Magyar Kereskedők Lapja, 1904. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)
1904-07-02 / 27. szám
ill. szám. Budapest, 1904. julius 2. XXIV. évfolyam Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (három melléklettel együtt): Pelelös szerkesztő: KORMOS ALFRÉD, egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Megjelen minden szombaton. — Egyes szám 32 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Almássy-tár 2. Előfizetési felhívás. A Magyar Kereskedők Lapja huszonnegyedik évfolyamára 1904. július 1-vel uj előfizetést nyitottunk. * A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA előfizetési érvállalkozók és Iparosok Lapja, Magyar Lloyd és Hiteles Sorsolási Értesítő ingyen-mellékleteivel együtt, hetenkint 32—48 oldal terjedelemben: egész évre ... 16 korona félére ...................... 8 » negyedévre .... 5 » A Magyar Kereskedők Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VII., Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : A vasút, mint a kereskedelem akadálya. — Nagy- és kis-vaskereskedők. — Bőrkereskedők kongresszusa. — A kereskedő kockázata és a deskredere-szavatosság. — A mértékhitelesités bajai. — Nyilt tér. — Kereskedelmi hirek. — A kereskedő önérzete. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifa ügyek. — Külkereskedelmi hirek. Beteghordók kezelése. — Törvénykezés. — Uj cégek és cégváltozások. — Beszerzési források . Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mellékletünk tartalma: A viszonosság megsértése-e az iparfejlesztés? — A román petróleum-iparról. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Munkásmozgalmak. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. — Nyilatkozat — Ingatlan-átírások Budapesten. — Ingatlanok árverése. — Ingatlan-forgalom. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalma.Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. —• A marosmenti fakereskedelem veszedelme. — Vegyes hirek. — Országos vásárok. — Vásár-változások. — Tárgyalások a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt. — Forgalom. — Helyeszközlő. Mai számunk 32 oldal. A vasút, mint a kereskedelem akadálya. A vasút a közforgalom lebonyolításának eszköze és mint ilyen, a kereskedelem egyik legnagyobb segítője szokott lenni. Sajnos, nálunk még mindig mint kereskedelmi akadályról kell a vasútról beszélni. Forgalmi eszközeink fogyatékossága és azok fölhasználása bénítólag hatnak a kivitelre, mert minden évben éppen akkor vannak akadályok, amikor az árukivitel volna a fődolog, hogy az országnak szükséges bevételi források bővíttessenek. A kereskedelem mindig mostoha gyermeke lévén az ország szükségleteiről gondoskodó köröknek, nem gondoskodnak a forgalom olyan lebonyolításáról, mely a külföldi vevő bizalmát megállapítaná, hogy innét veendő áruit megfelelő módon és gyorsan kapja meg. Nálunk éppen szeptember és októberben tartatnak meg a katonai gyakorlatok, melyek négy hétig vonják el a vasúti kocsikat természetes és hasznos rendeltetésétől; a kereskedő elvállalt szállítási kötelezettségeinek eleget tenni nem tud, károsodik, külföldi vevője pedig, aki minden évben tapasztalja ezen mizériákat, elfordul és csak akkor keres fel minket, ha kénytelen vele. Rendkívül megnehezíti a forgalmat és versenyt az is, hogy a mindenfelé czélszerűnek bizonyult rinfusa-kocsik nincsenek kellő számban és praktikusan berendezve, mert sok napi, sőt heti várakozásra van szükség, míg a fél ilyen kocsit kap és ha már megkapta, nincs deszkaberendezés és a fél kényszerítve van azt saját költségén megcsináltatni, amit persze soha vissza nem kap. Rá kell még mutatni azon sajnos körülményre is, hogy a vasúti forgalomban mindenfelé a legnagyobb akadályok gördíttetnek a kereskedő elé, mert a hivatalnok urak túlságosan kihasználják azt a tényt, hogy verseny nélkül állanak, a feleket nemcsak bosszantják, hanem — mint a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara felpanaszolja — mégis sarcolják. Igaz, hogy rosszul vannak fizetve, de ennek nem a kereskedő az oka, aki a nálunk nem éppen olcsó fuvarokat megfizeti és joga van invektíváktól mentes gyors lebonyolítást elvárni. A vasút végre is kereskedelmi intézmény, ha az állam kezeli is: kötelessége volna tehát az üzleti tisztességet szem előtt tartani, úgy, ahogy azt bármely kiskereskedőtől megkívánják. Régi hiba az is, hogy a vasúti hivatalnokok felületesek és a tarifa-ügyekben járatlanok, különben nem fordulna elő az a sok visszkereset, melyről a vasutak üzletvezetőségi hivatalai tehetnek tanúságot és amelyek elintézésére a kereskedőnek hónapokig kell várni, hogy saját pénzét visszakapja, eltekintve azon kisebb összegek elvesztésétől, melyeket megreklamálni nem is érdemes. Rá kell itt mutatni arra a tényre is, hogy a vasutak oly munkáért is vesznek a felektől állandóan díjazást, melyet sohasem teljesítenek. Ez az úgynevezett fuvarszekérről való lerakási díj, melyet (mint azt a bemutatott fuvarlevelek igazolják) felszámítanak, de sohasem teljesítenek és igy esik meg, hogy a mellék-illetékek a fuvar 130% át is kiteszik. Feladó-vevény kiállításért, melylyel a fél köteles, egész kocsiknál 10 fill. dijat számítanak; a fél értesítéséért külön dijat vesznek ; a szállítási határidőért, amit soha meg nem tartanak — mert ha elkésik valami, akkor paragrafusokkal elégítenek ki, — magas díjat szednek és készpénz elővétért, ami 10 nap alatt befolyik, 2% a kamat. De ez csak a kereskedőre vonatkozik, aki valamit ért a fuvardíj tételekhez ; mennyi azonban az a többlet, melyet a vasút másoktól vesz be ily módon és vissza nem térít, ellenben a tévesen kevesebbre számított díjakat az illetőkön bármikor utólag is behajthatja. De nemcsak ebben nyilvánulnak vasúti mizériáink, melyek pedig megölői a kereskedelmi forgalom fejlődésének, hanem hozzájárul közlekedésünk hátrányaira, hogy a közönség idejét semmibe sem veszik. Így van ez évek óta, hogy vicinális vasutaink jókor reggel indulva, a kereskedőt, akinek 3—4 órai dolga van egy állomáson, csak este 9—10 órakor szállítják vissza, ami természetesen nem ösztönzi, hogy üzletek után járjon, mert egy napot eltölteni mindenkinek nem konveniál. Ugyanígy van ez a fővonalon is, kitűnő menetrendjeinkkel, melyek csak arra látszanak teremtve, hogy megalkotóik rövidlátását igazolják.