Magyar Jövő, 1953. február (52. évfolyam, 15-21. szám)
1953-02-05 / 15. szám
A Magyar Jövő: az amerikai békemozgalom egyetlen magyar nyelvű szócsöve Részletek Deák Zoltán szerkesztőségi jelentéséből a Magyar Jövő 1953 február 1-i lapkonferenciáján Kedves Munkástársak! A legutóbbi, országos lapkonferenciánk óta eltelt két hónap eseményei bebizonyították, hogy megállapításaink a novemberi választások eredményének jelentőségéről teljes egészükben igazak és helyesek voltak. Azon a konferencián — amely november 22-én volt — rámutattunk többek között arra, hogy Amerika iparának tulajdonosai, Wall Street urai, a demagógia egész sorozata révén, hamis békeígéretekkel juttatták hatalomra kedvenc pártjukat, a republikánus pártot. Rámutattunk arra, hogy a republikánusok nem fogják egyetlen választási ígéretüket sem betartani, rámutattunk arra, hogy a republikánus párt győzelmével Wall Street emberei közvetítők nélkül, személyesen fognak bevonulni a kormány kulcspozícióiba. Az elmúlt két hónap eseményei teljes egészükben igazolták ezeket a megállapításokat. Wall Street emberei ott ülnek a kulcsminisztériumok és a legfontosabb kormányhivatalok élén. Egyedül a General Motors, a legnagyobb muníciógyáros cég, négy emberét ültette be a kormányba, köztük az elnöküket, Charles E. Wilsont a hadügyminiszterségbe. Mit tett a polgárjogvédelmi ígéretekből? A legcsúfosabban sutbadobták azokat és a republikánus párt vezetősége, szövetkezve a legsötétebb déli demokratákkal újból szentesítette a filibuszter szégyenletes intézményét. Mi lett a békeígéretekből ? Eisenhower valóban elment Koreába, de nem azért, hogy véget vessen a vérengzésnek, hanem hogy megtárgyalja a háború kiterjesztésének tervezetét. És ma reggel, Amerika, Európa és Ázsia népeinek legnagyobb megdöbbenésére már nyilvánosságra hozták azt, hogy Eisenhower megadta a jelt Kína diszkreditált, véreskezű diktátorának, Csang Kaj-seknek, hogy megkezdheti provokációit a Kínai Köztársaság elleni amerikai tengeri és légi flotta védelme alatt! Miközben Decemberben Európa és Ázsia százmillióinak képviselői Bécsben arról tárgyaltak, hogy miként lehetne a kormányok közötti feszültséget békés után, a nagyhatalmak vezetőinek tárgyalása, tanácskozása útján levezetni és evégett világakciót kezdeményeztek, azalatt Pentagon és Wall Street urai a diszkreditált kínai és koreai fasiszta diktátorokkal Csang Kaj-sekkel és Syngman Rheevel tárgyaltak a háború kiszélesítéséről! Mi volt Wall Street urainak, politikai és lélektani bölcseinek “válasza” a világ népes békeakaratának ama hatalmas megnyilvánulására, amely a bécsi békevilágkongresszusban jutott kifejezésre? Az, hogy ők is összehívtak egy békekongresszust? Nem! Wall Street urai félnek még egy álbékekonferenciát is összehívni! Mi volt Wall Street urainak válasza Sztálin karácsonyi kijelentésére, hogy a Szovjetuniónak érdeke a koreai háború befejezése és hajlandó volna az új amerikai elnökkel a béke érdekében tárgyalni? Wall Street válasza minderre egy világraszóló rágalmazási kampány volt a népi demokráciák és a Szovjetunió ellen. Mivel a népi demokráciákban és a Szovjetunióban ártalmatlanná tett szabotőrök, kémek és orgyilkosok között (melyek szervezését Wall Street urai az Operation X-ben és a 100 millió dolláros kölcsönös biztonsági alap révén egészen nyíltan bejelentették) néhány zsidó is volt, ebből vérvádat, antiszemita vádat koholtak a népi demokráciák ellen. *Ez a hamis és hazug propaganda volt Wall Street háborús megszállottjainak válasza a világ békevágyára, békemozgalmára. De egyben ez volt a taktikai manőverük is, amellyel elterelték a tömegek figyelmét az ázsiai háború kiterjesztésére és egy új európai náci hadsereg felállítására vonatkozó terveikről. A béke ügye jelenleg nagyobb veszélyben forog mint valaha. Nagyobb veszélyben forog, mivel az amerikai nép nem találta eddigelé meg a módját, hogy békevágyát hatásosan kifejezésre juttassa. Azt hitték, hogy ha Eisenhowerre szavaznak, a koreai háború befejezésére szavaznak. Azt hitték, hogy ha a koreai háborút megkezdő Truman jelöltje Stevenson ellen szavaznak, akkor a koreai háború ellen szavaznak. Cinikus emberek meghamisították az amerikai népbékeakaratát. Pedig tudják, hogy a nép békét akar. De kétségzett játszmájukban ma már nem törődnek ezzel. Vakon annak előre az után, amely csak pusztulást és katasztrójelenthet népünknek és az egész világnak. Ebben a helyzetben az amerikai nép kisemmizett békeágyának történelmi nagy szerepe van. Ez a békevágy az a szikla, amelyen megtörhet és meg is fog törni a háborús uszítók minden végzetes terve. Az amerikai nép békevágyának ma egyedül a progreszszív sajtó ad kifejezést. És mi magyarok büszkén tekinthetünk arra a tényre,arra a szerepre, hogy ezekben a súlyos, válságos időkben, mi magyarok egy bátran küzdő békelappal vagyunk képviselve a béke táborában. 2.000 háborús párti napilap mellett mindössze hét békepárti napilap van ma Amerikában és e hét közül az egyik a mienk, a Magyar Jövő. Az utókor, meg vagyok győződve, hálás elismeréssel fog tekinteni arra a rettenthetetlen magyar csoportra, mely a legválságosabb időkben is bátran képviselte az ameri- Re-entered as Second C1December 24, 1952 at the Post Office of New York, N. Y. . under the Act of March 3, 1879. Thursday, FEBRUARY 5, 1953 ^New York, N. Kt~ Vol. 52. No. 15. v; A HÁBORÚ KITERJESZTÉSE FELÉ VEZETŐ LÉPÉS LEHURROGTÁK A LAKÓKAT A HÁZBÉREMELÉST KÉRŐ HÁZIURAK ALBANY. Az állami parlament tanácskozó termében ketten lefolytak a meghallgatások: a háziurak 20 százalékos lakbéremelést követeltek,, a lakók delegátusai tiltakoztak ellene. A háziurak és megbízottaik azzal a fogással éltek, hogy már korán teljesen megtöltötték a 156 ülőhelyet, és mire a lakók delegátusai megérkeztek, a teremőrök “megtelt” csatakiáltással be sem engedték őket, hanem kint hagyták állni a folyosókon. Az ideiglenes állami házbérbizottság természetesen a háziurakkal tartott, akiknek szócsöve azzal a megokolással követelte az emeléseket a háziurak javára, hogy a háziurak “nyomorognak” és házaik “rongálódnak.” Ha egyegy lakódelegátus vagy megbízott felszólalt, a háziuraklehurrogták, sőt gyakran becsmérlő szavakkal illették őket. Délután negyed 5-ig csak a háziurakat, hallgatták meg. A nagy áldozatok árán odautazott lakódelegátusok-nak pedig New Yorkba viszszatérővonatjukhoz kellett sietni. A háziurak minimális hat, százalékos hasznot kötnek ki maguknak, 20 százalékos házbéremelést követelnek és azt akarják, hogy az üres lakásoknál teljes szabadkezük legyen. “Nem a háziak, hanem az amerikai demokrácia ideje járja”, kiáltotta egy ellenzéki. Halley, a New York városi tanács elnöke, Victor Condello, Impellitteri küldötte és több munkásvezér is a hevesen tiltakozók közt volt, de Martin Rahrbach, a szobafestők elnöke, követelte a lakbéremelést. Ázsia és Európa egyaránt megbélyegzi Eisenhower beszédét Eisenhower elnök hétfői bejelentésének, hogy az U. S. rászabadítja a kínai szárazt, földre Csang Kaj-sek formózai csapatait, egyre nagyobb visszhangja mutatkozik az egész világban. Mint a New York Times jelenti: Indiában olyan felháborodással és tiltakozással fogadták az elnök bejelentését, amilyennel még egyetlen más amerikai lépés sem találkozott. A kormány álláspontját, visszatükrözi Indiai Times, mely az ország legngáyobb lapja, vezércikkében “téli őrületnek” nevezi Ike lépését, melynek egyetlen következménye csak a háború kiterjesztése lehet. Mialatt Eisenhower rászabadítja a kínai nacionalistákat az anyaországra, melyből 4 évvel ezelőtt olyan csúfosan kiűzték őket, figyelmezteti a kommunistákat, hogy ne merjenek támadást intézni Taiwan (Formuza) ellen.” Írja a lap, majd folytatja: “Nincs ebben sem értelem, sem logika s világosan kifejezve: nincs benne becsületesség.” Az indiai nép azzal vádolja Eisenhowert, hogy teljesen MacArthur politikáját követi: “a katonai vonalat.” “Mint sok más katona, Eisenhower is élvezi azt, hogy fegyverrel vadásszon a békére,” hangoztatja. Ugyancsak élesen elítéli a yaltai szerződés megsemmisítését, azt hangoztatva, hogy az elnök, lépéséből csak arra lehet következtetni, hogy egy másik világháborúhoz vezető útra lép. Anglia hidegen fogadja Dullest John Foster Dulles U. S. külügyminiszter Harold Stassen kíséretében éppen akkor érkezett Angliába, mikor Anthony Eden külügyminiszter kijelentette a parlament előtt, hogy az angol kormánynak előre tudomása volt Eissenhower tervéről és tiltakozzott az ellen. Mint a New York Times tudósítója írja, Eden arra kérte a képviselőket,, hogy tekintettel az U.S. és Anglia közötti feszült helyzetre és Dulles látogatására, egyelőre “fogják be a szájukat”, azonban a parlamentben csütörtökön teljes vita alá bocsátják a dolgot s mint, a lapok és politikai vezetők kijelentéseiből kitűnik, a Churchill kormány számára igen nehéz lesz letompítani a tiltakozást. Az angol közvélemény általános ellenszenvvel fogadta John Foster Dullest, akiről a konzervatív és munkáspárti lapok egyaránt azt írták, hogy “megbízhatatlan” és nemekinthető az angol nép és Európa brátjának. IGEN MAGAS ÓVADÉKÖSSZEGET VETETTEK KI A 13 MUNKÁSVEZÉRRE NEW YORK. — Elhangzott az igazságtalan és kegyetlen ítélet a KP 13 vezetőjének perében. Az elítéltek között vannak a párt fontos értelmiségi vezetői, akiket az ítélettel meg akarnak bélyegezni. 1 és 3 év között váltakozó börtönbüntetéssel és 2 és 6 ezer dollár között váltakozó pénzbírsággal sújtotta őket Edward Dimock szövetségi bíró, miután a vádlottak az utolsó szó jogán elmondott végszavaikban kijelentették, hogy tovább fognak harcolni a békéért. Elizabeth Gurley Flynnt , a pártvezetőség tagját, három évi börtönnel és 6,000 dollár pénzbírsággal sújtották és hasonló ítéletet mondtak ki Pettis Perryre, Alexander Bittelmanra, a párt egyik megalapítójára, Alexander Trachtenbergre, az International Publishers vezetőjére, Arnold Johnsonra, W. J. Jeromera, az íróra és lapszerkesztőre, valamint Louis Weinstockra is. Al Lannonra, a hajósmunkások szakszervezetének egyik megalapítójára, 2 évi börtönt és 4.000 dollár pénzbírságot szabtak ki, úgyszintén Jacob Mindelre, a 71 éves, beteg, marxista tanárra, William Weinstonera, George Blake Charneyra, a bátorságáért kitüntetett veteránra, Betty Garnettre, és végül Claudia Jonest, a pártvezetőség póttagját, 1 évi börtönnel és 2,000 dollár pénzbírsággal sújtották. Dimock bíró a fellebbezés idejére 25,000 dollárnyi túlzottan magas óvadékösszeget kötött ki fejenként a vádlottakra, összesen 325,000 dollárt, az ügyvédek tiltakozására azonban Claudia Jones, Alexander Bittelman, Betty Garnett, Al Lannon és Jacob Mindéi óvadékát fejenként 20,000 dollárra szállította le. Mindéi szívbajos és a börtön számára egyenértékű a halálos ítélettel. ——-------------------------------Új vihar fenyegeti Hollandiát Hollandiában, ahol a vihar és gátszakadás következtében több mint 1.000 ember veszi létje életét és több mint százezer ember hajléktalan lett, újabb jó vihar fenyeget, még nagyobb pusztítással. Az árvíz által elborított területeken még mindig folynak a mentési munkálatok is és valószínűnek tartják, hogy a halálos áldozatok száma még több százzal szaporodni fog. A hollandiai és angliai halálos áldozatok száma már meghaladta az 1,600-at. Chafee kegyelmet kér Rosenbergéknek Dr. Zachariach Chafee Jr. a Harvard-egyetem tanára, aki az ország egyik vezető alkotmányjogi szakértője, csatlakozott a Julius és Ethel Rosenberg számára elnöki kegyelmet kérők táborához. Chafee a North Carolina állami egyetemen tartott előadásában kijelentette, hogy “kétség áll fenn’’ Rosenbergék bűnösségét illetőleg s más személyek nagyobb bűnöket követtek el, mégis életben maradhattak.” Több egyházi lap, az ország különböző részeiben ugyancsak elnöki kegyelmet kér Rosenbergék számára. kai nép legszentebb óhaját, a békevágyát, egy mindennap megjelenő újsággal, őrizzük meg e drága örökségünket. Hassunk oda, hogy a háborús uszítás morajával szemben mindennap megszólaljon a béke magyar nyelvű híradója és szervezője, a Magyar Jövő 1953-ban is!