Magyar Kereskedők Lapja, 1905. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1905-01-07 / 1. szám

1905. január 7. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA kereskedőknek a malmára hajtja a törvény eme rendelkezése a vizet, akik utazási engedélylyel bírnak. Ők ugyan meghívó nélkül is gyűjthet­nek, de a hatóságnak jogában áll felülvizsgálni, vájjon az utazási engedély fedezi-e a kollek­­czió tartalmát ? Ha aztán egy ilyen utazási en­gedélylyel rendelkező kereskedő még meghívó­val is érkezik, akkor mindenképp biztonságban van, szabadon gyűjthet és gyűjt is olyan fe­leknél is, akik nem intéztek hozzá meghívót. Végül még egy. Az utazási engedély meg­jelöli, hogy a kereskedő milyen magyar házi és kéziiparilag előállított czikkekre gyűjthet szabadon, minden korlátozás nélkül, megren­deléseket. Vannak most már olyan czikkek­­melyeknek házi és kéziipari jellege kétségtelen, de még szakember sem tudja megállapítani, vájjon az magyar vagy pedig osztrák munka. De vannak olyan czikkek is, melyekről — noha házi és kéziipari jellegük kétségtelen — mégis rögtön megállapítható, hogy külföldi; van aztán olyan is, mely egész világosan az osztrák gyári ipar terméke. Az utazónak van kollekcziója, mely a ható­ság részéről mindenkor felülvizsgálható, de van neki házipodgyásza is, mely a hatóság részéről mindenkor ismeretlen marad. Azokat a terje­delmes podgyászbőröndöket is kérjük csak megvizsgálni. Azok rejtenek ám magukban sok titkot! Visszaélések a vidéken. Ha a megrendelések gyűjtése körül előfor­duló visszaéléseket vizsgáljuk, kétségen kívül arra a konklúzióra jutunk, hogy a visszaélések súlypontja a fővárosra esik, vagyis azt leg­nagyobbrészt a fővárosi kereskedők követik el. Hisz e törvényt épp a vidék érdekeinek eme­lésére alkották, mert belátták, hogy a vidék fehérnemű-kereskedelme — mert e törvény leg­inkább a fehérnemű-üzletet érinti — a fővárosé­tól úgyszólván évtizedekre visszamaradt, így tehát az ellen küzdeni éppen a főváros érdeke. Miféle visszaéléseket követhet el tehát a vidék ? A vidék nem is annyira visszaéléseket, mint inkább vétkes mulasztást követ el. Vád illeti a vidék kereskedőit, mert nem igyekeznek a szá­mukra biztosított védelmet és előnyöket ki­aknázni, hanem azt megkerülik és törvény­szabta védelmüket arra használják fel, hogy kijátszák vele a törvény intenczióját. Ahelyett, hogy az osztrák kereskedők kiszorításában a fővárosiakkal szövetkeznének, inkább baráti jobbot nyújtanak az osztráknak és vállvetve küzdenek­­ a főváros ellen. Kollekcziókat kérnek osztrák kereskedőktől, ezeket mutatják a vevőközönségnek, ezek alapján veszik fel a megrendeléseket, így biztosítják a­ vidéki piac­ot Bécsnek és nyíltan vallják, hogy amit Bécs tud produkálni, arra Budapest képtelen ! Tudjuk, hogy a törvény nem gátolja a meg­rendelések szabad felvételét akkor, ha a vevő e czélból a kereskedőt meghívja. De épp úgy, amint a törvény gátolja meghívó nélkül a meg­rendelések felvételét, éppen úgy tilos az ilyen meghívók kicsikarása is. E ponton ugyancsak a vidéki kereskedők sietnek az osztrák segít­ségére. Ők a helyszínen vannak, tudják, hol van szükséglet és 10°/6 jutalék mellett megszer­zik Bécsnek a szükséges meghívót. Nem lehet kifogása senkinek az ellen, hogy mindenki siet saját érdekeinek védelmére, de kívánatos, hogy a harczot a konkurrenc­ia méltányos eszközökkel vívja. Itt a vidék ugyan­csak nem válogatós. Nem törődik azzal, hogy van-e a fővárosi kereskedőnek utazási enge­délye vagy sem ; a fődolog az, hogy — ha eset­leg meghívó nélkül érkezett az illető — őt ártalmatlanná tegyék. Mindenesetre feljelentik, kollekc­ióját lefoglalják és akár fedezi azt az utazási engedély, akár nem, ők — a vidéki ke­reskedők — egyúttal mint szakértők is kimond­ják, hogy minden egyes darab, vagy pedig a kollekc­ió legnagyobb része, melyek alapján a fővárosi kereskedő, vagy utazó megrendelése­ket gyűjt­ő osztrák, vagy más idegen gyártmány. Nem szenved kétséget, hogy abban az eset­ben, ha a feltartóztatott fővárosinak rendben van a szénája, a minisztériumtól megkapja a felmentést. De mily hosszú és bonyodalmas az eljárás, amig idáig jut. Amig a rendőrkapitány eredeti, vagy a városi tanács jóváhagyó, ille­tőleg módosított ítélete a minisztériumhoz el­jut és itt a kiegészített vizsgálat után a külön­féle hivatalos utakon a jogérvényes döntésig eljut, hónapok telnek el. Ez idő alatt pedig a fővárosi kereskedő kollekc­iója a rendőrkapi­tány őrizete alatt áll és a fővárosi kereskedő­nek a vizsgálat tartama alatt tilos a lábát az illető városba betenni. Láthatjuk tehát, hogy sok a visszaélés itt is, ott is, a törvény pedig ezalatt elrongyolódik, kilyukad, hasznavehetetlenné válik, vagy leg­alább is nem oda lő már, ahová akart kelet­kezésekor. Sz. kisiparosok és vállalkozók érdekében tör­ténik, de amennyiben a kereskedelmi, ipari, vállalati tisztviselők az intézet tagjai óhajtanának lenni, őket, mint a kereske­delem és ipar köréhez tartozókat, nem óhajtottuk kizárni. Miután nincs tudomásunk róla, hogy a magántisztviselők nyugdíjintézménye szabadalmazva lenne vagy pedig a ma­gántisztviselőknek tagokként való be­vonása intézetüknek monopóliuma volna, egész nyugodtsággal készítettük terveze­tünket s minden versenyzési szándék nél­kül vettük fel tervezetünkbe a kereske­delmi, vállalati és ipari tisztviselőket, már azon indokból is, mert az alkalmazottak és tisztviselők között a választó­vonalat meghúzni nagyon nehéz dolog, arról pedig, hogy a kereskedelmi alkalmazottak nem magántisztviselők, hanem szorosan a kereskedőkhöz tartozó egyének, a kereskedelmi törvény szelleméből nagyon könnyen meggyőződés szerezhető, így tehát minden mandátum nélkül sa­ját szakállunkra nyugodtan tehettünk ezen nyugdij-ügyben indítványt az illetékes kereskedelmi és iparkamarához, mely az­tán adott buzdítást és mandátumot arra, hogy ezen ügyet az O. M. K. E. elé is terjeszthessük, hol szintén a legmelegeb­ben fogadták s igy bizton állíthatjuk, hogy a czikkíró úr jogtalan «figyelmeztetésének» mellőzésével annak keresztülvitelére fogunk törekedni s azt, hogy tervezett intézmény­nek lesz-e jogosultsága a kifogásolt irány­ban is működni, reményünk szerint a jövő fogja legjobban bebizonyítani. A kereskedői nyugdíjintézmény indítványozói és tervezői. Kereskedőink nyugdíjintézete. Amidőn országszerte jóindulattal és örömmel fogadják a kereskedők nyugdíj­intézményének létesítése érdekében meg­indult mozgalmat, akad egy hang a «Ma­gántisztviselők Lapja» múlt évi 24. számá­ban, mely rémlátásaiból eredő ijedelmében a helyes tárgyilagosságot elhagyva, sze­mélyeskedik. Már maga az ügy komolysága, annak humánus és a közérdeket annyira jóté­konyan érintő czélzata sem engedheti meg, hogy az általánosan tetsző közvé­leménynyel szemben egy riporteri fröccs «buzogjon» szembe, mert a részünkről is óhajtott megvitatást és eszmecserét egy-egy komoly czikk folytathatja, de ezt nem lehet ily egy-kettőre nyélbe ütött és szűk szellemű kritikával pótolni. Amint az ezen ügyben tett indítvány indokolásából és a tervezetnek a tagokra vonatkozó szakaszából is kitűnik, törekvé­sünk első­sorban a kereskedők, kereske­delmi alkalmazottak, továbbá a nagy és 3 A lisztüzlet és malomipar 1904-ben. A most lefolyt év ismét nem volt kedvező a malomiparra. Sok minden helyi körülménytől eltekintve, szomorú tényként kell konstatálnunk, hogy az egész kulturális világ ezen ipara, finan­­cziális eredményét tekintve, hanyatlóban van. Ha kutatjuk ezen eredmény okait, úgy azt fogjuk találni, hogy a legtöbb országban a kis­ipar nem tudván helyét régi berendezésével a nagy malom versenyével szemben megállani, üzemét a modern malomtechnika minden vív­mányával rekonstruáltatja, ami által az előállí­tott menynyiség évről-évre növekszik, túlpro­­dukczió áll be, amely a tényleges szükségletet messze túlszárnyalja s egészségtelen viszo­nyokat szül. Ezek nem új szimptomák, nap­­ról-napra, évről-évre történik utalás rájuk, de, sajnos, gyökeres orvoslásukkal még eddig nem foglalkoztak, mert a kiválóan súlyos viszonyok között rendezett üzemredukc­iók csak múló hatással vannak. Az 1904. évet a malmok nagy készletekkel kezdették meg. A nehéz viszonyok még a mos­toha időjárás folytán is súlyosbodtak, mert az állandó szárazság, amely már valóságos aszály­nak is beillett, a termés hozamát nagyon csak.

Next