Magyar Jövő, 1952. szeptember (51. évfolyam, 137-152. szám)

1952-09-03 / 137. szám

September 3, 1952 MAGYAR JÖVŐ — HUNGARIAN DAILY JOURNAL ­ KÖZGAZDASÁGI SZEMLE | AZ ACÉLSZTRÁJK KÖNYVELÉSI FOGÁS VOLT M­ég­ nem jött el az ideje annak, hogy teljes pontosság­gal megállapítsuk, mennyi profitra tett szert a U.­­S. Steel Corporation, amikor agyafúrt mesterkedéssel előidézte azt az ötvenötnapos sztrájkot, amely a raktárokban felhalmo­zott acélkészlet feleslegeket teljesen leapasztotta és az acél­piacot a maximális acélárak felemelésének elfogadására elő­készítette. M­ert legalább újabb három vagy hat hónapra lesz szük­ség, amíg megtudhatjuk annak a teljes profitnak nagyságát, amely a most folyó üzletkötésekből származik, amikor azok, akiknek acélra van szükségük, szinte sorbaállnak, hogy az acélt a felemelt árak dacára megkapják. Bármekkora lesz is azonban a profit, azt annak a sztrájknak kell betudni, amely­nek következtében a raktárakból s leltári lerakatokból kifo­gyott az acél és az acélpiacot hajlandóvá, sőt mohóvá tették, hogy a­ maximális áron felül tonnánként még 5,20—5,65 dol­lárt fizessen. A­kkor majd természetesen az a zavarosság, amellyel ma a U. S. Steel legutóbbi évnegyedes mérlegkimutatását fogad­ják, el fog oszlani és a sztrájkon szerzett tényleges profit tisztán fog állni a nagyközönség szeme előtt. Most még za­var uralkodik, amint a mérlegkimutatással kapcsolatban megjelent sajtóbeszámolók és hozzászólások címei is bizo­ny­ít­ják. T­ávolról sem ily nagy a zavarosság annak jellemzésénél, milyen lenne a mérlegkimutatás az ötvenötnapos sztrájkban résztvett munkások keresetében. Heti fizetésüket nem kap­ták meg, megtakarított pénzüket felélték, sokan talán autói­kat vagy televíziós készülékeiket is eladták és új adósságok gondja gyötri őket a fűszeressel vagy a háziúrral szemben. Bármely acélmunkás a hetedik mennyországban érezné ma­gát, ha az ötvenötnapos sztrájk végén veszteségét ilyenfor­mán jelenthetnék be: “Az acélmunkások bérveszteségét adóik csökkentésével pótolják.” M­indennek tetejében a sztrájkot magában foglaló három­havi időszak alatt is tekintélyes profitra tett szert a U. S. Steel Corporation, amely kitervezte a sztrájkot, követendő mintaképet állított fel a többi vállalat számára és a Beth­lehem Steelt és a Republic Steelt visszakorbácsolta a helyé­re, amikor azok hajlandóknak mutatkoztak a sztrájk rende­zésére. E­zt a nagyvállalatot ugyanis egy 43 millió dolláros adó­­kedvezmény képessé tette, hogy a szóbanforgó időszakra 22 millió 218 ezer 922 dolláros profitot mutasson ki. Á­mde a sztrájkra az ő szempontjából úgy kell tekinteni, mint “befektetésre”, “átrendezésre” és “átállításra” még nagyobb későbbi profitok szerzése végett. Úgyhogy semmi­féle körülmények között nem lehet azt állítani, hogy a U. S. Steel profitjait a sztrájk hátrányosan befolyásolta volna. Az acélsztrájk, amely az 1952 év első felében a munkásság­gal kapcsolatos címhírek főanyagát alkotta, voltaképpen egy “számtani sztrájk”, egy nagyobb profit kiharcolásáért indí­tott “sztrájk” volt, vagy még világosabban szólva: a pénz­érdekek által irányított könyvelési mesterkedés, amikor is ezek a pénzérdekek nemcsak ezt a legnagyobb acélüzemet tartják a kezükben, hanem más nagyvállalatokat és iparága­kat is. A­z a tény, hogy a kormány 43 millió dollárt térít vissza a U. S. Steelnek és ezzel lehetővé teszi, hogy a vállalat pro­fitot mutasson ki a sztrájk időszaka alatt is, szintén része ennek a könyvvezetésnek. Az a tény, hogy az acélipar most majd gőzerővel fog dolgozni a legmagasabb árakon ahelyett, hogy üzemének részleges lezárásával kellene számolnia, aminthogy a sztrájk előtt ez volt a helyzet, és az a tény, hogy ez a nagyvállalat áttörte a maximális árfrontot és ösz­­szezúzta az árellenőrzést, ugyancsak a könyvvezetés egy ré­szét teszi. És még egy kis extraprofit is felgyülemlett, mi­kor az 50 millió, egyébként az adófizetők, köztük maguk az acélmunkások által leszurkolt, dollár okos felhasználásával újabb munkásellenes törvényekre állították be a Kongresz­­szust és az országot. M­indez szerepelt azokban az agyafúrt számításokban, amelyeket még a múlt év októberében végeztek, amikor a U. S. Steel Corporation Benjamin Fairless elnök bejelenté­sével, megkezdte mesterkedéseit k­­ondván, hogy az “acél­ügy” felett csakis Washingtonban érthetnek, ahol az acél árát nyélbe ütik. R­ÖVIDEN FORT WORTH, Texas. — D. Donaldson motoros­ rendőr teljes gyorsasággal hajtott éjnek ide­jén egy mentőkocsi után, mert annak nem volt hátsó lámpája. Mikor végre utolérte, megma­gyarázták neki, hogy a kocsiban egy új anya vajúdik. Erre a ko­csi elé vágtatott és még gyor­sabban rohant szabad utat csi­nálva a mentőkocsinak. Még idejében a kórházba értek és a hátsó lámpáról mindenki elfe­ledkezett. ★ A legerősebb érv az igaz­★ E­mbereket, csoportokat, pártokat sokszor jobban jel­lemez az, hogy mi ellene minthogy mi mellett vannak:­ság. A JÓSLAT BEVÁLT . . . Már egy tábornok se mentes a meghurcolástól A­z alábbi történetnél vi­lágosabb példát keresve sem lehetne találni annak bizo­nyítására, amit az amerikai munkásvezérek ellen indított eretneküldözések és a Smith törvény alapján folytatott és jelenleg is folyó boszorkány­­perek kapcsán oly gyakran ismételtünk mi és a prog­resszív mo­zgalmak vezérei, hogy ha belenyugszunk egy politikai kisebbség üldözé­sébe, akkor egyetlen ame­rikai polgár sem érezheti magát biztonságban az esetben, ha felfogása nem nyeri meg az üldözők lefej­ezését. A történet, amelyet el akarunk itt mondani, olyan tábornok meghurcolásáról szól, aki a józan ész szem­­pontjából felette áll a balol­­dalisággal való gyanusítgatá­­soknak s mégis megroppan­­tották a derekát csak azért, mert egy alkalommal őszin­tén megmondta véleményét. E­nnek a tábornoknak a neve Elliot R. Thorpe, aki jelenleg nyugalomba vonulva él Westerly, R. L-en. A má­sodik világháború alatt Mac­­Arthur tábornok ellenkém­­szervezetén­ek volt a főnöke a Csendes-óceáni hadterüle­ten. A Pentagon tábornokai közt is elsőrangú szerepet töltött be tehát és ráadásul még­­republikánuspárti is. A vak is látja, hogy ez az ember nem baloldali. Ezek az adatok is elegendők lehet­nének még ahhoz is, hogy McCarran vagy egy Mc­Carthy szenátor tisztelettel levegye előtte kalapját. Ép­penséggel ezen érdemei miatt határozta el a Rhode Island-i republikánus párt, még­hoz­zá egyhangúlag, hogy a tá­bornokot a választásokon képviselői j­elöltnek fellépteti. R­eakciós Kongresszus csak tárt karokkal fogadna ilyen képviselőt, azt hinné az em­ber. A gyönyörű elgondolás­nak azonban vége szakadt, amikor 1952 augusztus 21-ére Thorpe tábornok összeszedte irományait és kijelentette, hogy nem vesz részt a kép­iselőválasztásokon, vagyis visszalép, mert az amerikai kormány nyomozó közegei végigjárták ismerőseit a vá­rosban és faggatták őket az ő hűségének kivizsgálására. N­em nehéz elképzelni, mi­féle szemmel néztek a város érdemes polgárai, a republi­kánus szavazók, az olyan képviselőjelöltre, akire a ha­tóságok gyanakszanak, görbe szemmel néznek és járnak utána! Miféle jelölt lehet az, aki után detektívek nyomoz­nak, gondolhatták a cívisek aggódva és gondolatban hoz­­zátehették: nem zörög a ha­­raszt, ha nem fúj a szél. É­s nyilván, ez a nyomozás formájában lefolytatott jel­­­­lemgyilkolás sikerrel is járt,­ mert Thorpe tábornok meg-­ tört és feladta a küzdelmet.­­ D­e miért? Mit követett el?­ Mi nyomta a lelkét ?­­ A tábornok ugyanis 1951 szeptember 9-én politikai beszédet mondott a Rhode, Island-i p­u­l­y­katermesztők gyűlésén Kingtonban a Rhode Island-i egyetmen. Ezt a be­­ szédét a “Providence Jour­­ nay” vezércikke szerint a tá­bornok még vagy ötvenszer elmondta különféle szerveze­tek előtt. E­bben a beszédében Thor­pe azt állította, hogy a Szovjetunió jogosan tekinti a japán békeszerződést egy harmadik világháború eset­­legs előidézőjének; hogy a Csang Kai-sek kormánya hi­hetetlenül korrupt és Csang Kai-sek támogatása USA ré­széről annyi, mint ha egy “döglött lovat” támogatna; hogy a Fülöp-szigetek “föl­desúri osztálya” sokkal in­kább volt létrehozója a huk­b­alahap-mozgalomnak, mint a legbőszebb vörös Oroszor­szágban és hogy végül a franciák politikája Indo-Ki­­nában “ostoba.” E­nnek a beszédnek ki­emelkedő részei megjelentek a Daily Worker”-ben is, a­­ j amely természetesen nem zárkózhatott el ilyen érdekes beszéd ismertetésétől még akkor is, ha ezek a kijelen­tések nem voltak újdonsá­gok a számára. Megjelent a beszéd ismertetése egy Su­perior, Wis.-ban kiadott finn újságban is, csakhogy a had­sereg vizslái valótlanságot állítottak, amikor azt mond­ták, hogy az amerikai mun­káslap a finn újságból fordí­totta le a cikket és kiforgat­ta igazi mivoltából, mert hi­szen a finn­ nyelvű cikk két héttel később jelent meg, mint a munkáslap beszámo­lója. Bárhogy áll is a dolog, egy bizonyos, hogy a nyomo­zók, akik a CIC hadseregbeli közegei voltak, mindenkit megkérdeztek a tábornok be­szédével kapcsolatban, csak magát a tábornokot nem. N­yilvánvaló, hogy ami itt történt, az semmi egyéb, mint hogy az ország demok­­ata kormánya a “hűségvizs­­gálattal” akarta meghurcolni a republikánus Thorpe tá­bornokot. Mint mondták, a tábornok augusztus 21-én visszalépett a jelöltségtől és másnap, augusztus 22-én, jó­val azután, hogy a kormány hadseregnyomozói elvégezték pusztító munkájukat, K. B. Bush, a hadsereg legmaga­sabb rangú közigazgatási tá­bornoka, nyájas levelet írt Pentagonbeli volt kollegájá­nak, tudatva őt, hogy a nyo­mozás nem derített ki “sem­m­iféle olyan adatot, amely árnyat vetne hűségére.” A történetben a tanulság a fontos: az, ami ezzel a tős­gyökeres republikánussal, ez­zel a harmincéves katonai szolgálatra visszatekintő hi­vatásos katonával történt, mutatja, hogy napjainkban egyetlen amerikai sem érez­heti magát biztonságban, ha a kormánytól eltérő nézete­ket vall. Ha a tábornoknak a képviselőség lett volna a kenyere, most a nyomozással talán egzisztenciáját törték volna szét. Csak a minden­egyes amerikai polgár jo­­­gainak kertelés nélküli vé­delme; csak a békéért foly­tatott erélyes küzdelem; csak a politikai kisebbség üldözé­sére használt nagy maszlag lenyelésének megtagadása ré­vén érhetjük el, bátor síkra­­szállással, hogy még akár egy MacArthurs tábornokot is meg lehessen menteni a Mc­­Carthy-McCarran-féle meg­­­hurcolástól. v Progresszív jelöltek a TV-n D­ETROIT.­­ A michigani progresszív párt szeptember 6-án, szombaton kezdi meg választási hadjáratát. Vin­cent Hallinan és Mrs. Char­­lotta Bass, a progresszív párt elnök, illetve alelnökj­elölt­je a televízió országos hálóza­tán fognak beszédet mondani déli fél 1 órától 1 óráig, a WWJ-TV-n s a WJBK-TV-n. Kritizálni fogják a két poli­tikai nagy pártot, majd is­mertetik a progresszívek programját a békéért, a mun­kásságért és a jólétért, va­lamint a polgárjogokért, köz­tük a FEPC-ért, a megkü­lönböztetés nélküli munkás­­alkalmazásért.­­ A nagy­kampány Michiganben októ­­ berben indul meg. Otóber 18- án Flinten, október 19-én Detroitban tömeggyűjtést ren­deznek. PÁLYÁZAT a Miamii Magyar Kultur Klub gondnoki állására. Kvalifiká­ció: tisztességes, becsületes magyar, aki vagy akik értik a magyar izlésnak megfelelt főzést és konyhavezetést. Pá­lyázatok bővebbi felvilágosí­tásért: Steve Kovács, házel­nök c/o Magyar Amerikai Klub, 3901 N. W. 2nd Ave., Miami, Fia, küldendők. 7 Társas kirándulás Lehigh Völgybe! “SUPRISE PARTY” egy köztiszteletben álló barátunk tiszteletére Vasárnap, szeptember 21-én egész nap SÁKOVICS ZSIGÁÉK FARMJÁN. E­ső esetén a Bethlehemi Munkás Otthonban. ★ LESZ FINOM ENNI- ÉS INNIVALÓ, OTT LESZ A MAGYAR­SÁG SZINE-JAVA, CSAK A BETEGEK MARADNAK OTTHON

Next