Magyar Kereskedők Lapja, 1903. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
27. szám Budapest, 1903. Julius 5. XXIII. évfolyam a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA. MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (két melléklettel együtt): egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden vasárnap. — Egyes szám 32 fillér. Szerkesztőség és kiadóhiv.: Bpest, VII. Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : Az 1903. év első fele. — Versengés a Kelet kereskedelméért. — Fűszerkereskedők bajai. — Nyilttér. — Kereskedelmi hírek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifaügyek. — Külkereskedelmi hirek. — A vasárnapi munkaszünet Ausztriában. — A kénéter és eczeméter adómentessége. — Szerkesztői üzenetek. — Beszerzési források. — Az árengedmény-takarékegyletek. — Különféle. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mellékletünk tartalma: A villamos motorerő a kisiparban. — Úyitás szénbrikettek előállításánál. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. — Ingatlanforgalom a fővárosban. — Ingatlanok árverése. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — A pamutpiac helyzete. — Vegyes hirek. — Országos vásárok. — Vásárváltozások. — Új cégek és czégváltozások. — Forgalmi rovat. — Helyeszközlő rovat. Mai számunk 32 oldal. Az 1903. év első fele. A Magyar Kereskedők Lapja legutóbbi számában, amidőn az uj kabinet megalakulásáról szóltunk, rámutattunk arra a szomorú helyzetre, amelybe Magyarország az 1903. év első felében belekerült és kifejtettük, hogy sem a törvényhozás, sem a gazdasági érdekképviseletek, sem a társadalom munkássága nem hozott létre oly eredményeket, amelyeket egy haladni óhajtó ország érdekében elodázhatatlanoknak kell tartanunk. Sőt minden téren stagnálás, részben visszaesés mutatkozott, főleg azonban a kereskedelem és az ipar sínylette meg a válságos helyzetet, amelybe a parlament belefutott s amely a nyomasztó bizonytalanságot egyre inkább fokozta. Mindazonáltal a félév folyamán történtek oly események, amelyekről be kell számolnunk , amelyek az ipar és kereskedelem létérdekeit közelről érintik és, mint ilyenek, már csak azért is felemlítendők, mivel a későbbi fejlemények ezekkel az előzményekkel okozati összefüggésben fognak állani. A hazai kereskedelmet és ipart érdeklő ezen eseményeket a következőkben csoportosítjuk : Az 1903. év első napján az az örvendetes hír szárnyalta be az országot, hogy a kiegyezés hat év óta vajúdó ügye az utolsó órában végre dűlőre jutott, a két kormány közt e fontos ügyben Szilveszter éjjelén teljes megállapodás jött létre, ezeket a két kormány tagjai január hó 11-én Budapesten ratifikálták és Széll Kálmán miniszterelnök január 28-án terjesztette a kiegyezésre vonatkozó törvényjavaslatot és az autonóm vámtarifa-tervezetet a képviselőház elé, amely azokat előzetes tárgyalás végett a közgazdasági bizottsághoz tette át. A valutarendezés ügye is a kiegyezéssel kapcsolatban áll, amelynek rég óhajtott befejezését a készfizetések felvételének elrendelése képezi. Erre nézve a pénzügyminiszter március 31-én három törvényjavaslatot terjesztett a törvényhozás elé, amely a pénzügyi bizottsághoz tétetett át. A kiegyezési törvényjavaslatokat a közgazdasági bizottság le is tárgyalta és jól előrehaladt az autonóm vámtarifa tervezetének tárgyalásában is. Az új vámtarifa-tervezettel a budapesti kereskedelmi és iparkamara, a Magyar gyáriparosok orsz. szövetsége és a Magyar bánya- és kohóvállalatok orsz. egyesülete behatóan foglalkoztak és arra vonatkozó észrevételeiket terjedelmes emlékiratokba foglalva terjesztették a kormány elé. Azonban a katonai törvényjavaslat január 24-én kezdetét vett megobstruálása meghiúsította a kiegyezési törvényjavaslatoknak a képviselőház plénuma elé jutását. Az Olaszországgal fennálott kereskedelmi szerződést a magyar és az osztrák kormány még 1902. év deczember végén felmondták, Bulgária pedig velünk szemben élt a szerződés felmondási jogával és igy e két állammal) ha az uj kereskedelmi szerződés meg nem köttetnék, az 1903. év végén szerződés nélküli állapotba jutunk. Az 1899: XXX. tcz. 4. §-a értelmében a külkereskedelmi szerződések kötése ügyében megindítandó tárgyalásokat az uj autonóm vámtárca létrejöttének kell megelőzni, minélfogva Khuen-Héderváry gróf, az új miniszterelnök, június 20 án előterjesztett munkaprogramjában jelezte, hogy a kormány a törvényhozástól felhatalmazást fog kérni az iránt, hogy a külhatalmakkal megindítandó tárgyalásokat még a vámtarifajavaslat törvénynyé válása előtt megkezdhesse. Ez a nyilatkozat azonban a képviselők körében nagy visszatetszést szült, mely okból a kormányelnök ebbeli szándékától elállott. A kiegyezés ügye függőben van tehát és a vámtarifa-tervezet törvénynyé válásának ideje a legnagyobb mértékben bizonytalan, minélfogva a külkereskedelmi szerződések megkötése terén is a legnagyobb bizonytalanságnak nézünk eléje. A czukorügy volt a másik akcziója a kormánynak és a törvényhozásnak, amely akczió kudarczcal végződött. Ismert dolog, hogy az 1902. év folyamán mi is beléptünk a nemzetközi czukorkonvenczióba, amely a czukorkiviteli prémiumokat eltörölte és ekként czukoriparunk a kivitel terén hátrányos helyzetbe került. Ezért a hazai czukoripart kárpótolandó, részére a belfogyasztást biztosítandó, a magyar és az osztrák kormány a czukortermelés kontingentálását és a kontingensnek egyéni (gyárak szerinti) felosztását tárgyazó törvényjavaslatokat dolgozta ki. E javaslatokat a magyar törvényhozás még január havában elfogadta. De csakhamar hite jutott annak, hogy a konvencióban részes nagyhatalmak a czukortermelés állami kontingentálását a nemzetközi egyezménybe ütközőnek tekintik és a nemzetközi czukorbizottság a vonatkozó törvények ellen óvást emel. A magyar és az osztrák kormány megbízottakat küldtek ki azon czélból, hogy azok az illető államok kormányait a kontingens-törvények czélja felől informálják, kifejtve, hogy a kontingens nem azonos a rejtett prémiummal. A kiküldöttek eljártak az ügyben, de sikertelenül, mert a nemzetközi czukorbizottság, beható tárgyalások után, jún. 26-iki ülésében nagy szótöbbséggel kimondta, hogy kontingens-törvényeink a konvenczióba ütköznek és azokat vagy vissza kell vonnunk, vagy ki kell lépnünk a nemzetközi konvenczióból. A czukorkontingens-törvényeket kétségkívül vissza kell tehát vonni, de hogy azok helyett minő intézkedésekkel sikerül majd hazai cukoriparunk exportképességét fentartani és részére a belfogyasztást biztosítani, afölött a legnagyobb mérvű bizonytalanság uralkodik. A ki- és bevándorlási törvények megalkotásától eltekintve, a törvényhozás rövid 23 napi munkaképessége alatt egyéb gazdasági jellegű ügygyel nem foglalkozott, a kormány azonban igyekezett legalább előkészíteni a kereskedelem és ipar érdekében szükséges törvények megalkotását.