Magyar Jövő, 1952. szeptember (51. évfolyam, 137-152. szám)
1952-09-03 / 137. szám
September 3, 1952 MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL KÖZGAZDASÁGI SZEMLE | AZ ACÉLSZTRÁJK KÖNYVELÉSI FOGÁS VOLT Még nem jött el az ideje annak, hogy teljes pontossággal megállapítsuk, mennyi profitra tett szert a U.S. Steel Corporation, amikor agyafúrt mesterkedéssel előidézte azt az ötvenötnapos sztrájkot, amely a raktárokban felhalmozott acélkészlet feleslegeket teljesen leapasztotta és az acélpiacot a maximális acélárak felemelésének elfogadására előkészítette. Mert legalább újabb három vagy hat hónapra lesz szükség, amíg megtudhatjuk annak a teljes profitnak nagyságát, amely a most folyó üzletkötésekből származik, amikor azok, akiknek acélra van szükségük, szinte sorbaállnak, hogy az acélt a felemelt árak dacára megkapják. Bármekkora lesz is azonban a profit, azt annak a sztrájknak kell betudni, amelynek következtében a raktárakból s leltári lerakatokból kifogyott az acél és az acélpiacot hajlandóvá, sőt mohóvá tették, hogy a maximális áron felül tonnánként még 5,20—5,65 dollárt fizessen. Akkor majd természetesen az a zavarosság, amellyel ma a U. S. Steel legutóbbi évnegyedes mérlegkimutatását fogadják, el fog oszlani és a sztrájkon szerzett tényleges profit tisztán fog állni a nagyközönség szeme előtt. Most még zavar uralkodik, amint a mérlegkimutatással kapcsolatban megjelent sajtóbeszámolók és hozzászólások címei is bizonyítják. Távolról sem ily nagy a zavarosság annak jellemzésénél, milyen lenne a mérlegkimutatás az ötvenötnapos sztrájkban résztvett munkások keresetében. Heti fizetésüket nem kapták meg, megtakarított pénzüket felélték, sokan talán autóikat vagy televíziós készülékeiket is eladták és új adósságok gondja gyötri őket a fűszeressel vagy a háziúrral szemben. Bármely acélmunkás a hetedik mennyországban érezné magát, ha az ötvenötnapos sztrájk végén veszteségét ilyenformán jelenthetnék be: “Az acélmunkások bérveszteségét adóik csökkentésével pótolják.” Mindennek tetejében a sztrájkot magában foglaló háromhavi időszak alatt is tekintélyes profitra tett szert a U. S. Steel Corporation, amely kitervezte a sztrájkot, követendő mintaképet állított fel a többi vállalat számára és a Bethlehem Steelt és a Republic Steelt visszakorbácsolta a helyére, amikor azok hajlandóknak mutatkoztak a sztrájk rendezésére. Ezt a nagyvállalatot ugyanis egy 43 millió dolláros adókedvezmény képessé tette, hogy a szóbanforgó időszakra 22 millió 218 ezer 922 dolláros profitot mutasson ki. Ámde a sztrájkra az ő szempontjából úgy kell tekinteni, mint “befektetésre”, “átrendezésre” és “átállításra” még nagyobb későbbi profitok szerzése végett. Úgyhogy semmiféle körülmények között nem lehet azt állítani, hogy a U. S. Steel profitjait a sztrájk hátrányosan befolyásolta volna. Az acélsztrájk, amely az 1952 év első felében a munkássággal kapcsolatos címhírek főanyagát alkotta, voltaképpen egy “számtani sztrájk”, egy nagyobb profit kiharcolásáért indított “sztrájk” volt, vagy még világosabban szólva: a pénzérdekek által irányított könyvelési mesterkedés, amikor is ezek a pénzérdekek nemcsak ezt a legnagyobb acélüzemet tartják a kezükben, hanem más nagyvállalatokat és iparágakat is. Az a tény, hogy a kormány 43 millió dollárt térít vissza a U. S. Steelnek és ezzel lehetővé teszi, hogy a vállalat profitot mutasson ki a sztrájk időszaka alatt is, szintén része ennek a könyvvezetésnek. Az a tény, hogy az acélipar most majd gőzerővel fog dolgozni a legmagasabb árakon ahelyett, hogy üzemének részleges lezárásával kellene számolnia, aminthogy a sztrájk előtt ez volt a helyzet, és az a tény, hogy ez a nagyvállalat áttörte a maximális árfrontot és öszszezúzta az árellenőrzést, ugyancsak a könyvvezetés egy részét teszi. És még egy kis extraprofit is felgyülemlett, mikor az 50 millió, egyébként az adófizetők, köztük maguk az acélmunkások által leszurkolt, dollár okos felhasználásával újabb munkásellenes törvényekre állították be a Kongreszszust és az országot. Mindez szerepelt azokban az agyafúrt számításokban, amelyeket még a múlt év októberében végeztek, amikor a U. S. Steel Corporation Benjamin Fairless elnök bejelentésével, megkezdte mesterkedéseit kondván, hogy az “acélügy” felett csakis Washingtonban érthetnek, ahol az acél árát nyélbe ütik. RÖVIDEN FORT WORTH, Texas. — D. Donaldson motoros rendőr teljes gyorsasággal hajtott éjnek idején egy mentőkocsi után, mert annak nem volt hátsó lámpája. Mikor végre utolérte, megmagyarázták neki, hogy a kocsiban egy új anya vajúdik. Erre a kocsi elé vágtatott és még gyorsabban rohant szabad utat csinálva a mentőkocsinak. Még idejében a kórházba értek és a hátsó lámpáról mindenki elfeledkezett. ★ A legerősebb érv az igaz★ Embereket, csoportokat, pártokat sokszor jobban jellemez az, hogy mi ellene minthogy mi mellett vannak:ság. A JÓSLAT BEVÁLT . . . Már egy tábornok se mentes a meghurcolástól Az alábbi történetnél világosabb példát keresve sem lehetne találni annak bizonyítására, amit az amerikai munkásvezérek ellen indított eretneküldözések és a Smith törvény alapján folytatott és jelenleg is folyó boszorkányperek kapcsán oly gyakran ismételtünk mi és a progresszív mozgalmak vezérei, hogy ha belenyugszunk egy politikai kisebbség üldözésébe, akkor egyetlen amerikai polgár sem érezheti magát biztonságban az esetben, ha felfogása nem nyeri meg az üldözők lefejezését. A történet, amelyet el akarunk itt mondani, olyan tábornok meghurcolásáról szól, aki a józan ész szempontjából felette áll a baloldalisággal való gyanusítgatásoknak s mégis megroppantották a derekát csak azért, mert egy alkalommal őszintén megmondta véleményét. Ennek a tábornoknak a neve Elliot R. Thorpe, aki jelenleg nyugalomba vonulva él Westerly, R. L-en. A második világháború alatt MacArthur tábornok ellenkémszervezetének volt a főnöke a Csendes-óceáni hadterületen. A Pentagon tábornokai közt is elsőrangú szerepet töltött be tehát és ráadásul mégrepublikánuspárti is. A vak is látja, hogy ez az ember nem baloldali. Ezek az adatok is elegendők lehetnének még ahhoz is, hogy McCarran vagy egy McCarthy szenátor tisztelettel levegye előtte kalapját. Éppenséggel ezen érdemei miatt határozta el a Rhode Island-i republikánus párt, méghozzá egyhangúlag, hogy a tábornokot a választásokon képviselői jelöltnek fellépteti. Reakciós Kongresszus csak tárt karokkal fogadna ilyen képviselőt, azt hinné az ember. A gyönyörű elgondolásnak azonban vége szakadt, amikor 1952 augusztus 21-ére Thorpe tábornok összeszedte irományait és kijelentette, hogy nem vesz részt a képiselőválasztásokon, vagyis visszalép, mert az amerikai kormány nyomozó közegei végigjárták ismerőseit a városban és faggatták őket az ő hűségének kivizsgálására. Nem nehéz elképzelni, miféle szemmel néztek a város érdemes polgárai, a republikánus szavazók, az olyan képviselőjelöltre, akire a hatóságok gyanakszanak, görbe szemmel néznek és járnak utána! Miféle jelölt lehet az, aki után detektívek nyomoznak, gondolhatták a cívisek aggódva és gondolatban hozzátehették: nem zörög a haraszt, ha nem fúj a szél. És nyilván, ez a nyomozás formájában lefolytatott jellemgyilkolás sikerrel is járt, mert Thorpe tábornok meg- tört és feladta a küzdelmet. De miért? Mit követett el? Mi nyomta a lelkét ? A tábornok ugyanis 1951 szeptember 9-én politikai beszédet mondott a Rhode, Island-i pulykatermesztők gyűlésén Kingtonban a Rhode Island-i egyetmen. Ezt a be szédét a “Providence Jour nay” vezércikke szerint a tábornok még vagy ötvenszer elmondta különféle szervezetek előtt. Ebben a beszédében Thorpe azt állította, hogy a Szovjetunió jogosan tekinti a japán békeszerződést egy harmadik világháború esetlegs előidézőjének; hogy a Csang Kai-sek kormánya hihetetlenül korrupt és Csang Kai-sek támogatása USA részéről annyi, mint ha egy “döglött lovat” támogatna; hogy a Fülöp-szigetek “földesúri osztálya” sokkal inkább volt létrehozója a hukbalahap-mozgalomnak, mint a legbőszebb vörös Oroszországban és hogy végül a franciák politikája Indo-Kinában “ostoba.” Ennek a beszédnek kiemelkedő részei megjelentek a Daily Worker”-ben is, a j amely természetesen nem zárkózhatott el ilyen érdekes beszéd ismertetésétől még akkor is, ha ezek a kijelentések nem voltak újdonságok a számára. Megjelent a beszéd ismertetése egy Superior, Wis.-ban kiadott finn újságban is, csakhogy a hadsereg vizslái valótlanságot állítottak, amikor azt mondták, hogy az amerikai munkáslap a finn újságból fordította le a cikket és kiforgatta igazi mivoltából, mert hiszen a finn nyelvű cikk két héttel később jelent meg, mint a munkáslap beszámolója. Bárhogy áll is a dolog, egy bizonyos, hogy a nyomozók, akik a CIC hadseregbeli közegei voltak, mindenkit megkérdeztek a tábornok beszédével kapcsolatban, csak magát a tábornokot nem. Nyilvánvaló, hogy ami itt történt, az semmi egyéb, mint hogy az ország demokata kormánya a “hűségvizsgálattal” akarta meghurcolni a republikánus Thorpe tábornokot. Mint mondták, a tábornok augusztus 21-én visszalépett a jelöltségtől és másnap, augusztus 22-én, jóval azután, hogy a kormány hadseregnyomozói elvégezték pusztító munkájukat, K. B. Bush, a hadsereg legmagasabb rangú közigazgatási tábornoka, nyájas levelet írt Pentagonbeli volt kollegájának, tudatva őt, hogy a nyomozás nem derített ki “semmiféle olyan adatot, amely árnyat vetne hűségére.” A történetben a tanulság a fontos: az, ami ezzel a tősgyökeres republikánussal, ezzel a harmincéves katonai szolgálatra visszatekintő hivatásos katonával történt, mutatja, hogy napjainkban egyetlen amerikai sem érezheti magát biztonságban, ha a kormánytól eltérő nézeteket vall. Ha a tábornoknak a képviselőség lett volna a kenyere, most a nyomozással talán egzisztenciáját törték volna szét. Csak a mindenegyes amerikai polgár jogainak kertelés nélküli védelme; csak a békéért folytatott erélyes küzdelem; csak a politikai kisebbség üldözésére használt nagy maszlag lenyelésének megtagadása révén érhetjük el, bátor síkraszállással, hogy még akár egy MacArthurs tábornokot is meg lehessen menteni a McCarthy-McCarran-féle meghurcolástól. v Progresszív jelöltek a TV-n DETROIT. A michigani progresszív párt szeptember 6-án, szombaton kezdi meg választási hadjáratát. Vincent Hallinan és Mrs. Charlotta Bass, a progresszív párt elnök, illetve alelnökjelöltje a televízió országos hálózatán fognak beszédet mondani déli fél 1 órától 1 óráig, a WWJ-TV-n s a WJBK-TV-n. Kritizálni fogják a két politikai nagy pártot, majd ismertetik a progresszívek programját a békéért, a munkásságért és a jólétért, valamint a polgárjogokért, köztük a FEPC-ért, a megkülönböztetés nélküli munkásalkalmazásért. A nagykampány Michiganben októ berben indul meg. Otóber 18- án Flinten, október 19-én Detroitban tömeggyűjtést rendeznek. PÁLYÁZAT a Miamii Magyar Kultur Klub gondnoki állására. Kvalifikáció: tisztességes, becsületes magyar, aki vagy akik értik a magyar izlésnak megfelelt főzést és konyhavezetést. Pályázatok bővebbi felvilágosításért: Steve Kovács, házelnök c/o Magyar Amerikai Klub, 3901 N. W. 2nd Ave., Miami, Fia, küldendők. 7 Társas kirándulás Lehigh Völgybe! “SUPRISE PARTY” egy köztiszteletben álló barátunk tiszteletére Vasárnap, szeptember 21-én egész nap SÁKOVICS ZSIGÁÉK FARMJÁN. Eső esetén a Bethlehemi Munkás Otthonban. ★ LESZ FINOM ENNI- ÉS INNIVALÓ, OTT LESZ A MAGYARSÁG SZINE-JAVA, CSAK A BETEGEK MARADNAK OTTHON