Magyar Kereskedők Lapja, 1905. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1905-01-07 / 1. szám
ül. szám. S __ Budapest, 1905. január 7. XXV. évfolyam Előfizetési ár (három melléklettel együtt): felelős szerkesztő: KORMOS ALFRÉD. Megjelen minden szombaton - Egyes szám 32 fül. egy évre 16 kor., félévre 8 kor., negyedévre 5 kor. | Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tár 2 1905. — XXV. A Magyar Kereskedők Lapja huszonötödik évfolyamára 1905. január 1-vel uj előfizetést nyitunk. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA előfizetési éra Vállalkozók és Iparosok Lapja, Magyar Lloyd és Hiteles Sorsolási Értesítő ingyen-mellékleteivel együtt, hetenkint 32—48 oldal terjedelemben: egész évre ... ................................ 16 korona félévre ................. ... ... . 8 » negyedévre ....................... .......... 5 » A Magyar Kereskedők Lapja szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VII., Almássy tér 2. Tartalom a főlapon : A társadalmi felfogások és a kereskedés. — A fehérneműek megrendelés-gyűjtése. — Kereskedőink nyugdíjintézete. — A lisztüzlet és malomipar 1904-ben. — Egy bécsi állattáppar garázdálkodása. — Nyilttér. — Kereskedelmi hírek. — Pénzügyi és tőzsdei hirek. — Közlekedési és tarifa-ügyek. — Külkereskedelmi hirek. — Törvénykezés. —Különféle. — Új czégek és czégváltozások. — Országos vásárok. — Vásár változások. — Tárgyalások a budapesti áru- és értéktőzsde választott bírósága előtt. — A Kúria kereskedelmi és váltótanácsának tárgyalásai. — Szerkesztői üzenetek. — Forgalom. — Hirdetések. Vállalkozók és Iparosok Lapja állandó mellékletünk tartalma: Iparfejlesztésünkhöz. — Iparügyek. — Ipari hirek. — Munkásmozgalmak. — Vállalkozási és építési hirek. — Versenytárgyalások. — Arlejtési határidők. — Ingatlan-átírások Budapesten. — Ingatlanok árverése. — Szabadalmi ügyek. — Hirdetések. Magyar Lloyd állandó mellékletünk tartalma : Bukás és fizetésképtelenség. — Ingók árverése. — Áru- és értéküzleti hirek. — Vegyes hirek. — Helyeszközlő. Mai számunk 32 oldal. A társadalmi felfogások és a kereskedés. Minél mivel több valamely ország, annál nagyobb jelentőségű, nagyobb számú és nagyobb befolyású kereskedőinek állapota. Minél jobban fejlődik valamely országban a közgazdaság, annál erőteljesebb kereskedői kara. Minél nagyobb egy ország vagyoni haladása, annál nagyobb szerep jut magának a kereskedésnek. Ezek a nemzetek fejlődési történetéből megállapítható igazságok a társadalmi felfogásokban igen sokszor elhomályosodnak, sőt éppen oly irányzatok jutnak kifejezésre, melyek a kereskedés jelentőségét kicsinyelik és további fejlődésükben a kereskedőket veszélyes elemnek tüntetik föl. A lefolyt 25 év alatt, sajnos, éppen hazánkban is ezek a téves felfogások gyökeret vertek és közgazdasági életünkben nem egyszer a fölburjánzott állatok ártalmára váltak haladásunknál. Igaz, ez még eddig nem gátolta meg azt, hogy kereskedői karunk számban és anyagi érvben növekedjék s miként az utolsó népszámlálási adatok is mutatják, aránylag mindinkább nagyobb tért foglalnak, ámde egy fejlődésben levő ország, amilyen éppen mi vagyunk, nagyon helytelen utakon jár akkor, amidőn társadalmi felfogásában a kereskedést nem tekinti oly fontosságúnak, amilyen természete szerint annak kell lennie. Nálunk egy idő óta rohamosan terjed az az irányzat, mely Németországban a kisember védelmét és a középosztály megmentését tűzte ki czéljául. Csakhogy nálunk ezt az irányzatot még megbővítették azzal, hogy sok nálunk a «fölösleges közvetítő kereskedő.» Sajátságos, hogy ezeket az eszméket átvettük egy országból, mely tőkegazdagságában olyannyira felettünk áll és ahol mindezek az eszmék egy közös gyökérből, a tőke elleni ellenszenvből nőttek nagyokká. Németországban az antikapitalisztikus irányzat a szoczialisták és az agráriusok alaptana és erőápolások mellett fejlődött nagggyá a «Mittelstandspolitik», mely egyes osztályzatú gazdasági ágakat a tőke hatalma ellen megvédeni akarja. Hol nálunk az a tőke, melynek hatalmaskodása ellen védekezni kellene ?! Hiszen nálunk ellenkezőleg minden lehetőt el kellene követni, hogy a tőke az országban letelepedjék és hogy tőkében valamikép megerősödjünk ! Azok az importált eszmék, melyek a tőzsde veszélyes voltát, a határidőüzlet romboló hatását, a kereskedőknek a törvényhozás által eddig túlzásig való legyőzését, az efféle csodabogaras dolgokat hirdetnek , nálunk találhatnak könnyen hivő közönségre, de nem a mi közgazdasági életünkből valók és a mi közgazdaságunkból meg nem magyarázhatók. Aki az élet sivár mezejét nem ismeri és csak külső jelek után itél, az talán nem is hiszi, hogy a társadalmi felfogás nálunk a kereskedőkben bizonyos visszafejlődést mutat. Mert tagadhatlan, hogy vagyonilag kereskedőink nagyban emelkedtek. Hasonlítsa össze bárki is a mostani kereskedői kar viszonyait a 25 év előttiekkel és aránytalanul nagy haladást fog látni. De tovább kereskedőink soraiban egész seregét szemléljük a nemesített, kárósított és más udvari méltósággal kitüntetetteknek. Ez mégis csak jele annak, hogy társadalmi tekintetben is súlyuk növekedett és oly helyzetet foglalnak el, mely reájuk nézve megtisztelő. Mindkét jelenség tényleg csak fokozza a társadalomnak a kereskedéssel szemben elfoglalt balfelfogását. A nagyobb vagyoni állapotot nem fáradságos munka gyümölcsének ítélik, hanem igenis annak, hogy a kereskedő csak a közvetítés könnyű mesterségén a termelő osztályok és a fogyasztók rovására gazdagodik, vagy egyszerűen a tőzsdei játék útján a szerencse adja nyereségeit. A kormány utján nyert rangemeléseket és kitüntetéseket pedig legjobb esetben jótékony czélokra adott áldozatok jutalmául tekintik, ha rosszabb színezettel nem teszik meg létesülésük okát. Talán nem kockáztatunk sokat, ha azt mondjuk, hogy ezek a kitüntetések bizonyos tekintetben fokozzák azt az ellenszenvet, mely a társadalmi felfogásban a kereskedőkkel szemben uralkodik és hogy talán többet ártott a kereskedői karnak egészben véve, mint amennyit használ az egyes kitüntetetteknek.