Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)
1900-07-01 / 26. szám
1900—26 szám. Budapest, 1900. július 1. Huszadik évfolyam Előfizetési ára (két melléklettel együtt): Wolpl/tt. OTorVoCTtf! • lfflRMfl'l ilRRITl ! Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fillér, egy évre 16 Kor., félévre 8 Kor., negyedévre 5 Kor. bitil ktörlU , IVUluilUo HürnliU, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Almássy-tér 2. Tartalom a főlapon: Az Országos iparegyesület vámprojektuma. — A kiskereskedők és konkurrenseik. — Az uj tőzsdeadó-törvény végrehajtása. Vámháboru a Keleten. Kereskedelmi hírek. — Pénzügyi és tőzsdei hírek. — Közlekedési] és tarifaügyek. — Iparügyek. — Külkereskedelmi hirek. — Vállalkozási és építési hirek. — Szállítás- és vállalkozás. — Hirdetések. «Magyar Lloyd» állandó mellékletünk tartalomjegyzéke a mellékleten található. Az Országos iparegyesület vámprojektuma. Az Országos gazdasági egyesület után az Országos iparegyesület lépett ki másodiknak az osztrák-magyar vámterület jövőbeli vámpolitikájának és az autonóm vámtarifa tételeinek megvitatása s ennek eredményéül terjedelmes elaborátum elkészítése terére. Mindkettő több tekintetben szélső s egymással ellentétes álláspontok képvisel ; az Országos Iparegyesület az ipari érdekek előtérbe állítása tekintetében mégis mérsékeltebbnek tűnik fel, amennyiben a gabonavám felemelésére nézve koncessziókat tesz a mezőgazdaságnak, holott ipari termékeinknek a keleti piacokra való eljuttatását, illetve ezen kiviteli cikkek javára vámkedvezmények kivívását felettébb előmozdítaná, ha nem gondolnánk mezőgazdasági védővámok felállítására. Ami az Országos iparegyesület munkálatának alapelveit illeti, ezek felállítása tekintetében az ipar különböző szakmáit képviselő körök meglehetős egyetértésre jutottak, minélfogva részben nem lehet az elaborátum jelentőségét elvitatni. A felállított alapelveket röviden a következőkben összegezzük: Az elzárkózó autonóm vámpolitikát az egyesület nem helyesli s e helyett a hazai ipar érdekében a szerződéses vámpolitika inaugurálását tartja szükségesnek, kiemelve hogy ezen vámpolitikának arra kell törekedni, hogy minél több állammal kivált a magyar iparra nézve oly nagy jelentőséggel bíró keleti országokkal hosszú időre szóló szerződések köttessenek. Ezek tarifaszerződések legyenek, számunkra a legtöbb kedvezményt biztosítsák. Ezen alapelv alkalmazása segélyével az egyesület főleg azt igyekszik elérni, hogy az osztrák tartományokban a fejlődés magas fokára emelkedett iparágak cikkeik egy részét a külső piacokon helyezhessék el s ne kényszerüljenek termékeik feleslegével az iparilag gyöngébb Magyarországot elárasztani. De — a fent mondottakból láthatólag — az egyesület arra is számít, hogy hazai iparunk szintén tért hódíthat a keleti piacokon s azt hiszi, hogy ott képesekké válunk a versenyt nemcsak az osztrák, hanem a német, francia és angol iparral szemben is felvenni. Az autonóm vámtarifa jellegére nézve a munkálat azt a további alapelvet állítja fel, hogy annak tételeit nem szabad nagyon felemelni, de mégis akkér kell azokat megállapítani, hogy a szerződések megkötése céljából folytatandó alkudozásoknál a szükséges engedmények megtehetők legyenek. Szerintünk, ha továbbra is megmaradunk a legtöbb kedvezményes rendszer mellett, ilyen bujósdi játékra szükségünk nincs, de annak ez esetben értelme sincs, mert amely kedvezményeket a velünk ily alapon szerződő államnak megadunk, azt a hasonló alapon szerződő valamennyi államnak meg kell adnunk. Nem is volna célszerű, sőt — az illendőségről nem is szólva — károssá válhatnék, ha bizonyos vámtételeket csak azért srófolnánk fel, hogy a lealkuvást lehetővé tegyük ; az ilyen vámtarifa nem fejezi ki tisztán gazdasági érdekeinket s az esetrőlesetre alkudozó kormányokat könnyen belevinné oly túlmérvű engedményekbe, amelyeknek megadásával a nyert előnyöket túlfizetnék. Szerintünk állíttassanak fel az autonóm vámtarifa tételei akként, amint azt mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi érdekeink egyeztetése utján átszűrődött közérdek követeli s ezen tételekből csak annyit engedjünk, amennyivel az ellenkoncessziók felérnek. Továbbá alapelvül a munkálat azt állítja fel, hogy maradjunk meg ezután is a mostani egy tételes vámtarifánál s ne utánozzuk a francia példát, mely kettős tételeket állít fel, melyek közül a maximális tétel a nem szerződéses államok irányában alkalmaztatik, míg a minimális tételek a megadható engedmények szélső határát képezik. Az emlékirat szerint ez a rendszer Francia- és Spanyolországban egyszerűen megbukott, míg Oroszország kénytelen volt egy harmadik tételsorozatot felállítani. Ezek a megjegyzések már az agrárérdekeket védő elaborátumban is felmerültek, szerintünk mégis meggondolandó, hogy ne szabassék-e meg bizonyos határ, melyen alul a kormány csak rendkívül fontos esetekben tehet engedményeket, mert végre is az autonóm vámtarifának nincs értelme akkor, ha annak tételei egyes esetekben tetszés szerinti alacsony fokra leszállíthatók. Ezen alapelvek felállítása után az Országos Iparegyesület a mai vámtarifa egyes tételeinek reformját is megvitatta, de már ennek az eredménye alig bírhat némi jelentőséggel, mert a proponált vámemelések és vámmérséklések nem a közérdek, sőt nem is az iparosok közvéleménye, hanem egyes érdekcsoportok érdekei szemponjából állapíttattak meg, sőt azt látjuk, hogy e tekintetben ezen érdekcsoportok közt is éles ellentétek fejlődtek ki, ami nem is csoda, mert hiszen számos behozatali cikk, de különösen a nyersanyagok és félgyártmányok tekintetében ami az egyik szakmának előnyös, az a másikra nézve nagy mértékben hátrányos. Például a bőrgyárosok a kikészített keztyübőr mai vámját majdnem kétszeres összegre kívánják felemelni, míg a keztyűsök a mostani vámtétel felére szállítását óhajtják. A jutagyárosok a jutazsákok vámjának felemelése, ellenben a malmok, cementgyárosok és gabonakereskedők a vámmentesség kimondása mellett kardoskodnak, míg az asztalosok és bútorgyárosok leszállítani kívánják a furnir vámját, holott a furnirgyárak a vámemelést életszükségnek tekintik, stb. Az autonóm vámtarifa mai tételeinek az elaborátum által javaslatba hozott lényegesebb módosításait a következő táblázatban tüntetjük fel.