Magyar Kereskedők Lapja, 1919. január-március (39. évfolyam, 1-13. szám)

1919-01-04 / 1. szám

h­arminckilencedik évfolyam Budapest, 1919. január 4. 1. szám Főszerkesztő: Hormos Alfrédm­om» KZXLXI SZOMBATOST. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V. Sas u. 13. Feleki* szerkesztő: Kormos Pél MAGYAR LLOYD Politikai Up. A kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. as K ♦­ VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-melléklettel TELEFON­SZÁMAINK: Kiadóhivatal--------------7—99 Szerkesztőség —------------11—2­0 Felelős szerkesztő----------- 127—78 A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ELŐFIZETÉSI ÁRAI: a Vállalkozók és iparosok Lapja melléklet­­tel együtt: Egész évre----------46.— K Félévre --------------24.— K Negyedévre----------13.— K Társaskörök, kávéházak, egyesületek, viszonteláruszók, stb. részére egész évre 92 K, félévre 48 K. A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA HIRDETÉSI ÁRAI : A hirdetés egy 75 milliméter széles ha­­siban a hirdetések között millimétersorom­ként 100 fillérbe, az árurovatokban vagy a Nyílttériben 200 fillérbe kerül, tehát ahány hasáb és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 100, illetve 200 fillér az ára. Állást kereső­ hirdetések fél árat fizetnek. Lapunk mai szám­a — Vállalkozók és Iparosok Lapja rendes ingyen melléklapunk­­kal — 24 oldal. A HÉJRÓL VÉGRE KIÍRJÁK A­ VÁLASZTÁSOD­KAT. Ezt már egy hónappal ezelőtt meg kellett volna tennie a kormánynak, mely­­nek hervadhatatlan érdeme, hogy meg­csi­­nálván a forradalmat, egy csapásra meg­­mentette az országot az évszázados rab­­ságtól, a politikai és gazdasági elnyomatás­­tól, a minden emberi szabadságot lábbal tipró reakciótól és amelynek soha meg nem bocsátható bű­ne, hogy amikor mindezek után rendet és biztonságot kellett volna teremtenie az országban és határozott fel­­lépést kellett volna tanúsítania az ententet tal szemben, két balkézzel maga növelte nagyra az anarchiát, túlzott radikalizmusá­­val­­megbontotta a fegyelmet a katonaság­­ban, rendőrségben, közigazgatásban, az ál­­lam pénzének esztelen pocsékolásával mentslevelet adott a munkátlanságnak, ami pedig legyőzőinket, az entente-ot illeti, azokkal szemben gerinctelen, tétova volt. Így jutottunk oda, ahová jutottunk: Er­­dély, a Bánát és a­ tót felvidék már nem elég éhes szomszédainknak, a „pacifista“, fegyvertelen Magyarország testéből npp, reklapra újabb részeket tépnek ki és egy­­másután sorra jönnek Kassa, Pozsony, Nagyvárad, Arad, Nagykanizsa. A „Finis Hungáriáé“,­ pedig, amit a magyar miniszterelnök újévi beszédében hangoztatott, meg kell akadályozni: az új választások, reméljük, erős, egységes pol­­gári többséget fognak létrehozni és ez a kompakt többség meghozza a rendet és megnyugvást az országnak és több tisz­­teletet és respektust fog kiváltani az en­­tentedből, mint az ad hoc összetákolt mai kormány, melyben a polgári elemet képvi­­selő Károly-pártnak csak annyi szerepe van, hogy a maga népszerűségével fedezi a kormány minden bűnét, hibáját. A RADIKÁLIS PÁRT politikája már eddig is bizalmatlanságot keltett a dolgozó polgárság legszélesebb rétegeiben. Az a mértéktelen pazarlás, melyet a radikális párti pénzügyminiszter úr a fedezetre von­r­atkozó minden skrupulus nélkül kifejt és amely az állam adósságait alig két hónap alatt több mint két milliárd koronával gya­­rapította, minden józan embert mélységes aggodalommal tölt el. A vagyonelkobzásra vonatkozó népgyűlési hangon tartott nagy­hangú fenyegetőzései pedig szomorú bi­­zonyságát adják annak, hogy Szende Pál lehetett jó népgyűlési szónok, de igen rossz pénzügyminiszter. Dobbal nem lehet vere­­bet fogni. Ha az állam pénzügyeit így nem­­ is hozta rendbe, azt mindenesetre elérte,­­ hogy aki csak tehette, külföldre csem­­pészte vagyonát vagy legalább is külföldi pénzeket és értékeket vásárolt korona­­árfolyamunk további lerontásával. Mindezeket betetőzi most a radikális­­ párt állásfoglalása a magántulajdon kérdé­­sében. Jászi miniszter úr jónak látta kije­­­j­lenteni, hogy előtte a magántulajdon nem, szent­­és a radikális párt azt nem kívánja, respektálni a­ gyakorlati politikában. Szende Pál pedig még megtoldotta (vagy enyhíteni­­ akarta?) ezt a kijelentést azzal, hogy a ma m­a­gántulajdon, mint a társadalom alapja, csak­­ addig jogosult, amíg a termelés a magán­­t tulajdon rendszere mellett előnyösebb és­­ jobban fejlődik. Felelős állásban levő miniszterek — a bolseviki uralom alatt levő Oroszországot kivéve­ — ilyent meg nem mondottak. Könnyű volna kimutatni, hogy a Jászi és Szende urak vezetése alatt álló magántu­­dós társaságnak tudományos szempontból sincsen igaza; hogy mindazokat a javakat, melyeket eddig az emberi tevékenység lét­­rehozott, a magántulajdon rendszere mel­­lett hozta létre; hogy a kommunista alapon való termelés még eddig sehol sem muta­­tott jobb eredményeket magántulajdon­­ - alapján álló termelésbe), és, hogy a bolspöki Oroszország kétségbeejtő gazdasági álla­pota sem igazolja a kommunisztikus elmé­­let gyakorlati jogosultságát. De nem cé­­lünk ezekkel az urakkal elméleti vitát foly­­tatni.­­ Ellenben mély megdöbbenéssel kell megállapítanunk, hogy rövid két hónapos uralmuk alatt siralmas gazdasági állapotunk még sokkal rosszabbra fordult. Nem csu­pán a szénhiány és az anyaghiány bénítja meg a termelést, hanem az a szellem is, melyet a miniszter urak elterjesztettek. Nem akar dolgozni sem a földműves, sem az ipari munkás. Minek is dolgozzék: az állam, a nagy közösség, úgyis gondoskodik róla. A radikális párt mostani beharangoz­­ása pedig, mely a magántulajdon korláto­­zását kívánja, alkalmas mindennemű ter­­melés, egyéni kezdeményezés és egyéni vállalkozási terv teljes elfojtására. Progyan képzeli Szende miniszter úr az állami háztartás egyensúlyban tartását, ha­­nem lesznek magánvállalatok, melyek az ál­am­i szükségletek és kiadások legnagyobb részét fedezték? Azt hiszi, hogy pl. a köz?, tulajdonba vett villamos vasutak jövedel­méből is jut annyi az államnak és a város­­nak, mint a­mennyit ugyanez a magánvál­­lalat juttatott? Vagy azt hiszi, hogy az ál­­lalaosított fogyasztási szövetkezet is annyi adót fizet, mint a magántulajdon alapján álló kereskedő? A radikális pártnak hívei a múltban nagy részben az önálló kereskedők és ipa­­rosok soraiból kerültek ki. Bűnt követ el­­ az állam ellen és egyúttal saját érdekeinek j árulója az a kereskedő vagy iparos, aki most következő választásokon a történtek után is­ ezt a közveszélyes pártot támogatja. AZ L.­ HADÜGYMINISZTER, gróf Festetics Sándor, beszédet intézett a kato­­naság bizalmi férfiaihoz, amelyben úgyszól­­ván bocsánatot kért tőlük azért, hogy az ő megkérdezésük nélkül fogadta el a hadügy­­miniszteri tárcát, azután tiltakozott az el­len, mintha ő azt mondotta volna, hogy a hadseregben fegyelemnek kell lenni, ami pedig azt a kijelentését illeti, hogy a had­­sereg nem állhat semmiféle párt szolgálatá­­ban, ez nem a szociáldemokrácia, hanem­­ a polgári pártok ellen irányul. Nyilván a hadügyminiszter úr is elszégyelte ezt a szörnyűséget, mert­­hozzátette, hogy az a felfogás,’, az, hogy „a hadseregnek a népkor­­­mányt meg kell védelmeznie a terror ellen, akár jobb--, akár baloldalról jönne is az." Ez a magyarázó védekezés aztán már nevet­­séges is, szomorú is. Tehát a hadseregnek a kormányt kell megvédelmezni és nem az országot? Tehát a terror nemcsak balfelől jöhet (a szocialisták és a tőlük — a „Nép­­szava“ szavai szerint—csak egy hajszálnyira eltérő bolsevikjüktől) hanem a jobboldalról is? Ellenforradalomra nem gondolhatott a miniszter úr, tehát csak a reszkető, félő utcára menni nem merő polgárságra nem dőlt: ezeknek a terrorja ellen igazán kato­­naságot kell szervezni. Gyalázat, hogy ti a bugris nép nem akarja szó nélkül tűrni­­hogy üzletét kifosszák, hogy árui a közrak­tárakban, vasúti raktárakban fosztogatói közprédája legyen, családi szentélye meg­­becstelenittessék és személyi biztonság; egyenlő legyen a semmivel; rend, közbiz­tonság és forgalom híján minden kereset lehetőségtől megfosztassék és csak azt le­gyen szabad kívánnia, hogy amije még meg­van, azt vagyonadó fejében elvegyék tőle Aztán kivándorolhat. Amihez nem fog sok kelleni,­­ elég lesz egy szakaszjegy. Törvény az adótól való meneklés meggátlásáról Az adótól való in­'M’1U'üés meggi­vásáról .zóló néptörvén­yt a hivatalos lap mai száma közli. Az új törvény főbb intézkedései a követ­­kezők: Az adótól való iftenekt­és meggátlása. Azokat, akik 1914. évi augusztus 1. után köt­töztek vagy költöznek, illetőleg távoztak vagy távoznak el az ország területéről, földadó, ház, adó, tőkekam­at, és járadékadók, hadmentességi díj, jövedelmi adó, vagyoni adó 6s hadinyereség, adó, valamint öröklési és ajándékozási, illetékes címén háromszor akkora összeggel kell megróni mint amekkorát a vonatkozó törvények megállás­­ítanak. Az eltávozás feltételei. Az adóköteles legalább egy hónappal a ki­­költözés vagy eltávozás előtt köteles erre irá­­nyuló szándékát a lakóhelyére vagy rendes tar­­tózkodási helyére illetékes pénzügyigazgatóság­­nak (adófelügyelőnek) írásban bejelenteni. A bejelentéshez a fél összes belföldi és kül­földi vagyonáról részletezett bevallást mellékel. Az adóköteles kiköltözése vagy eltávozása előtt vagyona értékének 50%-a erejéig, ha pedig vagyonának értéke 300.000 K-nál­­több, annak 75%-a erejéig óvadékot nyújtani köteles. Az óvadékkötelez, vagyon értékének megálla­pításánál figyelembe kell venni azokat az össze­geket is, amelyeket 1914. augusztus 3 -je óta a fél külföldi ingatlanokba, külföldi vállalatokba, külföldön értékpapírokba fektetett; 1914. augusz­­tus l-je óta nemesfémek, drágaságok, ékszerek vagy gyöngyök, művészi dísz vagy fényűzési tár­gyak, könyvek, bútorok, házieszközök, ruháim, mű­ek megszerzésére bárminemű gyűjteményre ki­adott, ha ezeket kivitte és ha az egyes tárgyak megszerzési ára 500, vagy ennél több korona, vagy a hasonló vagy együvé tartozó tárgyaké 1.000, vagy ennél több korona volt. A pénzügyigazgatóság (adófelügyelő) az adó­­köteles bevallását megvizsgálja, annak adatait a szükséges nyomozások megejtése után helyesbbíti és elsőtökön megállapítja az óvadék összegét. A tár nyolc nap alatt a pénzügyminiszterhez­­ felebbezhet. Az óvadékot legkésőbb a kiköltözés vagy el távozás, de mindenesetre a netán szükséges itt levél kiadása előtt kell letenni vagy biztosítani. Ha az adóköteles az ország területéről óvadék adás nélkül költözött ki, távozott el, vagy magát a közteherviselés kötelezettsége alól kivonta és az ellene­ vezetett végrehajtás teljes eredményre nem vezetett, vagy feltehető, hogy ilyenre nem vezetett volna, az óvadékért és a adókért a gaz­dagodás erejéig azok szavatolnak, akik az adókö­telestől 1918. január 1-től ajándékban vagy más ingyenes szolgáltatásban részesültek. Az óvadék adásának és biztosításának az óva­­d­ére kezelésének és kamatoztatásának részletes szabályait a pénzügyminiszter rendelettel állapít­ja meg.

Next