Magyar Katonai Közlöny, 1923 (11. évfolyam)
A törökök mostani szabadságharca. Liman von Sanders tb. előadása
A TÖRÖKÖK MOSTANI SZABADSÁGHARCA 233 Amint Önök tudják, Talaat, Enver és Djemal, valamint mások az «Union et Progrès» nevű bizottság élén állottak, amely Törökország sorsát tíz éven át irányította. Ezek az urak a fegyverszünet megkötésekor külföldre menekültek. Musztafa Kemal maradhatott. Konstantinápolyban nemsokára az entente kezdett uralkodni. A fegyverszünet után mintegy 14 nappal bevonultak oda az első angol csapatok, amelyeket hajókon szállítottak a török fővárosba. Az angolok csak kétheti fáradságos munkával voltak képesek a Dardanellákon — amelyek előttük addig elzárva voltak — keskeny hajózó sávot nyitni. A Peruba legelőször bevonuló angol zászlóaljakat a levantei lakosság valóban nem méltó örömmel fogadta. Én abban az időben Adanából Konstantinápolyba érkeztem törzsemmel együtt és személyesen láttam ezt a bevonulást. Férfiak, asszonyok, gyermekek csatlakoztak az első angol zenekarokhoz s csapatokhoz , csaknem visszataszító módon örvendeztek nekik, Angliát éltették, a katonákat virágbokrétákkal árasztották el, táncoltak mellettük, átölelték őket, egyszóval olyan jeleneteket rögtönöztek, amelyeknél szomorúbbakat elképzelni se lehet. A nagy Pera-út legtöbb házáról görög zászlók lengtek. Különösen hangsúlyoznom kell, hogy ezek a levanteiek a török fővárosban az egész hadjárat alatt akadály nélkül elláthatták polgári foglalkozásukat és közülök sokan lettek török állampolgárok ! Az angolok után néhány nap múlva francia csapatok is érkeztek, ellenben az olaszok részéről csak apró csendőrcsoportok voltak láthatók. A törököknek a legrövidebb idő múlva semmi szavuk sem volt saját országuk fővárosában. A Boszporuszban és az Aranyszarv előtt mindenütt az entente hadihajói állottak. Még a görögök is, akik a háború alatt egy talpalattnyi török földet sem bírtak megszállani, küldöttek torpedónaszádokat, amelyek a Dolma Bagcse palotával szemben választották helyüket. A törökök egy ideig mindezt azzal a nyugodt egykedvűséggel, amely nekik az élet minden helyzetében faji sajátságuk, figyelték és vártak arra, mi fog történni. Az idegenek nagyon tévedtek, ha ezt a nyugalmat beleegyezésnek tekintették. Az ententenek a fegyverszünet után Törökországgal szemben ápolt szándékai különböző, részben zavaros tervekből már 1919 elején meglátszottak. Ezek arra irányultak, hogy a törököket Európából egészen kiszorítsák, Konstantinápolyt és a tengerszorosokat a szövetségesek ellenőrzése alá helyezzék, tehát tartósan nemzetközivé tegyék, Szmirnát környékével és hátsó területével együtt a görögök-