Magyar Kereskedők Lapja, 1903. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
. A beruházási törvényjavaslat első sorban áll ezek közt. Hosszas előkészületek és ankézek tartása után a pénzügyminiszter május 28-án beterjesztette a képviselőházhoz a 255 9 millió korona állami beruházásokra szükséges öszszegnek kölcsön útján való beszerzését tárgyazó törvényjavaslatot. Ám ezt a régvárt törvényjavaslatot is teljesen háttérbe szorította az obstrukció, amely május 1-én az ex-lex állapotot szülte. A részletfizetéses üzleteket szabályozó törvényjavaslat ügyében az igazságügy miniszter január 3-án ankézet tartott, mely tanácskozmány az eléje terjesztett tervezetet általánosságban elfogadta. Azonban az érdekelt, részletfizetésre árusító kereskedők a javaslat több pontját magukra nézve igen sérelmesnek találták és ez okból február 14-én Budapesten országos értekezletet tartottak, amely a sérelmes pontok módosítása végett emlékiratot intézett az igazságügyi miniszterhez, aki a javaslat újból átdolgozását megígérte és ezzel az ügy függőben maradt. Ugyancsak az igazságügyi miniszter az uzsoratörvény módosításáról és az üzletátruházások szabályozásáról május hó 29-én törvényjavaslatokat terjesztett a képviselőház elé. Végül megoldást nyert a teljes vasárnapi munkaszünet kérdése. A kereskedelmi alkalmazottak egyesületei e tárgyban több emlékiratot intéztek a kereskedelmi miniszterhez, amelyeket küldöttségek nyújtottak át, a fővárosi kereskedők egyesületei pedig február 15-én közös értekezletet tartottak, amely szintén az általános vasárnapi munkaszünet mellett foglalt állást. Az egyoldalú felterjesztések alapján készítette el a kereskedelmi miniszter a vasárnapi munkaszünet szabályozását tárgyazó új rendeletét, amely 1903. június 28-án lépett életbe. Az új perrendtartásnak a kereskedelemre nézve annyira sérelmes 34. §-át a képviselőház igazságügyi bizottsága változatlanul elfogadta. E hírre a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a kereskedelmi egyesületek képviselői Budapesten, január 25-én értekezletet tartottak, amely elhatározta, hogy a 34. §. megfelelő módosítása érdekében az agitácziót folytatni fogja és e czélból állandó bizottságot szervezett. A kartelügy terén jelentékeny mozgalmak fejlődtek ki, az elmúlt félévben. Elsősorban az osztrák-magyar vaskartel kebelében uránkodott viszálykodást említjük fel, amely majdnem az alig létrejött kartel szétmálását eredményezte. Az osztrák vasgyárak ugyanis a magyar vasgyárakat szerződésszegéssel vádolták, mivel a magyar lemezkartel a szerződésben kikötött időpontig nem létesült. Hosszas és heves viták folytak le ez ügyben s a differencziákat csak nehezen sikerült kiegyenlíteni és a kartel fenmaradását biztosítani. A petróleum-kartel létesítése érdekében az év elejétől kezdve többször meghiúsult, de újból folyamatba tett tanácskozások folytak s folynak jelenleg is, az eredmény azonban még mindig bizonytalan. A czukorkartel létesülését is kérdésessé teszik a fent említett események, annyi bizonyos csak, hogy az osztrák-magyar czukorkartel jelen alakjában többé nem jön létre. Bécsben létrejött a finomított bádog-kartel. A vascső-kartel, amely 10 évre alakult, megszűnt. Az osztrák margarin-kartel feloszlott, hasonló sors érte a tükörüveg-kartelt is, amely csak egy évig állott fenn. Az osztrák és magyar gyufagyárosok kartelszerű szövetkezés létesítése ügyében értekezletet tartottak. A kereskedők és iparosok mozgalmai köréből felemlítjük a következőket: A Magyar kiviteli egyesület létrehozása érdekében több értekezlet tartatott. A jogosított tőzsdeügynökök intézményének visszaállítása végett élénk mozgalom fejlődött ki, de a javaslatot a tőzsdetanács elvetette. A magyar áruügynökök orsz. egylete mozgalmat indított a külföldi cégek által való mellőztetése ellen. A borkereskedők és bortermelők országos szövetsége megalakult. A tojáskivitel szervezése érdekében tojásértékesítő központ létesült. A budapesti Lloyd-társaság 50 évi fennállását díszközgyűléssel ünnepelte meg. A mármaros megyei kereskedők a megyében felállítni szándékolt fogyasztási szövetkezetek létesítésének mellőzése érdekében monstreküldöttséget menesztettek a miniszterelnökhöz, a kereskedelmi és földművelési miniszterhez, a nagyszabású akciónak azonban nem lett meg az óhajtott sikere. A kereskedelmi és iparkamarák titkárai május 19-én megtartották a kereskedelmi minisztériumban közös évi értekezletüket. A kisiparosok és kiskereskedők központi csarnoka Budapesten megalakult. Az országos magyar kereskedelmi egyesület létesítése ügyében a soproni kongresszus által kiküldött bizottság június 7-én ülést tartott s az alapszabályok lényegesebb pontjait elfogadta. «Magyar védőegyesület» czimen a hazai munka és a hazai ipar termékeinek megvédését czélzó új egyesület létesült. Versengés a Kelet kereskedelméért. (Htk.) A czívilizált államok közt a világpiaczok meghódításáért folyó gazdasági harczoknak a Kelet egyik fő ütközőpontja. Mégpedig nem a «Near East», — ahogy az angolok a Levantát nevezik — de a «Far East», a szélső Kelet. Amaz a terület nagyságára, a lakosság sűrűségére nézve sokkal korlátoltabb, hogysem döntő tényezővé válhatnék az iparczikkek és a mezőgazdasági termények fogyasztása tekintetében ; emez magába zárja a világ legnépesebb országait: Keletindiát, amelynek lakossága majdhogy Európát meg nem közelíti s Kínát, amelyre a világ összes lakosságának egynegyede esik. E mérhetetlen fogyasztó területekkel szemben eltörpül a Levante. S szűk látókörre vall, hogy közvéleményünk még mindig csak a Balkánt, meg Kisázsiát látja maga előtt, ezek meghódítását tűzi ki czéljául. Igaz ugyan, hogy e piaczok hozzánk közelebb feküsznek, de lakosságuk gyér, a szükséglet nem növekszik mert a gazdasági élet teljes letargiában van. Milyen mások a viszonyok a szélső Keleten, ahol a természeti kincsek szinte kimeríthetetlen bősége, a czivilizált világtól korábban elzárt vidékek feltárása, a külkereskedelem erőteljes felpezsdülését vonta maga után Az előfeltételek a szélső Keleten is eredményes működést biztosítanak a magyar vállalkozásnak. Mióta a Szuez-csatorna megnyílt, a Földközi tenger környékén fekvő országok — s köztük mi is — belefutottak avilágkereskedelem sodrába. Igyekeznek is sorra mind kihasználni ezt a kedvező helyzetet. Ausztria megépíti az alpesi vasutakat, amelyek egyenes összeköttetést biztosítanak Középeurópa és Trieszt közt. Olaszország Genua érdekében hallatlan áldozatokat hozott, hogy Marseille-yel való versenyét lehetővé tegye. Ez áldozatokat az épülő Simplon-alagút fogja betetőzni. S most Velenczére került a sor, amelyet minden úton-módon erősítenek, azzal a nyilvánvaló célzattal, hogy Trieszt keleti kereskedelmét elhódítsák. Egész Felső-Olaszországot be akarják hálózni víziutakkal, amelyek Velenczébe torkolnának, így a lagúnák városa olyan kedvező helyzetbe jutna, amilyenben most északon Antwerpen, a belga emporium van, amely virágzását elsősorban viziútjainak köszönheti. Ez ugyan csak a jövő zenéje, de már eddig is derekasan hozzáláttak az olaszok a kitűzött czél megvalósításához. Az állam támogatásával rendes hajózási összeköttetést rendez be az Adria olasz kikötői és Keletindia közt, amely hivatva van Velencze kereskedelmét, mely eddig az osztrák Lloyd vonalai segítségével nem boldogulhatott, az eddiginél szélesebb alapokra fektetni. A nevezetes és bennünket közelről érdeklő vállalkozásról a következő részleteket közölhetjük : Galimberli posta- és távirdaügyi miniszter a múlt vasárnapi ülésen terjesztette az olasz parlament elé a Velencze és Kalkutta közti hajóvonal dolgában kötött szerződést, amelyet sürgősen tárgyalni fognak, hogy a vonal ez év október elsejére aktiválható legyen. A szerződés a szolgálatra, a büntetésekre, a postaszállításokra stb. vonatkozó általános intézkedéseken kívül az olasz külkereskedelem érdekében fontos újításokat léptet életbe. A vállalat — a Societá Veneziana — évenként 12 járatot köteles fentartani Velence és Kalkutta közt, Ancona, Bari, Brindisi, Szicilia egy kikötője és más tetszés szerinti közbeeső kikötők érintésével. Azonkívül a társaságnak jogában áll forgalma növelésére az Adrián más hajózási vonalakat is berendezni, illetve vonalát bármily irányban meghosszabbítani, a Földközi tenger és Északeurópa kikötőivel összeköttetésbe hozni. A társaság köteles a fenti olasz kikötők mindegyike részére hajóinazt biztosítani és mindeme kikötőkben ügynökségeket alapítani. A társaság állandó jellegű fix tarifákat köteles életbe léptetni, amelyeket a kormány kell, hogy approbáljon. Köteles továbbá az olasz iparczikkek kivitelének és a szükséges ipari nyersanyagok behozatalának előmozdítására, valamint a külföldi tranzitkereskedelemnek Velenczébe való terelésére a belföldi és lehetőleg a külföldi vasutakkal is kombinált tarifákat életbe léptetni. Kötelezve van végül arra is, hogy a többi olasz és külföldi hajózási vállalatokkal átrakodási szolgálatot létesítsen. Ha ezeket a kombinált tarifákat egy éven belüléletbe nem léptetné, akkor eziránt az érdekelt MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1903. julius 5.