Magyar Kereskedők Lapja, 1897. január-június (17. évfolyam, 1-26. szám)

1897-01-03 / 1. szám

1897. — 1. szám. Budapest, 1897. január 3. tizenhetedik évfolyam. Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, ipari vállalkozás és szállítás közlönye MAGYAR LLOYD, MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ INGYEN-MELLÉKLETEKKEL. Előfizetési ára (három melléklettel együtt) egy évre 8 frt, félévre 4 frt, negyedévre 2 frt 50 kr. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 16 k. Szerkesztőség és kiadóhivatal ■ Rottenbiller­ utca 46. Tartalom a főlapon: 6 év és uj év.­­ Kül­kereskedelmi képviseletünk. — Állatvásrjaink. — A műbortörvény revíziója. — Bukás és fizetés­­képtelenség. — Külkereskedelmi ügyek. — Köz­lekedési és tarifaügyek. — Különfélék. — Nyílt kérdések. — Hirdetések. «Magyar Lloyd» rendes mellékletünk tartalma: Az új német tőzsdetörvény. — Czukorkivitelünk a tengeren. — Üzleti hírek. — Szállítás és vál­lalkozás. — Helyeszközlő rovat. — Szerkesztői üzenetek. — Uj czégek. «Magyar Kereskedelmi Múzeum» rendes mel­lékletünk 52. száma mai lapunkhoz van mellé­kelve. Ó év és uj év. Határvonalra letűnt és beköszöntött évek közt csak az emberi elme által felállított időszámítás alkot, mely matematikailag sem tökéletes, beosztására nézve pedig, a gyakorlati élet követelményei szempontjá­ból, egyre több panasz merül fel is a XX. század talán meg is éri az új időbeosztást, mely a tizedes rendszerre lesz alapítva. A természet, a gazdasági és társadalmi élet­­tevékenység nem állapodnak meg dec­em­­ber 31-én, hogy január 1-én új irány­ban induljanak meg: mindenki halad tovább azon az ösvényen, melyen megindult s az új év beköszönte ritkán kevés embernél idéz elő lényegesebb változást a gazdasági viszonyok tekintetében. Mégis respektálnunk kell ama határvona­lat, melyet az időszámítás az ó- és újév közt felállított. Az esztendő utolsó napján az állam, a társulatok, egyletek, társas- és magán­ czégek lezárják számadásaikat s a mutatkozó eredmény visszatükrözi a letűnt év gazdasági életét és azon eredményeket, melyeket a soha nem pihenő emberi elme és szorgalom 365 napon át produkált. Egyes évi mérleg eredménye lehet várat­lanul kedvező, vagy váratlanul kedvezőtlen, véletlen szerencse, vagy véletlen csapások okozzák ezt, de az egyes eltérések a nagy átlagon csak kevéssé változtatnak; ez az átlag tünteti fel az elmúlt év gazdasági eredményeit. Ha most már hazai kereskedelmünk szempontjából keressük az átlagot, ha azt kérdjü­k, hogy általában véve minő ered­ménynyel folyt le az 1896. év a magyar kereskedők anyagi egzisztenc­iája és szel­lemi érdekei tekintetbe vételével, a válasz nem lehet egészen kielégítő, de lehangoló­­nak sem mondható. A nagyszabású, örökké emlékezetes millennáris ünnepségek s ezek középpontja, az országos kiállítás, fényt derí­tettek a nemzetre, de az iparnak és a keres­kedelemnek —­ egyes ágazatoktól eltekintve — anyagi hasznot nem igen hoztak. Úgy­szólván csak vetettünk ebben az évben: elvetettük a bizalom és hitel magvait, melyek, ha idővel kikelnek, ha a külföld mindinkább meggyőződik munkaképessé­günkről és a kultúra terén betöltendő hi­­vatottságunkról, dús gyümölcsöket fognak teremni talán nekünk is, de bizonyosan utódainknak. Egyelőre be kell érnünk a millennáris év eme reménybeli eredményével, s meg­nyugvást kell találnunk abban, hogy a pesszimisták által hirdetett kereskedelmi válság nem követte és nem is fogja már követni a kiállítást, mely, hogy a budapesti kereskedőknek is csak kevés anyagi hasz­not hajtott, a vidékieknek pedig itt-ott kárt is okozott, annak a vásárló­képesség rend­kívüli mérvben való lehanyatlása volt az oka. Ezzel kell­ számolniok a kereskedőknek az egész éven át s kell számolniok a jövőben is. Igaz, hogy sok lényeges ter­mény ára az 1896. év folyamán jelenté­kenyen emelkedett, például a búza 7 frtot tevő 1895-iki átlagára 8.47 frtra, a rozsé 6.25-ről 6.67 frtra, a finom liszté 12 frtról 13.80 frtra ment fel, de ezen, csak az év vége felé beállott áremelkedések a belkeres­kedelmi forgalomra kevéssé gyakorolhattak fellendítő hatást, mert a 2—3 év óta tartó agrárválság, a gyenge szüret, a gyümölcs­­termés elpusztulása stb. a nép vásárló­képességét annyira csökkentették, hogy a búzaárak magában véve jelentékeny emel­kedése korántsem képes a sokféle csapás okozta jövedelem-csökkenést helyreütni. Külkereskedelmi forgalmunknak azon­ban az 1896. évi világtermés-viszonyok általában nagy előnyére voltak. A közös­vámterület kereskedelmi mérlege is jelen­tékenyen javult, még inkább javult azonban Magyarország kiviteli forgalma, mely jelen­tékeny pluszt mutat. A két mérleg egy­máshoz való, ez idő szerinti viszonya csábítóan hathat egyesekre, akik az önálló vámterület hívei, azok azonban, akik Magyar­­ország mezőgazdasági és kereskedelmi érdekeit magasabb szempontokból mérle­gelik, várva-várják az Ausztria és Magyar­­ország közt már egy év óta folyó gazda­sági érdekharc­ megszűnését, illetve a kiegyezés létrejöttét. A kereskedelmi és vámegyezmény megújítása, a kvóta meg­határozása és a bank­szabadalom tárgyá­ban az egész éven át folytatott harczok egyébként sok tanúságos adatot hoztak felszínre, melyeket nagy haszonnal lehet felhasználnunk. Megtanultuk azt is, hogy saját erőinkre vagyunk utalva, míg a magyar kereskedők azon tanúságot meríthettek a tárgyalások­ból, hogy Ausztria iparának gyámolítása helyett önmaguk és a haza iránti köteles­ségük a magyar ipar termékei felé irányí­tani a fogyasztók figyelmét. A mérleg egyik szomorú tételét képezik rendszerint a csődök és a fizetésképtelen­ségek. E tekintetben az elmúlt évben több rosszat vártunk, mint amennyi bekövet­kezett. A fizetésképtelenségek száma 1896-ban 723 volt, melyeknél a passzívák összege 23,243,000 frtot tett ki s e fizetésképtelen­ségekből 607 csődbe ment át. 1895 ben 855 fizetésképtelenség merült fel 18.699,000 frt passzívával, miből következik, hogy számszerűleg több volt a bukás az előző évben, azonban az összegek nagyságát tekintve, az 1896. év e részben hátrányo­sabb volt. Egészben véve mégis az 1896. évet a bukások tekintetében normális le­folyásúnak kell tekintenünk; helyzetünk e részben minden esetre kedvezőbben alakult, mint Ausztriában, hol a fizetésképtelen­ségek száma 1248-ra emelkedett 32.158.000 frt összes passzívával. Ezzel lebocsátjuk a függönyt az 1896. év fölött s kissé több reménynyel nézünk az újév elé. Jogunk van ehez több okból. A kiállítás, mint már fentebb említettük, világszerte jó véleményt ébresztett fel irán­tunk s ez az eredmény, ha ügyesen ki­használjuk a helyzetet, anyagilag is meg-

Next