Magyar Kereskedők Lapja, 1919. január-március (39. évfolyam, 1-13. szám)
1919-01-04 / 1. szám
harminckilencedik évfolyam Budapest, 1919. január 4. 1. szám Főszerkesztő: Hormos Alfrédmom» KZXLXI SZOMBATOST. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas u. 13. Feleki* szerkesztő: Kormos Pél MAGYAR LLOYD Politikai Up. A kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. as K ♦ VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel TELEFONSZÁMAINK: Kiadóhivatal--------------7—99 Szerkesztőség —------------11—20 Felelős szerkesztő----------- 127—78 A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRAI: a Vállalkozók és iparosok Lapja melléklettel együtt: Egész évre----------46.— K Félévre --------------24.— K Negyedévre----------13.— K Társaskörök, kávéházak, egyesületek, viszonteláruszók, stb. részére egész évre 92 K, félévre 48 K. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA HIRDETÉSI ÁRAI : A hirdetés egy 75 milliméter széles hasiban a hirdetések között millimétersoromként 100 fillérbe, az árurovatokban vagy a Nyílttériben 200 fillérbe kerül, tehát ahány hasáb és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 100, illetve 200 fillér az ára. Állást kereső hirdetések fél árat fizetnek. Lapunk mai száma — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen melléklapunkkal — 24 oldal. A HÉJRÓL VÉGRE KIÍRJÁK A VÁLASZTÁSODKAT. Ezt már egy hónappal ezelőtt meg kellett volna tennie a kormánynak, melynek hervadhatatlan érdeme, hogy megcsinálván a forradalmat, egy csapásra megmentette az országot az évszázados rabságtól, a politikai és gazdasági elnyomatástól, a minden emberi szabadságot lábbal tipró reakciótól és amelynek soha meg nem bocsátható bűne, hogy amikor mindezek után rendet és biztonságot kellett volna teremtenie az országban és határozott fellépést kellett volna tanúsítania az ententet tal szemben, két balkézzel maga növelte nagyra az anarchiát, túlzott radikalizmusávalmegbontotta a fegyelmet a katonaságban, rendőrségben, közigazgatásban, az állam pénzének esztelen pocsékolásával mentslevelet adott a munkátlanságnak, ami pedig legyőzőinket, az entente-ot illeti, azokkal szemben gerinctelen, tétova volt. Így jutottunk oda, ahová jutottunk: Erdély, a Bánát és a tót felvidék már nem elég éhes szomszédainknak, a „pacifista“, fegyvertelen Magyarország testéből npp, reklapra újabb részeket tépnek ki és egymásután sorra jönnek Kassa, Pozsony, Nagyvárad, Arad, Nagykanizsa. A „Finis Hungáriáé“, pedig, amit a magyar miniszterelnök újévi beszédében hangoztatott, meg kell akadályozni: az új választások, reméljük, erős, egységes polgári többséget fognak létrehozni és ez a kompakt többség meghozza a rendet és megnyugvást az országnak és több tiszteletet és respektust fog kiváltani az ententedből, mint az ad hoc összetákolt mai kormány, melyben a polgári elemet képviselő Károly-pártnak csak annyi szerepe van, hogy a maga népszerűségével fedezi a kormány minden bűnét, hibáját. A RADIKÁLIS PÁRT politikája már eddig is bizalmatlanságot keltett a dolgozó polgárság legszélesebb rétegeiben. Az a mértéktelen pazarlás, melyet a radikális párti pénzügyminiszter úr a fedezetre vonratkozó minden skrupulus nélkül kifejt és amely az állam adósságait alig két hónap alatt több mint két milliárd koronával gyarapította, minden józan embert mélységes aggodalommal tölt el. A vagyonelkobzásra vonatkozó népgyűlési hangon tartott nagyhangú fenyegetőzései pedig szomorú bizonyságát adják annak, hogy Szende Pál lehetett jó népgyűlési szónok, de igen rossz pénzügyminiszter. Dobbal nem lehet verebet fogni. Ha az állam pénzügyeit így nem is hozta rendbe, azt mindenesetre elérte, hogy aki csak tehette, külföldre csempészte vagyonát vagy legalább is külföldi pénzeket és értékeket vásárolt koronaárfolyamunk további lerontásával. Mindezeket betetőzi most a radikális párt állásfoglalása a magántulajdon kérdésében. Jászi miniszter úr jónak látta kijejlenteni, hogy előtte a magántulajdon nem, szentés a radikális párt azt nem kívánja, respektálni a gyakorlati politikában. Szende Pál pedig még megtoldotta (vagy enyhíteni akarta?) ezt a kijelentést azzal, hogy a ma magántulajdon, mint a társadalom alapja, csak addig jogosult, amíg a termelés a magánt tulajdon rendszere mellett előnyösebb és jobban fejlődik. Felelős állásban levő miniszterek — a bolseviki uralom alatt levő Oroszországot kivéve — ilyent meg nem mondottak. Könnyű volna kimutatni, hogy a Jászi és Szende urak vezetése alatt álló magántudós társaságnak tudományos szempontból sincsen igaza; hogy mindazokat a javakat, melyeket eddig az emberi tevékenység létrehozott, a magántulajdon rendszere mellett hozta létre; hogy a kommunista alapon való termelés még eddig sehol sem mutatott jobb eredményeket magántulajdon - alapján álló termelésbe), és, hogy a bolspöki Oroszország kétségbeejtő gazdasági állapota sem igazolja a kommunisztikus elmélet gyakorlati jogosultságát. De nem célünk ezekkel az urakkal elméleti vitát folytatni. Ellenben mély megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy rövid két hónapos uralmuk alatt siralmas gazdasági állapotunk még sokkal rosszabbra fordult. Nem csupán a szénhiány és az anyaghiány bénítja meg a termelést, hanem az a szellem is, melyet a miniszter urak elterjesztettek. Nem akar dolgozni sem a földműves, sem az ipari munkás. Minek is dolgozzék: az állam, a nagy közösség, úgyis gondoskodik róla. A radikális párt mostani beharangozása pedig, mely a magántulajdon korlátozását kívánja, alkalmas mindennemű termelés, egyéni kezdeményezés és egyéni vállalkozási terv teljes elfojtására. Progyan képzeli Szende miniszter úr az állami háztartás egyensúlyban tartását, hanem lesznek magánvállalatok, melyek az álami szükségletek és kiadások legnagyobb részét fedezték? Azt hiszi, hogy pl. a köz?, tulajdonba vett villamos vasutak jövedelméből is jut annyi az államnak és a városnak, mint amennyit ugyanez a magánvállalat juttatott? Vagy azt hiszi, hogy az állalaosított fogyasztási szövetkezet is annyi adót fizet, mint a magántulajdon alapján álló kereskedő? A radikális pártnak hívei a múltban nagy részben az önálló kereskedők és iparosok soraiból kerültek ki. Bűnt követ el az állam ellen és egyúttal saját érdekeinek j árulója az a kereskedő vagy iparos, aki most következő választásokon a történtek után is ezt a közveszélyes pártot támogatja. AZ L. HADÜGYMINISZTER, gróf Festetics Sándor, beszédet intézett a katonaság bizalmi férfiaihoz, amelyben úgyszólván bocsánatot kért tőlük azért, hogy az ő megkérdezésük nélkül fogadta el a hadügyminiszteri tárcát, azután tiltakozott az ellen, mintha ő azt mondotta volna, hogy a hadseregben fegyelemnek kell lenni, ami pedig azt a kijelentését illeti, hogy a hadsereg nem állhat semmiféle párt szolgálatában, ez nem a szociáldemokrácia, hanem a polgári pártok ellen irányul. Nyilván a hadügyminiszter úr is elszégyelte ezt a szörnyűséget, merthozzátette, hogy az a felfogás,’, az, hogy „a hadseregnek a népkormányt meg kell védelmeznie a terror ellen, akár jobb--, akár baloldalról jönne is az." Ez a magyarázó védekezés aztán már nevetséges is, szomorú is. Tehát a hadseregnek a kormányt kell megvédelmezni és nem az országot? Tehát a terror nemcsak balfelől jöhet (a szocialisták és a tőlük — a „Népszava“ szavai szerint—csak egy hajszálnyira eltérő bolsevikjüktől) hanem a jobboldalról is? Ellenforradalomra nem gondolhatott a miniszter úr, tehát csak a reszkető, félő utcára menni nem merő polgárságra nem dőlt: ezeknek a terrorja ellen igazán katonaságot kell szervezni. Gyalázat, hogy ti a bugris nép nem akarja szó nélkül tűrnihogy üzletét kifosszák, hogy árui a közraktárakban, vasúti raktárakban fosztogatói közprédája legyen, családi szentélye megbecstelenittessék és személyi biztonság; egyenlő legyen a semmivel; rend, közbiztonság és forgalom híján minden kereset lehetőségtől megfosztassék és csak azt legyen szabad kívánnia, hogy amije még megvan, azt vagyonadó fejében elvegyék tőle Aztán kivándorolhat. Amihez nem fog sok kelleni, elég lesz egy szakaszjegy. Törvény az adótól való meneklés meggátlásáról Az adótól való in'M’1U'üés meggivásáról .zóló néptörvényt a hivatalos lap mai száma közli. Az új törvény főbb intézkedései a következők: Az adótól való iftenektés meggátlása. Azokat, akik 1914. évi augusztus 1. után köttöztek vagy költöznek, illetőleg távoztak vagy távoznak el az ország területéről, földadó, ház, adó, tőkekamat, és járadékadók, hadmentességi díj, jövedelmi adó, vagyoni adó 6s hadinyereség, adó, valamint öröklési és ajándékozási, illetékes címén háromszor akkora összeggel kell megróni mint amekkorát a vonatkozó törvények megállásítanak. Az eltávozás feltételei. Az adóköteles legalább egy hónappal a kiköltözés vagy eltávozás előtt köteles erre irányuló szándékát a lakóhelyére vagy rendes tartózkodási helyére illetékes pénzügyigazgatóságnak (adófelügyelőnek) írásban bejelenteni. A bejelentéshez a fél összes belföldi és külföldi vagyonáról részletezett bevallást mellékel. Az adóköteles kiköltözése vagy eltávozása előtt vagyona értékének 50%-a erejéig, ha pedig vagyonának értéke 300.000 K-náltöbb, annak 75%-a erejéig óvadékot nyújtani köteles. Az óvadékkötelez, vagyon értékének megállapításánál figyelembe kell venni azokat az összegeket is, amelyeket 1914. augusztus 3 -je óta a fél külföldi ingatlanokba, külföldi vállalatokba, külföldön értékpapírokba fektetett; 1914. augusztus l-je óta nemesfémek, drágaságok, ékszerek vagy gyöngyök, művészi dísz vagy fényűzési tárgyak, könyvek, bútorok, házieszközök, ruháim, műek megszerzésére bárminemű gyűjteményre kiadott, ha ezeket kivitte és ha az egyes tárgyak megszerzési ára 500, vagy ennél több korona, vagy a hasonló vagy együvé tartozó tárgyaké 1.000, vagy ennél több korona volt. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adóköteles bevallását megvizsgálja, annak adatait a szükséges nyomozások megejtése után helyesbbíti és elsőtökön megállapítja az óvadék összegét. A tár nyolc nap alatt a pénzügyminiszterhez felebbezhet. Az óvadékot legkésőbb a kiköltözés vagy el távozás, de mindenesetre a netán szükséges itt levél kiadása előtt kell letenni vagy biztosítani. Ha az adóköteles az ország területéről óvadék adás nélkül költözött ki, távozott el, vagy magát a közteherviselés kötelezettsége alól kivonta és az ellene vezetett végrehajtás teljes eredményre nem vezetett, vagy feltehető, hogy ilyenre nem vezetett volna, az óvadékért és a adókért a gazdagodás erejéig azok szavatolnak, akik az adókötelestől 1918. január 1-től ajándékban vagy más ingyenes szolgáltatásban részesültek. Az óvadék adásának és biztosításának az óvadére kezelésének és kamatoztatásának részletes szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapítja meg.