát­hatóan nagy ellenzék áll szemben Reuther­rel és tár­saival. Hogy az ellenzék ere­jét korlátozzák, Reutherék keresztülvittek egy határo­zatot, mely majdnem telje­sen megakadályozza, hogy az ellenzék név szerinti szava­zást kérjen. Az első nap leg­fontosabb eseménye az volt, hogy Reuther javasolta a tagsági díj havi 2 dollár 50 centre való emelését. A loká­lok nagy része ellenzi az egy dolláros emelést, mit Reuther azzal okolt meg, hogy egy sztrájkalap felállítására szük­séges s ígéretet tett, hogy a szakszervezet m­e­g­s­z­ü­ntet minden rendkívüli díjszedést. Minthogy a Ford lokál, mely a szakszervezet legnagyobb egysége, kétharmad többség­gel szembehelyezkedett a tag­sági díj emelésével. Carl Stellato, a szakszervezet el­nöke, kénytelen volt Reuther­­rel szembehelyezkedni. James Watt, néger kiküldött tilta­kozott a vezetőség választási módszere ellen, mely meg­akadályozza, hogy négereket is beválaszthassanak az or­szágos vezetőségbe. WILSON JELENT A FEGYVERKEZÉS FOKOZÁSÁRÓL Az amerikai nép életszínvonalának további sülyedését jósolja. A Kongresszus közgazdasági bizottsága szigorúbb bérrögzítést sürget az “infláció megállítására” WASHINGTON.­­ Char­les E. Wilson, a mozgósítás főnöke Truman elnök elé ter­jesztette az év első negyedé­ről beszámoló jelentést, mely­ben kilátásba helyezi, hogy az elkövetkező két évben to­vábbi sülyedés várható az amerikai nép életszínvonalá­ban. Ugyancsak kilátásba he­lyezi az adók emelését és a polgári fogyasztási cikkek nagyarányú megfogyatkozá­sát. Wilson előadja jelentésé­ben, hogy a fegyverkezést még inkább fokozni kell s ja­vítani a meglévő fegyvertí­­pusokat. A koreai háború megindulása óta Wilson hi­vatala több mint 23 millió dollár értékben rendelt fegy­vereket és egyéb katonai fel­szerelést. Havonta 2 billió dollár értékben gyártanak fegyvereket, de az év végéig meg fogják duplázni a ter­melést. Wilson bejelenti, hogy 1950 márciusa óta több mint 1 bil­lió tonna súlyban szállítot­tak katonai felszereléseket és fegyvereket a Wall Street szövetséges kormányainak, közöttük 3,500 tankot és jár­művet, 750 repülőgépet és 3,000 darab nehéz ágyút. Wilson jelentésében a heti munkaidő meghosszabbítását javasolja és felszólítja a nagyiparosokat, hogy “biz­tassák” a munkásokat, hogy a békés ipari üzemek helyett a hadiüzemekben vállaljanak munkát. Wilson szerint két évig fog eltartani, míg az ország eléri a teljes háborús közgazdaságot és a hadianya­gok mellett polgári szükség­leti cikket is tud termelni, megfelelő mennyiségben. A Kongresszus tagjai szerint “veszedelmes infláció fenyeget.” A képviselőház és a szená­tus közgazdasági bizottsága kijelentette, hogy “veszedel­mes infláció fenyegeti az or­szágot” s máris megsemmisí­tette az adókból összegyűjtel pénz nagy részét, miből repü­lőgépeket lehetett volna gyár­tani. A bizottság évi jelenté­sében azonban hallgat a nagy­ipar minden időt felülmúló rekordprofitjáról és hatáso­sabb “bér és árellenőrzést” javasol. Hogy mit ért ezalatt, az kitűnik a bizottság több­ségének jelentéséből, mely szerint az infláció legvesze­delmesebb eszköze a béremel­kedés, melyet egyes ipar­ágakban szerződés biztosít a munkásoknak, amennyiben az árak tovább emelkednek. An­nak ellenére, hogy a kisebb­ség kijelentette, hogy az ilyen béremelések nem az in­fláció okozói, hanem annak következményei, a bizottság élesen kikelt az úgynevezett lépcsőzetes béremelést bizto­sító szerződések ellen. Java­solja azonkívül a jövedelmi adó emelését, valamint az egyes fogyasztási cikkek adó­jának emelését. Mindezek is­mét a munkások és kiskere­setűek vásárlóerejét csökken­tenék. Nagy tüntetés a Times Square-en McGee-ért NEW YORK. — Ötezer férfi és nő izgalmas pikete­­lést rendezett szombaton es­te 8 órától 9 óráig a Broad­way fényárban úszó színházi negyedében a Times Square körül. A szomszédos utcák­ból özönlöttek elő, kezükben feliratos táblákat hordoztak: “Mentsétek meg a demokrá­ciát! Szabadítsátok ki Mc­­Geet-t”. A Broadway keleti és nyu­gati járdáin vonultak fel. Egyidőben két óriási felira­tot göngyöltek ki az Astor­­szálloda hetedik és félemele­ti homlokzatán: “Szabadítsá­tok ki McGee-t” felírással. Százezer ember látta, amíg a szálloda tisztviselőinek sike­­rült bevontatni. Lovasrendőrök, gyalogos­rendőrök és detektívek roha­mozták meg a piketelőket és hetet letartóztattak közülük. A lovasrendőrök fölvágtattak a járdákra és az úttest for­galmába kergették le a tün­tetőket és a véletlenül alva­járókat, katonákat és tenge­részeket. Először az egyik oldalon, azután a másikon. Minden egyes r­e­n­d­ő­rattak után újra sorbaálltak a pike­­telők és kiáltozták: “Négere­ket meglincselnek — Nácikat szabadon eresztenek — Ment­sétek meg McGeet-t”. A rendőri attakok és a megismételt felvonulás egy álló óra hosszat tartott. A piketelők a legnagyobb rend­ben jártak el, a zűrzavart a rendőrök idézték elő. A SPANYOL NÉP 80 SZÁZALÉKA ÉHEZIK Mialatt a New York Times is kénytelen megállapítani, hogy a fasiszta elnyomás alatt szenvedő spanyol nép 80 százaléka éhezik, Franco, az új “szövetséges” uralom­ra jutásának 12-ik évforduló­ján nagy katonai parádét rendezett Madridban. A pa­rádén kitűnt, hogy Franco fegyverei mind régi típusúak s az Egyesült Államoktól akar modern fegyvereket a szövetség fejében. Hírek szerint úgy az an­gol, mint a francia kormány nyugtalan a Franco-US szö­vetségről elterjedt hírek mi­att, annál is inkább, mert Stanton Griffith, madridi U. S. követ nem hajlandó ko­moly felvilágosítást adni Francoval­­folytatott tárgya­lásairól. SajtánL ^Aramjjulileuma i .... .. - ■■ ....;.jj— ■, -----........................................................-■■■ ■ '"■■■■ »gaa». Re-entered as Second Class Matter October 18, 1950 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 1879. VOL. L. ÉVFOLYAM No. 52 SZÁM New York, N. Y. ______JCEDD______APRIL 3, 1951 TUESDAY; Acheson türelmetlen WASHINGTON.­­ A State Department ugyan bizakodik, hogy a délamerikai államok külügyminisztereinek jelenleg folyó konferenciáján legalább a főbb amerikai célkitűzése­ket sikerül elérni. Dean Ache­son külügyminiszter a jelen­tések szerint türelmetlen a tárgyalások lassussága miatt. Harc a forgalmi adó ellen NEW YORK. — Vito Mar­­cantonio volt kongresszusi képviselő, az American Labor Party elnöke, felszólított min­den newyorkit, szálljon síkra a forgalmi adó körüli “pakli” megakadályozására. “A harc csak most kezdődik”, mondja a harcos népszónok, hiába szolgáltatta ki Dewey a vá­rost “a bank- és ingatlanérde­keltségeknek.” ­ :­­ Murphy inti a rendőröket, ne szervezkedjenek NEW YORK. — Murphy rendőrkapitány vasárnap azt mondta a város rendőreinek, hogy a közbizalomhoz nem le­hetnek hűek, ha szakszerve­zetbe tömörülnek.­’ * A választ erre a közlekedé­si munkások szakszervezeté­nek elnöke, Michael J. Quill adta meg neki, mert ez a szakszervezet szervezi a rend­őröket. Quill azzal hencegett, hogy a szakszervezet szervező munkája nagy sikerrel jár és a rendőrkapitány szájából a kétségbeesés beszél, “mivel meghallotta mily “tömegesen kérik felvételüket a rendőrök a szakszervezetbe.” Murphy a rendőrség St. George-szövetségének 1,700 episzkopális tagjához intézte szavait a Hotel Astorban tar­tott közösségi reggeli alkal­mával. Azt is kilátásba he­lyezte a rendőröknek, hogy elvesztik állásaikat; óva in­tette őket, jól gondolják meg, mit cselekszenek. Quill­e ab­ban az értelemben tett cél­zást, mintha még mindig bal­oldali volna, holott az egykor baloldali munkásvezér már régóta vörösfaló. Murphy hangsúlyozta, hogy a törvény értelmében úgysem sztrájkol­hatnak a rendőrök, már­pedig a sztrájk a szakszervezet egyik leghatásosabb fegyve­re. Hogyan is vonulhatnának ki egy piket ellen, kérdezte, ha maguk is szervezett mun­kások lesznek, ígérgette ne­kik, hogy tervet fog kidolgoz­ni a pénzkérdés enyhítésére, csak ne szervezkedjenek. ----------------­

Next