Magyar Kereskedők Lapja, 1907. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-05 / 1. szám

1907. január 5. nyerő közreműködik tehát az árak emelésében és ezúttal ép a spekuláczió az, melynek e tekin­tetben a legkisebb szerep jut. Selyem-áruk. A konjunktúra az egész vonalon igen ked­vező. Az 1906. év kivált a selyem-áru-nagy­­kereskedőkre nézve igen kielégítő eredménynyel zárult, mert konc­esszióikat képesek voltak fenn­tartani. A selyem- és bársonygyárak régen nem tapasztalt mérvben vannak elfoglalva és mivel a divat folyvást kedvez az e szakmához tartozó áruknak, nincs kétség benne, hogy a magas árnivó még hosszabb ideig fennmarad. Harisnya-áruk. A közelebbi évadra már jelentékeny megrende­lések érkeztek be, ezek effektuálását azonban a munkás­hiány megnehezíti és ez okból a gyá­rak hosszabb szállítási határidőket kénytelenek kikötni. Ennélfogva a helyzet, az erős elfoglaltság és a kitűnő konjunktúra daczára, nem a leg­kedvezőbb, arra azonban senki sem gondol, hogy az árnivó csökkenni fog ; ezt az összes fennforgó körülmények kizárják. Fehérneműek, tü­llök, csipkék. Az árnivó emelkedése egyre tart; nagymérvű munkáshiány mutatkozik. Lioni árak emelked­nek, ugyanígy siffon. Az elmúlt évad igen jó volt és továbbra is nagy forgalmat várnak. Selyemszalag. Ezen, a divat hullámzásának annyira aláren­delt czikkben a konjunktúra rendkívül fényes. Sima szalagok ára 10—15, mintázottaké 20—25 °/c-kal ment fel. A gyárak 4—5 hónapra el vannak foglalva, az árukészletek pedig igen szűken fe­dezik a szükségletet. Különösen megjegyzendő, hogy a magas árnivót nem a spekulác­ió, hanem a piac­ természetes helyzete idézte elő, minél­fogva az szilárd alapon nyugszik. Paszomány áruk. Tulajdonképen a magas konjunktúráról e szak­mában nem igen lehet beszélni. A nyári évadra azonban a megrendelések tömegesen érkeznek és e körülmény remélhetővé teszi, hogy a kész áruk ára, amely nem áll arányban a nyersanyag árával, emelhető lesz. Disztollak. Az árak folytonos emelkedésének alapokát a rendkívül nagymérvű kereslet képezi, mihez hozzájárul, hogy egyes fajtákban a készletek erősen leapadtak. Nincs kizárva a további ár­emelkedés sem; munkáskezek elégtelensége miatt sok a panasz. Rövid- és díszműáruk. E szakmában a konjunktúra annyira kedvező, melyhez hasonlót eddig nem értünk meg. A helyzet akként alakult, hogy ma könnyebb az árut eladni, mint megszerezni. A terjeszkedésnek lényeges akadálya az áruhiány és a munkás­hiány. Ezekből látható, hogy a magas áruivó krachat ez idő szerint nem szülhet és e tekintetben úgy a gyárak, valamint a nagy- és viszontelárusító kereskedők nyut- MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA i­godtan — a krach gondolatát kizárva —­­ tehetik meg számításaikat. Keletkezhetik azonban a helyzetnek másnemű hátránya, tudniilik a teljes áruhiány, amely nem idézi ugyan elő a krachszerű összeroska­­dásokat, de szülőjévé válhat annak, hogy az ipar és kereskedelem gépezete megáll. A fent közölt tudósítások nagy része munkás­kezek hiánya miatt panaszkodik és ez a panasz nemcsak Magyarországon, de Európaszerte szinte általánossá lett. Európa munkásnépességét felszívja Amerika és maholnap nemcsak közgazdasági, de igen fontos politikai kérdéssé is válik, hogy miként lehetne az Európa iparát és keres­kedelmét egyre nagyobb mértékben meg­bénító eme kalamitást elhárítani. Agrárizmus az igazságszolgáltatásban. E czím alatt a M. K. L. múlt számában meg­jelent czikkre röviden reflektálni akarok. A csőd voltaképen egy tisztán kereskedelmi kauza, amint azt különben a franczia code de commerce is világosan kifejti, tehát tulajdonképen csakis ke­reskedelmi c­égek és kereskedők ellen volna el­rendelhető és alkalmazható. Ám a német és annak mintájára készült osztrák, majd magyar csőd­törvény ily megkülönböztetést nem ismer, hanem elrendelendőnek találja a csődöt mindazok va­gyonára, kik fizetésüket beszüntették, fizetés­­képtelenek vagy adósságuk hátrahagyásával meg­szöktek. A csőd tehát elrendelhető a földbirtokos ellen is, ha a törvényszabta feltételek fennforognak. Csakhogy egy földbirtokosnál a törvény kívonta kellékek megkülönböztetendők a magános, vagy kereskedelmi c­ég elleni feltételektől. Én ebben nem találok panaszra okot, feltéve, hogy az adósnak csupán csak ingatlana és gazdasága van; más vagyona, helyesebben jövedelme nincs. Nézetem indokolására legyen szabad a kö­vetkezőket felhoznom. A kereskedő, aki hitelbe vásárol, ügyleteit 3—9 hónap alatt lebonyolítja és ha az ez idő alatt rendelt és átvett áruit "meg nem fizeti, tönkre megy, illetve csődbe kergetik és mert az összes gyárak, nagykereskedők és pénzcsoportok, melyek őt ez idő alatt támogatták, úgyszólván egy­szerre — bár öntudatlanul is — hozzá­járultak ahhoz, hogy az üzletben áru és pénz legyen és ahhoz, hogy sok adósággal záruljon működése, jogos és indokolt az az igyekezetük, hogy ez együttműködés gyümölcseit aránylagosan is szed­hessék le és indokolt a törvény is, mely nekik ezen proc­edurához segédkezet nyújt. Mások azonban a tekintetbe veendő viszonyok a földbirtokosnál, már t. i. oly szoros értelem­ben vett földbirtokosnál, aki csakis birtokából él, csak gazdálkodik és ennek köszönheti va­gyonát, vagy tönkremenetelét. Itt más szem­pontok jönnek figyelembe. Itt az egyik hitelezőjé­től évekkel ezelőtt, másiktól túlságos eladósodásá­nak bekövetkeztét megelőzőleg pár hónappal vett pénz- vagy árukölcsönt, indokolatlan tehát ezen utóbbi hitelezőnek azon kívánsága, hogy az előzővel egyidejűleg és aránylag elégíttessék ki.­­ Mert míg a kereskedőnél az üzlet pangásának hatása már a fenn felsorolt pár havi közben­­ felismerhető, a földbirtokosnál a rossz termések­­ vagy gazdálkodás eredményei csak annyiban­­ nyernek kifejezést, hogy a rendes hitelét túl­feszíti, kimeríti és azután rendkívüli eszközök­höz folyamodik. Nem követelheti tehát az a­­ hitelező, aki ezen rossz helyzetet látva va banque­l hitelezett, attól a hitelezőtől, aki még az adós­­ fénykorában nyújtott hitelt, hogy vele egyidejű-­­ ségben és aránylagosságban részesüljön.­­ Mert hogy a földbirtokos-adós hitelezői elől a kielégítési alapot elvonhatná a czikkíró által felsorolt átruházások, rokoni foglalások és be­­táblázások által, azt tagadom, mert ép a kielégí­tési alapnak átruházás útján való elvonására nézve, oly kifejlett joggyakorlatunk van, hogy az ily átruházás — merem állítani — egyáltalán czélra nem vezet, a rokoni foglalások és betáblázásoknak megtámadására pedig a végre­hajtási törvény a károsított hitelezőnek éppen elég tág teret enged. Maradna tehát csakis a büntető után való felelősségre vonás kérdése. E tekintetben pedig a kimutatott vagyonelidegenítés, a hitelezők szándékos megkárosítása a csalás kritériumát magában foglalják és büntető után megtoroltat­­nak, sőt súlyosabban, mintha a csőd esetéből kifolyó bűnügyi utón torolnák azt meg. Nem lehet, de nem is szabad a földbirtokost ennek folytán a tágabb értelemben vett kereskedők közé sorozni és különböző hitelezőinek arány­­lagos kielégítést biztosítani. De veszedelmes játék is volna az ilyesmi, mert mivel a csődtörvény le nem járt — sőt a Dtr. u. f. VI. 66. szerint még nem is teljes bizonyítéka okiraton alapuló — követeléseket is elegendőnek tart a csődkéréshez, lehetne bárkit is — ha vé­letlenül kezesség folytán végrehajtást szenvedett — lévén a végrehajtást foganatosító végzés bár­kire nézve a fizetés beszüntetését igazoló bizo­nyíték, csődbe kergetni, vagy legalább is a csőd­eljárást ellene folyamatba tenni; és mert ahol holttest van, ott hollókról gondoskodni nem kell és mert nem lehet mindenki Andrássy vagy Esterházy, mert akárkinek van adóssága és akár­­mely földesúr nézett már farkasszemet a végre­hajtóval, könnyen megeshetik, hogy egy egyéb­ként rendes, szolvens földbirtokos ennek folytán tönkre menne, ha a bíróság a czikkb­e panaszolta hosszas eljárás betartásához magát nem kötné. Azért van a telekkönyv, a telekönyvi rendtar­tás, a végrehajtási törvény, a zárlat, árverés, hogy ezek segítségével igyekezzenek pénzükhöz jutni a hitelezők, a csődöt pedig hagyják meg a kereskedői világnak, ahová tulajdonképpen tar­tozik. (Lugos.) Glücksmann Miksa a brassói takarékpénztár jelzálog-osztályának vezetője. Kereskedelmi hírek. Mai számunk, Vállalkozók és Iparosok lapja és Magyar Lloyd mellékleteinkkel 32 oldal. Mai számunkhoz van mellékelve Hiteles Sorsolási Értesítő mellékletünk is. Ásványolaj tisztítása és szállítása. Nagy visszatetszést szült az 1905. év őszén a belügyminiszter által kibocsátott és a M. K. L-ban több ízben tárgyalt rendelet, mely robbanásmentes tartályok kötelező használatát írta elő. Az érdekel­tek a rendelet terhes feltételei miatt eré­lyes akcziót indítottak meg, melynek fo­ganatja is volt, amennyiben a belügy­miniszter a rendeletet vissza is vonta és jelenleg egy új rendeletén dolgozik, mely­nek kihirdetése előtt a szaktestületek vé­leményét be fogja kérni. Azonkívül e tárgyban a belügyminiszter szaktanács­­kozmányt is egybe fog hívni. A Pesti Lloyd-társulat január 12-én rend­kívüli közgyűlést tart, melyen az igazgatóság javasolni fogja, hogy a Magyar kereskedők házának létesítése czéljából vegye meg a társa­ság a régi tőzsdeépület második felét is, mely­ a 3

Next