Magyar Kereskedők Lapja, 1919. szeptember-december (39. évfolyam, 14-36. szám)
1919-09-22 / 14. szám
A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1919. szeptember 22. jöngői nem tudták látni még a legkisebb javító műhelyt sem. Mindenből egy nagy hatósági intézményt akartak csinálni és odáig mentek, hogy beszüntették a kis cipésziüzleteket is, hogy azokat egyesítve egy hatósági cipőjavító intézménnyé „kon*centrálják“. Ez az egységesítő mánia legmesszebbre haladt az élelmiszerüzletek és a ruházati üzletek terén. Minden utcasarkon feltűntek a fogyasztási szövetkezet fiókjainak táblái, de mentől több lett az ilyen szö* vetkezeti fiók, annál inkább tűnt el minden élelmiszer és egyéb áru. A kereskedelem megfojtása hamarosan megbosszulta magát. A főváros a kereskedelmi élet hiányában temető síri csendjébe merült, a bolseviki uralom által leltározott és elszocializált áruk teljesen eltűntek, anélkül, hogy a népbiztosuralomnak sikerült volna ez áruk ellenében a főváros lakossága számára a vidéktől a szükséges élelmiszert cserébe megkapni. A nagy garral hirdetett „csere-akció“ dugába dőlt, a paraszt nem kapott iparcikket, a főváros nem kapott élelmiszert. A kereskedelem megfojtása ekkér keservesen megboszszulta magát a komunizmus meghibbant vezérein: a teljes áruhiány elkeserítette a munkásságot és ellenségévé tette annak az esztelen rendszernek, amelynek táborába néhány hóval azelőtt vezérei félrevezették. A kommunista uralom belső összeomlásának a pénzválság mellett így vált főokává a kereskedelem kiirtása. A háborús központokkal tett szomorú tapasztalatok és a bolseviki rémuralom tanuságai után nyilvánvaló, hogy gazdasági élet kereskedelem nélkül el nem képzelhető. Az új kormány sietett ,a kereskedelem szabadságát visszaállítani és a háborús központok legnagyobb részét megszüntette. Jelenleg már csak a gabonaforgalom, valamint a következő cikkek forgalma van összpontosítva: pamut, len, cukor, burgonya,, olaj és zsiradék, keményítő és gyufa. De amiként a már szabaddá tett cikkeknél is kiderült, hogy a közellátás érdekeit legcélszerűbben a szabad kereskedelmi forgalom képes biztosítani, azonképpen a még központosított árucikkek forgalmát is egymás után kénytelen lesz a kormányzat szabaddá tenni. Tapasztalatok alapján még az is bizonyosra vehető, hogy a gabonaforgalom központosítása sem lesz sokáig fenntartható. A húsforgalom szabaddá tételétől a gabonaforgalom felszabadításáig már csak egy lépés választ el. Ezt a lépést is csakhamar meg kell majd tenni. A mai viszonyok közöt a gabona-rekvirálás a vidéken igen sok okból sikerrel végre nem hajtható, a gabona*termést központilag fel* hozni nem lehet és a városok kényszerszükséglete másként, mint a szabad gabonakereskedelem útján egyáltalán nem lesz biztosít* ható. Az egykor virágzó és tekintélyes hazai gabonakerekedelem az egyetlen, amely ezt a leküzdhetetlennek látszó problémát közmeg* elégedésre megoldani képes volna. Szabadítsák meg tehát a reája vert béklyóktól és a meginduló gabona-üzlet csodákat fog mű* vélni. — A tüzelőanyaghiány a fővárost katasztrófával fenyegeti. Szenet a lánckereskedelemben is csak igen csekély mennyiségben és óriási árakon lehet szerezni, de ez egyáltalán meg sem közelíti a téli szükségletnek akár csekély töredékét. Tűzifa pedig csak úgy szerezhető, hogy a lakosság szegény rétegei a környező erdőkből lopkodják a fát, pusztítva a főváros közegészségére oly mérhetetlenül fontos környékbeli erdőállományt, vagy pedig a budai környékbeli falvak parasztjai hoznak be a városba zsákszámra rossz minőségű fát, amelyet méregdrágán, többnyire csak liszt ellenében, adnak. Egyébként tűzifához a közönség csak úgy juthat, ha métermázsánként 200 koronát fizet kékpénzben. A teljes tüzelőanyaghiány következtében a télen nemcsak fűtőanyag fog hiányozni, de még a főzéshez szükséges legminimálisabb tüzelőszer sem lesz meg. Borzasztó csak elgondolni is, mi lehet ebből néhány hónap múlva, amikor a hideg időjárás beáll. Mindössze csak négy-hat hét áll rendelkezésünkre valamelyes készlet beszerzésére, f ha a legközelebbi időben az illetékes hatóságok gyors segítségről nem gondoskodnak, a katasztrófa elkerülhetetlen. Minthogy az egyáltalán elérhető szénmennyiség a vasút és a legfontosabb közüzemek (vízvezeték, gáz, villanyvilágítás, villamos városi vasút, stb.) szükségletét sem elégíti ki, a segítés egyetlen módja az, hogy a tűzifa gyors felhozatala hatóságilag szerveztetik. Racionális kitermelés mellett a Budától Esztergomig terjedő dús erdővidékről, valamint a pestmegyei Duna-balparti erdőkből (Gödöllőtől fel egészen Kovácspatakig) naponta igen nagymennyiségű tüzelőfát lehetne a fővárosba szállítani, anélkül, hogy az erdőállomány kipusztulna. A kitermelésre a mai nagy munkanélküliség mellett elegendő számban volna munkaerő, az erdők közelsége pedig a szállítást is könnyen lehetővé tenné. Nincs tehát egyébre szükség, mint gyors elhatározásra, egy kis szervező munkára és erélyes cselekvésre. A kitermelt fát a tűzifakereskedelem útján kell a közönséghez eljuttatni, nehogy felesleges bürokratikus huzavona a szétosztást késleltesse. A külföldről oly mértékű szén- és fabehozatalra, amely a nagy szükségletet csak részben is kielégíteni képes volna, számítani nemi lehet. Ha a politikai helyzet hamarosan tisztázódik is és a béketárgyalás megindul, a nemzetközi kereskedelmi forgalom oly időpontban sem,mis esetre sem állítható helyre, hogy a fenyegető tüzelőanyaghiányon a küszöbön álló téli hónapok alatt külföldi behozatallal segíteni lehetne. Itt csak a magunk gyors elhatározása és munkája hozhat segítséget. A kormány lásson azonnal munkához és előzze meg azt a rémületes katasztrófát, amely elé a főváros lakossága néz. Gazdasági érdekű rendeletek a kommün bukása óta. Az 1919. márc. 21-én uralomra jutott rablóbanda által inaugurált tanácsköztársaság, másképen proliétárdiktatura, a rendeletek özönével borította elő az országot: a sok kisfalon tumis, de nagyambicióju éretlem „népbiztos elvtárs“ szinte beteg volt, ha egy nap nem írhatott alá egy-egy rendeletet, melyek mindegyike egy újabbkésszúrás volt a nemzet testébe. 1918. augusztus 1-én végre elmúlt a förtelem az országról: az országradó és országgyilkosbanda megbukott. Azután jött a belül vörös, távüli fehér Peidlkormány, mely még mindig a nemzet elenyésző kisebbségét sem képviselő „központi munkástanács“-tól kapta a hatalmat. Ez a kormány egészen a kommün vizében próbált tovább evezni: a tanácsköztársaság összes rendeleteit, a munkástanácsokat, diktátorokat, stb. fenntartotta, azonban már megengedte a proletárságnak is a szabad lélekfelvételt, nyilvánvalóan csak ideiglenesen. A vörös őrségeik helyett viszszaállította névleg a rendőrséget, visszaállította a sajtószabadságot, megszüntette a házak, az ipari és kereskedelmi üzemek, bankok és gyógyszertárak szocializálását és összehívta a nemzetgyűlést. a Károlyi Mihály-féle lehetetlen választási törvény alapján. Aug. 7-én megburkolt ez a szmleges polgári kabinet, következett József főherceg és az első Friedrich - kormány, de ez viszont reakciós vizekben evezett s első fénye volt, hogy a lapok újbóli megjelenését, a papírhiányra való hivatkozással, beszüntette. Az új kormány I. sz. rendeletével megszüntette a földbirtokok szocializálását. Az új kormány második rendelete a törvényes közigazgatás felvételéről szólott. Az ezután kiibocsájtott kormányrendeletek a következők: A Külkereskedelmi hivatal megszüntetése. Az Anyaghivatalok felszámolása (aug. 11.). Elrendeltetett ,a bolsevikek által felállított következő központok felszámolása: Ásványolaj hivatal, Butorhivatal, Cuikor nyersanyagelosztó hivatal, Építési anyaghivatal, Felszerelő ipari anyaghivatal,Fémhivatal, tigufahivatal, Gyümölcsipari hivatal, Háztartási és közszükségleti cikkek hivatala, Keményítő hivatal, Mezőgazdasági géphivatal, Műszaki anyaghivatal, Papír és nyomdai anyaghivatal, Ruházati hivatal, Szeszesitalok és szesztermékek hivatala, , Szénhivatal, Üveghivatal, Vashivatal, Vegyészeti anyaghivatal. A Malomüzemi központ felszámolása (aug. 11.). A 10 kát. holdat meg nem haladó szőlő- és 100 kát. holdat meg nem haladóföldbirtok adómentességétkimondó kommunista rendeletet a pénzügyminiszter (aug. 11.) a múltra nézve is érvénytelenítette. A vasúti direktórium feloszlatása (aug. 11.). A közlekedési vállalatok szocializálását is megszüntették a Budapesti egyesített városi vasutak kivételével,melyeket tudvalevőleg még a Károlyi-rezsim alatt raboltak el az illető vállalatoktól. A műtárgyak kivitelét tiltja meg a kormány 3923/1919. M. E. számú rendelete. A halászat szocializálásának megszüntetése (aug. 12.). A forgalomban levő fizetési eszközök szabályozása (3954/1914. M. E. sz.) tárgyában aug. 14-én kiadott kormányrendeletről külön szólunk. A munkanélküli- és szénsegély beszüntetése (3961/19- M. E. sz., aug. 13.). A magán- és köztulajdonból elhurcolt tárgyak visszaadása (aug. 14.). A Szovjet alatt eszközölt bankbetétek kifizetése tárgyában a kormány által 3987/19. M. E. sz. rendelet kimondja, hogy azoknakcsak egyötöde fizethető ki-A Központi árvizsgáló bizottság régi szervezetében visszaállíttatik (aug. 15.). A köztulajdonba vett kórházak és szanatóriumok visszaadása (aug. 14.). Az Orsz. burgonya-, zöldség- és gyümölcs, központot a közélelmezési miniszter (aug. 13.) feloszlatja: csak az Orsz. burgonya-közvetítő iroda marad meg régi szervezetében, a zöldség- és gyümölcsforgalom ismét szabad. A szarvasmarha, juh és sertés ismét szabadon vásárolható a belföldi forgalomban, (aug. 13.). A rendes törvénykezés az egész vonalon helyreállíttatik (aug. 19.). A kormány 4038/1919. és 4039/1919- M. E. számú rendeletei szabályozzák az átmenetet. Az adóbehajtást a márc. 21. előtti törvények és rendeletek alapján a pénzügyminiszter elrendeli (aug. 19.). Aug. 23-án József főherceg lemond, úgyszintén a Friedrich-kormány is, az ügyüket koriban a lemondott kormány viszi tovább. Az ideiglenes kormány folytatja hivatali működését. A Baromfi-, tojás-, hal- és vadforgalmi irodát feloszlatja, e cikkek forgalmát szabaddá teszi (aug. 26.). A Húsipari anyagtermékek hivatalát feloszlatja (aug. 26.). A borkivitelt megkönnyíti (aug 24.). E rendeletet külön közöljük. A Szállodák, penziók és étkező üzemek orsz. bizottságát feloszlatja (aug. 28.). A bor forgalmának szabályozásáról aug. 29-én kiadott rendeletet külön ismertetjük. Az utipadgyászra vonatkozó forgalmi korlátozás megszűnik (aug. 29.). A cukor termelését és forgalomba hozatalát a kormány (aug. 30.) újból szabályozza. A rendeletet áruüzleti rovatunkban bővebben ismertetjük. A cukrászipari gépeket a közélelmezési miniszter feloldja a szovjet zárlat alól és az Egyesült fagylaltüzemet feloszlatja. A húsforgalom szabaddá tétetik (aug. 31.). A boros hordók forgalma a kormány 41818/ 1919. M. E. sz. rendelete szerint teljesen szabad, szállítási igazolvány alá sem esik (szept. 2.). A zöldség, főzelék, gyümölcs, valamint az ezekből bármiféle módon előállított konzerv, továbbá a dió, aszaltszilva, szilvasz, füge, mogyoró, mák és méz forgalmát a közélelmezési minisztérium 73.785/1919. sz. rendelete teljesen szabaddá teszi (szept. 2.). A szocializált kis- és középipari üzemekből alkotott központokat a keresk. miniszter 71.829/ 1919. sz. rendelete (szept. 5.) feloszlatja. Ezek: Egyesített bádogos- és szerelőipar budapesti központja, Villamos szerelőipar központja, Egyesített kályhásipar központja, Egyesített szobafestőipar központja, Budapesti épitőlakatos és rokonszakmák direktóriuma. Egyesített üvegező üzemek központja. Egyesített kosárfonóüzem. Egyesített filmipar és mozgókép üzemek központja. Az állati szőrfélék forgalombahozataláról, felhasználásáról és legmagasabb áráról szóló rendelkezéseket a keresk. miniszter 72.730/1919. számú rendeletével (szept 6.) szabályon kívül helyezte. Ezek az ország határain belül további korlátozások nélkül szabadon felhasználhatók és forgalomba hozhatók. Az árak tekintetében a Központi árvizsgáló bizottság rendelkezéseimértékadók. A rendelkezés nem vonatkozik a Szőrközpont r.-t.nak 1919. szept. 6-ig imár felajánlott készleteire. E készletekkel a Szőrközpont továbbra is csak a keresk. miniszter utasításai szerint rendelkezhetik.