Magyar Kereskedők Lapja, 1902. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1902-07-06 / 27. szám
*2 érdekeket? Nagyon könnyen megtehetik a cseh és morva vasművek, hogy küldeményeiket Ruttkán vagy Zsolnán át kártíroztatják és mint magyar árut csempészik be az országba. Ez a manőver még nagy költséggel sem jár, mert hiszen az illető küldeményeknek úgy is át kell menniök az egyik vagy a másik állomáson, ha Magyarországba jönnek és az újrafeladás sem valami méregdrága dolog. Ha már a magyar gyárak megkötötték ezt a gazdasági érdekeinket károsító szövetségüket, legalább kifelé Ausztriával szemben védjék meg nyomatékosan a magyar érdekeket és ne hagyják magukat kijátszani. Fontos és hasznos szolgálatot tehet e tekintetben a nyilvántartó iroda és bízvást reméljük, hogy Biró igazgató, ennek az irodának a vezetője, aki ügyes és körültekintő kereskedő, akinek hazafias jó szándékában nem akarunk kételkedni, meg fogja találni az utat és módot arra, hogy az osztrák szindikátusnak egyetlen tagja se játszhassa ki a történt megállapodásokat, hogy egyetlen tonnával se kerüljön több osztrák vas hazánkba, mint amennyit a kartelszerződés megenged. A Kaláni bánya- és kohó rt.-nak a kartelbe való belépésével a kereskedelmi öntvények is belevonatnak a szindikátus körébe, az áremelés azonban egyelőre aligha fog bekövetkezni, mert az idén a már nagyon előrehaladott és az idei szükséglet fedezésére szánt megrendeléseknek nagy része már beérkezett és az illető gyáraknál már elő van jegyezve. A magyar kartel e héten különben a kétszeri rohamos áremelésért némi kárpótlást adott a kereskedőknek. Eddig csupán azonnali részletezésre és azonnali szállításra volt szabad eladni; most már, ha valaki legalább három kocsirakomány vasárut vesz, annak a részletezésre egy hónapi, négy vagyonnál két hónapi és ennél nagyobb mennyiségnél három hónapi haladékot adnak olyanformán, hogy a kötésre megvett mennyiségnek egy aránylagos része tüstént részletezendő és azonnal szállítható (ezt azonban nem veszik szigorúan), a hátralékban pedig körülbelül egyenlő mennyiségekben specifikálandó és részletezés után prompt szállítható. Ezt az engedményt nemcsak az élénkülni kezdő üzlet megkönnyebbítése és a vételkedv fokozása kedvéért tették, hanem ezzel a kartel rá akar arra is mutatni, hogy most már szárvasban, vastartókban és vaslemezekben állandó árak várhatók, ámbár még a múlt héten mindenfelé az a hír járta, hogy júliusban továbbra is fölemelik egy csekélységgel az árakat. Úgy látszik, hogy mégis belátták, hogy ma nem lehet az árakat az 1897-iki mérték szerint megszabni, mert akkor egészen mások voltak a viszonyok és úgy látszik, hogy az a német próbálkozás a behozatalra, amelyről hírt adtunk, szeget ütött a kartel vezetőinek fejébe. * Az öntött vascsőkartel elnöke, és eladási irodájának vezetője e héten többszörös tárgyalásokat folytatott a szindikátuson kívül álló gyárakkal. Egyik előkelő vidéki vállalat igazgatója e tárgyban Budapesten is járt. Két csőöntőde még nem csatlakozott ugyan forma szerint a kartelhez, de a megegyezés már majdnem teljes és mérvadó helyen biztosra veszik, hogy még július hó folyamán az összes magyar öntött vascsőművek benne lesznek a szövetségben, amelyet akkor újra szerveznének és augusztus hó 1-ére megkötnék az osztrák szindikátussal a végleges szerződést. Az áremelésre nézve is egyetértenek a gyárak és így nincs kizárva, hogy az még a kartelszerződés aláírása előtt, ebben a hónapban életbe lép. Daczára a kielégítő, bár nem túlságosan élénk üzletmenetnek, a verseny már most is majdnem teljesen megszűnt; az osztrákok a Magyarországra szóló megrendeléseket a magyar kartelhez utasítják és egyik gyár sem akar árajánlataival e hó végénél tovább szóba állni, sőt ahol csak lehet, még ezt a határidőt is megrövidítik, ami a csőüzletben fontos körülmény, mert hiszen az öntött vascsövek legnagyobb részét közmunkákhoz használják, a vállalkozónak tehát ajánlata benyújtása előtt tisztában kell vele lennie, hogy milyen árakkal számolhat. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1902. julius 6. A nyilvános verseny kijátszása. A Budapest székesfőváros által nyilvános versenytárgyalás alapján kiadandó építkezési munkáknál oly eljárást tapasztaltam, amely a tisztességes, nyilvános verseny alapelveit a legnagyobb mértékben sérti. Ugyanis a versenytárgyalás tárgyát képező munkáknak adatait csekély díj lefizetése mellett az illető ügyosztálynál lehet bármelyik iparosnak, vagy vállalkozónak megszerezni. Ez idáig helyes volna, de azt már sérelmesnek tartom, hogy igen könnyen megtudhatja bárki, hogy előzőleg melyik és hány konkurrens cég vette ki az adatokat. Pedig ennek már hivatalos titoknak kellene maradni. De egy dolgot még ennél is sérelmesebbnek kell tartanom. Minden nyilvános versenytárgyalásnál tudvalevőleg a pályázni akarónak a munkákra tett ajánlatának bizonyos százalékát biztosítékul le kell tenni. Most már a fővárosi hivatalban, ha valamelyik konkurrens kiváncsi, könnyű szerrel megtudhatja már a versenytárgyalás előtt — tehát ajánlata benyújtása előtt — hogy ki mennyi óvadékot tett le, továbbá azt is, hogy kiért tette le az óvadékot. Most már, ha ismeri a konkurrens céget és annak óvadékát, a magával hozott ajánlatot százalék elengedéssel vagy felülfizetéssel aszerint módosítja, amint reméli, hogy a munkát elnyerheti. Azonban a legsérelmesebbnek és legtürhetet Tarifapolitikánk és kivitelünk. Bizonyos publicisták a nemzetközi politika hatalmi kérdéseit egyszerű aritmetikai művelettel oldják meg: kimutatják, hogy például x millióval több a szláv, mint a német és ehhez képest le is verik a németeket —, a türelmes papiroson. Nálunk is akadnak vezérczikkízók, politikusok, akik a térképről lemérték, hogy hány száz kilométerrel vagyunk a Balkánhoz közelebb, mi magyarok, mint a németek. És csodálkoznak, hogy a magyar kereskedők és gyárosok még nem hódították meg a Keletet. Egyre olvashatjuk a lapok vezérczikkeiben, a konzulok jelentéseiben, hogy lomhák, élhetetlenek vagyunk. Nem fejtegetem, hogy a kivitelképességnek milyen sokfélék az előfeltételei ; nem utalok arra, hogy az amerikaiak sok ezer kilométerről is győzik a versenyt, mert tömegesen és tökéletesen termelnek, nagy tőkével szervezik a kiviteli üzletet, nagyszabású, céltudatos gazdasági politikát folytatnak, míg a mi gyáraink jobbára csak megrendelésre dolgoznak, kiviteli kereskedőink visszariadnak minden kockázattól, kormányférfiaink pedig alkalmazkodni kénytelenek mindenféle idegen tényezőhöz, számolni tartoznak sok divergens érdekkel. Egyelőre csak a kedvező földrajzi fekvés témájára szorítkozom és kérdem, hogy azt kihasználjuk-e ? Hiszen az tényleg megvan a térképen, a légvonalban. De a kereskedő csak úgy hiszi el, ha ott látja a fuvarlevélben, ha kifejezésre jut a szállítási díjtételek olcsóságában és egyszerűségében. Márpedig mi a kalkuláczióinkban úgy tapasztaljuk, hogy a Kelet piacaitól messzebbre esünk, mint a németek , sőt azokhoz sokszor közelebb vannak még az amerikaiak is. Üszküb és Monasztir, Eski-Schir és Angora hozzánk sokkal közelebb esnek, mint Nürnberghez. De azért mégis milenebbnek tartom azt a körülményt, hogy egy versenyző cég, vagy annak megbízottja a számfejtési hivatalban az óvadékot naplózó hivatalnok mellé egész otthoniasan letelepedhetik és ott az illető hivatalnok asztalánál, mint egy odatartozó ellenőrző közeg figyelemmel kisérheti, hogy ki mennyit és ki kiért tesz letétbe óvadékot. Ha úgy a munkák tárgyát képező adatok kivevése, mint a biztosítási összeg lefizetése hivatalos titok maradna, az esetben a vállalkozók magukkal, nem pedig a konkurrenssel számolnának, végül pedig egyik vállalkozó a másik vállalkozó hitelének nem árthatna annak a publikálásával, hogy a szükséges biztosítékot nem a saját erejéből, hanem kölcsönvett pénzből vagy értékpapírból tette le. Fodor Béla vasszerkezeti és csavargyáros.