Magyar Kereskedők Lapja, 1900. július-december (20. évfolyam, 26-52. szám)

1900-07-01 / 26. szám

1900—26 szám. Budapest, 1900. július 1. Huszadik évfolyam Előfizetési ára (két melléklettel együtt): Wolpl/tt. OTorVoCTtf! • lfflRMfl'l ilRRITl ! Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fillér, egy évre 16 Kor., félévre 8 Kor., negyedévre 5 Kor. bitil ktörlU , IVUluilUo HürnliU, Szerkesztőség és kiadóhivatal: VII., Almássy-tér 2. Tartalom a főlapon: Az Országos iparegye­­sület vámprojektuma. — A kiskereskedők és konkurrenseik. — Az uj tőzsdeadó-törvény végrehaj­tása. Vámháboru a Keleten. Kereskedelmi hírek. — Pénzügyi és tőzsdei hírek. — Közle­kedési] és tarifaügyek. — Iparügyek. — Kül­kereskedelmi hirek. — Vállalkozási és építési hirek. — Szállítás- és vállalkozás. — Hirdetések. «Magyar Lloyd» állandó mellékletünk tar­talomjegyzéke a mellékleten található. Az Országos iparegyesület vámproj­ektuma. Az Országos gazdasági egyesület után az Országos iparegyesület lépett ki máso­diknak az osztrák-magyar vámterület jövő­beli vámpolitikájának és az autonóm vám­tarifa tételeinek megvitatása s ennek ered­ményéül terjedelmes elaborátum elkészítése terére. Mindkettő több tekintetben szélső s egymással ellentétes álláspontok kép­visel ; az Országos Iparegyesület az ipari érdekek előtérbe állítása tekintetében mégis mérsékeltebbnek tűnik fel, amennyiben a gabonavám felemelésére nézve koncesszió­kat tesz a mezőgazdaságnak, holott ipari termékeinknek a keleti piacokra való eljuttatását, illetve ezen kiviteli cikkek javára vámkedvezmények kivívását felet­tébb előmozdítaná, ha nem gondolnánk mezőgazdasági védővámok felállítására. Ami az Országos iparegyesület munká­latának alapelveit illeti, ezek felállítása tekintetében az ipar különböző szakmáit képviselő körök meglehetős egyetértésre jutottak, minélfogva­­ részben nem lehet az elaborátum jelentőségét elvitatni. A felállított alapelveket röviden a követ­kezőkben összegezzük: Az elzárkózó autonóm vámpolitikát az egyesület nem helyesli s e helyett a hazai ipar érdekében a szerződéses vámpolitika inaugurálását tartja szükségesnek, kiemelve hogy ezen vámpolitikának arra kell töre­kedni, hogy minél több állammal­­ kivált a magyar iparra nézve oly nagy jelentő­séggel bíró keleti országokkal hosszú időre szóló szerződések köttessenek. Ezek tarifa­szerződések legyenek, számunkra a legtöbb kedvezményt biztosítsák. Ezen alapelv alkalmazása segélyével az egyesület főleg azt igyekszik elérni, hogy az osztrák tar­tományokban a fejlődés magas fokára emelkedett iparágak cikkeik egy részét a kül­ső piacokon helyezhessék el s ne kényszerül­jenek termékeik feleslegével az iparilag gyön­gébb Magyarországot elárasztani. De — a fent mondottakból láthatólag — az egyesület arra is számít, hogy hazai iparunk szintén tért hódíthat a keleti piacokon s azt hiszi, hogy ott képesekké válunk a versenyt nemcsak az osztrák, hanem a német, francia és angol iparral szemben is fel­venni. Az autonóm vámtarifa jellegére nézve a munkálat azt a további alapelvet állítja fel, hogy annak tételeit nem szabad na­gyon felemelni, de mégis akkér kell azo­kat megállapítani, hogy a szerződések megkötése céljából folytatandó alkudozások­nál a szükséges engedmények megtehetők legyenek. Szerintünk, ha továbbra is megmara­dunk a legtöbb kedvezményes rendszer mellett, ilyen bujósdi játékra szüksé­günk nincs, de annak ez esetben értelme sincs, mert amely kedvezményeket a ve­lünk ily alapon szerződő államnak meg­adunk, azt a hasonló alapon szerződő va­lamennyi államnak meg kell adnunk. Nem is volna célszerű, sőt — az illendőségről nem is szólva — károssá válhatnék, ha bizonyos vámtételeket csak azért srófol­nánk fel, hogy a lealkuvást lehetővé te­gyük ; az ilyen vámtarifa nem fejezi ki tisztán gazdasági érdekeinket s az esetről­­esetre alkudozó kormányokat könnyen belevinné oly túlmérvű engedményekbe, amelyeknek megadásával a nyert elő­nyöket túlfizetnék. Szerintünk állíttassanak fel az autonóm vámtarifa tételei akként, amint azt mezőgazdasági, ipari és keres­kedelmi érdekeink egyeztetése utján átszű­­­rődött közérdek követeli s ezen tételekből csak annyit engedjünk, amennyivel az ellen­koncessziók felérnek. Továbbá alapelvül a munkálat azt állítja fel, hogy maradjunk meg ezután is a mostani egy tételes vámtarifánál s ne utá­nozzuk a francia példát, mely kettős téte­leket állít fel, melyek közül a maximális tétel a nem szerződéses államok irányában alkalmaztatik, míg a minimális tételek a megadható engedmények szélső határát képezik. Az emlékirat szerint ez a rend­szer Francia- és Spanyolországban egy­szerűen megbukott, míg Oroszország kény­telen volt egy harmadik tételsorozatot felállítani. Ezek a megjegyzések már az agrár­érdekeket védő elaborátumban is felmerültek, szerintünk mégis meggondo­landó, hogy ne szabassék-e meg bizonyos határ, melyen alul a kormány csak rend­kívül fontos esetekben tehet engedményeket, mert végre is az autonóm vámtarifának nincs értelme akkor, ha annak tételei egyes esetekben tetszés szerinti alacsony fokra leszállíthatók. Ezen alapelvek felállítása után az Orszá­gos Iparegyesület a mai vámtarifa egyes tételeinek reformját is megvitatta, de már ennek az eredménye alig bírhat némi jelentőséggel, mert a proponált vámemelé­sek és vámmérséklések nem a közérdek, sőt nem is az iparosok közvéleménye, hanem egyes érdekcsoportok érdekei szem­­ponjából állapíttattak meg, sőt azt látjuk, hogy e tekintetben ezen érdekcsoportok közt is éles ellentétek fejlődtek ki, ami nem is csoda, mert hiszen számos behozatali cikk, de különösen a nyersanyagok és félgyártmányok tekintetében ami az egyik szakmának előnyös, az a másikra nézve nagy mértékben hátrányos. Például a bőrgyárosok a kikészített keztyübőr mai vámját majdnem kétszeres összegre kíván­ják felemelni, míg a keztyűsök a mostani vámtétel felére szállítását óhajtják. A juta­gyárosok a jutazsákok vámjának felemelése, ellenben a malmok, cementgyárosok és gabonakereskedők a vámmentesség kimon­dása mellett kardoskodnak, míg az aszta­losok és bútorgyárosok leszállítani kí­vánják a furnir vámját, holott a furnir­­gyárak a vámemelést életszükségnek te­kintik, stb. Az autonóm vámtarifa mai tételeinek az elaborátum által javaslatba hozott lénye­gesebb módosításait a következő táblázat­ban tüntetjük fel.

Next