Magyar Kereskedők Lapja, 1904. július-december (24. évfolyam, 27-53. szám)

1904-07-02 / 27. szám

­ill. szám. Budapest, 1904. julius 2. XXIV. évfolyam Magyar Kereskedők Lapja a kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA, MAGYAR LLOYD ÉS HITELES SORSOLÁSI ÉRTESÍTŐ ingyenmellékletekkel. Előfizetési ár (három melléklettel együtt): Pelelös szerkesztő: KORMOS ALFRÉD, egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. Megjelen minden szombaton. — Egyes szám 32 fill. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, VII., Almássy-tár 2. Előfizetési felhívás. A Magyar Kereskedők Lapja huszonnegyedik évfolyamára 1904. július 1-vel uj előfizetést nyitottunk. * A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA előfizetési érv­állalkozók és Iparosok Lapja, Magyar Lloyd és Hiteles Sorsolási Értesítő ingyen-mellékleteivel együtt, hetenkint 32—48 oldal terjedelemben: egész évre ... 16 korona félé­re ...................... 8 » negyedévre .... 5 » A Magyar Kereskedők Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VII., Almássy­ tér 2. Tartalom a főlapon : A vasút, mint a keres­kedelem akadálya. — Nagy- és kis-vaskeres­­kedők. — Bőrkereskedők kongresszusa. — A kereskedő koc­kázata és a deskredere-szavatos­­ság. — A mértékhitelesités bajai. — Nyilt tér. — Kereskedelmi hirek. — A kereskedő önér­zete. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közleke­dési és tarifa ügyek. — Külkereskedelmi hirek. Beteg­hordók kezelése. — Törvénykezés. — Uj c­égek és c­égváltozások. — Beszerzési forrá­sok . Különféle. — Szerkesztői üzenetek. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mel­lékletünk tartalma: A viszonosság megsértése-e az iparfejlesztés? — A román petróleum-ipar­ról. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Munkás­­mozgalmak. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. — Nyilatkozat — Ingat­lan-átírások Budapesten. — Ingatlanok árverése. — Ingatlan-forgalom. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tar­talma­.Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. —• A marosmenti fakereskedelem veszedelme. — Ve­gyes hirek. — Országos vásárok. — Vásár-vál­tozások. — Tárgyalások a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt. — Forga­lom. — Helyeszközlő. Mai számunk 32 oldal. A vasút, mint a kereskedelem akadálya. A vasút a közforgalom lebonyolításának eszköze és mint ilyen, a kereskedelem egyik legnagyobb segítője szokott lenni. Sajnos, nálunk még mindig mint keres­kedelmi akadályról kell a vasútról beszélni. Forgalmi eszközeink fogyatékossága és azok fölhasználása bénítólag hatnak a ki­vitelre, mert minden évben éppen akkor vannak akadályok, amikor az áru­kivitel volna a fődolog, hogy az országnak szükséges bevételi források bővíttessenek. A kereskedelem mindig mostoha gyer­meke lévén az ország szükségleteiről gon­doskodó köröknek, nem gondoskodnak a forgalom olyan lebonyolításáról, mely a külföldi vevő bizalmát megállapítaná, hogy innét veendő áruit megfelelő módon és gyorsan kapja meg. Nálunk éppen szeptember és októberben tartatnak meg a katonai gyakorlatok, melyek négy hétig vonják el a vasúti kocsikat természetes és hasznos rendeltetésétől; a kereskedő elvállalt szállítási kötelezettségeinek eleget tenni nem tud, károsodik, külföldi vevője pedig, aki minden évben tapasztalja ezen mizériákat, elfordul és csak akkor keres fel minket, ha kénytelen vele. Rendkívül megnehezíti a forgalmat és versenyt az is, hogy a mindenfelé czél­­szerűnek bizonyult rinfusa-kocsik nin­csenek kellő számban és praktikusan be­rendezve, mert sok napi, sőt heti vára­kozásra van szükség, míg a fél ilyen kocsit kap és ha már megkapta, nincs deszkaberendezés és a fél kényszerítve van azt saját költségén megcsináltatni, amit persze soha vissza nem kap. Rá kell még mutatni azon sajnos körül­ményre is, hogy a vasúti forgalomban mindenfelé a legnagyobb akadályok gör­­díttetnek a kereskedő elé, mert a hivatal­nok urak túlságosan kihasználják azt a tényt, hogy verseny nélkül állanak, a feleket nemcsak bosszantják, hanem — mint a nagyváradi kereskedelmi és iparkamara fel­panaszolja — mégis sarc­olják. Igaz, hogy rosszul vannak fizetve, de ennek nem a kereskedő az oka, aki a nálunk nem éppen olcsó fuvarokat megfizeti és joga van invektíváktól mentes gyors lebonyolítást elvárni. A vasút végre is kereskedelmi intézmény, ha az állam kezeli is: köte­lessége volna tehát az üzleti tisztességet szem előtt tartani, úgy, ahogy azt bár­mely kiskereskedőtől megkívánják. Régi hiba az is, hogy a vasúti hiva­talnokok felületesek és a tarifa-ügyekben járatlanok, különben nem fordulna elő az a sok visszkereset, melyről a vasutak üzletvezetőségi hivatalai tehetnek tanúsá­got és amelyek elintézésére a kereskedő­nek hónapokig kell várni, hogy saját pén­zét visszakapja, eltekintve azon kisebb összegek elvesztésétől, melyeket megrekla­málni nem is érdemes. Rá kell itt mutatni arra a tényre is, hogy a vasutak oly munkáért is vesznek a felektől állandóan díjazást, melyet sohasem teljesítenek. Ez az úgynevezett fuvarszekérről való lera­kási díj, melyet (mint azt a bemutatott fuvarlevelek igazolják) felszámítanak, de sohasem teljesítenek és igy esik meg, hogy a mellék-illetékek a fuvar 130% át is ki­teszik. Feladó-vevény kiállításért, mely­­lyel a fél köteles, egész kocsiknál 10 fill. dijat számítanak; a fél értesítéséért külön dijat vesznek ; a szállítási határidőért, amit soha meg nem tartanak — mert ha elkésik valami, akkor paragrafusokkal elégítenek ki, — magas díjat szednek és készpénz elővétért, ami 10 nap alatt befolyik, 2% a kamat. De ez csak a kereskedőre vo­natkozik, aki valamit ért a fuvardíj tételek­hez ; mennyi azonban az a többlet, me­lyet a vasút másoktól vesz be ily módon és vissza nem térít, ellenben a tévesen kevesebbre számított díjakat az illetőkön bármikor utólag is behajthatja. De nemcsak ebben nyilvánulnak vasúti mizériáink, melyek pedig megölői a ke­reskedelmi forgalom fejlődésének, hanem hozzájárul közlekedésünk hátrányaira, hogy a közönség idejét semmibe sem veszik. Így van ez évek óta, hogy vic­inális vasutaink jókor reggel indulva, a keres­kedőt, akinek 3—4 órai dolga van egy állo­máson, csak este 9—10 órakor szál­lítják vissza, ami természetesen nem ösztönzi, hogy üzletek után járjon, mert egy napot eltölteni mindenkinek nem konveniál. Ugyanígy van ez a fővonalon is, kitűnő menetrendjeinkkel, melyek csak arra látszanak teremtve, hogy megalkotóik rövidlátását igazolják.

Next