Magyar Kereskedők Lapja, 1919. szeptember-december (39. évfolyam, 14-36. szám)

1919-09-22 / 14. szám

A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1919. szeptem­­ber 22. jöngői nem tudták látni még a legkisebb javító műhelyt sem. Mindenből egy nagy hatósági intézményt akartak­ csinálni és odáig mentek, hogy beszüntették a kis cipésziüzleteket is, hogy azokat egyesítve egy hatósági cipőjavító intézménnyé „kon*­centrálják“. Ez az egységesítő mánia leg­messzebbre haladt az élelmiszerüzletek és a ruházati üzletek terén. Minden utcasarkon feltűntek a fogyasztási szövetkezet fiókjai­­nak táblái, de mentől több lett az ilyen szö* vetkezeti fiók, annál inkább tűnt el minden élelmiszer és egyéb áru. A kereskedelem megfojtása hamarosan megbosszulta magát. A főváros a kereskedelmi élet hiányában temető síri csendjébe merült, a bolseviki uralom által leltározott és elszocializált áruk teljesen eltűntek, anélkül, hogy a népbiztos­uralomnak sikerült volna ez áruk ellenében a főváros lakossága számára a vidéktől a szükséges élelmiszert cserébe megkapni. A nagy garral hirdetett „csere-akció“ dugába dőlt, a paraszt nem kapott iparcikket, a fő­­város nem kapott élelmiszert. A kereskede­­lem megfojtása ekkér keservesen megbosz­­szulta magát a komunizmus meghibbant vezérein: a teljes áruhiány elkeserítette a munkásságot és ellenségévé tette annak az esztelen rendszernek, amelynek táborába néhány hóval azelőtt vezérei félrevezették. A kommunista uralom belső összeomlásának a pénzválság mellett így vált főokává a ke­reskedelem kiirtása. A háborús központokkal tett szomorú tapasztalatok és a bolseviki rémuralom ta­­nuságai után nyilvánvaló, hogy gazdasági élet kereskedelem nélkül el nem képzelhető. Az új kormány sietett ,a kereskedelem sza­­badságát visszaállítani és a háborús közpon­tok legnagyobb részét megszüntette. Jelenleg már csak a gabona­forgalom, valamint a követke­ző cikkek forgalma van összponto­sítva: pamut, len, cukor, burgonya,, olaj és zsiradék, keményítő és gyufa. De amiként a már szabaddá tett cikkeknél is kiderült, hogy a közellátás érdekeit legcélszerűbben a szabad kereskedelmi forgalom képes bizto­­sítani, azonképpen a még központosított áru­cikkek forgalmát is egymás után kénytelen lesz a kormányzat szabaddá tenni. Tapasz­talatok alapján még az is bizonyosra vehető, hogy a gabonaforgalom központosítása sem lesz sokáig fenntartható. A húsforgalom sza­­baddá tételétől a gabonaforgalom felszabadí­tásáig már csak egy lépés választ el. Ezt a lépést is csakhamar meg kell majd tenni. A mai viszonyok közöt a gabona-rekvirálás a vidéken igen sok okból sikerrel végre nem hajtható, a gabona*termést központilag fel* hozni nem lehet és a városok kényszerszük­séglete másként, mint a szabad gabonakeres­kedelem útján egyáltalán nem lesz biztosít* ható. Az egykor virágzó és tekintélyes hazai gabonakerekedelem az egyetlen, amely ezt a leküzdhetetlennek látszó problémát közmeg* elégedésre megoldani képes volna. Szabadít­sák meg tehát a reája vert béklyóktól és a meginduló gabona-üzlet csodákat fog mű* vélni. — A tüzelőanyaghiány a fővárost katasztrófával fenyegeti. Szenet a lánc­kereskedelemben is csak igen csekély mennyiségben és óriási árakon lehet sze­rezni, de ez egyáltalán meg sem közelíti a téli szükségletnek akár csekély töredékét. Tűzifa pedig csak úgy szerezhető, hogy a lakosság szegény rétegei a környező erdők­ből lopkodják a fát, pusztítva a főváros közegészségére oly mérhetetlenül fontos környékbeli erdőállományt, vagy pedig a budai környékbeli falvak parasztjai hoznak be a városba zsákszámra rossz minőségű fát, amelyet méregdrágán, többnyire csak liszt ellenében, adnak. Egyébként tűzifához a közönség csak úgy juthat, ha méter­­mázsánként 200 koronát fizet kékpénzben. A teljes tüzelőanyaghiány következtében a télen nemcsak fűtőanyag fog hiányozni, de még a főzéshez szükséges legminimálisabb tüzelőszer sem lesz meg. Borzasztó csak elgondolni is, mi lehet ebből néhány hónap múlva, amikor a hideg időjárás beáll. Mindössze csak négy-hat hét áll rendelke­zésünkre valamelyes készlet beszerzésére, f ha a legközelebbi időben az illetékes ható­ságok gyors segítségről nem gondoskodnak, a katasztrófa elkerülhetetlen. Minthogy az egyáltalán elérhető szénmennyiség a vasút és a legfontosabb közüzemek (vízvezeték, gáz, villany­világítás, villamos városi vasút, stb.) szükségletét sem elégíti ki, a segítés egyetlen módja az, hogy a tűzifa gyors fel­hozatala hatóságilag szerveztetik. Racioná­lis kitermelés mellett a Budától Esztergomig terjedő dús erdővidékről, valamint a pest­megyei Duna-balparti erdőkből (Gödöllőtől fel egészen Kovácspatakig) naponta igen nagymennyiségű tüzelőfát lehetne a fővá­rosba szállítani, anélkül, hogy az erdőállo­mány kipusztulna. A kitermelésre a mai nagy munkanélküliség mellett elegendő számban volna munkaerő, az erdők közel­sége pedig a szállítást is könnyen lehetővé tenné. Nincs tehát egyébre szükség, mint gyors elhatározásra, egy kis szervező mun­kára és erélyes cselekvésre. A kitermelt fát a tű­zifakereskedelem útján kell a közön­séghez eljuttatni, nehogy felesleges büro­kratikus huzavona a szétosztást késleltesse. A külföldről oly mértékű szén- és fabeho­zatalra, amely a nagy szükségletet csak részben is kielégíteni képes volna, számí­tani nemi lehet. Ha a politikai helyzet ha­marosan tisztázódik is és a béketárgyalás megindul, a nemzetközi kereskedelmi for­galom oly időpontban sem,­mis esetre sem állítható helyre, hogy a fenyegető tü­zelő­­anyaghiányon a küszöbön álló téli hóna­pok alatt külföldi behozatallal segíteni le­hetne. Itt csak a magunk gyors elhatáro­zása és munkája hozhat segítséget. A kor­mány lásson azonnal m­unkához és előzze meg azt a rémületes katasztrófát, amely elé a főváros lakossága néz. Gazdasági érdekű rendeletek a kommü­n bukása óta. Az 1919. márc. 21-én uralomra jutott rabló­banda által inaugurált tanácsköztársaság, más­képen proliétárdiktatura, a rendeletek özönével borította­ elő az országot: a sok kisfalon tu­mis, de na­gyam­bicióju éretlem „népbiztos elvtárs“ szinte beteg volt, ha egy nap nem írhatott alá egy-egy rend­ele­tet, melyek mindegyike egy újabb­­kés­­szúrás volt a nemzet testébe. 1918. augusztus 1-én végre elmúlt a förtelem az országról: az országradó és országgyilkos­­banda megbukott. Azután jött a belül vörös, távüli fehér Peidl­­kormány, mely még mindig a nemzet elenyésző kisebbségét sem képviselő „központi munkás­­tanács“-tól kapta a hatalmat. Ez a kormány egészen a komm­ün vizében próbált tovább evezni: a tanácsköztársaság összes rendeleteit, a munkástanácsokat, dik­tátoro­kat, stb. fenntar­­totta, azonban már megengedte a proletárság­­nak is a szabad lélekfelvételt,­­ nyilvánvalóan csak ideiglenesen. A vörös őrségeik helyett visz­­szaállította névleg a rendőrséget, visszaállította a sajtószabadságot, megszüntette a házak, az ipari és kereskedelmi üzemek, bankok és gyógy­szertárak szocializálását és összehívta a nemzet­gyűlést. a Károlyi Mihály-féle lehetetlen válasz­tási törvény alapján. Aug. 7-én megburko­lt ez a szm­leges polgári kabinet, következett József fő­herceg és az el­ső Friedrich - k­ormá­ny, de ez vi­szont reakciós vizekben evezett s első fénye volt, hogy a lapok újbóli megjelenését, a papír­­hiányra való hivatkozással, beszüntette. Az új kormány I. sz. rendeletével megszüntette a föld­birtokok szocializálását. Az ú­j kormány második rendelete a törvényes közigazgatás felvételéről szólott. Az ezután kiibocsájtott kormány­rendelet­ek a következők: A Külkereskedelmi hivatal megszüntetése. Az Anyaghivatalok felszámolása (aug. 11.). Elrendeltetett ,a bolsevik­ek által felállított kö­vetkező központok felszámolása: Ásványolaj hivatal, Butorhivatal, Cuikor nyersanyagelosztó hivatal, Építési anyaghivatal, Felszerelő ipari anyaghivatal,­­Fémhivatal, tigu­fa­hivatal, Gyümölcsipari hivatal, Háztartási és közszükségleti cikkek hivatala, Keményítő hivatal, Mezőgazdasági géphiva­tal, Műszaki anyaghivatal, Papír és nyomdai anyaghivatal, Ruházati hivatal, Szeszesitalok és szesztermékek hivatala, , Szénh­ivatal, Üveghivatal, Vashivatal, Vegyészeti anyaghivatal. A Malomüzemi központ felszámolása (aug. 11.). A 10 kát. holdat meg nem haladó szőlő- és 100 kát. holdat meg nem haladó­­földbirtok adó­­mentességét­­kimondó kommunista rendeletet a pénzügyminiszter (aug. 11.) a múltra nézve is ér­vénytelenítette. A vasúti direktórium feloszlatása (aug. 11.). A közlekedési vállalatok szocializálását is megszüntették a Budapesti egyesített városi vas­utak kivételével,­­melyeket tudvalevőleg még a Károlyi-rezsim alatt raboltak el az illető vállala­toktól. A műtárgyak kivitelét tiltja meg a kormány 3923/1919. M. E. számú rendelete. A halászat szocializálásának megszüntetése (aug. 12.). A forgalomban levő fizetési eszközök szabá­lyozása (3954/1914. M. E. sz.) tárgyában aug. 14-én kiadott kormányrendeletről külön szólunk. A munkanélküli- és szén­segély beszüntetése (3961/19- M. E. sz., aug. 13.). A magán- és köztulajdonból elhurcolt tárgyak visszaadása (aug. 14.). A Szovjet alatt eszközölt bank­betétek kifi­zetése tárgyában a kormány által 3987/19. M. E. sz. rendelet kimondja, hogy azoknak­­csak egy­ötöde fizethető ki-A Központi árvizsgáló bizottság régi szerve­zetében visszaállíttatik (aug. 15.). A köztulajdonba vett kórházak és szanatóriu­mok visszaadása (aug. 14.).­­ Az Orsz. burgonya-, zöldség- és gyümölcs, központot a közélelmezési miniszter (aug. 13.) feloszlatja: csak az Orsz. burgonya-közvetítő iroda marad meg régi szervezetében, a zöldség- és gyümölcsforgalom ismét szabad. A szarvasmarha, juh és sertés ismét sza­badon vásárolható a belföldi forgalomban, (aug. 13.). A rendes törvénykezés az egész vonalon hely­­reállíttatik (aug. 19.). A kormány 4038/1919. és 4039/1919- M. E. számú rendeletei szabályozzák az átmenetet. Az adóbehajtást a márc. 21. előtti törvények és rendeletek alapján a pénzügyminiszter elren­deli (aug. 19.). Aug. 23-án József főherceg lemond, úgy­szintén a Friedrich-kormány is, az ügyüket koriban a lemondott kormány viszi tovább. Az ideiglenes kormány folytatja hivatali műkö­dését. A Baromfi-, tojás-, hal- és vadforgalmi irodát feloszlatja, e cikkek forgalmát szabaddá teszi (aug. 26.). A Húsipari anyagtermékek hivatalát felosz­latja (aug. 26.). A borkivitelt megkönnyíti (aug­ 24.). E ren­deletet külön közöljük. A Szállodák, penziók és étkező üzemek orsz. bizottságát feloszlatja (aug. 28.). A bor forgalmának szabályozásáról aug. 29-én kiadott rendeletet külön ismertetjük. Az utipadgyászra vonatkozó forgalmi korlá­tozás megszűnik (aug. 29.). A cukor termelését és forgalomba hozatalát a kormány (aug. 30.) újból szabályozza. A rende­letet áruüzleti rovatunkban bővebben ismertetjük. A cukrászipari gépeket a közélelmezési mi­niszter feloldja a szovjet­ zárlat alól és az Egye­sült fagylalt­üzemet feloszlatja. A húsforgalom szabaddá tétetik (aug. 31.). A boros hordók forgalma a kormány 41818/ 1919. M. E. sz. rendelete szerint teljesen szabad, szállítási igazolvány alá sem esik (szept. 2.). A zöldség, főzelék, gyümölcs, valamint az ezekből bármiféle módon előállított konzerv, to­vábbá a dió, aszaltszilva, szilvasz, füge, mogyoró, mák és méz forgalmát a közélelmezési minisz­térium 73.785/1919. sz. rendelete teljesen szabaddá teszi (szept. 2.). A szocializált kis- és közép­ipari üzemekből alkotott központokat a keresk. miniszter 71.829/ 1919. sz. rendelete (szept. 5.) feloszlatja. Ezek: Egyesített bádogos- és szerelőipar budapesti köz­pontja, Villamos szerelőipar központja, Egyesített kályhásipar központja, Egyesített s­zobafestőipar központja, Budapesti épitőlakatos és rokonszak­mák direktóriuma. Egyesített üvegező üzemek központja. Egyesített­­ kosárfonóüzem. Egyesített filmipar és mozgókép üzemek központja. Az állati szőrfélék forgalombahozataláról, fel­használásáról és legmagasabb áráról szóló rendel­kezéseket a keresk. miniszter 72.730/1919. számú rendeletével (szept 6.) szab­ályon kívül helyezte. Ezek az ország határain belül további korlátozá­sok nélkül szabadon felhasználhatók és forgalom­ba hozhatók. Az árak tekintetében a Központi ár­vizsgáló bizottság rendelkezései­­mértékadók. A rendelkezés nem vonatkozik a Szőrközpont r.-t.­­nak 1919. szept. 6-ig imár felajánlott készleteire. E készletekkel a Szőrközpont továbbra is csak a keresk. miniszter utasításai szerint rendelkezhetik.

Next