Magyar Jövő, 1952. április (51. évfolyam, 51-68. szám)
1952-04-01 / 51. szám
MA BÉKEFELVONULÁS WASHINGTONBAN Az ország minden államából küldöttségek vonulnak ma fel Washingtonba, hogy a törvényhozók elé terjeszszék az amerikai nép, a koreai háború befejezésére és a béke biztosítására irányuló kívánságát. A Gallup véleménykutató intézet nemrégiben kimutatta, hogy az amerikai nép 70 százaléka támogatja a nagyhatalmak közötti béketárgyalásra irányuló javaslatot. A delegációk ma a törvényhozók elé terjesztik az öthatalmi tárgyalást kérő íveket, melyeket sokszázezren írtak alá az ország minden részében. New Yorkból reggel 7 órakor különvonat indult 750 delegátussal, akik az előre megtervezett program szerint délelőtt 11 órától délután 3 óráig a törvényhozókat keresik fel. Az ország többi részéből a fővárosba érkezett több delegátusok hasonlóképpen felkeresik képviselőiket és szenátoraikat. A külügyminisztériumot két delegáció keresi fel. Az egyik: Robert Morse Lovett professzor és Charles A. Hill, detroiti protestáns lelkész vezetésével tiltakozni fog a gyarmati és félgyarmati népek szabadságának elnyomására irányuló politika ellen, a másik, Herbert Morrison, a kaliforniai egyetem atomkutató tudósának vezetésével a nácik újbóli felfegyverzése ellen. Dr. Clementina Paulone vezetésével női delgeáció keresi fel a Fehér Házat, hogy Truman elnöktől a koreai háború befejezését kérje. Re-entered as Second Class Matter October 18, 1950 at the Post Office of New York, N. Y. under the Act of March 3, 187t V ol. 51. No. 51. New York, N. tY. APRIL 1, 1952 Tuesday .............. ■ 1 1 - ■ Hatalmas lelkes tömeg ünnepelte New Yorkban 1848 eszméit és azolunai valóra váltóit A new yorki haladószellemű magyarság hagyományos március ünnepélye a múlt vasárnap ragyogó demonstráció volt az amerikai magyarság szabadságszeretete az óhaza népéhez és a haladás eszméihez való ragaszkodásuk mellett. Több mint 600 lelkes New York és New Jersey magyar töltötte meg a Hotel Diplomat gyönyörű dísztermét, megmutatva ezzel országnakvilágnak, hogy a trumani hidegháború, terror, hisztéria kezdi hatását veszteni Amerikában, hogy a bevándorolt munkásság minden megfélemlítés, zaklatás ellenére igenis hajlandó tanuságtételt tenni a szabadság, haladás eszméi, a béke mellett. És hogy szívvel-lélekkel együtt éreznek a szülőhaza szocializmust építő népével. Két hatalmas demonstráció volt az ünnepély kiemelkedő pontja. Az első demonstráció akkor volt, amikor Deák Zoltán, a Magyar Jövő szerkesztője beszéde elején bejelentette, hogy pontosan azon a napon, amelyen mi a magyar szabadság emlékét ünnepeltük, a sokat szenvedett hős görög népre új “október 6-ika” virradt: a görög reakció, a wall streeti imperialisták bérencei, meggyilkolták a görög nép négy nagy fiát, élükön Beloyannissal, a kiváló munkásvezérrel. A közönség felállással adózott a négy munkásmártír emlékének. A másik demonstrációt Dr. Weil Emil, a magyar népköztársaság washingtoni követének megjelenése és beszéde váltotta ki. A közönség hatalmas ovációval köszöntötte a követet és több ízben tapsviharral fejezték ki együttérzésüket az általa képviselt magyar néppel. Rendkívüli hatást váltott ki az amerikai haladószellemű munkásság egyik kiváló ■ vezető személyiségének, Ewart Guiniernek beszéde, aki párhuzamot vont a magyar nép és az amerikai négerek felszabadulási küzdelmei közt a múlt század közepe táján. Rockwell Kent, az IWO központi elnök személyében az amerikai nép egyik legtipikusabb képviselője, az amerikai demokratikus tradíció megszemélyesítője szólt a közönséget. Megsemmisítő erővel bélyegezte meg Wall Street ‘tébolyult imperalis táit’, akik a legszörnyűbb félrevezetéssel igyekeznek e nagy népet a háború és pusztulás útjra sodorni. Gyarmaty Kató, a Nők Világa szerkesztője ünnepi beszédében a magyar nők eddig nem kellőkép méltatott történelmi szerepét hangsúlyozta a 48-iki szabadságharcban. Hegedűs Mária a középnyugat magyar munkásságának képviseletében az alapipari munkásság harcairól és problémáiról beszélt. Fodor Erna szívből fakadó szavai, amelyekkel a haladás sajtója fenntartásának élethalál fontosságát hangsúlyozta, olyan nagy hatást váltott ki a közönségből, hogy szavaira közel 1.200 dollár jött be készpénzben és felajánlásban az ünnepélyt rendező 48-as Emlékbizottság, valamint a Magyar Jövő javára. Az ünnepély művészi programjának a Bartók Béla tánccsoport két gyönyörű száma és a Unity Dalárda fellépése volt a fénypontja. Nagy tetszést váltott ki Vajda Károly énekszáma is, különösen a Bartók népdala és az új magyarországi dalai. A new yorki magyarság két kiváló szavalóművésze, Max Bachner és J. Jakobovits nagyszerű átérzéssel szavalták a két tradíciós március idusi vers: a “Nemzeti Dal” és az “Egy gondolat bánt engemet” halhatatlan strófáit. A műsorszámokat Gellért Hugó, a nagy amerikai magyar rajzolóművész, minden progresszív megmozdulás lelkes nagy támogatója vezette le közmegelégedésre. A 48-as Emlékbizottság nevében mozgalmunk régi kiváló tanítója, s veterán harcosa Petrás Pál köszöntötte a közönséget. A BÉKÉÉRMOKRÁCIÁÉRT A HALADÁSÉRT AZ AMERIKAI MAGYAR MUNKÁSSÁG NAPILAPJA Miért mond le Truman az elnökjelöltségről? CHICAGO. — Truman elnök azért jelentette be, hogy nem pályázik a demokrata elnökjelöltségre, mert tudja, hogy nem tudja mégegyszer félrevezetni a népet, — han goztatta Vincent Hallinan, a progresszív párt országos vezetőségének gyűlésén. Az ország minden részéből 115 delegátus vett részt az országos bizottság gyűlésén . Hallinan, a párt elnökjelöltje kijelentette: “ Közgazdaságunk megmentésére és a biztonság és a magas életszínvonal visszaállítására csak abban az esetben lehet remény, ha azonnal véget vetünk a fegyverkezési programnak, befejezzük a Szovjetunó elleni hidegháborút, a koreai tüzes háborút s visszahozzuk fiainkat, hogy otthonukban folytathassanak hasznos tevékenységet.” A demokrata párt kezd szétbomlani, — hangoztatta Hallinan, a munkásság, a farmerek és a néger nép elpártol tőle. Truman elnök aztán határozta el, hogy nem jelölteti magát, miután Wilson mozgósítási főnök letiltotta az acélmunkások számára javasolt béremelést. Hallinan és Mrs. Charlotte Bass, a progresszív párt elnök és allelnökjelötje közös nyilatkozatot adtak ki, melyben hangsúlyozzák, hogy az 1952-es választás fő kérdése az, hogy “az atombombás háború semmisítse-e meg amerikai milliók életét, vagy gyermekeink a béke áldásában, virágzásában élhessenek.” Eisenhower a Morgan bankház jelöltje Hallman kijelentette, hogy Eisenower “egy újabb Grant tábornok lenne az elnöki székben, aki még Taft szenátortól is jobbra áll s a Morgan bankház által kiválasztott jelölt.” A demokrata párt részéről Adlai Stevenson illinoisi kor mányzótemlgetik, mint Truman elnök kiválasztottját a jelöltségre. Ugyanakkor Richard B. Russel, georgiai és Kefauver, tennessei szenátor mellett, Kerr, oklahomai szenátor is bejelentette, hogy pályázik jelöltségre. Wilson lemondott WASHINGTON. — Charles E. Wilson, a General Electric Co. volt elnöke lemondott az ipari mozgósítás irányításáról, mert ellenezte a Bérstabilizációs Hivatal által az acélmunkások részére javasolt béremelést. Az elnökhöz intézett levelében Wilson azzal okolta meg lemondását, hogy Truman megváltoztatta álláspontját, miután korábban az ő javaslatát fogadta el, mely szerint az acéltársaságoknak is engedélyezni kell a kért áremelést. 1 billió propagandára WASHINGTON. A képviselőház költségvetési bizottsága helyesléssel továbbította a kormány javaslatát, mely 1 billió és közel 70 millió dollárt kér a Voice of America kiterjesztésére és egyéb propaganda célokra az idegen országokban. Western Union munkások bérsztrájkja WASHINGTON. — Most folyik a Western Union alkalmazottainak sztrájkszavazása a napi 50 centes béremelés kiharcolására. Az eddig megszámlált szavazatok, jelentik, túlifinomórészben a sztrájk mellett foglalnak állást. Ezek AFL-emberek. A CIO-ba tartozó 41,000 munkás Ohioban, Michiganben és Kaliforniában készül sztrájkra. HALOTTAK NAPJA 1944-BEN Írta: PARRAGI GYÖRGY Vannak dátumok, amelyek elválaszthatatlanul hozzánőttek az emberhez, sőt az egész nemzethez. Ezek azok a végzetes dátumok, amelyek döntő fordulatot jelentenek egy embernek, egy népnek az életében. Ilyen végzetes dátum a magyar nemzet életében március 19-e. 1944 zord esztendejében ezen a napon szállták meg a hitleri hordák Magyarországot. Ez a nap minden tisztességes magyar embert figyelmeztet a fasizmus erőszakosságára, kegyetlen embertelenségére, szörnyű barbarizmusára. " Jómagam különösen nem felejthetem el ezt a napot, mert hiszen úgy belém van égetve, tetoválva, mint egyes német haláltáborok foglyainak karjába beletetoválták a fogolylista számát. Ez a szám akkor elvette nemcsak a “Häftling“ szabadságát, emberi méltóságát, de nevét, nemzetiségét is. Nem felejthetem el sosem 1944 március 19-ét, elsősorban azért, mert hazánk legnagyobb katasztrófájának bekövetkezésére figyelmeztet. De egyénileg sem felejthetem el, mert az ember napi munkájában néha megfeledkezhetik ugyan születésnapjának fordulójáról, de hogy feledkezhetnék meg a halála napjáról? Tudom, hogy kissé furcsán hangzik ez a szembeállítás: születésnap és olyan halálnap, melyet túlél az ember. Pedig 1944 március 19-e valóban a magyar történelem halottak napja. Ezen a napon indult el a magyar nép golgotajárása, amely csak 1945 április 4-én ért véget, akkor, amikor a hős Szovjet Hadsereg teljesen felszabadította hazánkat a német náci hordák és hazai cinkostársaik, a magyar fasiszták rémuralma alól. Milliónyi magyar ember kínszenvedése kezdődött 1944 március 19-én. Sok százezer ember nem bírta ki, nem élte át ezt a kínszenvedést. Csecsemők és aggastyánok, viruló leányok és életerős ifjak, ragyogó intellektusok, a magyar szellemi élet sok kitűnősége, több százezer névtelen magyar dolgozó maradt ott a náci haláltáborokban, a magyar nyilasok tömeggyikosságainak színhelyein. Ez a vérfagyasztó dráma, amelynek párját nem ismeri a magyar történelem, 1944 március 19-én kezdődött. Magam is, családom is egyik szenvedő alanya voltunk ennek a drámának. Mint újságíró, aki véremnek minden szenvedélyével, humanizmusommal, emberi szolidaritásommal, tollamnak minden leírt betűjével harcoltam az emberiség és magyar hazám legnagyobb ellensége, a német fasizmus ellen, természetesen belekerültem azok közé, akik 1944 március 19-e után elindultak a német koncentrációs táborok és a budapesti nyilasok által elkövetett tömeggyilkosságok színhelye felé. (Folytatás a 2-ik oldalon)