Magyar Jövő, 1953. február (52. évfolyam, 15-21. szám)

1953-02-05 / 15. szám

A Magyar Jövő: az amerikai békemozgalom egyetlen magyar nyelvű szócsöve Részletek Deák Zoltán szerkesztőségi jelentéséből a Magyar Jövő 1953 február 1-i lapkonferenciáján Kedves Munkástársak! A legutóbbi, országos lapkonferenciánk óta eltelt két hónap eseményei bebizonyították, hogy megállapításaink a novemberi választások eredményének jelentőségéről teljes egészükben igazak és helyesek voltak. Azon a konferencián — amely november 22-én volt — rámutattunk többek között arra, hogy Amerika iparának tulajdonosai, Wall Street urai, a demagógia egész sorozata révén, hamis békeígéretekkel juttatták hatalomra kedvenc pártjukat, a republikánus pártot. Rámutattunk arra, hogy a republikánusok nem fogják egyetlen választási ígéretüket sem betartani, rámutattunk arra, hogy a republikánus párt győzelmével Wall Street emberei közvetítők nélkül, szemé­lyesen fognak bevonulni a kormány kulcspozícióiba. Az elmúlt két hónap eseményei teljes egészükben iga­zolták ezeket a megállapításokat. Wall Street emberei ott ülnek a kulcsminisztériumok és a legfontosabb kormányhivatalok élén. Egyedül a General Motors, a legnagyobb muníciógyáros cég, négy emberét ül­tette be a kormányba, köztük az elnöküket, Charles E. Wil­­sont a hadügyminiszterségbe. Mit tett a polgárjogvédelmi ígéretekből? A legcsúfo­­sabban sutbadobták azokat és a republikánus párt vezetősé­ge, szövetkezve a legsötétebb déli demokratákkal újból szen­tesítette a filibuszter szégyenletes intézményét. Mi lett a békeígéretekből ? Eisenhower valóban elment Koreába, de nem azért, hogy véget vessen a vérengzésnek, hanem hogy megtárgyalja a háború kiterjesztésének terve­zetét. És ma reggel, Amerika, Európa és Ázsia népeinek leg­nagyobb megdöbbenésére már nyilvánosságra hozták azt, hogy Eisenhower megadta a jelt Kína diszkreditált, véres­­kezű diktátorának, Csang Kaj-seknek, hogy megkezdheti provokációit a Kínai Köztársaság ellen­i amerikai tengeri és légi flotta védelme alatt! Miközben Decemberben Európa és Ázsia százmillióinak képviselői Bécsben arról tárgyaltak, hogy miként lehetne a kormányok közötti feszültséget békés után, a nagyhatalmak vezetőinek tárgyalása, tanácskozása útján levezetni és evé­gett világakciót kezdeményeztek, azalatt Pentagon és Wall Street urai a diszkreditált kínai és koreai fasiszta diktáto­rokkal Csang Kaj-sekkel és Syngman Rheevel tárgyaltak a háború kiszélesítéséről! Mi volt Wall Street urainak, politikai és lélektani böl­cseinek “válasza” a világ népes békeakaratának ama hatal­mas megnyilvánulására, amely a bécsi békevilágkongresszus­ban jutott kifejezésre? Az, hogy ők is összehívtak egy béke­kongresszust? Nem! Wall Street urai félnek még egy ál­békekonferenciát is összehívni! Mi volt Wall Street urainak válasza Sztálin karácsonyi kijelentésére, hogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai hábo­rú befejezése és hajlandó volna az új amerikai elnökkel a béke érdekében tárgyalni? Wall Street válasza minderre egy világraszóló rágalma­­zási kampány volt a népi demokráciák és a Szovjetunió el­len. Mivel a népi demokráciákban és a Szovjetunióban ártal­matlanná tett szabotőrök, kémek és orgyilkosok között (me­lyek szervezését Wall Street urai az Operation X-ben és a 100 millió dolláros kölcsönös biztonsági alap révén egészen nyíltan bejelentették) néhány zsidó is volt, ebből vérvádat, antiszemita vádat koholtak a népi demokráciák ellen. *Ez a hamis és hazug propaganda volt Wall Street háborús meg­szállottjainak válasza a világ békevágyára, békemozgalmá­ra. De egyben ez volt a taktikai manőverük is, amellyel elte­relték a tömegek figyelmét az ázsiai háború kiterjesztésére és egy új európai náci hadsereg felállítására vonatkozó ter­veikről. A béke ügye jelenleg nagyobb veszélyben forog mint valaha. Nagyobb veszélyben forog, mivel az amerikai nép nem találta eddigelé m­eg a módját, hogy békevágyát hatá­sosan kifejezésre juttassa. Azt hitték, hogy ha Eisenhower­­re szavaznak, a koreai háború befejezésére szavaznak. Azt hitték, hogy ha a koreai háborút megkezdő Truman jelöltje Stevenson ellen szavaznak, akkor a koreai háború ellen sza­vaznak. Cinikus emberek meghamisították az amerikai nép­­bé­keakaratát. Pedig tudják, hogy a nép békét akar. De kétség­­zett játszmájukban ma már nem törődnek ezzel. Vakon annak előre az után, amely csak pusztulást és katasztró­­jelenthet népünknek és az egész világnak. Ebben a helyzetben az amerikai nép kisemmizett béke­­ágyának történelmi nagy szerepe van. Ez a békevágy az a szikla, amelyen megtörhet és meg is fog törni a háborús uszítók minden végzetes terve. Az amerikai nép békevágyának ma egyedül a progresz­­szív sajtó ad kifejezést. És mi magyarok büszkén tekint­hetünk arra a tényre,­­arra a szerepre, hogy ezekben a sú­­lyos, válságos időkben, mi magyarok egy­ bátran küzdő béke­lappal vagyunk képviselve a béke táborában. 2.000 háborús párti napilap mellett mindössze hét békepárti napilap van ma Amerikában és e hét közül az egyik a mienk, a Magyar Jövő. Az utókor, meg vagyok győződve, hálás elismeréssel fog tekinteni arra a rettenthetetlen magyar csoportra, mely a legválságosabb időkben is bátran képviselte az ameri- Re-entered as Second C1December 24, 1952 at the Post Office of New York, N. Y. . under the Act of March 3, 1879. Thursday, FEBRUARY 5, 1953 ^New York, N. Kt~ Vol. 52. No. 15. v; A HÁBORÚ KITERJESZTÉSE FELÉ VEZETŐ LÉPÉS LEHURROGTÁK A LAKÓKAT A HÁZBÉREMELÉST KÉRŐ HÁZIURAK ALBANY.­­ Az állami parlament tanácskozó termé­ben ketten lefolytak a meg­hallgatások: a háziurak 20 százalékos lakbéremelést kö­veteltek,, a lakók delegátusai tiltakoztak ellene. A házi­urak és megbízottaik azzal a fogással éltek, hogy már ko­rán teljesen megtöltötték a 156 ülőhelyet, és mire a lakók delegátusai megérkeztek, a teremőrök “megtelt” csata­kiáltással be sem engedték őket, hanem kint hagyták állni a folyosókon. Az ideiglenes állami ház­bérbizottság természetesen a háziurakkal tartott, akiknek szócsöve azzal a m­egokolás­­sal követelte az emeléseket a háziurak javára, hogy a há­ziurak “nyomorognak” és há­zaik “rongálódnak.” Ha egy­­egy lakódelegátus vagy meg­bízott felszólalt, a háziurak­­lehurrogták, sőt gyakran becsmérlő szavakkal illették őket. Délután negyed 5-ig csak a háziurakat, hallgatták­­ meg. A nagy áldozatok árán odautazott lakódelegátusok-­­­nak pedig New Yorkba visz­­szatérő­­vonatj­ukhoz kellett sietni. A háziurak minimális hat, százalékos hasznot kötnek ki maguknak, 20 százalékos házbéremelést követelnek és­­ azt akarják, hogy az üres la­kásoknál teljes szabadkezük legyen. “Nem a háziak­, hanem az amerikai demokrácia ideje járja”, kiáltotta egy ellenzé­ki. Halley, a New York vá­rosi tanács elnöke, Victor Condello, Impellitteri küldöt­te és több munkásvezér is a hevesen tiltakozók közt volt, de Martin Rahrbach, a szo­bafestők elnöke, követelte a lakbéremelést. Ázsia és Európa egy­aránt megbélyegzi Eisenhower beszédét Eisenhower elnök hétfői bejelentésének, hogy az U. S. rászabadítja a kínai szárazt, földre Csang Kaj-sek formó­­zai csapatait, egyre nagyobb visszhangja mutatkozik az egész világban. Mint a New York Times jelenti: Indiában olyan felháborodással és til­takozással fogadták az elnök bejelentését, amilyennel még egyetlen más amerikai lépés sem találkozott. A kormány álláspontját, visszatükrözi Indiai Times, mely az ország legngáyobb lapja, vezércikké­ben “téli őrületnek” nevezi Ike lépését, melynek egyet­len következménye csak a háború kiterjesztése lehet. Mialatt Eisenhower rászaba­dítja a kínai nacionalistákat az anyaországra, melyből 4 évvel ezelőtt olyan csúfosan kiűzték őket, figyelmezteti a kommunistákat, hogy ne merjenek támadást intézni Taiwan (Formuza) ellen.” Ír­ja a lap, majd folytatja: “Nincs ebben sem értelem, sem logika s világosan kife­jezve: nincs benne becsüle­tesség.” Az indiai nép azzal vádolja Eisenhowert, hogy teljesen MacArthur politikáját köve­ti: “a katonai vonalat.” “Mint sok más katona, Eisen­hower is élvezi azt, hogy fegyverrel vadásszon a béké­re,” hangoztatja. Ugyancsak élesen elítéli a yaltai szerző­dés megsemmisítését, azt hangoztatva, hogy az elnök, lépéséből csak arra lehet kö­vetkeztetni, hogy egy másik világháborúhoz vezető útra lép.­ Anglia hidegen fogadja Dullest John Foster Dulles U. S. külügyminiszter Harold Stas­­sen kíséretében éppen akkor érkezett Angliába, mikor An­thony Eden külügyminiszter kijelentette a parlament előtt, hogy az angol kormány­nak előre tudomása volt Ei­­s­senhower tervéről és tiltakoz­­­zott az ellen. Mint a New York Times tudósítója írja, Eden arra kérte a képviselő­ket,, hogy tekintettel az U.S. és Anglia közötti feszült helyzetre és Dulles látogatá­sára, egyelőre “fogják be a szájukat”, azonban a parla­mentben csütörtökön teljes vita alá bocsátják a dolgot s mint, a lapok és politikai ve­zetők kijelentéseiből kitűnik, a Churchill kormány számára igen nehéz lesz letompítani a tiltakozást. Az angol közvé­lemény általános ellenszenvvel fogadta John Foster Dullest, akiről a konzervatív és mun­káspárti lapok egyaránt azt írták, hogy “megbízhatatlan” és nem­ekinthető az angol nép és Európa brátjának. IGEN MAGAS ÓVADÉKÖSSZEGET VETETTEK KI A 13 MUNKÁSVEZÉRRE NEW YORK. — Elhangzott az igazságtalan és kegyetlen ítélet­­ a KP 13 vezetőjének perében. Az elítéltek között vannak a párt fontos értelmiségi vezetői, akiket az ítélettel meg akarnak bélyegezni. 1 és 3 év között vál­takozó börtönbüntetéssel és 2 és 6 ezer dollár között váltakozó pénzbírsággal sújtotta őket Edward Dimock szövetségi bíró, miután a vádlottak az utolsó szó jogán elmondott végszavaik­ban kijelentették, hogy tovább fognak harcolni a békéért. Elizabeth Gurley Flynnt , a pártvezetőség tagját, három évi börtönnel és 6,000 dollár pénz­bírsággal sújtották és hasonló ítéletet mondtak ki Pettis Per­­ryre, Alexander Bittelmanra, a párt egyik megalapítójára, Alex­ander Trachtenbergre, az Inter­national Publishers vezetőjére, Arnold Johnsonra,­­ W. J. Jeromera, az íróra és lapszer­kesztőre, valamint Louis Wein­­stockra is. Al Lannonra, a ha­jósmunkások szakszervezetének egyik megalapítójára, 2 évi bör­tönt és 4.000 dollár pénzbírságot szabtak ki, úgyszintén Jacob Mindelre, a 71 éves, beteg, marxista tanárra, William Wein­­stonera, George Blake Charney­­ra, a bátorságáért kitüntetett veteránra, Betty Garnettre, és végül Claudia Jonest, a pártve­zetőség póttagját, 1 évi börtön­­nel és 2,000 dollár pénzbírsággal sújtották. Dimock bíró a fellebbezés ide­jére 25,000 dollárnyi túlzottan magas óvadékösszeget kötött ki fejenként a vádlottakra,­ össze­sen 325,000 dollárt, az ügyvédek tiltakozására azonban Claudia Jones, Alexander Bittelman, Betty Garnett, Al Lannon és Jacob Mindéi óvadékát fejen­ként 20,000 dollárra szállította le. Mindéi szívbajos és a börtön számára egyenértékű a halálos­­ ítélettel. ——­-------------------------­------­Új vihar fenyegeti Hollandiát Hollandiában, ahol a vihar és gátszakadás következtében több mint 1.000 ember veszi lét­­j­­e életét és több mint százezer­­ ember hajléktalan lett, újabb j­ó vihar fenyeget, még nagyobb­­ pusztítással. Az árvíz által elbo­rított területeken még mindig­­ folynak a mentési munkálatok i­s és valószínűnek tartják, hogy a­­ halálos áldozatok száma még­­ több százzal szaporodni fog. A hollandiai és angliai halálos ál­­­dozatok száma már meghaladta az 1,600-at. Chafee kegyelmet kér Rosenbergéknek Dr. Zachariach Chafee Jr. a Harvard-egyetem tanára, aki az ország egyik vezető alkot­mányjogi szakértője, csatlako­­­­zott a Julius és Ethel Rosenberg­­ számára elnöki kegyelmet kérők­­ táborához. Chafee a North Ca­­­­rolina állami egyetemen tartott­­ előadásában kijelentette, hogy­­ “kétség áll fenn’’ Rosenbergék bűnösségét illetőleg s más sze­mélyek nagyobb bűnöket követ­tek el, mégis életben maradhat­tak.” Több egyházi lap, az or­szág különböző részeiben ugyan­csak elnöki kegyelmet kér Ro­­senbergék számára. kai nép legszentebb óhaját, a békevágyát, egy mindennap megjelenő újsággal, őrizzük meg e drága örökségünket. Hassunk oda, hogy a háborús uszítás morajával szemben mindennap megszó­laljon a béke magyar nyelvű híradója és szervezője, a Ma­gyar Jövő 1953-ban is!

Next