Magyar Kereskedők Lapja, 1902. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)

1902-07-06 / 27. szám

*2 érdekeket? Nagyon könnyen megtehetik a cseh és morva vasművek, hogy kül­deményeiket Ruttkán vagy Zsolnán át kártíroztatják és mint magyar árut csem­pészik be az országba. Ez a manőver még nagy költséggel sem jár, mert hiszen az illető küldeményeknek úgy is át kell menniök az egyik vagy a másik állomáson, ha Magyarországba jönnek és az újrafel­­adás sem valami méregdrága dolog. Ha már a magyar gyárak megkötötték ezt a gazdasági érdekeinket károsító szö­vetségüket, legalább kifelé Ausztriával szemben védjék meg nyomatékosan a magyar érdekeket és ne hagyják magukat kijátszani. Fontos és hasznos szolgálatot tehet e tekintetben a nyilvántartó iroda és bízvást reméljük, hogy Biró igazgató, en­nek az irodának a vezetője, aki ügyes és körültekintő kereskedő, akinek hazafias jó szándékában nem akarunk kételkedni, meg fogja találni az utat és módot arra, hogy az osztrák szindikátusnak egyetlen tagja se játszhassa ki a történt megálla­podásokat, hogy egyetlen tonnával se kerül­jön több osztrák vas hazánkba, mint amennyit a kartelszerződés megenged. A Kaláni bánya- és kohó rt.-nak a kartelbe való belépésével a kereskedelmi öntvények is belevonatnak a szindikátus körébe, az áremelés azonban egyelőre aligha fog bekövetkezni, mert az idén­ a már nagyon előrehaladott és az idei szük­séglet fedezésére szánt megrendeléseknek nagy része már beérkezett és az illető gyáraknál már elő van jegyezve.­­ A magyar kartel e héten különben a kétszeri rohamos áremelésért némi kár­pótlást adott a kereskedőknek. Eddig csupán azonnali részletezésre és azonnali szállításra volt szabad eladni; most már, ha valaki legalább három kocsirakomány vasárut vesz, annak a részletezésre egy hónapi, négy vagyonnál két hónapi és ennél nagyobb mennyiségnél három hónapi haladékot adnak olyanformán, hogy a kötésre megvett mennyiségnek egy arány­­lagos­­ része tüstént részletezendő és azonnal szállítható (ezt azonban nem veszik szigorúan), a hátralékban pe­dig körülbelül egyenlő mennyiségek­ben spec­ifikálandó és részletezés után prompt szállítható. Ezt az engedményt nemcsak az élénkülni kezdő üzlet meg­könnyebbítése és a vételkedv fokozása kedvéért tették, hanem ezzel a kartel rá akar arra is mutatni, hogy most már szár­vasban, vastartókban és vaslemezekben állandó árak várhatók, ámbár még a múlt héten mindenfelé az a hír járta, hogy júliusban továbbra is fölemelik egy csekély­séggel az árakat. Úgy látszik, hogy mégis belátták, hogy ma nem lehet az árakat az 1897-iki mérték szerint megszabni, mert akkor egészen mások voltak a viszonyok és úgy látszik, hogy az a német próbál­kozás a behozatalra, amelyről hírt adtunk, szeget ütött a kartel vezetőinek fejébe. * Az öntött vascsőkartel elnöke, és eladási irodájának vezetője e héten többszörös tárgyalásokat folytatott a szindikátuson kívül álló gyárakkal. Egyik előkelő vidéki vállalat igazgatója e tárgyban Budapesten is járt. Két csőöntőde még nem csatla­kozott ugyan forma szerint a kartelhez, de a megegyezés már majdnem teljes és mérvadó helyen biztosra­­ veszik, hogy még július hó folyamán az összes magyar öntött vascsőművek benne lesznek a szövetségben, amelyet akkor újra szer­veznének és augusztus hó 1-ére meg­kötnék az osztrák szindikátussal a vég­leges szerződést. Az áremelésre nézve is egyetértenek a gyárak és így nincs ki­zárva, hogy az még a kartelszerződés alá­írása előtt, ebben a hónapban életbe lép. Daczára a kielégítő, bár nem túlságosan élénk üzletmenetnek, a verseny már most is majdnem teljesen megszűnt; az osztrá­kok a Magyarországra szóló megrende­léseket a magyar kartelhez utasítják és egyik gyár sem akar árajánlataival e hó végénél tovább szóba állni, sőt ahol csak lehet, még ezt a határidőt is meg­rövidítik, ami a csőüzletben fontos körül­mény, mert hiszen az öntött vascsövek legnagyobb részét közmunkákhoz hasz­nálják, a vállalkozónak tehát ajánlata be­nyújtása előtt tisztában kell vele lennie, hogy milyen árakkal számolhat. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1902. julius 6. A nyilvános verseny kijátszása. A Budapest székesfőváros által nyilvános versenytárgyalás alapján kiadandó építkezési munkáknál oly eljárást tapasztaltam, amely a tisztességes, nyilvános verseny alapelveit a leg­nagyobb mértékben sérti. Ugyanis a versenytárgyalás tárgyát képező munkáknak adatait csekély díj lefizetése mellett az illető ügyosztálynál lehet bármelyik iparos­nak, vagy vállalkozónak megszerezni. Ez idáig helyes volna, de azt már sérelmesnek tartom, hogy igen könnyen megtudhatja bárki, hogy előzőleg melyik és hány konkurrens c­ég vette ki az adatokat. Pedig ennek már hivatalos titoknak kellene maradni. De egy dolgot még ennél is sérelmesebbnek kell tartanom. Minden nyilvános versenytárgya­lásnál tudvalevőleg a pályázni akarónak a munkákra tett ajánlatának bizonyos százalékát biztosítékul le kell tenni. Most már a fővárosi hivatalban, ha valamelyik konkurrens kiváncsi, könnyű szerrel megtudhatja már a verseny­­tárgyalás előtt — tehát ajánlata benyújtása előtt — hogy ki mennyi óvadékot tett le, továbbá azt is, hogy kiért tette le az óvadékot. Most már, ha ismeri a konkurrens c­éget és annak óvadékát, a magával hozott ajánlatot százalék elengedéssel vagy felü­lfizetéssel aszerint módo­sítja, amint reméli, hogy a munkát elnyerheti. Azonban a legsérelmesebbnek és legtürhetet­ Tarifapolitikánk és kivitelünk. Bizonyos public­isták a nemzetközi po­litika hatalmi kérdéseit egyszerű aritmeti­­kai művelettel oldják meg: kimutatják, hogy például x millióval több a szláv, mint a német és ehhez képest le is verik a németeket —, a türelmes papiroson. Nálunk is akadnak vezérczikkízók, poli­tikusok, akik a térképről lemérték, hogy hány száz kilométerrel vagyunk a Bal­kánhoz közelebb, mi magyarok, mint a németek. És csodálkoznak, hogy a ma­gyar kereskedők és gyárosok még nem hódították meg a Keletet. Egyre olvas­hatjuk a lapok vezérczikkeiben, a kon­zulok jelentéseiben, hogy lomhák, élhe­tetlenek vagyunk. Nem fejtegetem, hogy a kivitelképes­ségnek milyen sokfélék az előfeltételei ; nem utalok arra, hogy az amerikaiak sok ezer kilométerről is győzik a versenyt, mert tömegesen és tökéletesen termelnek, nagy tőkével szervezik a kiviteli üzletet, nagyszabású, c­éltudatos gazdasági poli­tikát folytatnak, míg a mi gyáraink job­bára csak megrendelésre dolgoznak, ki­viteli kereskedőink visszariadnak minden koc­kázattól, kormányférfiaink pedig al­kalmazkodni kénytelenek mindenféle ide­gen tényezőhöz, számolni tartoznak sok divergens érdekkel. Egyelőre csak a kedvező földrajzi fek­vés témájára szorítkozom és kérdem, hogy azt kihasználjuk-e ? Hiszen az tény­­leg meg­van a térképen, a légvonalban. De a kereskedő csak úgy hiszi el, ha ott látja a fuvarlevélben, ha kifejezésre jut a szállítási díjtételek olcsóságában és egyszerűségében. Már­pedig mi a kalku­­láczióinkban úgy tapasztaljuk, hogy a Kelet piac­aitól messzebbre esünk, mint a németek , sőt azokhoz sokszor közelebb vannak még az amerikaiak is. Üszküb és Monasztir, Eski-Schir és Angora hozzánk sokkal közelebb esnek, mint Nürnberghez. De azért mégis mi­lenebbnek tartom azt a körülményt, hogy egy versenyző c­ég, vagy annak megbízottja a számfejtési hivatalban az óvadékot naplózó hivatalnok mellé egész otthoniasan leteleped­hetik és ott az illető hivatalnok asztalánál, mint egy odatartozó ellenőrző közeg figyelemmel kisérheti, hogy ki mennyit és ki kiért tesz letétbe óvadékot. Ha úgy a munkák tárgyát képező adatok kivevése, mint a biztosítási összeg lefizetése hivatalos titok maradna, az esetben a vállal­kozók magukkal, nem pedig a konkurrenssel számolnának, végül pedig egyik vállalkozó a másik vállalkozó hitelének nem árthatna annak a publikálásával, hogy a szükséges biztosítékot nem a saját erejéből, hanem kölcsönvett pénzből vagy értékpapírból tette le. Fodor Béla vasszerkezeti és csavargyáros.

Next