Magyar Kereskedők Lapja, 1911. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)
1911-07-08 / 27. szám
XXXI. évfolyam. Budapest 1911 julius 8. 27. szám MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Előfizetési ár » Vállalkozók és Iparosok Lapjával együtt: Egész évre 16.— kor. Félévre 6.— kor. Negyedévre 5.— kor. Felelős szerkesztőt HORNOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas u. 13. Helyi és interurbán telefonszár’ 799. Ismét egy monopólium. Pénzügyi kormányunknál az önmérsékletnek még nyomára sem bukkanhatunk. Csak néhány napja, hogy a dohánygyártmányok megdrágításával nagy csapást mért a fogyasztókra, szeptember 1-ére a szeszadó súlyos felemelésével örvendeztette meg a magyar glóbusz lakóit, és már megint egy újabb bevételi forrást csinál magának a nagyközönség megterhelésével. Ezúttal nem elégszik meg új adóval vagy emeléssel, hanem egy csapással mindjárt monopóliumot létesít. Egyedáruság tárgyává teszi a mesterséges édesítő szereket, vagyis a saccharint. A pénzügyminiszter törvényjavaslatának indokolásában, kijelenti, hogy ennek az új egyedáruságnak nem célja az állam bevételeit közvetlenül szaporítani, hanem az, hogy a cukoripart megvédje a közegészségre is ártalmas saccharin versenye ellen. De mindjárt hozzáteszi maga is, hogy a cukorfogyasztás e megvédésétől a cukoradójövedelem lényeges megnövekedése várható. Azonban eltekintve ettől a fiskális vonatkozástól, az új monopólium határozottan sérti a nagy fogyasztás érdekeit abból a szempontból, hogy egy olcsó élvezeti cikket hozzáférhetetlenné tesz és ezenfelül mód nélkül megdrágít A saccharin nagy édesítő erejénél fogva kiváló módon alkalmas arra, hogy a cukrot pótolja. Éppen ezért a cukortermelő államok a közegészségügyi érdek ürügye alatt mindeféle tilalmakkal útját állják a saccharin fogyasztásának. Egyrészt a cukoripari érdekeltségek nagy befolyása, másrészt az államkincstárak közvetlen érdekeltsége a cukoradó révén az államhatalmat arra indította, hogy a saccharin általános fogyasztását lehetetlenné tegyék. Pedig az orvosi tudomány ezt a szert korántsem tekinti az egészségre ártalmasnak, mindössze az a kifogás ellene, hogy nincs tápereje. De hát van-e tápereje az alkoholnak, amelynek fogyasztásából maga az állam hozza jövedelmének egyik legnagyobb részét? Avagy a sónak, az ecetnek, amelyeket, a cukorhoz hasonlóan, az eledelek ízesítésére használnak, anélkül, hogy maguk táplálékul szolgálnának. A saccharinnak a cukorral szemben megvan az az előnye, hogy roppant olcsósága mellett százszorta édesítőbb hatású. A nagy fogyasztásban tehát a saccharin teljesen kiszorítaná a cukrot, ha terjedésének mesterséges gátat nem vetnének az államok. Hogy a tilalmak mentői hatályosabbakká váljanak és hogy a cukorgyárak gyökeresen megszabaduljanak a veszedelmes konkurenstől, a pénzügymiiniszter — osztrák kollégájával egyetértőleg — monopóliumot csinál a saccharinból. Az új egyedáruság kiterjed már a gyártásra, amennyiben a kormány engedélye nélkül készíteni sem szabad saccharint. A pénzügyminiszter az indokolásban kijelenti, hogy egyelőre csak a külföldről fog saccharint importáltatni mindaddig, amíg a belföldi szükséglet iránt kellőleg tájékozva nem lesz. Az eladást kicsiben a gyógyszertárak fogják végezni, de ezek számára a nagyban való eladás a nagy droglistáknál meghagyatik. Az új monopólium hatályosságáról igen szigorú megtorló rendelkezések intézkednek. Az egész egyedáruság alapelve az, hogy a saccharin oly drágává tétessék, mint a cukor. Ez alapelvet úgy viszi keresztül a javaslat, hogy engedély-illetékeket ró ki, amely egy kilogramm és minden édesítő egység után 60 fillér; édesítő egységül a tiszta répa vagy nádcukor édesítő ereje szolgálván. Minthogy az indokolás szerint a saccharin édesítő ereje a cukorénak 550-szeresét is eléri, az ilyen saccharin kilója után 550-szer 60 fillér lehetne az engedély-illeték, vagyis egy kilogramm saccharin után 330 korona, ami nyilvánvaló abszurdum és a saccharinnak a betegek gyógyítására való felhasználását is módfelett megdrágítaná. Különben már ez a 60 filléres tétel is mutatja, hogy az állam nem az egyenlő elbánás elve szerint terheli meg a saccharint mert hiszen a cukor kilogrammja után csak 38 fillér az adó, nem pedig 60 fillér. A monopóliumnak mindezek szerint egyenesen az a célja, hogy a saccharin fogyasztását egyáltalában lehetetlenné tegye és ezáltal a cukrot megszabadítsa egyszer s mindenkorra kényelmetlen versenytársától. Mellékesen pedig a gyógyítás céljaira szolgáló saccharinból is busás hasznot akar kisrófolni az állam. A pénzügyminiszter törvényjavaslatának szószerinti szövege a következő : Törvényjavaslat a mesterséges édesítő szerek állami egyedárúságáról. 1.§. A mesterséges édesítő szerek az állam kizárólagos rendelkezési jogának tartatnak fenn. (Mesterséges édesítő szerek állami egyedárusága). E törvény értelmében mesterséges édesítő szer minden oly vegyészeti cikk, amelynek a tiszta répa- és nádcukorénál nagyobb édesítőereje van. Az édesítő szer tisztasági foka, vagy hogy hozzá egyéb anyagok is vannak keverve, e részben nem jön tekintetbe. E törvénynek vagy egyes rendelkezéseinek alkalmazása rendeleti úton kiterjeszthető oly vegyészeti cikkekre is, amelyek egyszerű eljárás útján mesterséges édesítőszerekké változtathatók át. A mesterséges édesitő szerek állami egyedáruságának igazgatása a pénzügyminiszter, illetve az általa e célra kijelölt pénzügyi hatóságok (hivatalok) hatáskörébe tartozik. A mesterséges édesitő szerek gyártása. 2. §. A pénzügyminiszter jogosítva van a mesterséges édesitö szerek gyártását és további kidolgozását, az államkincstár védelmére szükséges feltételek és elővigyázati rendszabályok mellett, saját belátása szerint magánvállalkozóknak megengedni. A gyártás vagy további kidolgozás, valamint a gyártmányok, félgyártmányok és nyersanyagok raktározása ily esetben csakis pénzügyi felügyelet mellett történhetik, melynek költségei a vállalatot terhelik. A jelen szakasz első bekezdése alapján adott engedély kártalanítás mellett bármikor vissza- vonható, visszaélés esetében, valamint akkor, ha az engedélyben megszabott feltételek be nem tartatnak, kártalanításra való igény nélkül van helye a visszavonásnak. 3. §: A mesterséges édesítő szerek gyártására és további kidolgozására szolgáló üzleti helyiségek és készülékek, valamint a raktárhelyiségek, csak a pénzügyi hatóság előzetes engedélye alapján vehetők használatba. A gyárak és ipartelepek engedélyezésére, vezetésére és hatósági ellenőrzésére vonatkozó általános szabályok érintetlenül maradnak. A használatba vételhez szükséges engedély megadása előtt az üzletet megkezdeni nem szabad. A műszaki eljárásnak megkezdését a felügyelettel megbízott pénzügyi közegnél minden alkalommal kellő időben be kell jelenteni. 4. §: A mesterséges édesítő szerek gyártására vagy további kidolgozására jogosított magánvállalkozók az általuk előállított vagy kidolgozott mesterséges édesítő szereket vagy a pénzügyi hatóságnak az azzal kötött szállítási szerződés rendelkezéseihez képest beszolgáltatni, vagy pedig pénzügyi ellenőrzés mellett a vámvonalon át kiszállítani kötelesek. Mások részére ily szereket csak a pénzügyminiszter engedelmével szabad kiszolgáltatni. Az engedély csak kivételesen indokolt estekben adható meg. 5.§. A mesterséges édesítő szerekre, amennyiben azokat a pénzügyi hatóságnak kell beszolgáltatni, harmadik személy jogot nem szerezhet. Mindaddig, amíg a vállalkozó a pénzügyi hatóság részére, mesterséges édesítő szerek gyártására vagy további kidolgozására fel van jogosítva, a mesterséges édesítő szerek gyártására vagy kidolgozására szükséges eszközök, berendezések és kellékek a végrehajtás alól ki vannak véve és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le. ■ A mesterséges édesítő szerek árusítása és felhasználása. 0. §. A mesterséges édesítő szereket csakis a pénzügyi hatóság által megbízott egyéneknek szabad árusítaniok és az árusítással megbízottak külön lajstromok vezetésére kötelezhetők. Az árusítási engedély csakis a pénzügyi hatóságtól beszerzett mesterséges édesítő szereknek felbontatlan egyedáruság csomagolásban való tartására és az ezen hatóság által megszabott árak mellett való árusítására ad jogot. Gyógyszertárakban (nyilvános-, intézeti és kézi gyógyszertárakban) a gyógyszerkészítmények előállításához időnként szükségelt mesterséges édesítőszer mennyiség azonban, felnyitott egyedárusági csomagolásban is tartható. Oly egyének, akiknek árusítási engedélyük nincs, abeszerzett mesterséges édesítőszert csakis az egyedárusági lezárt csomagolásban, vagy az időnkénti közvetlen szükségletre felnyitott ily csomagolásban tarthatják. 7. §: A mesterséges édesítőszerek eladási árát (egyedárusági ár) a pénzügyi hatóság határozza meg, figyelemmel a megfelelő édesítő erejű megadóztatott belföldi, répa-(nád-)cukor árára. A pénzügyi hatóság az államkincstár védelmére szükséges feltételek és elővigyázati rendszabályok mellett a mesterséges édesítő szereket, oly ipari célokra, amelyekre cukor fel nem használható (a belföldi fogyasztásra szánt élelmi és élvezeti cikkek előállításának kivételével), továbbá mesterséges édesítő szereket tartalmazó és a vámvonalon át való kivitelre szánt cikkek előállítására, — önköltségi áron szolgáltatja ki. 8. §. Azok az iparosok, kik élelmi és élvezeti cikkeket eladási (egyedárusági) áron beszerzett mesterséges édesítő szerek felhasználásával kivánnak előállítani, ehhez a pénzügyi hatóság engedélyét megszerezni kötelesek és e művelet tartama alatt a pénzügyi hatóság ellenőrzése alatt állanak, mely hatóság őket e végből külön lajstromok vezetésére kötelezheti. Azok az iparosok, kik más árukat szándékoznak az eladási (egyedárusági) áron beszerzett mesterséges édesítő szere felhasználása mellett előállítani, kötelesek ezt a pénzügyi hatóság