Magyar Kereskedők Lapja, 1911. július-december (31. évfolyam, 27-52. szám)

1911-07-08 / 27. szám

XXXI. évfolyam. Budapest 1911 julius 8. 27. szám MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Előfizetési ár » Vállalkozók és Iparosok Lapjá­val együtt: Egész évre 16.— kor. Félévre 6.— kor. Negyedévre 5.— kor. Felelős szerkesztőt HORNOS ALFRÉD Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas­ u. 13. Helyi és interurbán telefon­szár’ 799. Ismét egy monopólium. Pénzügyi kormányunknál az önmérsék­letnek még nyomára sem bukkanhatunk. Csak néhány napja, hogy a dohánygyárt­mányok megdrágításával nagy csapást mért a fogyasztókra, szeptember 1-ére a szesz­adó súlyos felemelésével örvendeztette meg a magyar glóbusz lakóit, és már megint egy újabb bevételi forrást csinál magának a nagyközönség megterhelésével. Ezúttal ne­m elégszik meg új adóval vagy emeléssel, ha­­nem egy csapással mindjárt monopóliumot létesít. Egyedáruság tárgyává teszi a mesterséges édesítő szereket, vagyis a saccharint. A pénzügyminiszter törvényjavaslatá­nak indokolásában, kijelenti, hogy ennek az új egyedáruságnak nem célja az állam bevételeit közvetlenül szaporítani, hanem az, hogy a cukoripart megvédje a közegészségre is ártalmas saccharin versenye ellen. D­e mindjárt hozzáteszi maga is, hogy a cukor­­fogyasztás e megvédésétől a cukoradójöve­delem lényeges megnövekedése várható. Azonban eltekintve ettől a fiskális vonatko­zástól, az új monopólium határozottan sérti a nagy fogyasztás érdekeit abból a szem­pontból, hogy egy olcsó élvezeti cikket hozzá­férhetetlenné tesz és ezenfelül mód nélkül megdrágít A saccharin nagy édesítő erejénél fogva kiváló módon alkalmas arra, hogy a cukrot pótolja. Éppen ezért a cukortermelő álla­mok a közegészségügyi érdek ürügye alatt mindeféle tilalmakkal útját állják a saccha­rin fogyasztásának. Egyrészt a cukoripari érdekeltségek nagy befolyása, másrészt az államkincstárak közvetlen érdekeltsége a cukoradó révén az államhatalmat arra in­dította, hogy a saccharin általános fogyasz­tását lehetetlenné tegyék. Pedig az orvosi tu­domány ezt a szert korántsem tekinti az egészségre ártalmasnak, mindössze az a ki­fogás ellene, hogy nincs tápereje. De hát van-e tápereje az alkoholnak, amelynek fo­gyasztásából maga az állam hozza jövedel­mének egyik legnagyobb részét? Avagy a sónak, az ecetnek, amelyeket, a cukorhoz hasonlóan, az eledelek ízesítésére használ­nak, a­nélkül, hogy maguk táplálékul szol­gálnának. A saccharinnak a cukorral szem­ben megvan az az előnye, hogy roppant ol­csósága mellett százszorta édesítőbb hatású. A nagy fogyasztásban tehát a saccharin tel­jesen kiszorítaná a cukrot, ha terjedésének mesterséges gátat nem vetnének az államok. Hogy a tilalmak mentői hatályosabbakká váljanak és hogy a cukorgyárak gyökeresen megszabaduljanak a veszedelmes konkur­enstől, a pénzügymiiniszter — osztrák kol­légájával egyetértőleg — monopóliumot csi­nál a saccharinból. Az új egyedáruság kiterjed már a­ gyár­tásra, amennyiben a kormány engedélye nélkül készíteni sem szabad saccharint. A pénzügyminiszter az indokolásban kijelenti, hogy egyelőre csak a külföldről fog saccha­rint importáltatni mindaddig, amíg a bel­földi szükséglet iránt kellőleg tájékozva nem lesz. Az eladást kicsiben a gyógyszertárak fogják végezni, de ezek számára a nagyban való eladás a nagy­ droglistáknál megha­­gyatik. Az új monopólium hatályosságáról igen szigorú megtorló rendelkezések intézkednek. Az egész egyedáruság alapelve az, hogy a saccharin oly drágává tétessék, mint a cu­kor. Ez alapelvet úgy viszi keresztül a ja­vaslat, hogy engedély-illetékeket ró ki, amely egy kilogramm és minden édesítő egység után 60 fillér; édesítő egységül a tiszta répa vagy nádcukor édesítő ereje szolgálván. Minthogy az indokolás szerint a saccharin édesítő ereje a cukorénak 550-szeresét is eléri, az ilyen saccharin kilója után 550-szer 60 fillér lehetne az engedély-illeték, vagyis egy kilogramm saccharin után 330 korona, ami nyilvánvaló abszurdum és a saccharin­nak a betegek gyógyítására való felhaszná­lását is módfelett megdrágítaná. Különben már ez a 60 filléres tétel is mutatja, hogy az állam nem az egyenlő elbánás elve szerint terheli meg a saccharint mert hiszen a cu­kor kilogrammja után csak 38 fillér az adó, nem pedig 60 fillér. A monopóliumnak mindezek szerint egyenesen az a célja, hogy a saccharin fo­gyasztását egyáltalában lehetetlenné tegye és ezáltal a cukrot megszabadítsa egyszer s mindenkorra kényelmetlen versenytársától. Mellékesen pedig a gyógyítás­ céljaira szol­gáló saccharinból is busás hasznot akar ki­srófolni az állam. A pénzügyminiszter tör­vényjavaslatának szószerinti szövege a kö­vetkező : Törvény­javaslat a mesterséges édesítő szerek ál­lami egyedárúságáról. 1.­­§. A mesterséges édesítő szerek az állam kizárólagos rendelkezési jogának tartatnak fenn. (Mesterséges édesítő szerek állami egyed­­árusága). E törvény értelmében mesterséges édesítő szer minden oly vegyészeti cikk, amelynek a tiszta répa- és nádcukorénál nagyobb édesítő­­ereje van. Az édesítő szer tisztasági foka, vagy hogy hozzá egyéb anyagok is vannak keverve, e részben nem jön tekintetbe. E törvénynek vagy egyes rendelkezéseinek alkalmazása rendeleti úton kiterjeszthető oly vegyészeti cikkekre is, amelyek egyszerű eljárás útján mesterséges édesítő­­szerekké változtatha­tók át. A mesterséges édesitő szerek állami egyed­­áruságának igazgatása a pénzügyminiszter, illetve az általa e célra kijelölt pénzügyi ható­ságok (hivatalok) hatáskörébe tartozik. A mesterséges édesitő szerek gyártása. 2. §. A pénzügyminiszter jogosítva van a mesterséges édesitö szerek gyártását és további kidolgozását, az államkincstár védelmére szük­séges feltételek és elővigyázati rendszabályok mellett, saját belátása szerint magánvállalko­zóknak megengedni. A gyártás vagy további kidolgozás, vala­mint a gyártmányok, félgyártmányok és nyers­anyagok raktározása ily esetben csakis pénz­ügyi felügyelet mellett történhetik, melynek költségei a vállalatot terhelik. A jelen szakasz első bekezdése alapján adott engedély kártalanítás mellett bármikor vissza-­ vonható, visszaélés esetében, valamint akkor, ha az engedélyben megszabott feltételek be nem tartatnak, kártalanításra való igény nélkül van helye a visszavonásnak. 3. §: A mesterséges édesítő szerek gyártá­sára és további kidolgozására szolgáló üzleti helyiségek és készülékek, valamint a raktár­­helyiségek, csak a pénzügyi hatóság előzetes engedélye alapján vehetők használatba. A gyá­rak és ipartelepek engedélyezésére, vezetésére és hatósági ellenőrzésére vonatkozó általános sza­bályok érintetlenül maradnak. A használatba vételhez szükséges engedély megadása előtt az üzletet megkezdeni nem szabad. A műszaki eljárásnak megkezdését a fel­ügyelettel megbízott pénzügyi közegnél minden alkalommal kellő időben be kell jelenteni. 4. §: A mesterséges édesítő szerek gyártá­sára vagy további kidolgozására jogosított ma­gánvállalkozók az általuk előállított vagy ki­dolgozott mesterséges édesítő szereket vagy a pénzügyi hatóságnak az azzal kötött szállítási szerződés rendelkezéseihez képest beszolgáltatni, vagy pedig pénzügyi ellenőrzés mellett a vám­vonalon át kiszállítani kötelesek. Mások részére ily szereket csak a pénzügy­­miniszter engedelmével szabad kiszolgáltatni. Az engedély csak kivételesen indokolt estekben adható meg. 5.­­§. A mesterséges édesítő szerekre, a­mennyiben azokat a pénzügyi hatóságnak kell beszolgáltatni, harmadik személy jogot nem szerezhet. Mindaddig, amíg a vállalkozó a pénzügyi hatóság részére, mesterséges édesítő szerek gyártására vagy további kidolgozására fel van jogosítva, a mesterséges édesítő szerek gyártá­sára vagy kidolgozására szükséges eszközök, be­rendezések és kellékek a végrehajtás alól ki vannak véve és ennélfogva még a végrehajtást szenvedőnek beleegyezésével sem foglalhatók le. ■ A mesterséges édesítő szerek árusítása és fel­­használása. 0. §. A mesterséges édesítő szereket csakis a pénzügyi hatóság által megbízott egyéneknek szabad árusítaniok és az árusítással megbízot­tak külön lajstromok vezetésére kötelezhetők. Az árusítási engedély csakis a pénzügyi hatóságtól beszerzett mesterséges édesítő sze­reknek felbontatlan egyedáruság­ csomagolás­ban való tartására és az ezen hatóság által meg­szabott árak mellett való árusítására ad jogot. Gyógyszertárakban (nyilvános-, intézeti és kézi gyógyszertárakban) a gyógyszerkészítmé­nyek előállításához időnként szükségelt mester­séges édesítőszer mennyiség azonban, felnyitott egyedárusági csomagolásban is tartható. Oly egyének, akiknek árusítási engedélyük nincs, a­­beszerzett mesterséges édesítőszert csakis az egyedárusági lezárt csomagolásban, vagy az időnkénti közvetlen szükségletre felnyitott ily csomagolásban tarthatják. 7. §: A mesterséges édesítő­szerek eladási árát (egyedárusági ár) a pénzügyi hatóság ha­tározza meg, figyelemmel a megfelelő édesítő erejű megadóztatott belföldi, répa-(nád-)cukor árára. A pénzügyi hatóság az államkincstár vé­delmére szükséges feltételek és elővigyázati rendszabályok mellett a mesterséges édesítő szereket, oly ipari célokra, amelyekre cukor fel nem használható (a belföldi fogyasztásra szánt élelmi és élvezeti cikkek előállításának kivéte­lével), továbbá mesterséges édesítő szereket tar­talmazó és a vámvonalon át való kivitelre szánt cikkek előállítására, — önköltségi áron szol­gáltatja ki. 8. §. Azok az iparosok, kik élelmi és élve­zeti cikkeket eladási (egyedárusági) áron be­szerzett mesterséges édesítő szerek felhasználá­sával kivánnak előállítani, ehhez a pénzügyi hatóság engedélyét megszerezni kötelesek és e művelet tartama alatt a pénzügyi hatóság el­lenőrzése alatt állanak, mely hatóság őket e végből külön lajstromok vezetésére kötelezheti. Azok az iparosok, kik más árukat szándékoz­nak az eladási (egyedárusági) áron beszerzett mesterséges édesítő szere felhasználása mellett­­ előállítani, kötelesek ezt a pénzügyi hatóság­

Next