Magyar Kereskedők Lapja, 1903. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

27. szám Budapest, 1903. Julius 5. XXIII. évfolyam a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA. MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (két melléklettel együtt): egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fillér. Szerkesztőség és kiadóhiv.: Bpest, VII. Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : Az 1903. év első fele. — Versengés a Kelet kereskedelméért. — Fűszer­­kereskedők bajai. — Nyilttér. — Kereskedelmi hírek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Köz­lekedési és tarifaügyek. — Külkereskedelmi hirek. —­ A vasárnapi munkaszünet Ausztriá­ban. — A kénéter és eczeméter adómentessége. — Szerkesztői üzenetek. — Beszerzési források. — Az árengedmény-takarékegyletek. — Külön­féle. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mel­lékletünk tartalma: A villamos motorerő a kis­iparban. — Úyitás szénbrikettek előállításánál. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Vállalkozási és építési hi­rek. — Versenytárgyalások. — Ingatlan­forgalom a fővárosban. — Ingatlanok árverése. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tar­talma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — A pamut­piac­ helyzete. — Vegyes hirek. — Or­szágos vásárok. — Vásár­változások. — Új c­égek és czégváltozások. — Forgalmi rovat. — Helyeszközlő rovat. Mai számunk 32 oldal. Az 1903. év első fele. A Magyar Kereskedők Lapja legutóbbi számában, amidőn az uj kabinet meg­alakulásáról szóltunk, rámutattunk arra a szomorú helyzetre, amelybe Magyar­­ország az 1903. év első felében belekerült és kifejtettük, hogy sem a törvényhozás, sem a gazdasági érdekképviseletek, sem a társadalom munkássága nem hozott létre oly eredményeket, amelyeket egy haladni óhajtó ország érdekében elodáz­­hatatlanoknak kell tartanunk. Sőt minden téren stagnálás, részben visszaesés mutat­kozott, főleg azonban a kereskedelem és az ipar sínylette meg a válságos helyze­tet, amelybe a parlament belefutott s amely a nyomasztó bizonytalanságot egyre inkább fokozta. Mindazonáltal a félév folyamán történtek oly események, amelyekről be kell számolnunk , amelyek az ipar és kereskedelem létérdekeit közel­ről érintik és, mint ilyenek, már csak azért is felemlítendők, mivel a későbbi fej­lemények ezekkel az előzményekkel oko­zati összefüggésben fognak állani. A hazai kereskedelmet és ipart érdeklő ezen eseményeket a következőkben csoporto­sítjuk : Az 1903. év első napján az az örvendetes hír szárnyalta be az országot, hogy a kiegye­zés hat év óta vajúdó ügye az utolsó órában végre dűlőre jutott, a két kormány közt e fontos ügyben Szilveszter éjjelén teljes meg­állapodás jött létre, ezeket a két kormány tagjai január hó 11-én Budapesten ratifikálták és Széll Kálmán miniszterelnök január 28-án terjesztette a kiegyezésre vonatkozó törvény­­javaslatot és az autonóm vámtarifa-tervezetet a képviselőház elé, amely azokat előzetes tárgya­lás végett a közgazdasági bizottsághoz tette át. A valutarendezés ügye is a kiegyezéssel kap­csolatban áll, amelynek rég óhajtott befejezé­sét a készfizetések felvételének elrendelése ké­pezi. Erre nézve a pénzügyminiszter márc­ius 31-én három törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé, amely a pénzügyi bizottság­hoz tétetett át. A kiegyezési törvényjavaslato­kat a közgazdasági bizottság le is tárgyalta és jól előrehaladt az autonóm vámtarifa terveze­tének tárgyalásában is. Az új vámtarifa-tervezettel a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara, a Magyar gyáripa­rosok orsz. szövetsége és a Magyar bánya- és kohóvállalatok orsz. egyesülete behatóan fog­lalkoztak és arra vonatkozó észrevételeiket terjedelmes emlékiratokba foglalva terjesztették a kormány elé. Azonban a katonai törvény­javaslat január 24-én kezdetét vett megob­­struálása meghiúsította a kiegyezési törvény­­javaslatoknak a képviselőház plénuma elé jutását. Az Olaszországgal fennálott kereskedelmi szerződést a magyar és az osztrák kormány még 1902. év deczember végén felmondták, Bulgária pedig velünk szemben élt a szerző­­dés felmondási jogával és igy e két állammal) ha az uj kereskedelmi szerződés meg nem köttetnék, az 1903. év végén szerződés nélküli állapotba jutunk. Az 1899: XXX. tcz. 4. §-a értelmében a külkereskedelmi szerződések kö­tése ügyében megindítandó tárgyalásokat az uj autonóm vámtár­ca létrejöttének kell meg­előzni, minélfogva Khuen-Héderváry gróf, az új miniszterelnök, június 20 án előterjesztett munka­program­jában jelezte, hogy a kor­mány a törvényhozástól felhatalmazást fog kérni az iránt, hogy a külhatalmakkal meg­indítandó tárgyalásokat még a vámtarifa­javaslat törvénynyé válása előtt megkezdhesse. Ez a nyilatkozat azonban a képviselők köré­ben nagy visszatetszést szült, mely okból a kormányelnök ebbeli szándékától elállott. A kiegyezés ügye függőben van tehát és a vámtarifa-tervezet törvénynyé válásának ideje a legnagyobb mértékben bizonytalan, minél­fogva a külkereskedelmi szerződések megkö­tése terén is a legnagyobb bizonytalanságnak nézünk eléje. A czukorügy volt a másik akcziója a kor­mánynak és a törvényhozásnak, amely akczió kudarczc­al végződött. Ismert dolog, hogy az 1902. év folyamán mi is beléptünk a nemzet­közi czukorkonvenczióba, amely a czukorkivi­­teli prémiumokat eltörölte és ekként czukor­­iparunk a kivitel terén hátrányos helyzetbe került. Ezért a hazai czukoripart kárpótolandó, részére a belfogyasztást biztosítandó, a magyar és az osztrák kormány a czukortermelés kon­­tingentálását és a kontingensnek egyéni (gyá­rak szerinti) felosztását tárgyazó törvényjavas­latokat dolgozta ki. E javaslatokat a magyar törvényhozás még január havában elfogadta. De csakhamar hite jutott annak, hogy a kon­­venc­ióban részes nagyhatalmak a czukorter­melés állami kontingentálását a nemzetközi egyezménybe ütközőnek tekintik és a nemzet­közi czukorbizottság a vonatkozó törvények ellen óvást emel. A magyar és az osztrák kor­mány megbízottakat küldtek ki azon czélból, hogy azok az illető államok kormányait a kontingens-törvények czélja felől informálják, kifejtve, hogy a kontingens nem azonos a rejtett prémiummal. A kiküldöttek eljártak az ügyben, de sikertelenül, mert a nemzetközi czukorbizottság, beható tárgyalások után, jún. 26-iki ülésében nagy szótöbbséggel kimondta, hogy kontingens-törvényeink a konvenczióba ütköznek és azokat vagy vissza kell vonnunk, vagy ki kell lépnünk a nemzetközi konven­­czióból. A czukorkontingens-törvényeket két­ségkívül vissza kell tehát vonni, de hogy azok helyett minő intézkedésekkel sikerül majd hazai c­ukoriparunk exportképességét fentartani és részére a belfogyasztást biztosítani, afölött a leg­­nagyobb mérvű bizonytalanság uralkodik. A ki- és bevándorlási törvények megalkotá­sától eltekintve, a törvényhozás rövid 23 napi munkaképessége alatt egyéb gazdasági jellegű ügygyel nem foglalkozott, a kormány azonban igyekezett legalább előkészíteni a kereskedelem és ipar érdekében szükséges törvények meg­alkotását.

Next