Magyar Kereskedők Lapja, 1916. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)
1916-01-01 / 1. szám
4 MAGYAR RIZtESKERDE LAPJA (Vállalkozók és Iparosok Lapja; fehér testi munkával foglalkozóik részére a közigazgatási hatóság (8. §.) s úgy ezek, mint olyanok részére, akiknél azt valamely más ok szükségessé teszi, a belügyminiszter az 1. bekezdésben meghatározott naponkinti és fe , jenkinti mennyiséget legfeljebb 300 , gramm lisztre felemelheti. A hatóságnak az előbbi bekezdés alapján tett rendelkezését a belügyminiszter bármikor megváltoztathatja. A jelen rendelet szempontjából 7 gramm kenyeret 7 gramm lisztnek kell számítani. 2. §. őstermeléssel foglalkozók naponkint és fejenként búza-, rozs- vagy árpalisztből, vagy e gabonaneműek keverékéből előállított lisztből legfeljebb 400 grammot használhatnak fel. 3. §. Az 1. és a 2. §. szerint felhasználható lisztmennyiséget mindenki elsősorban saját meglevő liszt- vagy gabonakészletéből köteles fedezni. 4. §. Búza-, rozs- és árpalisztet, valamint e gabonanemüek keverékéből előállított lisztet, továbbá az ilyen lisztnemüekből előállított kenyeret az 1916. január 10-től kezdve csak a közigazgatási hatóság (8. §.) által kibocsátott liszt- és kenyérfogyasztási igazolványok ellenében szabad forgalomba hozni, elidegeníteni vagy vásárolni. Ezen rendelkezés alól a belügyminiszter a szükségnek megfelelőleg kivételeket engedhet, 5. §. A liszt- és kenyérfogyasztási igazolványokra vonatkozó közelebbi rendelkezéseket a közigazgatási hatóság (8. §.) állapítja meg. Ezeket a rendelkezéseket a belügyminiszter bármikor megváltoztathatja. A liszt- és kenyérfogyasztási igazolványok rendszeresítésével felmerülő kiadásokat a törvényhatóságok fedezik. A belügyminiszter elrendelheti, hogy egyes törvényhatóságok egész területekre vagy annak egyes részeire vonatkozólag kölcsönösen érvényes, liszt- és kenyérfogyasztási igazolványokat állapítsanak meg. 6. §. A közigazgatási hatóság (8. §.) köteles a liszt- és kenyérfogyasztási igazolványok életbeléptetéséhez szükséges adatok bejelenté-sét a belügyminiszter utasíítása szerint elren- delni. Liszt- és kenyérfogyasztási igazolványra csak annak és olyan mértékben van igénye, akinek és amilyen mértékben a tulajdonában levő liszt-, vagy gabonakészlet az általa ezen rendelet értelmében felhasználható lisztmenynyiséget nem fedezi. Azok, akik rendszeresen ételeknek kiszolgáltatásával ipar- vagy keresetszerűek foglalkozó üzletekben, üzemekben, intézetekben, vállalatokban stb. étkeznek, csak kenyérfogyasztási igazolványra tarthatnak igényt. 7. §. Ételek kiszolgáltatásával ipar- vagy keresetszerűleg foglalkozó üzletek, üzemek, intézetek, vállalatok stb. kenyeret csak az általuk bevont kemyérjegy-szelvények ellenében az azokon feltüntetett kenyérmennyiségnek ■ megfelelő mértékben szerezhetnek be. Liszttel pedig, amennyiben hatósági ellátásra igényük van, a hatóság előtt beigazolandó rendes vendégforgalmukhoz képest látandók el az 1. §-ban megállapított rendelkezés által meghatározott arányban. 8. §. Az előző §-okban említett hatósági rendelkezéseket vármegyékben és törvényhatósági joggal felruházott városokban a törvényhatóság első tisztviselője, Budapesten a városi tanács teszi meg. A rendezett tanácsú városokra nézve az alispán előterjesztésére a belügyminiszter a polgármestert bízhatja meg az eljárással. 9. §. Akinek az 1. és a 2. §. szerint 1916. augusztus 16-ig számítandó házi szükségletet, továbbá a fennálló rendeletek szerint 1916. augusztus 16-ig számítandó gazdasági szükségletét meghaladó gabona- vagy lisztkészlete van, az készletének a házi vagy gazdasági szükségletét meghaladó részét a közigazgatósági hatóság (8. §.) felhívására köteles a hatóságilag megállapított legmagasabb áron készpénzfizetésért a lakosság lisztellátási céljára a hatóság rendelkezése szerint átengedni. Ez a rendelkezés nem érinti a 3.925/1915. M. E. számú rendelettel (1. a M. K. L. I. évi 45. számában) elrendelt igénybevétel halálát és az idézett rendelettel igénybe vett liszt- és gabonakészleteket ehhez képest a Hadi termény r.-t. részére kell kiszolgáltatni. Gabonakészletek birtokosai a jelen rendelet 1. és 2. §-ában meghatározott lisztszükségletük fedezésére annyi gabonát tarthatnak vissza, amennyi az illető lisztmennyiség előállításához az esetleg természetben kiszolgáltatandó őrlési díj, az elporlás, a korpa és a hulladék számbavételével szükséges. 10. §. Aki a jelen rendelet rendelkezéseit vagy a hatóságnak a jelen rendelet alapján kibocsátott rendelkezéseit megszegi, az, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, kihágást követ el és az 1914:L. t.-c. 9. §-a értelmében két hónapig terjedhető elzárással és hatszáz koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő. Arra a liszt- és gabonakészletrenézve, amelynek tekintetében a kihágást, elkövették, a rendőri büntető eljárás során a törvény értelmében elkobzásnak van helye. Az elkobzott készletet a belügyminiszter által megjelölt közélelmezési célokra kell fordítani. Az elkobzott készlet értékéből a rendőri büntető eljárás során felmerült azt az eljárási költséget, amely a hatóságot terheli, ennek javára meg kell téríteni. Az 1. bekezdésben meghatározott kihagás miatt az eljárás a közigazgatási hatóságnak mint rendőri büntető bíróságnak, a székesfővárosi államrendőrség működésterületén pedig a m. kir. államrendőrségnek hatáskörébe tartozik. 11. §. Ez a rendelet 1916. január 10-én lép életbe! A belügyminiszter egyes rendelkezésekre vagy az ország területének egyes részeire nézve az életbelépés tekintetében másként rendelkezhetik. A rendelet hatálya Horvát-Szlavonországokra nem terjed ki. Változások a malomiparban. Az Egyesült nagyváradi Zászló- és Hunyadi-gőzmalom rt. vezérigazgatója, Lewitter Miksa, betegsége következtében a közeljövőben megválik állásától és helyét Sidlauer Ignác, a dárdai Hunnia-malom rt. igazgatója foglalja el, aki ennek következtében a Magyar bank- és kereskedelmi rt. érdekköréből a Viktória-malom koncertjébe kerül. A dárdai malom vezetését Sidlauer távozása következtében Kecskeméty Imre veszi át, aki éveken át a szerajevói malmot vezette és korábban a dettah hengermalom igazgatója volt. A Béni gyártelep és mezőgazdasági rt.-nál a Magyar leszámítoló és pénzváltó bank nagyobb érdekeltséget válalt és ehhez képest a december 29-én Nyírbátorban megtartott rendkívüli közgyűlésen a vállalat igazgatóságába Blau Gyulát és Bán Józsefet, a Leszántolóbank igazgatóit új, tagokul beválasztották. A Bem rt. 1900-ban alakult, alaptőkéje 1.400.000 K, gőzmalom, olajgyári, szeszimomitó, szappangyári és mezőgazdasági, üzemet folytak az 1916. január 1. előre bejelentették, hogy esetleges további kellemetlenségektől meg legyenek kimérve. Az 1915—16. évad eljén egyéb komplikációk és nehézségek is akadályozták a gyártást. December közepén egy új formárvrendelet látott napvilágot, mely a szaláminak Ausztriába való kivitelét oly szállítási igazolványokhoz köti, melyeket a vevő szerezhete csupán. Az osztrák hatóságok egyelőre még vonakodnak ilyen igazolványokat kiadni, minták a szalámit a magyar kormány által engedélyzett zsírkontingensbe beleszámítják. Az osztrák hatóságok joggal tartanak attól, hogy ezáltal az oly szükséges zsírmennyiség egy részétől elenének. Sajnos, kormányunk az érdekelt szakiparosok meghallgatása nélkül intézkedett, kik a kormányhoz azzal a kéréssel fordultak, hogy az Ausztriába kivihető szalán ármennyiséget kontingentálja, mert különben a gyártás megszűnne. Az osztrák kivitel a gyártmány 70—75 % -át emészti fel és ha ez elesnék, a gyártást be kellene szüntetni. A lefolyt kampányban a szaláma-ásdak következőképpen alakultai Korona 1914 október 400 „ november 480 ^ „ december 480 1915 január 480—500 „ február 500—550 „ március 580—600 „ április 630—650 május 700—750 „ junius 750—800 „ július 850—900 , • , m . * flr—-■-.-^-r^^.'cm^rwz'.-íjríarrTr-z-r-rT-rToawr», tatr.TSitsrr.vrear»evarmi rrnnrrm:’;“rmxnaa&nf -i—, ■ S iDr. ic®pp» i'4'.K-tttétfliUtt? 4*4»; Biidap»3% ‘•jsw | • (Hrasebet-könii sarkja) Telefon:OStrasef SO-OZ. | tset'CiiiS.en és«31: _ jj mezőgazdasági termények, termékek, élelmiszerek , és mindeifájó hulladékok részére, ugymint i. Gabona, teuton?, burgonya, répa, cromaf jj mén, tésztanemttek, vér, szeszgyári moslék, '■ sörgyári törköly, wí HMrtröld Ronaerv, jj keményítő , és cukorgyári hulladékok stb. i Hnératoársáll és vendersaári tóts. - t. Ma«éhíne»J rbrifc . lj yjeis..jK, 5. Sa. tetz . Élelmiszerek, A szalámi-gyártás 1915-ben. HERZ ÁRMIN FIAI cég jelentése. Az 1914—15. évi gyártás, bár kedvező auspiciumok közt indult meg, később mind nagyobb nehézségekbe ütközött. Kedvezett a gyártásnak: az a körülmény, hogy szalámiban igen nagy volt ,a kereslet. A régi készletek teljesen elfogytak. A bevonulók, tudva, hogy a szalámi mint ízletes és tartós élelmiszer a táborban kitűnően beválik, siettek magukat ellátni. Ennélfogva az új szalámi előállítása mihamar szükségessé vált. A drága nyersanyag, az óriási kereslet s az ezzel szemben fennálló csekély készletek következtében a szalámi is megdrágult, de aránylag mégis sokkal olcsóbb volt a többi húskészítménynél. Ami a katonai szállításokat illeti, azok leginkább közvetítők által történtek. Direkte keveset vásárolt a hadvezetőség, mely ,— miután szalámi néven forgalomba hozott kolbászféléket is szerzett be — az ezen a téren szerzett rossz tapasztalatait a szalámi rovására írta. Nem hagyhatjuk említés nélkül, azt a sok kellemetlenséget, mely a gyárosokat a hatóságok részéről érte, különösen Ausztriában. A gyárosok az uj kampány kezdetén tehát a budapesti és a bécsi hatóságokhoz fordultak és az uj szalámi árát A sajt»üzlet 1915»bei». Irta: ROTTERSMANN LEÓ kereskedelmi tanácsos. A legkülönfélébb sajtok forgalma az 1915. év folyamán olyan nagy irányokat öltött, amilyenre még nálunk soha sem volt példa és amilyenre a háború előtt senki talán még gondolni sem mert volna. A többi élelmicikkek drágulásával lépést tartanak ugyan a különböző sajtfélék árai is, de azért az aránylag mégis olcsó és nagy táplált értékű ezt az élelmicikket nagy mennyiségekben fogyasztja a katonaság és polgári lakosság egyaránt, ezzel pótolván a nehezebben hozzáférhető vagy már túlságosan drága ételmiszereket, amilyen a hús, szalonna, vaj, tojás stb. Már az év elején olyan nagy volt nemcsak nálunk, hanem Szinte dlágszerte a kereslet, hogy a kínálat nem tudott vele lépést tartani. Az antarat kiéheztetési politikájával kapcsolatos az a törekvés, hogy a sajt behozatalát a központi hatalmak országainak területére lehetetlenné tegyék, annyira kudarcot vallott, hogy ma, másfél évvel a viágháború kitörése és ama kegyetlen ítélet kimondása után, hogy a német birodalom, Ausztria és Magyarország népességét az angolok és szövetségeseik éhhalállal fogják elpusztítani, még az elitségeink országaiból származó sajtfélék (roquefort, Camembert, parmezan, gorgonzola stb.) is, forgalomban vannak nálunk, behozatalunk ezekből sem szűnt meg. Sőt kerülő utakon épen ezekből annyit tudunk szerezni, hogy a szükségletet elég bőven fedezi. Barmezanból például az év elején nagy kínálat volt, annyira, hogy az olasz gyárosok magasabb árigényei csak nehezen tudtak érvényesülni. Hasonló volt a helyzet gorgonzolában és strachinában is, amelyeknek fogyasztása nálunk különben soha sem volt valami túlságosan nagy. Áprilisban, amikor a május vége felé kitört olasz háború annyiban előre vetette árnyékát, hogy az olasz kormány előbb alattomos módon megnehezítette az élelmiszereknek a közös vámterület felé v való kivitelét, később pedig határozott kiviteli fialmat bocsátott ki, némileg megfeszültek a viszonyok, sőt egy ideig az olasz sajtok behozatali hazánkba és Ausztriába egészen szünetelt is. De amikor már erősen folyt az ádáz küzdelen az Isonzo-vonaton, az import újból megindult: maga az olasz kormány segítette suttyomban elő a sajtoknak semleges országok közvetítésével hozzánk való behozatalát. Áprilisban az olasz exportőrök a parmezán árát hirtelen 210 líráról 280 lírára emelték föl és ebből az árból semmi szín alatt sem voltak hajlandók engedni, ami azzal a következménynyel járt, hogy akkor ennek a sajtnak az ára Budapesten is 325—330 K-ra emelkedett. Azóta persze már öbb ízben is drágult a parmezán, meg a többi mlasz sajtok is, nemcsak az olaszok áremelései folytán, hanem azért is, mert az áru kerülő után jön, tehát jóval több költség terheli, mint normális időkben, de még a semleges pénznemek árfolyamai is tetemesen emelkedtek, ami egymagásan kb. 30% -os drágulást jelent. Az Olaszországból való közvetlen behozatal szünetelése azzal a következménynyel , járt, hogy a magyar importőrök nem tudtak az ott előre kifizetett áruhoz hozzájutni és ezen a