Magyar Katonai Szemle, 1936 (6. évfolyam, 4. negyedév)

LÉGÜGYI KÖZLEMÉNYEK - Feljegyzések a tábori időjelző szolgálatról. Írta: Hille Alfréd dr. műszaki aligazgató

124 »MAGYAR KATONAI SZEMLE 10. SZÁM vonal. Az egyik ilyen író, aki nagyobb fontosságú időmozzanatokat tár­gyal, Alexander McAdie, a háború előtt meteorológus és tart. tengerész­tiszt, utána egyetemi tanár, aki az amerikai csapatokkal jött át az európai hadszíntérre, mint főmeteorológus, vagy ahogyan ők nevezték: senior aerographic officer. Man and weather című könyvében azt írja, (Cam­bridge 1926) hogy a világháborúban Németország ismerte fel először a légköri tájékozottság nagy fontosságát, utána következett Franciaország, majd Anglia, Olaszország és végül Amerika, amely az utolsó háborús évben szintén létesített tábori időjelző szervezetet. Másik munkájában a War weather vignettes-ben (New­ York 1925.) felsorol néhány esetet, amikor szerinte az időjárás végzetesen kapcsolódott bele a hadi események menetébe. Ilyen volt az erősen párás idő 1916 május 31-én a jyllandi tengeri csata helyszínén. (Ezt a párás időt, egy keleti és egy nyugati nehéz léghalmaz összetorlódása eredményezte.) A Dardanellák megrohanásának a sikerét 1915 február 19-én egy angliai nagy ciklon hiúsította meg, amelynek a magva Angliából Németország felé vonult át északnyugat délkeleti irányban és az alsó délnyugati áram­szakasza, amely Gallipolit is elérte, erősen ki volt fejlődve. Az előkészítő bombázást végző nagy hajóknak, amelyeknek a támadása a törököket állítólag teljesen meglepte, a mindjobban erősödő délnyugati orkán elől, hogy parthoz ne vágja őket, ki kellett futni a nyílt tengerre és beszün­tetni a lövést. A vihar napokig tartott, mert még egy ciklonmag keletkezett. (1. ábra.) A második támadásnál, február 24-én a törökök már felké­szülten várták őket. Téves időmegítélés volt a közvetett oka Kitchener lord halálának is 1916 június 5-én. Északkeleti vihar dühöngött akkor a skót partokon, amikor ő Oroszországba indult. Hogy szembe ne tartson az orkánnal, a tengerésztisztek azt ajánlották, hogy induljon nyugatra Scapa Flowból. Ha meteorológust kérdeztek volna meg, azt mondta volna, hogy kár nyugatra indulni, inkább várjanak, mert amint a ciklon magva tovább mozdul, az északkeleti vihar északnyugativá változik és ott is szembe fog fújni. Úgy is lett. Az admiralitás azonban nem kérdezett. Kitchener, hogy a vihart elkerülje, nekiment egy még erősebb viharnak. Hajója azután aknára futott. Az egész szerencsétlenség elmaradt volna, ha a meteorológiai megítélés helyes és a keleti csatornán indul kifelé. Nagyon szomorú következményekkel járt a német meteorológusok téves időmegítélése (amelyről azonban külső körülmények miatt nem lehetnek, mert nem láthattak bele az angol légtér belsejének az állapotába) az 1917 október 19-i nagy Zeppelintámadás esetében. Váratlan vihar a ma­gasban a támadókat tudtukon kívül Angliából Flandria fölé sodorta, a nyugati front állásai fölé, ahol az ellenséges repülőktől pótolhatatlan vesz­teségeket szenvedtek. Többoldalú, részletesebb és tanulságosabb feljegyzéseket találunk az időjelző szolgálat alkalmazásáról Rouch J.-nek Foch marsallról megjelent visszaemlékezéseiben. (Souvenirs sur le maréchal Foch. Revue des deux mondes. 1932. V.) Rouch J. a háború kitörésekor tanár volt a tengerészeti főiskolán, majd szakismeretei révén Foch (akkor még tábornok és a somme-i hadseregcsoport parancsnoka) mellé beosztott meteorológiai állo­más vezetője lett. Ebben a beosztásában részben a tüzéreknek, részben

Next