Magyar Kereskedők Lapja, 1906. július-december (26. évfolyam, 27-52. szám)

1906-07-07 / 27. szám

2 A III. osztályú kereseti adó. Elmondhatjuk a költővel: «Kárpátoktól az Adriáig, egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!» Az ország minden részéből tömegesen szállítja a posta a kereskedők és iparosok panaszait a III. osztályú ke­reseti adó horribilis felemelése ellen, tehát nemcsak Budapestre nehezül az új kor­mányzat áldó jobb­ keze,­­ része van az áldásban most már az ország minden vidékének, csekély kivétellel minden ke­reskedőnek és iparosnak. És mivel a III. osztályú kereseti adót éppúgy emelik az előző évi adó többszörös összegére az ország minden részében, mint Buda­pesten, lehetetlen ezt a szép egyöntetű­séggel országszerte megindult eljárást egyes, az előadói tisztet végző adóügyi közegek túlbuzgalmára visszavezetnünk. Hiszen ezek az urak nem tartottak orszá­gos kongresszust a III. osztályú kereset­adó együttes felemelésének elhatározása czéljából, kellett tehát valami titkos ren­deletnek, valami felsőbb utasításnak meg­jelenni, mely az illetéket adóemelési ja­vaslataik megtételében az adóemelés legszélső határáig való elmenésre kötelezte. Ez az általános felfogás, amelyből aztán a kö­vetkező, nem minden logika nélkül való vélemény fejlődött ki. A kormány jól tudja, hogy a majdnem két évig tartott exlex ideje alatt felgyülemlett adóhátralékokból jelentékeny összegek behajthatlanok lesz­nek. Ezt a hiányt pótolandó, a III. osz­tályú keresetadót kell erősen felemelni, ez lévén a legelasztikusabb és egy­szersmind a legkönnyebben behajtható adónem. Mi nem állítjuk, hogy a kor­mány efféle ravasz fondorlattal szándé­kozik az államkincstár defic­itjét elhárí­tani, de érthetőnek tartjuk, hogy az elkeseredett üzletemberek, miután a túlsá­gos megadóztatás okait nem látják, azokat felfedezni nem képesek, efféle feltevésekben vélik a kíméletlen megsarc­olás okát fel­találni. Hogy mennyire fog a felébredt vis m­erzie az új kormány népszerűségé­nek ártani, azt fejtegetnünk talán nem szükséges. A vidéki állapotokról szólnak alábbi tudósításaink: Szegeden, az ország második nagy városában, de melynek üzletemberei éppen nem dicseked­hetnek eldorádós állapotokkal, a III. osztályú kereseti adónak 2—3-szoros összegre való fel­emelése tömérdek üzletemberre nehezül, de nem ritkák a tízszeres adóemelések sem. Közöljük ennek bizonyítékául a következő adóemelési javaslatokat: A szegedi kereskedelmi és iparkamara elnök­sége, dicséretes buzgósággal, gyorsan felkarolta az üldözött üzletemberek érdekeit; küldöttséget menesztett Tarnovszky Alajos pénzügyigazgató­hoz, kérve az adókivetés tekintetében az igaz­ságos és méltányos eljárást. A pénzügyigazgató persze minden jót ígért, de hogy az ígéret nem marad-e puszta szó, azt a július 5-én kezdetét vett adótárgyalások eredménye fogja meg­mutatni. Déván a javaslatba hozott új adótételek kínos meglepetést okoztak, mert számos üzletember adójának 30—50%-kal való fel­emelése terveztetik. Pedig — írja a tudósítás — mindenki tudja, hogy Déván a kereseti for­rások egy idő óta nagyon is beiszaposodtak. Ehhez járul még az a körülmény is, hogy az exlex miatt az adóhátralékok is nagyon fel­szaporodtak. Ha már most erősen megszorítják az adóprést, akkor jó lesz botokról is gondos­kodni. Koldusbotokat értünk, amelyet a volt adózók markába kell nyomni. Temesváron a kereskedelmi és iparkamara június 28-án tartott teljes ülése foglalkozott igen behatóan a III. osztályú kereseti adó szán­dékolt felemelésének ügyével. Az első szónok Weisz Hugó volt, aki heve­sen fakadt ki a most folyó adókivetési rend­szer ellen, melynek rendezését égetően szük­ségesnek tartja. Igaz ugyan, — úgymond — hogy az adókivető bizottságoknál öt megbízható polgár van jelen, de a prelimináré olyan horri­bilis, hogy ha már sokat engednek is abból, még mindig igen érzékenyen érintik az adó­fizetők zsebét. Már­pedig a mostani viszonyok inkább adócsökkentést, mint az adónak ilyen óriási arányokban való felemelését igényelnek. West Ede elnök szerint a kamara hivatva van arra, hogy ebben a dologban állást foglaljon. Indítványozza, hogy a kamara intézzen két táviratot Wekerle miniszterelnökhöz és Kossuth kereskedelmi miniszterhez a bajok orvoslása végett. Az adókivető bizottságokba mindig egy egy szakmabeli egyén is vonassák be, aki aztán határozott és igazságos felvilágosításokat adhat. Többek felszólalása után a teljes ülés az elnök indítványát egyhangúlag elfogadta.­­ Salgótarjánból az adóemelések ügyében kö­vetkezőleg tudósítanak. Nálunk is most volt az adókivetés és itt is általános a panasz a­­ nagy adóemelés ellen. Sajnos, hozzájárul itt az is, hogy egyik-másik kereskedő azon igyekszik, hogy társának adóját minél magasabbra emel­tesse. Ahelyett, hogy egymáson segítenének, igyekszik egyik a másiknak ártani. Nálunk a házbért veszik adóalapul, pedig az igazságtalan, miután nálunk a házbér fölötte magas és nem felel meg a helyi viszonyoknak és a nagy házbér mellett csak kis exisztenc­iák vannak. Ezt kellett volna tekintetbe venni az adókivető bizottságnak. Kaposvárott is nagyon el vannak keseredve az adóprés kíméletlen működése miatt. Onnét írják nekünk a következőket: Az állami adók olyan magasan, az eddigieknek majdnem kétszeresé­ben, irányoztattak elő, hogy a városszerte meg­ütközést keltő eljárás úgy a városi hatóságot, mint a 48-as függetlenségi kört arra indította, hogy az előirányzott állami adók mérséklése czéljából minden lehetőt elkövessen és a vár­megye főispánját, Kapotsfy Jenőt, kérje fel, hogy a saját hatáskörében hasson oda, hogy a közönség hasonló zaklatástól megmentessék. Kétségtelen, hogy az állam pénzügyei az exlex ideje alatt rendetlenek lettek és még kétségtele­nebb az, hogy az állam pénzügyeit rendbe kell hozni. De azután a kijelentés után, amelyet Solymossy új pénzügyigazgató a vármegye közigazgatási bizottsága előtt beköszöntőjében tett az adózó nép kimélése tekintetében, ilyen srófolásra, mely nem hiszszük, hogy a Fejér­­váry darabont-kormánya alatt megtörtént volna, f­elkészülve nem voltunk és nem lehettünk. Gödöllőn már kezdik latolgatni az üzleti és az agrár­adók növekvése terén mutatkozó, az üzletemberek mostoha elbánásban részesítését igazoló különbséget is. A többek közt ezt írják : A földadó a kataszter elkészülte óta alig vál­tozott és nem emelkedett, hanem inkább csök­kent. Hogy ne is emelkedjék, arról gondos­kodnak a túlnyomólag földbirtokosokból álló törvényhozók. De az időszakonkint kivetés alá kerülő adónemekben óriási az emelkedés. Pedig nyilvánvaló, hogy a föld értéke lényegesen emelkedett, a kereseti viszonyok pedig, különö­sen az utóbbi években, tetemesen rosszab­bodtak. Aradon sem múlhatott el a kereskedőktől az adóemelés keserű pohara, mely annyival in­kább keserű, mivel az adóemelés ott igazán óriás módon erőszakoltatik. Erre vonatkozólag írják nekünk: Hogy milyen ingatag és ön­kényes adatok alapján emelik csekély 120°/o-kal a kereskedők adóját, arra nézve éppen ele­gendő bizonyság, hogy az adókivetést vezető pénzügyi titkár, valami Blaur úr, a vasúti szál­lítmányok nagyságából ítéli meg egy-egy ke­reskedő évi jövedelmét. Hogy ez a szállítmány hitelezett holmi-e, bizomány-e, az mellékes, így vetnek ki adót Aradon ! Miskolczon formális lázongást idézett elő az üzletemberek köreiben a III. osztályú adónak átlag 200—400%-kal való felemelése. Sokan nyilvános népgyűlés megtartását tartották szük­ségesnek, egyelőre azonban beérték azzal, hogy a miskolczi kereskedelmi és iparkamara rend- n kívüli ülésben tárgyalta az ügyet. Heves, el- Kivetés 1­904. évi adó 1905. és 1906. évre koronákban Back Bernát fiai _ ... 6000 18000 Bokor János .......... 180 900 Mezei József .......... 200 480 Lindenfeld Bertalan _ 149 240 Fábik József ... . ... 540 903 Lippai Antal .......... 221 684 Lusztig testvérek........ Mayer Áron .............. Patzauer Miksa ........ B­regi Lajos és tsa ... Káldori Soma.............. Rózsa Mihály ... ... . Weiner Miksa.............. Kúp Gyula és tsa........ Eisenstädter S. és fiai Grosz testvérek ........ Holzer Kálmán ........ Holzer S. és fiai........ Sátor Pál ................... Schlesinger S. utóda... Wagner F. A. és fia... Vass Károly (Guttmann és Eisler) .............. Lengyel Lőrincz ... ... Seifmann Mór és fiai... Milkó Henrik .............. M­ikó Vilmos fiai........ Endrényi Imre.............. Boros Miksa .............. Kivetés 1904. évi adó 1905. és 1906. évre koronákban 324 526 624 1200 1100 3000 500 1000 350 500 400 900 200 1452 154 424 3708 6800 450 845 500 800 2152 6000 228 722 355 800 1600 2400 540 1600 1000 3000 686 1128 191 295 636 3125 260 451 260 344 MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1906. julius 7.

Next