Magyar Kereskedők Lapja, 1919. szeptember-december (39. évfolyam, 14-36. szám)
1919-09-22 / 14. szám
Egyes szám ára: 2 KORONA, XXXIX. évfolyam Budapest, 1919. szeptember 22. :: MEGJELEN MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, Sasa, 13 Censurat: Cavrilescu 14. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : KORMOS PÁL. TELEFON: Kiadóhivatal — 7—99 Szerkesztőség — 11—28 Felelős szerkesztő 127—79 MAGYAR LLOYD Politikai lap. A Kereskedelem, nagyipar, vállalkozás és szállítás közlönye. VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA rendes ingyen-mellékettel ELŐFIZEÉSI ÁR: 1919, december 31-ig-----------— — 25 korona HIRDETÉSI ARAK: A hirdetés egy 75 milliméteres széles hasábon a hirdetések között milliméterfoncként 500 fillérbe, az árurovatokban vagy a Nyílttérben 800 fillérbe kerül, tehát ahány hasáb és ahány milliméter magas a hirdetés, annyiszor 500, illetve 800 fill. az ára. .. Állást kereső hirdetések felét fizetik. Olvasóinkhoz! A proletárdiktatúra a MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA teljes vagyonát elkobozta. Ingóságainkat elhurcolta, folyószámla- és takarékbetéteinket felemésztette, úgy hogy négy évtizedes munkánkkal szerzett minden tőkénktől meg vagyunk fosztva. Öt hónapra lapunkat az erőszak elhallgattatta. Most, hogy a MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA újból megjelenik, kénytelenek vagyunk közönségünkhöz azzal a kéréssel fordulni, hogy az október—decemberi előfizetési díjat befizetni szíveskedjék. Kérésünk azoknak a tisztelt előfizetőinknek is szól, akik e negyedévre az előfizetési dij már megfizették A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA előfizetési dija 1919 október 1-től december 31-ig 25 korona, amelyet kérünk hozzánk postautalványon mielőbb eljuttatni. Fel a fejjel! A bolsevizmus fojtogatásától felsza*badult magyar kereskedelem ismét szabadon lélegzik. Kipróbált életrevalóságainak, körültekintésének, munkakedvének bizonyságát szolgáltatja, hogy már néhány nappal a rémuralom megszűnte után a teljesen kifosztott üzletekben ismét áru kezdett mutatkozni és a kiéhezett közönség ma már szükségletének legnagyobb részét újból fedezni tudja. A nehéz idők még nem múltak el. Sok küz* delem, súlyos megpróbáltatás, óriási munka vár kereskedőinkre. De a jövő bi*zonytalansága ne csüggessze tetterős üz* leti világunkat. Tehetségével, energiájával, vállalkozási szellemével és kitűnő judiciumával a magyar kereskedő úrrá tud lenni minden ellenséges hatalmon és le fogja küzdeni a mostani bajokat is. Óriási feladatok várnak az ország regenerálásban hazai kereskedelmünkre. A háborúban és a kommunista rémuralom alatt megszakadt külföldi üzleti összeköttetéseket ismét helyre kell állítani, a kiürült áruraktárakat meg kell tölteni. Majd ha megindul az ország mezőgazda*sági és ipari termelése, fogyasztó közön*séget kell teremteni, külső piacokat kell felkutatni és biztosítani a magyar munka termékeinek. A feladat annál súlyosabb, mert pénzviszonyaink közismert zilált* sága, értékünk leromlása mellett a kül* földről áruhitel csak igen nehezen lesz szerezhető. Pedig a gazdasági élet e nél* kül meg sem indulhat. Kereskedőink vál* sára súlyosodik tehát ama szinte meg* oldhatatlannak látszó feladat hatalmas része, hogy az ország súlyos valutáris krízisből kivezettessék. És mégis, mindez akadályok és nehézségek ellenére kereskedelmünk győ* zedelmesen fog kikerülni a megpróbál* tatás e nehéz óráiból, ha nem veszíti el bizalmát önmagában, hitét a saját mes* terségében, meggyőződését a kereskede lem nagy hivatásában. A sok lesújtó mozzanat mellett fénysugarakat is láttunk megcsillanni. Országunk földrajzi fekvése, természeti helyzete megadja egy virágzó kereskedelemnek előfeltéte leit. Európa legnagyobb vízi közlekedési útja, a hatalmas Duna folyam, mely a nyugatot a kelettel összeköti, legbiztosabb létalapja kereskedelmünknek. Semmiféle politikai konstelláció természetes fekvésünknek, központi helyzetünknek és a magyar föld hatalmas termőerejének nagy előnyét semmivé tenni nem tudja. Ha majd elül az ellenséges indulat, mely a népeket egymás ellen gyilkos harcba vitte, ha ismét ejön a népek békés együttműködésének ideje, amikor a barátságos érintkezés és a nemzetközi gazdasági forgalom újból helyreáll, — amely időpont remélhetőleg már nincsen messze. a kereskedelmünk lesz a legfontosabb tényezője a szom* szédos országokkal való barátságos vi*szony ápolásának és az ismét meginduló nemzetközi forgalomban újból elfoglal* hatja majd régi helyét. Az élet ismét jogaiba lép, a szívekből eltűnik az elkeseredés, a szomszéd népek baráti kezet nyújtanak egymásnak és a gazdasági munka meg fogja gyógyítani a sebeket, amelyeket a gyilkos háború ütött. Csüggedésre hát semmi ok. Nehéz lesz az élet, sokat kell majd dolgozni, erősen kell majd takarékoskodni. De a kereskedelem, amelynek az élet reali* tásai iránt mindig meg volt a kellő ér* zéke, amelynek a megfeszített dolgozás mindig életeleme volt, hamarosan meg fogja találni a maga helyét a megválto* zott alakulásban. Jönnek új összekötte* tések, támadnak uj konjunktúrák, mind* egyikből ki fogja venni részét az a magyar kereskedő, akinek a múltban oly nagy szerepe volt az ország gazdasági fellendítésében. A jövő nehéz, de nem reménytelen. Ebben a tudatban lássunk hozzá a súlyos munkához. — Ismét maximálnak! A kormány által visszaállított Országos központi árvizsgáló bizottság ismét megkezdette maximális árak, illetve „tájékoztató árak“ megállapítását. Egyelőre szappanra, vasedényekre és fűszerekre állapíttattak meg a tájékoztató árak. Ez ármaximálások következtében előre látható, hogy az illető cikkek a piacról ismét el fognak tűnni. A legális kereskedelem ez árukat csak igen nehezen és a maximális áraknál magasabb árakon tudta beszerezni, úgy, hogy a most megállapított árak mellett való eladás a kereskedőkre nézve nagy veszteséggel járna. Az áruk további beszerzése pedig a megállapított maximális eladási árak folytán lehetetlenné válik. A már piacon lévő áruk ennek következétben el fognak tűnni és ismét a zugkereskedelem fogja magát az árukra rávetni, úgy, hogy a fogyasztó közönség a mai legális kereskedelemben kért áraknál jóval magasabban lesz kénytelen beszerezni a szükségleti cikkeket. A maxi* mális, vagy irány*árak ismét a papíron fog* nak maradni, mellettük a fogyasztási szük* séglet kielégítése teljesen lehetetlenné válik és nem a közönség, hanem a lánckereskedők fogják hasznát látni a maximálásnak. Az öt éves háborús tapasztalat, úgy látszik, még mindig nem győzte meg eléggé az irányadó köröket az ármaximálás impraktikus és káros voltáról. Pedig öt év tanúsága bizonyítja, hogy a fogyasztás csakis a szabad kereskedelem és szabad áralakulás mellett juthat szükségleteinek biztos kiegészüléséhez. A kereskedelem szabaddá tétele. A háborús gazdasági központok gúzsba kötötték a kereskedelmet és a legfontosabb árucikkeket elvonták a kereskedők tevékenysége elől. Az egyes szakmák hatósági központosításában az államot az az elv vezette, hogy a szabad forgalomban a fogyasztás igényei a termelés háborús megzavarása folytán nem biztosíthatók, másrészt pedig a hadi érdek a hadsereg ellátását mindenekfelett sürgőssé teszi. Ekként a háború, — amely a termelési tevékenységet már amúgy is megzavarta, — az áruforgalmat is csakha* mar béklyókba verte s a gazdasági élet rendjét teljesen megzavarta, mert a kereske* delem kikapcsolása a kínálat és kereslet természetes alakulását lehetetlenné tette, anélkül, hogy a fogyasztási szükségletet az eről*tetett központosítás ellátni tudta volna. Ezek a jelenségek a központok nyomában nemcsak nálunk, Magyarországon mutatkoztak, hanem minden egyéb háborús országban. Még a nagyszerű német szervező tálénstum sem volt képes arra, hogy a központok révén pótolja a kereskedelem működését. A hatósági központosítás elve csődöt mondott és a központokkal tett szomorú tapasztalatok alapján mindenütt sietnek a kereskedelem megzavart rendjét ismét helyreállítani és az áruforgalom lebonyolítását annak a tényezőnek a kezébe visszaadni, amelyet a gazdasági élet évezredes törvényszerűsége alapján megillet, t. i. a kereskedők kezébe. Nálunk Magyarországon a kommunista gazdálkodás a kereskedelem hatósági megrendszabályozása és szervezése útján nem állott meg a háborús központok rendszerénél, hanem a koncentrálás esztelen törekvésénél fogva egyenesen ki akarta ölni a kereskedelmet. Eleinte ugyan csak a nagykereskedelemre tette rá a kezét a bolseviki gazdaságpolitika és a kisebb áruüzletek úgynevezett szocializálását elvileg mellőzte. De a gyakorlatban az történt, hogy az üzleteket a kommunista terrorleltározás ürügye alatt bezáratta és többé megnyitni sem engedte. A mindenáron való egységesítés erőltetése azután odáig fajult, hogy az árukereskedelem mint gazdasági funkció teljesen kikapcsoltatott és egy nagy fogyasztási szövetkezet szervezetébe gyömöszöltetett. A különböző cikkek egységes bevásárlására központi anyaghivatalokat állítottak fel és a kommunista őrület azt eredményezte volna, hogy az ország legelrejtettebb falvában a szükségelt legkisebb szöget is csak az u. n. Vas(* hivatal útján lehetett volna beszerezni. A fővárosban a valamikor forgalmasabb üzleteket a szocialista fogyasztási szövetkezet fiókjaivá tették, ami nyilvánvalóan ellentétben állott a „tanácsköztársaság“ gazdaságpolitikájának azzal a hirdetett alapelvével, hogy a kereskedelmi és ipari kisüzemek a kisbirtok mintájára a „társadalmasítása alól mentesek maradnak. A koncentrálás őre