Magyar Jövő, 1952. április (51. évfolyam, 51-68. szám)

1952-04-01 / 51. szám

MA BÉKEFELVONULÁS WASHINGTONBAN A­z ország minden államá­ból küldöttségek vonulnak ma fel Washingtonba, hogy a törvényhozók elé terjesz­­szék az amerikai nép, a ko­reai háború befejezésére és a béke biztosítására irányuló kívánságát. A Gallup véleménykutató intézet nemrégiben kimutat­ta, hogy az amerikai nép 70 százaléka támogatja a nagy­hatalmak közötti béketárgya­lásra irányuló javaslatot. A delegációk ma a törvényho­zók elé terjesztik az öthatal­mi tárgyalást kérő íveket, melyeket sokszázezren írtak alá az ország minden részé­ben. N­ew Yorkból reggel 7 óra­kor különvonat indult 750 delegátussal, akik az előre megtervezett program szerint délelőtt 11 órától délután 3 ó­ráig a törvényhozókat kere­sik fel. Az ország többi ré­széből a fővárosba érkezett több delegátusok hasonlókép­pen felkeresik képviselőiket és szenátoraikat. A külügyminisztériumot két delegáció keresi fel. Az egyik: Robert Morse Lovett professzor és Charles A. Hill, detroiti protestáns lelkész ve­zetésével tiltakozni fog a gyarmati és félgyarmati né­pek szabadságának elnyomá­sára irányuló politika ellen, a másik, Herbert Morrison, a kaliforniai egyetem atomku­tató tudósának vezetésével a nácik újbóli felfegyverzése ellen. D­r. Clementina Paulone ve­zetésével női delgeáció kere­si fel a Fehér Házat, hogy Truman elnöktől a koreai há­ború befejezését kérje. Re-entered as Second Class Matter October 18, 1950 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 187t V ol. 51. No. 51. New York, N. tY. APRIL 1, 1952 Tuesday .............. ■ 1 1 - ■ Hatalmas lelkes tömeg ünnepelte New Yorkban 1848 eszméit és azolunai valóra váltóit A new yorki haladószelle­­mű magyarság hagyományos március ünnepélye a múlt vasárnap ragyogó demonstrá­ció volt az amerika­i magyar­ság szabadságszeretete az óhaza népéhez és a haladás eszméihez való ragaszkodá­­suk mellett. T­öbb mint 600 lelkes New York és New Jersey magyar töltötte meg a Hotel Diplo­mat gyönyörű dísztermét, megmutatva ezzel országnak­­világnak, hogy a trumani hi­degháború, terror, hisztéria kezdi hatását veszteni Ame­rikában, hogy a bevándorolt munkásság minden megfé­lemlítés, zaklatás ellenére igenis hajlandó tanuságtételt tenni a szabadság, haladás eszméi, a béke mellett. És hogy szívvel-lélekkel együtt éreznek a szülőhaza szocia­lizmust építő népével. K­ét hatalmas demonstrá­ció volt az ünnepély kiemel­kedő pontja. Az első de­monstráció akkor volt, ami­kor Deák Zoltán, a Magyar Jövő szerkesztője beszéde ele­jén bejelentette, hogy ponto­san azon a napon, amelyen mi a magyar szabadság em­lékét ünnepeltük, a sokat szenvedett hős görög népre új “október 6-ika” virradt: a görög reakció, a wall streeti imperialisták bérencei, meg­gyilkolták a görög nép négy nagy fiát, élükön Beloyan­­nissal, a kiváló munkásvezér­­rel. A közönség felállással adózott a négy munkásmártír emlékének. A másik demonstrációt Dr. Weil Emil, a magyar népköz­­társaság washingtoni köve­tének megjelenése és beszéde váltotta ki. A közönség ha­talmas ovációval köszöntötte a követet és több ízben taps­viharral fejezték ki együtt­érzésüket az általa képviselt magyar néppel. R­endkívüli hatást váltott ki az amerikai haladószelle­­mű munkásság egyik kiváló ■ vezető személ­yiségének, E­wart Guiniernek beszéde, aki párhuzamot vont a ma­gyar nép és az amerikai né­gerek felszabadulási küzdel­mei közt a múlt század köze­p­e táján. Rockwell Kent, az IWO központi elnök szemé­lyében az amerikai nép egyik legtipikusabb képviselője, az amerikai demokratikus tra­díció megszemélyesítője szólt a közönséget. Megsemmisítő erővel bélyegezte meg Wall Street ‘tébolyult imperalis­­ táit’, akik a legszörnyűbb félrevezetéssel igyekeznek e nagy népet a háború és pusz­tulás útjra sodorni. G­yarmaty Kató, a Nők Vi­lága szerkesztője ünnepi be­szédében a magyar nők ed­dig nem kellőkép méltatott történelmi szerepét hangsú­lyozta a 48-iki szabadság­­harcban. H­egedűs Mária a középnyu­gat magyar munkásságának képviseletében az alapipari munkásság harcairól és prob­lémáiról beszélt. F­odor Erna szívből fakadó szavai, amelyekkel a haladás sajtója fenntartásának élet­halál fontosságát hangsúlyoz­ta, olyan nagy hatást váltott ki a közönségből, hogy sza­vaira közel 1.200 dollár jött be készpénzben és felajánlás­ban az ünnepélyt rendező 48-as Emlékbizottság, vala­mint a Magyar Jövő javára. A­z ünnepély művészi prog­ramjának a Bartók Béla tánccsoport két gyönyörű szá­ma és a Unity Dalárda fellé­pése volt a fénypontja. Nagy tetszést váltott ki Vajda Károly énekszáma is, külö­nösen a Bartók népdala és az új magyarországi dalai. A new yorki magyarság két kiváló szavalóművésze, Max Bachner és J. Jakobo­­vits nagyszerű átérzéssel szavalták a két tradíciós március idusi vers: a “Nem­zeti Dal” és az “Egy gondo­lat bánt engemet” halhatat­lan strófáit. A műsorszámokat Gellért Hugó, a nagy amerikai ma­gyar rajzolóművész, minden progresszív m­e­g­m­o­zdulás lelkes nagy támogatója vezet­te le közmegelégedésre. A 48-as Emlékbizottság nevé­ben mozgalmunk régi kiváló tanítója, s veterán harcosa Petrás Pál köszöntötte a kö­zönséget. A BÉKÉÉR­MOKRÁCIÁÉRT A HALADÁSÉRT AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSSÁG NAPILAPJA Miért mond le Truman az elnökjelöltségről? C­HICAGO. — Truman el­nök azért jelentette be, hogy nem pályázik a demokrata elnökjelöltségre, mert tudja, hogy nem tudja mégegyszer félrevezetni a népet, — han­­ goztatta Vincent Hallinan, a progresszív párt országos vezetőségének gyűlésén. A­z ország minden részéből 115 delegátus vett részt az országos bizottság gyűlésén . Hallinan, a párt elnökjelöltje kijelentette: “ Közgazdaságunk megmen­tésére és a biztonság és a magas életszínvonal visszaál­lítására csak abban az eset­ben lehet remény, ha azonnal véget vetünk a fegyverkezési programnak, befejezzük a Szovjetunó elleni hideghábo­rút, a koreai tüzes háborút s visszahozzuk fiainkat, hogy otthonukban folytathassanak hasznos tevékenységet.” A demokrata párt kezd szétbomlani, — hangoztatta Hallinan, a munkásság, a farmerek és a néger nép el­pártol tőle. Truman elnök aztán határozta el, hogy nem jelölteti magát, miután Wil­son mozgósítási főnök letil­totta az acélmunkások szá­mára javasolt béremelést. H­allinan és Mrs. Charlotte Bass, a progresszív párt el­nök és allelnökjelötje közös nyilatkozatot adtak ki, mely­ben hangsúlyozzák, hogy az 1952-es választás fő kérdése az, hogy “az atombombás há­ború semmisítse-e meg ame­rikai milliók életét, vagy gyermekeink a béke áldásá­ban, virágzásában­­ élhesse­nek.” Eisenhower a Morgan bankház jelöltje H­allm­an kijelentette, hogy Eisenower “egy újabb Grant tábornok lenne az elnöki székben, aki még Taft szená­tortól is jobbra áll s a Mor­gan bankház által kiválasz­tott jelölt.” A demokrata párt részéről Adlai Stevenson illinoisi kor­ mányzót­­emlgetik, mint Tru­man elnök kiválasztottját a jelöltségre. Ugyanakkor Ri­chard B. Russel, georgiai és Kefauver, tennessei szená­tor mellett, Kerr, oklahomai szenátor is bejelentette, hogy pályázik jelöltségre. Wilson lemondott W­ASHINGTON. — Char­les E. Wilson, a General Electric Co. volt elnöke le­mondott az ipari mozgósítás irányításáról, mert ellenezte a Bérstabilizációs Hivatal ál­tal az acélmunkások részére javasolt béremelést. Az el­nökhöz intézett levelében Wilson azzal okolta meg le­mondását, hogy Truman megváltoztatta álláspontját, miután korábban az ő javas­latát fogadta el, mely sze­rint az acéltársaságoknak is engedélyezni kell a kért ár­emelést. 1 billió propagandára WASHINGTON.­­ A képvise­lőház költségvetési bizottsága helyesléssel továbbította a kor­mány javaslatát, mely 1 billió és közel 70 millió dollárt kér a Voice of America kiterjesztésé­re és egyéb propaganda célokra az idegen országokban. Western Union mun­kások bérsztrájkja WASHINGTON. — Most fo­lyik a Western Union alkalma­zottainak sztrájkszavazása a na­pi 50 centes béremelés kiharco­lására. Az eddig megszámlált szavazatok, jelentik, túlifinomó­­részben a sztrájk mellett foglal­nak állást. Ezek AFL-emberek. A CIO-ba tartozó 41,000 munkás Ohioban, Michiganben és Kali­forniában készül sztrájkra. HALOTTAK NAPJA 1944-BEN Írta: PARRAGI GYÖRGY Vannak dátumok, amelyek elválaszthatatlanul hozzá­nőttek az emberhez, sőt az egész nemzethez. Ezek azok a végzetes dátumok, amelyek döntő fordulatot jelentenek egy embernek, egy népnek az életében. Ilyen végzetes dátum a magyar nemzet életében március 19-e. 1944 zord esztende­jében ezen a napon szállták meg a hitleri hordák Magyar­­országot. Ez a nap minden tisztességes magyar embert fi­gyelmeztet a fasizmus erőszakosságára, kegyetlen emberte­lenségére, szörnyű barbarizmusára. " Jómagam különösen nem felejthetem el ezt a napot, mert hiszen úgy belém van égetve, tetoválva, mint egyes né­met haláltáborok foglyainak karjába beletetoválták a fogoly­lista számát. Ez a szám akkor elvette nemcsak a “Häftling“ szabadságát, emberi méltóságát, de nevét, nemzetiségét is. Nem felejthetem el sosem 1944 március 19-ét, elsősor­ban azért, mert hazánk legnagyobb katasztrófájának bekö­vetkezésére figyelmeztet. De egyénileg sem felejthetem el, mert az ember napi munkájában néha megfeledkezhetik ugyan születésnapjának fordulójáról, de hogy feledkezhet­nék meg a halála napjáról? Tudom, hogy kissé furcsán hang­zik ez a szembeállítás: születésnap és olyan halálnap, melyet túlél az ember. Pedig 1944 március 19-e valóban a magyar történelem halottak napja. Ezen a napon indult el a magyar nép golgotajárása, amely csak 1945 április 4-én ért véget, akkor, amikor a hős Szovjet Hadsereg teljesen felszabadította hazánkat a német náci hordák és hazai cinkostársaik, a magyar fasiszták rém­uralma alól. Milliónyi magyar ember kínszenvedése kezdődött 1944 március 19-én. Sok százezer ember nem bírta ki, nem élte­ át ezt a kínszenvedést. Csecsemők és aggastyánok, viruló leá­nyok és életerős ifjak, ragyogó intellektusok, a magyar szel­lemi élet sok kitűnősége, több százezer névtelen magyar dol­gozó maradt ott a náci haláltáborokban, a magyar nyilasok tömeggyikosságainak színhelyein. Ez a vérfagyasztó dráma, amelynek párját nem ismeri a magyar történelem, 1944 március 19-én kezdődött. Magam is, családom is egyik szenvedő alanya voltunk ennek a drá­mának. Mint újságíró, aki véremnek minden szenvedélyével, humanizmusommal, emberi szolidaritásommal, tollamnak minden leírt betűjével harcoltam az emberiség és magyar hazám legnagyobb ellensége, a német fasizmus ellen, termé­szetesen belekerültem azok közé, akik 1944 március 19-e után elindultak a német koncentrációs táborok és a budapes­ti nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságok színhelye felé. (Folytatás a 2-ik oldalon)

Next