Magyar Kereskedők Lapja, 1897. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)
1897-01-03 / 1. szám
1897. — 1. szám. Budapest, 1897. január 3. tizenhetedik évfolyam. Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, ipari vállalkozás és szállítás közlönye MAGYAR LLOYD, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ INGYEN-MELLÉKLETEKKEL. Előfizetési ára (három melléklettel együtt) egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 16 k. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Rottenbiller utca 46. Tartalom a főlapon: 6 év és uj év. Külkereskedelmi képviseletünk. — Állatvásrjaink. — A műbortörvény revíziója. — Bukás és fizetésképtelenség. — Külkereskedelmi ügyek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Különfélék. — Nyílt kérdések. — Hirdetések. «Magyar Lloyd» rendes mellékletünk tartalma: Az új német tőzsdetörvény. — Czukorkivitelünk a tengeren. — Üzleti hírek. — Szállítás és vállalkozás. — Helyeszközlő rovat. — Szerkesztői üzenetek. — Uj czégek. «Magyar Kereskedelmi Múzeum» rendes mellékletünk 52. száma mai lapunkhoz van mellékelve. Ó év és uj év. Határvonalra letűnt és beköszöntött évek közt csak az emberi elme által felállított időszámítás alkot, mely matematikailag sem tökéletes, beosztására nézve pedig, a gyakorlati élet követelményei szempontjából, egyre több panasz merül fel is a XX. század talán meg is éri az új időbeosztást, mely a tizedes rendszerre lesz alapítva. A természet, a gazdasági és társadalmi élettevékenység nem állapodnak meg december 31-én, hogy január 1-én új irányban induljanak meg: mindenki halad tovább azon az ösvényen, melyen megindult s az új év beköszönte ritkán kevés embernél idéz elő lényegesebb változást a gazdasági viszonyok tekintetében. Mégis respektálnunk kell ama határvonalat, melyet az időszámítás az ó- és újév közt felállított. Az esztendő utolsó napján az állam, a társulatok, egyletek, társas- és magán czégek lezárják számadásaikat s a mutatkozó eredmény visszatükrözi a letűnt év gazdasági életét és azon eredményeket, melyeket a soha nem pihenő emberi elme és szorgalom 365 napon át produkált. Egyes évi mérleg eredménye lehet váratlanul kedvező, vagy váratlanul kedvezőtlen, véletlen szerencse, vagy véletlen csapások okozzák ezt, de az egyes eltérések a nagy átlagon csak kevéssé változtatnak; ez az átlag tünteti fel az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ha most már hazai kereskedelmünk szempontjából keressük az átlagot, ha azt kérdjük, hogy általában véve minő eredménynyel folyt le az 1896. év a magyar kereskedők anyagi egzisztenciája és szellemi érdekei tekintetbe vételével, a válasz nem lehet egészen kielégítő, de lehangolónak sem mondható. A nagyszabású, örökké emlékezetes millennáris ünnepségek s ezek középpontja, az országos kiállítás, fényt derítettek a nemzetre, de az iparnak és a kereskedelemnek — egyes ágazatoktól eltekintve — anyagi hasznot nem igen hoztak. Úgyszólván csak vetettünk ebben az évben: elvetettük a bizalom és hitel magvait, melyek, ha idővel kikelnek, ha a külföld mindinkább meggyőződik munkaképességünkről és a kultúra terén betöltendő hivatottságunkról, dús gyümölcsöket fognak teremni talán nekünk is, de bizonyosan utódainknak. Egyelőre be kell érnünk a millennáris év eme reménybeli eredményével, s megnyugvást kell találnunk abban, hogy a pesszimisták által hirdetett kereskedelmi válság nem követte és nem is fogja már követni a kiállítást, mely, hogy a budapesti kereskedőknek is csak kevés anyagi hasznot hajtott, a vidékieknek pedig itt-ott kárt is okozott, annak a vásárlóképesség rendkívüli mérvben való lehanyatlása volt az oka. Ezzel kell számolniok a kereskedőknek az egész éven át s kell számolniok a jövőben is. Igaz, hogy sok lényeges termény ára az 1896. év folyamán jelentékenyen emelkedett, például a búza 7 frtot tevő 1895-iki átlagára 8.47 frtra, a rozsé 6.25-ről 6.67 frtra, a finom liszté 12 frtról 13.80 frtra ment fel, de ezen, csak az év vége felé beállott áremelkedések a belkereskedelmi forgalomra kevéssé gyakorolhattak fellendítő hatást, mert a 2—3 év óta tartó agrárválság, a gyenge szüret, a gyümölcstermés elpusztulása stb. a nép vásárlóképességét annyira csökkentették, hogy a búzaárak magában véve jelentékeny emelkedése korántsem képes a sokféle csapás okozta jövedelem-csökkenést helyreütni. Külkereskedelmi forgalmunknak azonban az 1896. évi világtermés-viszonyok általában nagy előnyére voltak. A közösvámterület kereskedelmi mérlege is jelentékenyen javult, még inkább javult azonban Magyarország kiviteli forgalma, mely jelentékeny pluszt mutat. A két mérleg egymáshoz való, ez idő szerinti viszonya csábítóan hathat egyesekre, akik az önálló vámterület hívei, azok azonban, akik Magyarország mezőgazdasági és kereskedelmi érdekeit magasabb szempontokból mérlegelik, várva-várják az Ausztria és Magyarország közt már egy év óta folyó gazdasági érdekharc megszűnését, illetve a kiegyezés létrejöttét. A kereskedelmi és vámegyezmény megújítása, a kvóta meghatározása és a bankszabadalom tárgyában az egész éven át folytatott harczok egyébként sok tanúságos adatot hoztak felszínre, melyeket nagy haszonnal lehet felhasználnunk. Megtanultuk azt is, hogy saját erőinkre vagyunk utalva, míg a magyar kereskedők azon tanúságot meríthettek a tárgyalásokból, hogy Ausztria iparának gyámolítása helyett önmaguk és a haza iránti kötelességük a magyar ipar termékei felé irányítani a fogyasztók figyelmét. A mérleg egyik szomorú tételét képezik rendszerint a csődök és a fizetésképtelenségek. E tekintetben az elmúlt évben több rosszat vártunk, mint amennyi bekövetkezett. A fizetésképtelenségek száma 1896-ban 723 volt, melyeknél a passzívák összege 23,243,000 frtot tett ki s e fizetésképtelenségekből 607 csődbe ment át. 1895 ben 855 fizetésképtelenség merült fel 18.699,000 frt passzívával, miből következik, hogy számszerűleg több volt a bukás az előző évben, azonban az összegek nagyságát tekintve, az 1896. év e részben hátrányosabb volt. Egészben véve mégis az 1896. évet a bukások tekintetében normális lefolyásúnak kell tekintenünk; helyzetünk e részben minden esetre kedvezőbben alakult, mint Ausztriában, hol a fizetésképtelenségek száma 1248-ra emelkedett 32.158.000 frt összes passzívával. Ezzel lebocsátjuk a függönyt az 1896. év fölött s kissé több reménynyel nézünk az újév elé. Jogunk van ehez több okból. A kiállítás, mint már fentebb említettük, világszerte jó véleményt ébresztett fel irántunk s ez az eredmény, ha ügyesen kihasználjuk a helyzetet, anyagilag is meg-