Magyar Katonai Szemle, 1931 (1. évfolyam, 3. negyedév)
ÁLTALÁNOS KATONAI KÖZLEMÉNYEK - Az 1918. június 15-i osztrák-magyar és az októberi olasz támadás. Írta: Riedl Lajos ny. áll. altábornagy
22 MAGYAR KATONAI SZEMLE 7. FÜZET erdőkkel borított, erősen hasadékos és kereken 2000 méter magas hegységen át, minden áthaladó útvonal nélkül. Ez tehát tüzérségi szempontból rendkívül kedvezőtlen. b) A Garda tó és Astico között (az Etsch mindkét oldalán) elterülő támadási terület. A letámadás, a viszonyok nagyjában ugyanazok mint a) alatt. Az állásig csupán az Etsch völgyi vasút és országúl, a rovereto-Pozzachio-, illetőleg Caldonazzo-Folgaria-i utak vezetnek. Az állás túloldalán pedig a könnyen elzárható Etschvölgyi és a kelet felé vezető Pozzachio-Schio utak vannak, tehát tüzérségi szempontból ugyancsak kedvezőtlen. c) Az Astico-völgy mindkét oldalán elterülő támadási terület, (a Zugna-corni — Zugnatte. Zavolo vonaltól nyugatra és kelet felé a Brenta-ig). Arctámadás, a nyugati részen egy kb. 40 km mély, erősen szaggatott erdős hegységen át, a keleti részen az Asiagotól délre eső, csak a kb. 15 km mély, erdős karsztfensíkon át. Az utánszállításra rendelkezésre állanak a Rovereto-Pozzachio, Folgaria-Astico-völgyi, Lavarone-Astico-völgyi, Lavarone-ValdAssa, Borgo-Primolano utak és az 1917 vége óta elkészített oszloputak és drótkötélpályák. A továbbiakban pedig a Pozzachio-Schio-i, Astico-völgyi, Brenta-völgyi és az Asiagoról Cogolo és Braganza felé vivő országutak és az olaszok részéről épített új utak — tehát e szempontból már jelentősen kedvező állapotok. Igen kedvezőtlen azonban az a körülmény, hogy az ellenség előlevő tüzérségének legnagyobb része és a hátrább levő tüzérsége teljesen az erdős terepben voltak és ezért a felderítés és a hatásfigyelés gyarlósága miatt eredményesen leküzdhetők nem voltak. Csak az Astico völgyében igen hatalmas tüzérségi hatás révén kierőszakolt és gyorsan történő áttöréssel lehetett volna az olaszok rendkívül erős fensik állásait megingatni és megkerülni. Minthogy ez a támadási irány az olaszoknak a Piave és Grappa állásokhoz vezető összekötettéseit közvetlenül veszélyezteti és gyors siker esetében könnyen az ezen arcvonalrészben levő csapatok elfogását eredményezte volna, azzal kellett számolni, hogy ez a támadás nemcsak a legjobb csapatokra, hanem igen erős állásokra is talál és azonkívül igen rövid időn belül az összes bevetett tartalékokra bukkant és megmegakadt volna, illetőleg a támadónak kezdő állására vissza kellett volna mennie. A június 15-én tényleg bekövetkezett események mutatják, hogy itt támadni nem lett volna szabad. d) A Brenta mindkét oldalán (azaz a 11. hadsereg területe, nyugatra az Astico- és keletre egészen a Piaveig) elterülő támadási te-