Magyar Kereskedők Lapja, 1903. július-december (23. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

. A beruházási törvényjavaslat első sorban áll ezek közt. Hosszas előkészületek és ankézek tartása után a pénzügyminiszter május 28-án beterjesztette a képviselőházhoz a 255­ 9 millió korona állami beruházásokra szükséges ösz­­szegnek kölcsön útján való beszerzését tár­­gyazó törvényjavaslatot. Ám ezt a régvárt törvényjavaslatot is teljesen háttérbe szorította az obstrukc­ió, amely május 1-én az ex-lex állapotot szülte. A részletfizetéses üzleteket szabályozó tör­vényjavaslat ügyében az igazságügy miniszter január 3-án ankézet tartott, mely tanácskoz­­mány az eléje terjesztett tervezetet általános­ságban elfogadta. Azonban az érdekelt, részlet­­fizetésre árusító kereskedők a javaslat több pontját magukra nézve igen sérelmesnek talál­ták és ez okból február 14-én Budapesten országos értekezletet tartottak, amely a sérelmes pontok módosítása végett emlékiratot intézett az igazságügyi miniszterhez, aki a javaslat újból átdolgozását megígérte és ezzel az ügy függőben maradt. Ugyancsak az igazságügyi miniszter az uzsoratörvény módosításáról és az üzletátruházások szabályozásáról május hó 29-én törvényjavaslatokat terjesztett a képviselő­ház elé. Végül megoldást­­ nyert a teljes vasárnapi munkaszünet kérdése. A kereskedelmi alkal­mazottak egyesületei e tárgyban több emlék­iratot intéztek a kereskedelmi miniszterhez, amelyeket küldöttségek nyújtottak át, a fővá­rosi kereskedők egyesületei pedig február 15-én közös értekezletet tartottak, amely szintén az általános vasárnapi munkaszünet mellett fog­lalt állást. Az egyoldalú felterjesztések alapján készítette el a kereskedelmi miniszter a vasár­napi munkaszünet szabályozását tárgyazó új rendeletét, amely 1903. június 28-án lépett életbe. Az új perrendtartásnak a kereskedelemre nézve annyira sérelmes 34. §-át a képviselő­ház igazságügyi bizottsága változatlanul el­fogadta. E hírre a kereskedelmi és iparkamarák, valamint a kereskedelmi egyesületek képviselői Budapesten, január 25-én értekezletet tartottak, amely elhatározta, hogy a 34. §. megfelelő módosítása érdekében az agitácziót folytatni fogja és e czélból állandó bizottságot szer­vezett. A kartelügy terén jelentékeny mozgalmak fejlődtek ki, az elmúlt félévben. Első­sorban­ az osztrák-magyar vaskartel kebelében urán­kodott viszálykodást említjük fel, amely majd­nem az alig létrejött kartel szétmálását ered­ményezte. Az osztrák vasgyárak ugyanis a magyar vasgyárakat szerződésszegéssel vádol­ták, mivel a magyar lemezkartel a szerződés­ben kikötött időpontig nem létesült. Hosszas és heves viták folytak le ez ügyben s a differen­­cziákat csak nehezen sikerült kiegyenlíteni és a kartel fenmaradását biztosítani.­­ A petró­­leum-kartel létesítése érdekében az év elejétől kezdve többször meghiúsult, de újból folya­matba tett tanácskozások folytak s folynak jelenleg is, az eredmény azonban még mindig bizonytalan. A czukor­kartel létesülését is kérdésessé teszik a fent említett események, annyi bizonyos csak, hogy az osztrák-magyar czukorkartel jelen alakjában többé nem jön létre. Bécsben létrejött a finomított bádog-kar­­tel. A vascső-kartel, amely 10 évre alakult, megszűnt. Az osztrák margarin-kartel felosz­lott, hasonló sors érte a tükörüveg-kartelt is, amely csak egy évig állott fenn. Az osztrák és magyar gyufagyárosok kartelszerű szövetkezés létesítése ügyében értekezletet tartottak. A kereskedők és iparosok mozgalmai köréből felemlítjük a következőket: A Magyar kiviteli egyesület létrehozása érdekében több értekezlet tartatott. A jogosított tőzsdeügynökök intézmé­nyének visszaállítása végett élénk mozgalom fejlődött ki, de a javaslatot a tőzsdetanács elvetette. A magyar áruügynökök orsz. egylete mozgalmat indított a külföldi c­égek által való mellőztetése ellen. A borkereskedők és borter­melők országos szövetsége megalakult. A tojáskivitel szervezése érdekében tojásértékesítő központ létesült. A budapesti Lloyd-társaság 50 évi fennállását díszközgyűléssel ünnepelte meg. A mármaros megyei kereskedők a megyé­ben felállítni szándékolt fogyasztási szövetke­zetek létesítésének mellőzése érdekében monstre­­küldöttséget menesztettek a miniszterelnökhöz, a kereskedelmi és földművelési miniszterhez, a nagyszabású akc­iónak azonban nem lett meg az óhajtott sikere. A kereskedelmi és iparkamarák titkárai május 19-én megtartották a kereske­delmi minisztériumban közös évi értekezletüket. A kisiparosok és kiskereskedők köz­ponti csar­noka Budapesten megalakult. Az országos magyar kereskedelmi egyesület létesítése ügyé­ben a soproni kongresszus által kiküldött bizottság június 7-én ülést tartott s az alap­szabályok lényegesebb pontjait elfogadta. «Ma­gyar védőegyesület» czimen a hazai munka és a hazai ipar termékeinek megvédését czélzó új egyesület létesült. Versengés a Kelet keres­kedelméért. (Htk.) A czívilizált államok közt a világ­­piaczok meghódításáért folyó gazdasági har­­czoknak a Kelet egyik fő ütköző­pontja. Még­pedig nem a «Near East», — ahogy az angolok a Levantát nevezik — de a «Far East», a szélső Kelet. Amaz a terület nagyságára, a lakosság sűrűségére nézve sokkal korlátoltabb, hogysem döntő tényezővé válhatnék az iparczikkek és a mezőgazdasági termények fogyasztása tekinte­tében ; emez magába zárja a világ legnépesebb országait: Keletindiát, amelynek lakossága majdhogy Európát meg nem közelíti s Kínát, amelyre a világ összes lakosságának egynegyede esik. E mérhetetlen fogyasztó területekkel szem­ben eltörpül a Levante. S szűk látókörre vall, hogy közvéleményünk még mindig csak a Balkánt, meg Kisázsiát látja maga előtt, ezek meghódítását tűzi ki czéljául. Igaz ugyan, hogy e piaczok hozzánk közelebb feküsznek, de lakosságuk gyér, a szükséglet nem növekszik mert a gazdasági élet teljes letargiában van. Milyen mások a viszonyok a szélső Keleten, ahol a természeti kincsek szinte kimeríthetetlen bősége, a czivilizált világtól korábban elzárt vidékek feltárása, a külkereskedelem erőteljes felpezsdülését vonta maga után Az előfeltételek a szélső Keleten is eredmé­nyes működést biztosítanak a magyar vállal­kozásnak. Mióta a Szuez-csatorna megnyílt, a Földközi tenger környékén fekvő országok — s köztük mi is — belefutottak a­­világkereske­delem sodrába. Igyekeznek is sorra mind ki­használni ezt a kedvező helyzetet. Ausztria megépíti az alpesi vasutakat, amelyek egyenes összeköttetést biztosítanak Középeurópa és Trieszt közt. Olaszország Genua érdekében hallatlan áldozatokat hozott, hogy Marseille­­-yel való versenyét lehetővé tegye. Ez áldoza­tokat az épülő Simplon-alagút fogja betetőzni. S most Velenczére került a sor, amelyet min­den úton-módon erősítenek, azzal a nyilván­való c­élzattal, hogy Trieszt keleti kereskedelmét elhódítsák. Egész Felső-Olaszországot be akar­ják hálózni víziutakkal, amelyek Velenczébe torkolnának, így a lagúnák városa olyan ked­vező helyzetbe jutna, amilyenben most északon Antwerpen, a belga emporium van, amely virág­zását első­sorban viziútjainak köszönheti. Ez ugyan csak a jövő zenéje, de már eddig is derekasan hozzáláttak az olaszok a kitűzött czél megvalósításához. Az állam támogatásával rendes hajózási összeköttetést rendez be az Adria olasz kikötői és Keletindia közt, amely hivatva van Velencze kereskedelmét, mely eddig az osztrák Lloyd vonalai segítségével nem boldo­gulhatott, az eddiginél szélesebb alapokra fektetni. A nevezetes és bennünket közelről ér­deklő vállalkozásról a következő részleteket közölhetjük : Galimberli posta- és távirdaügyi miniszter a múlt vasárnapi ülésen terjesztette az olasz par­lament elé a Velencze és Kalkutta közti hajó­vonal dolgában kötött szerződést, amelyet sürgősen tárgyalni fognak, hogy a vonal ez év október elsejére aktiválható legyen. A szerződés a szolgálatra, a büntetésekre, a postaszállításokra stb. vonatkozó általános intéz­kedéseken kívül az olasz külkereskedelem érde­kében fontos újításokat léptet életbe. A válla­lat — a Societá Veneziana — évenként 12 járatot köteles fentartani Velen­ce és Kalkutta közt, Ancona, Bari, Brindisi, Szic­ilia egy kikötője és más tetszés szerinti közbeeső ki­kötők érintésével. Azonkívül a társaságnak jogában áll forgalma növelésére az Adrián más hajózási vonalakat is berendezni, illetve vonalát bármily irányban meghosszabbítani, a Földközi tenger és Északeurópa kikötőivel összeköttetésbe hozni. A társaság köteles a fenti olasz kikötők mindegyike részére hajóin­azt biztosítani és mindeme kikötőkben ügynökségeket alapítani. A társaság állandó jellegű fix tarifákat köteles életbe léptetni, amelyeket a kormány kell, hogy approbáljon. Köteles továbbá az olasz iparczikkek kivitelének és a szükséges ipari nyersanyagok behozatalának előmozdítására, valamint a külföldi tranzitkereskedelemnek Velenczébe való terelésére a belföldi és lehe­tőleg a külföldi vasutakkal is kombinált tarifá­kat életbe léptetni. Kötelezve van végül arra is, hogy a többi olasz és külföldi hajózási válla­latokkal átrakodási szolgálatot létesítsen. Ha ezeket a kombinált tarifákat egy éven belül­­életbe nem léptetné, akkor eziránt az érdekelt MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1903. julius 5.

Next