Magyar Kereskedők Lapja, 1917. július-december (37. évfolyam, 27-52. szám)

1917-07-07 / 27. szám

Jlarminestetecyl évfolyam Budapest, 1917. julius 7- 27. szám Főszerkesztő: Kormos Alfréd MEDJESJEN MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas­ u. 13. Felelős szerkesztő: Kormos Pál MAGYAR LLOYD Poltiljai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás Közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel A Magyar Kereskedők Lapja előfizetési ára, a Vállalkozók és Iparosok Lapja melléklettel együtt, Magyarország, Ausztria és Bosznia részére Egy évre-------------------------24 . Félévre --------------------------13 K Társaskörök, kávéházak, egyesületek, viszont­­elárusítók stb. részére egész évre 48 K, félévre 26 korona. Lapunk mai száma — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen mellék­­lapunkkal — 32 oldal. A hétről. A gyorsított eljárásról szóló törvény "egyik legcsúnyább merénylete volt a letűnt Tisza-kormánynak a közszabadságok, de főleg az ország kereskedő és iparos osztálya ellen. E törvény megváltoztatását első fel­adatául tűzte ki az új rezsim igazságügy­minisztere, Vázsonyi Vilmos, akinek úgy­szólván első hivatali ténykedése volt az az ankét, amelyet ebben a tárgyban össze­hívott. A kereskedelemellenes munkapárti uralom e szégyenfoltját az ankét úgyszól­­ván egyhangúlag elítélte és az ország első bírái és szakértői mondták ki róla a lesújtó ítéletet: egyértelműleg megállapították, hogy a gyorsított eljárást sürgősen meg kell szüntetni. Ha a polgárokat megkérdezi, azok is tapsolnak a szándékhoz, mely gyor­san eltünteti a jusztremordok forrását és szabad utat enged az ír t­ azsdeszolgáltatás­­nak. Aggódva halljuk ezzel szemben, hogy a miniszter félmunkát akar csak végezni, revideálni, enyhíteni akarja, de végered­ményben megtartani szándékozik a gyorsí­tott eljárást. Holott a toldozás itt sem fog­ sokat érni: ahogy az ankét egyik részt­vevője, Vargha Ferenc kúriai tanácselnök mondotta, az egész kivételes eljárási sza­bályzatnak egy tollvonással való hatályon kívül helyezése kívánatos az ország nyu­galma, a jogrend visszaállítása céljából. Ahogy Baloghy György, a budapesti bün­tető törvényszék elnöke mondotta az anké­ten: A közszabadság tiszteletet parancsoló érdekében nincs elég erős szavam perkor­­reszkálni ezt a rendszert és a gyorsított bűnvádi eljárás teljes megszüntetésére ké­rem a miniszter urat.­­ A letűnt Tisza-k­ormány kimondott antimerkantilis politikáját minden magyar kereskedő a saját bőrén ismerte meg. Ilyen körülmények között furcsának találjuk, hogy a budapesti kereskedelmi és ipar­kamara elnöke az új kormány programm­­ját kritizálva, dicsérettel emlékezik meg az elmúlt rezsimről, melynek csaknem min­den intézkedése a kereskedelem letörését célozta. Lánczy Leó azt mondja, hogy az új kormány nagyon szegényes kereske­delmi és ipari programmot adott. Hát ez igaz, de ebben a kicsiny programaiban is benne van az a kijelentés, — amit a ’Tiszáiktól sohasem hallottunk — hogy a legitim kereskedelem szabadsága minden irányban respektáltatni fog. A kereskedők­nek semmi okuk sincsen arra, hogy a kor­mánynak bizalmat előlegezzenek. Várjuk az új kormány tetteit. Azt azonban jó jel­nek látjuk, hogy a kormány lazítani igyek­szik azokat a bilincseket, melyeket a Tisza­­rezsim a kereskedelemre reá rakott. Ami pedig a választójog radikális kiterjesztését illeti, ami a kormány programainak sarka­latos pontját képezi, erre nézve az a néze­tünk, hogy az a kereskedelemnek csak ja­vára fog válni, mert az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a nagy tömegeknek az alkotmány sáncaiba való bevonását mindig nagy gazdasági fejlődés követte. A kereskedők remélik, hogy az új kor­mányzat ki fogja irtani az adminisztráció­ból azt az antimerkantilis szellemet, mely a Tisza-rezsim alatt oda befészkelte magát. De ehhez nemcsak a kormány ténykedése, hanem a kereskedők intenzív szervezke­dése is szükséges. Mert csak egy erősen organizált kereskedő osztály lesz képes arra, hogy akaratát úgy a parlamentben, mint a közigazgatásban érvényre juttassa. A A budapesti 32. gyalogezredet Kis­kunhalasra akarják áthelyezni. Illetékes helyen ezt az intézkedést katonai érdekek­kel indokolják. A sztratégiához nem értünk, de azt hisszük, hogy a hadiérdekeknek mindegy, hogy a harm­agkeltéseket Buda­pesten képezik-* ki m­agy * Halason. vagy hogy a menetszászad Budapestről indul-e a frontra vagy Halasról. Gazdasági érdek­ből azonban nem mindegy, hogy a 32. ez­redben segédszolgálatot teljesítő tízezer ke­reskedő és iparos Budapestről Halasra szál­, futtatik. Mert ezek a kereskedők és iparo­sok a katonai szolgálat alatt is folytatják üzemüket,a­melyre nekik is, de a köznek is nagy szüksége van. Azonban csak úgy ké­pesek polgári foglalkozásukat tovább foly­tatni, ha itthon vannak Budapesten, ha szolgálatuk elvégzése után hazamehetnek az üzletükbe, ahol ellenőrzik, mi történt ma és előkészítik a holnapi munkát. Mi­helyt a budapesti háziezredet Halasra he­lyezik át, tízezer kereskedő és iparos lesz kénytelen üzletét, műhelyét bezárni és tíz­­ezer családdal fog­ szaporodni­­­ nyomorgók száma. A főváros kereskedő és iparos vilá­gában óriási az izgalom a tervbe vett áthe­lyezés miatt, mely július 15-ikére van elő­készítve. Az eddigi lépések, melyek az át­helyezési parancs visszavonására irányul­tak, nem vezettek eredményre. Tegnap egy küldöttség járt a miniszterelnöknél, aki megígérte, hogy mindent el fog követni, hogy az áthelyezési parancs visszavonussék. Itt tízezer család exisztenciális érdekéről van szó, melyet az állítólagos hadi érdekek dacára is meg kell védeni.­­ Az új főkapitány módokat keres arra, hogy az árusító bódék előtt való ácsorgást megszüntesse. Ez mindenesetre dicséretes törekvés, de azt hisszük, hogy holmi admi­nisztratív intézkedésekkel ezt nehéz lesz elérni. A bajt gyökeresen csak a kereske­delem teljes szabadságának visszaállításá­val lehet kiirtani. Ma már nyilvánvaló, hogy az óraelosztásnak a hatóságok kezé-­­ ben­aló összpontosítása továbbra fenn­­ nem tartható. Azt látjuk, hogy például a liszt, kenyér és cukor elárusításánál, amely cikkek elosztása a kereskedőkre bízatott, csoportosulás egyáltalában nincsen. A tö­megek ácsorgása ma már csak azoknak a cikkeknek forgalombahozatalánál észlelhető, melyeknél a kereskedelem egyszerűen ki­kapcsoltatott. A községi élelmiszerárusító bódéi előtt állandóan nagy csoportok vára­koznak, hogy egy kis rizshez vagy vajhoz jussanak. A hatóság rákényszeríti a fo­gyasztót, hogy a jegyhez kötött árukat valahol a periférián felállított községi bódé-­­ban vegye meg és semmiképpen sem akarja lehetővé tenni, hogy a fogyasztó az ő utcájában lévő fűszeresnél váltsa be a jegyét. A hatósági bölcsektől mindig azt halljuk, hogy ezeket a cikkeket nem lehet a kereskedőkre bízni, mert azokat túlságo­san megdrágítják. Ezzel szemben a fogyasz­tók egyhangúlag azt követelik, hogy a mai tarthatatlan állapotoknak minél előbb ves­senek véget. Mert nem az a fontos, hogy a rizs kg.-ként néhány fillérrel olcsóbb le­gyen, hanem az, hogy ne kelljen rá órák hosszat várni. A főkapitány intenciója min­denesetre csak helyeselhető, de azt hisszük, hogy tisztán rendőri intézkedésekkel nem fog célt érni. A kényszeregyezségi eljárás fogyatékosságai* írta: LENGYEL ZSIGMOND dr. nagyváradi jigyved.*! A kényszeregyezségi eljárási rendelet in­tézkedéseiben két alapeszmét láthatunk meg­testesítve és pedig: " 1. a rendelet arra törekszik, hogy a zavarba jutott adós­­vagyoni viszonyai a csőd elkerülése mellett és a lehető legrövidebb idő alatt ren­dezessenek, és 2. hogy az egyezségi eljárásban a hitelezők érdekei az egyenlő elbánás elvei szerint bírál­­tassanak el. E két irányele­ szempontjából igen helye­seknek és megfelelőknek kell elfogadnunk a rendelet intézkedéseit, ellenben úgy az egyez­ségi eljárás sikeres befejezése, valamint a hite­­lejtők egyenlő elbánása elve szempontjából nem megfelelők a rendelet azon intézkedései, ame­lyek szerint az adós ingatlanaira az általa kiál­lított okiratok alapján, tehát az ő hozzájáru­lásával még ezen időtartam alatt is előjegyzés vezethető, továbbá, hogy a külön kielégítési jogra korábban igényt szerzett hitelezőket túl­ságosan előnyben részesík­ és végre, hogy az egyezségi eljárást megelőző kritikus időtarta­mot, amely alatt szerzett külön kielégítési jo­gok az eljárás befejezetté nyilvánításának elő­feltétele alatt érvénytelenek, 2 hónapban álla­pítja meg. Helyesebb volna, ha az adós ingat­lanaira semmi esetben, tehát az általa kiadott okiratok alapján se legyen az egyezségi eljárás megindításától annak jogerős bírói befejez­téig előjegyzés vezethető, továbbá, hogy a külön ki­elégítési jogra szerződésileg igénnyel bíró hite­lezők e jogot csak akkor érvényesíthessék, ha azt a már említett kritikus időtartam előtt tény­leg igénybe vették és a külön kielégítési jogot tényleg megszerezték és végre, hogy a kriti­kus­ időköz a jelenlegi viszonyoknak m­egfele­­lőleg hosszabb időtartamban állapíttassak meg. Álláspontom világosabb megértése végett utalok egy gyakorlati esetre, midőn nevezetesen a jelzálog hitelező zálogjoga az­ adós ingatla­nára és annak haszonélvezetére az egyezségi el­járás megindítását évekkel megelőzőleg kebe­­leztetett bi. Jól tudjuk, hogy a haszonélvezői­re vonat­kozó zálogjog bekebelezése csak­ igényt ad a hi­telezőnek arra, hogy ez alapon az ingatlan ha­szonélvezetének zár alá vételét kérelmezhesse és ■ *)" Befejező közlemény. Az első koztfentiv a­­V. K. L.­­­ évi 21. szántában játsat­­meg.

Next