Magyar Kereskedők Lapja, 1912. július-december (32. évfolyam, 27-52. szám)

1912-10-26 / 43. szám

1012. október 26. Szén. A szénpiacon az üzletmenet igen jó. A kereslet minden fajtá­ban annyira élénk, hogy a bányák nem győzik a szállítást. Forgalmukat megbénítja a munkás­hiány, de még inkább a vagyonhiány. Most még a budapesti pályaudvarokon és csúszdákon elég szén van a napi szükséglet kielégítésére, de ha hidegebbre fordul az időjárás és különösen, ha a felsőmagyarországi vonalakon bekövetkeznek a minden télen elmaradhatatlan hófúvások, biz­tosra lehet venni, hogy nemcsak Budapesten, de a vidéken is érezhető szénhiány fog beállani és az árak jelentékenyen emelkedni fognak. Az ipari szénnel való ellátás körül m­ár most is vannak annyiban bajok, hogy több nagy ipar­­vállalat vagy fogyasztását kénytelen megszorí­tani, vagy készletéből fűteni. Ennek nem az az oka, hogy a bányák nem szállítóképesek,­­ mert az ipari szenet többnyire szállító magyar bányáknak elegendő készleteik vannak legalább a sürgős szükséglet ellátására,­­ hanem az, hogy nem tudnak vasúti kocsikat kapni, illetőleg a megrendelt vagyonmennyiségnek alig harma­­dát-negyedét adja a Máv­ rendelkezésükre. A jó konjunktúra dacára a szénkereskedők panaszkodnak a féktelen verseny miatt: azt ál­lítják, hogy Budapesten tonnánként 3 K-val ol­csóbb a szén, mint a bécsi paritás alapján len­nie kellene. Az árak ilyetén lerombolásának leg­inkább az az oka, hogy nálunk fölös számmal vannak az olyan nagykereskedő cégek, a­me­lyek nem tekintik lelkiismereti kérdésnek, hogy a minőségben és a súlyban pótolják azt, amit az áron nem tudnak megkeresni. Különösen az egyes fuvarokban és zsákokban való eladásnál praktizálják némelyek, hogy porosz szén helyett olcsóbb magyar árut adnak és a súlyban is meg­rövidítik a vevőt. A Felsősziléziai szénbányák konvenciójá­hoz tartozó vállalatok okt. 22-én Bécsben ülést tartottak, amelyen elhatározták, hogy az ipari szénfajták, azaz minden 30 mm. átmérőjűnél kisebb darabokat tartalmazó fajta, és az árré­szén árát egész Magyarország és Ausztria terü­letére való érvénynyel tonnánként 50 fillérrel fölemelik. Az áremelés Galícia részére 1913. ja­nuár 1-én, Magyarország és Ausztria többi tar­tományára nézve 1913. április 1-én lép ér­vény­be. Galíciával azért teszik a kivételt, mert oda az orosz verseny miatt eddig olcsóbb árak voltak érvényben. Itteni szénnagykereskedők ennek a hírnek az igaz voltát kétségbe vonják, mert egy­felől ők az áremelésről nem kaptak semmi ér­tesítést, másfelől pedig szerintük semmi értelme sem volna annak, hogy áprilisban kezdődő ér­vényűvel már most fölemeljék az árakat. EKVÁTOR folytonégő kályhák az időszerűit a legjobbak. Könnyen és gazdaságosan szabályozhatók. Tűzhely Meidinger-cserépkályha és­­ kéménytoldógyár---­héber­­Andor BUDAPEST. Iroda és rak­tár: VI. Váci­ körút 39. Sz. Telefon 47-47. Árjegyzék és költségvetés díjtalanul­ 7151 MAGYAR KERESKEDŐI LAPJA­­ Bor. A borkereskedelem versenye állami támogatással. A Magyar Kereskedői­ Lapja már szóvá tette azt a visszaélést, amelyet a földművelés­ügyi minisztérium védnöksége alatt (ámbár valószínűleg az illetékes közegek tudta nélkül) elkövetnek, amelyhez azonban az impulzust mégis maga a minisztérium adta, amikor a M. kir. orsz. központi mintapince és a budafoki pincemesteri tanfolyam palackborainak egye­­düli elárusítói képviseletét a budapesti Rela­­ting Artur cégnek adta át. Már maga az, hogy ez a cég nemcsak azok után a megrendelések után kapja meg a 17% jutalékot, amelyeket maga szerez, hanem a közvetlenül beérkezők után is, alig indokolható. A cégnek ez a kon­­templált évi 800,000 K forgalom mellett 136,000 K jövedelmet jelent az államkincstár rovására, mert üzleti költségeit és ügynökeinek a jutalékát bőségesen megszerezi azokon a többi cikkeken, amelyeket éppen annak az érve alatt tud — a rendesnél magasabb árban — eladni, hogy emberei a földművelésügyi mi­niszter kiküldöttjei vagy tisztviselői gyanánt mutatkoznak be. Mi úgy tudjuk, hogy Belatiny a velencei pezsgő egyes fajtáit szívesen adja palackonként 2 K-nál is olcsóbban, sőt akadnak szakembe­rek, akik tudják, hogy a pezsgő tényleges ér­téke még ennél is kisebb. Amikor a mintapince megrendelő űrlapján ennél jóval magasabb árat ér el az ügynek, azt nem az ő szép szemei­ért fizeti meg neki a vevő, hanem bizonyosan azért, mert az állami intézményhez bizalma van és nem is képzeli, hogy annak neve alatt silá­nyabb árut is szállíthatnak neki. De a cég ügy­nökei eladnak nem a mintapincéből vagy a pincemesteri tanfolyamtól származó aszú, sza­morodni és mindenféle hordós borokat, rumot, likőröket és sok mást, amit aligha venne tőlük valaki meg, ha az ajtót nekik nem a mintapince , vagy a pincemesteri tanfolyam potom áron vesz­tegetett palacikborai­ nyitnák ki. És hogy mennyire reális alapon mennek az ilyen eladások, azt minden magyarázat nélkül világosan megmondja az a megrendelő­jegy, amelyen az árut framko-framko (díjmentes cso­­magolásisail, bérmentve a nemzenteltéri állomásra szállítva­­, a kikötött árból 10% engedménynyel (az áru persze nem állami palackbor), hat havi hitelre vagy hatvan napon belül való fizetésnél 5% skontóval adták el és mind­ennek a tetejébe írásban egy­­ arany férfiórát ígértek, ingyen reklámpoharakon kívül. Vajjon mennyi lehet annak a számla szerint 133,38 % ára árának a tényleges értéke, amelynek tetejébe még egy aranyórát ad­tak, még ha az az aranyóra csak 30—40 K-t ér csupán, mert hiszen már ez is 30%-a a számlaértéknek. Az állami cégér alatt folytatott üzlet tehát erősen magán hordja az irrealitás látszatát. Le­het, hogy a valóságban mégis reális, de az is m­eg lehet ilyen körülmények között, hogy nem az. Már­pedig, mi —­ és velünk nagyon sokan — azt hisszük, hogy minden üzletnek, amelynél az állam is szerepel valamilyen alakban a jóhiszemű vevővel szemben, — csak föltétlenül kifogástalan lehet. De még hagyjén, ha a föntebb kimutatott évi 136.000­­ ajándékért és nevének kölcsön­adásáért az államkincstárra is jutna valamelyes haszon. Haszna a pincemesteri tanfolyamnak a Belatinya által eladott palackborokon nincs, ha­nem ezekre szépen ráfizet. Egy palack 0,7 literes asztali bort 72 fillérért árusított még rövidee ezelőtt. Ebből az árból, 100 palackot véve alapul­, minimál­is számítással lemegy a cég 17% jutalék* fejében 12.24, palackokért 18.—■, dugóért 8.40, kupakokért 1.80, cimikékért 2.—, szaflmahüvelyekért és cso­magolópapirosért 1.—, hordóhasználatért és ko­pásért 1.20, természetes apadásért (ipert ezen az áron 1910. évi termést árulnak) 2.5, interkalá­­ris kamatokért 1.56 K, úgy, hogy a tanfolyam tulajdonképpen 100 palack borért csak 27.86 K-t, vagyis 100 liter borért nem egészen 40 K-t kap. Emellett nem vettük számításba a munka­bérekért, az elcsöpögött és egyébként kárba ve­szett bort, a palackoknál elkerülhetetlen törést, pincebort, világítást, a bor kezelését és a többi elkerülhetetlen költségeket. Az 1908-as Leányka palackját 90 fillérért vesztegették, amiből a tan­­folyamnak nem marad több, mint 42 fillér pa­­tak­kanké­nnt, vagyis kb. 60 fillér lítenensként. Szep­temberben az árakat némileg fölemelték ugyan, d­e még mindig nagyon alacsonya­k. Ezekkel az árakkal azután tessék a borke­reskedőnek konkurrálni, amikor maga a pince­­mesteri tanfolyam a legutóbbi aukciókon hordó­ban eladott nem palackérett borokért átlag 66 K-t kapott hektoliterenként a termelőnél pedig a legolcsóbb asztali bort nem lehet hektoliteren­ként 65—70 K-nál olcsóbban megkapni A szüretről és a borárattról tudósítóinktól e héten a következő jelentéseket kaptuk: Pécs. A szüret véget ért. Az eredmény egy harmaddal marad a múlt évi termés mögött A közönséges bor éra, mely 8 fokos, 40 K, míg a jobb fajtákért, melyek 10—11 fokosak, 60 K-t kérnek. Pankota: A szüret nem ütött ki fényesen, de bor azért elég van. Akik a szép időt bevár­ták és később szüreteltek, 16—18 fokos bort kaptak. Kiforrott bor ára 52—56 K. Múlt évi prima borjáért 65—70 K-t kérnek. Eger. A szüret véget ért A termés 50— 70%-kal kisebb a tavalyinál. Az uj bor ára 56—60 K. aborok 68—70 K-ért kaphatók. Karancs. Uj borért 44—52 K-t fizetnek. Világos. Az új bor ára 50 K-tól felfelé, de az üzlet még nem élénk. Verset. A termés a fele a tavalyinak. Al­koholtartalom 8—8,5% Malligand szerint Uj­ bor ára 48—50 K. Tapolca. Az idei szüret a legrosszabbaknak egyike az utóbbi években. Uj bor ára 42—46 K. jobb fajták 46—54 K. Diszmó- és játék­áru. A diszmó- és játékára-szakmában az üzletmenet meglehetősen megcsappant pe­dig a szeptember elején megindult és október közepe táján erősen fokozódott élénk üzletmenet remélni engedte, hogy — normális gazdasági és politikai szituációk mellett — az egymást követő őszi és karácsonyi idények szükségletének ha­tása alatt visszaesés nem lesz tapasztalható. Ezt a prognózisunkat azonban az állandósult pénzkrízis, a természetellenes rossz időjárás halomra döntötték és míg például 1911 októ­berben a karácsonyi játékáru-vevőknek a fő­városba érkezése következtében az üzletmenet elfogadható méretekben való megindulását je­lenthetjük, addig az idén a személyes vevők rendkívül gyéren szállingóznak a fővárosba. A díszműáru szükséglet a feltétlen szüksé­ges napi cikkekre szorítkozik. Úgy a személyes, mint az utazók útján és levélbeli rendelések tárgyainál a dohányzó eszközök, késműves­­áruk, tűáruk, szappanok,­­gombáruk, valamint az üveg-, porcellán- és fémdiszmű-áruk hasz­nálati válfajai dominálnak­. A díszműáruk mű­­ipari, élvezeti és fényűzési cikkeinek forgaléma egyelőre n­agyon gyenge, annak dacára, hogy a szakma kereskedőinek eminens érdeke, hogy Mt* MODERN KIRAKATÁLLVÁNYOKAT ■ legegyszerűbbtől a legdíszesebbig minden szakma részére leglátínyosabban nffltt Off IDPN­ VMDE *én­- és bromárugyára uAm­un 1 Pl It u iiiipest, üiini-HH n tmmn Bútor- te­­pületvasalások, um* függöny- és szőnyegrudak nagybani gyártása. ■ »■.......1,1 .............».................................. 1 ||4" IH III

Next