Magyar Kereskedők Lapja, 1921. július-december (41. évfolyam, 53-104. szám)

1921-07-03 / 53. szám

­?'* ■ 11.....PUTllMlil|inWi|l|IPiiliMW^ nmnpT|MppiipiMpi^pp||nmpir^^ | 2 ___________________ MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 1971. július 3. helye nincs, d­e a másodfokú határozat ellen egyébként 15 nap alatt birtokon kívül a magyar királyi közigaz­gatási bíróságnál panaszi jog érvényesíthető.­­ A váltság befizetése. A kivetett vagyonváltság összege a kivetési hatá­rozat kézbesítését követő 15-ik napon esedékes és azt hat havi egyenlő előleges részletekben készpénzben kell legkésőbb hat hónap alatt lefizetni. E fizetési ha­táridő lejárta után még hátralékos vagyonváltság fize­tésére öresz késedelmi kamat fizetésének kötelezett­sége mellett a pénzügyigazgatóság a fél kérelmére még hat­ havi halasztást köteles adni.­ A késedelmi kamat a hetedik hó 1 -étől számíttatik. A vagyonváltság felét az esedékességtől számított 30 napon belül a váltságköteles fél saját jegyzéséből származó nosztri­­fikátt­­magyar hadikölcsönkötvényekkel és pénztárje­gyekkel is fizetheti. A vagyonváltságért,­ amelynek erejéig az állam­­kincstárt az áruraktárra minden más törvényes zálog­jogot megelőzően törvényes zálogjog illeti meg, a kereskedő, a bizományos, a rákárvállalat tulajdonosa ,személyesen is felelős, több tulajdonos és tulajdonos­társ létében egyetemleges és személyes felelősség áll fenn és egyetemleges kötelezettség esetében a váltság bármelyik féltől egészben behajtható. Kereskedelmi üzlet átruházása esetén úgy az átruházó, mint az át­vevő felelős a kivetett hátralékos vagyonváltságért. Csőd esetében a csődvagyont elsősorban a kivetett va­­gyonváltság kielégítésére kell fordítani. A bizományost és a raktárvállalkozót a megbízója helyett fizetett vagyonváltságösszeg erejéig törvényes zálogjog illeti meg és e zálogjog alapján, ha a meg­bízó vagy beraktározó a váltságösszeget felhívásra 60 nap alatt meg nem téríti, a bizományos, vagy beraktá­­rozó a kereskedelmi törvényben meghatározott módon a nála lóerő árut értékesítheti. Áruü­zleti Hírek. Az új termés szabaddá tétele. !.? A kormánynak a hivatalos lap június 29-iki számában közzétett 4902/1921. sz. rendelete fel­méréit kétségek eloszlatása végett megállapítja, h­ogy: az 1921. évi termésű búza, rozs, kétszeres, árpa, zab, köles, tatárka és tengeri szállitása iránt 1921. évi junius 22-ét megelőzőleg kötött szerző­dések is érvényesek. E magyarázó rendelet kibo­csátására azért volt szükség, mert a gabonaforga­lom felszabadításáról szóló 4675. sz. kormány­rendelet (megjelent a Magyar Pénzügy 1921 jú­nius 30-iki számában) szerint a gabona és ennek őrleményei a belföldi forgalomban 1921 julius 1-től kezdődőleg szabadon adhatók és vásárolhatók. A július 5-iki terminust némelyek úgy ma­gyarázták, hogy csakis e határidő után lehet új termésű gabonára szabadon szállítási szerződést kötni, úgy hogy az értelmezés szerint az ezen ha­táridő előtt megkötött szállítási szerződések ér­vénytelenek volnának. E kétely eloszlatása végett most megállapítja a rendelet, hogy az 1921. évi termésű gabonára nézve már­ eddig is létrejött szállítási szerződések érvényeseknek tekintendők. Gabonamentnek üzletmenetét a kormányrendelet, amely az 1021. évi termék adásvételét a belföldön sza­baddá tette, lényegesen megélénkítene. Az üzlet nem tudott ugyan még igazán megindulni, mert egyfelől még mindig nincs hivatalos határidőüzlet, másfelől pedig teljes a bizonytalanság arra nézve, hogy a kor­mány milyen intézkedéseket fog a kivitel tárgyában életbe léptetni. A kereslet minden gabonafajta iránt élénk, a kínálat azonban minimális A gazdák egyelőre tartózkodnak az eladástól nemcsak azért, mert az árak még a mai bizonytalan viszonyok között is nap­­ról-napra emelkednek és így bizonyosra veszik, hogy­ha az export megindulhat, még tovább fognak emel­kedni, hanem talán még inkább azért, mert a gazdák nagy része csak akkor akar termése értékesítéséhez hozzálátni, ha mar betakarította és így pontosan tudja, hogy miből mennyivel rendelkezik. Mostanában ,úgy­szólván csak azok a termelők hajlandók az eladásra, akik rászorultak a pénzre és akiket csábít az, hogy az előre eladott gabona 30%-át készpénzben lefizeti a vevő. Bizonyosra lehet venni, hogy amint effektív áru kerülhet a piacra, minden gabonafélében nagyon élénk üzlet fog megindulni. A mostani vételek vagy állami megbízásokon alapulnak, vagy tisztára vélemé­­nyes, spekulációs vásárlások, amelyeknek azonban nincs meg az igazi bázisuk, amíg a budapesti árutőzs­dén elismert határidőüzlet nincs. A mai állapot külön­ben is furcsa. Majdnem kizárólag csak július—augusz­tusi szállításra, tehát határidőre történnek kötések, de azokat úgy kezelik, mintha effektív árura szólná­nak. Különben értesülésünk szerint a tőzsdetanács már a legközelebbi napokban határozni fog a határidőüz­let visszaállításáról. Nehezebb probléma a kivitel. Senki sem tudja, hogy milyen mennyiségnek és mi­lyen feltételek mellett fogja a kormány a kivitelét megengedni. Pedig ennek a kérdésnek a rendelet ki­adásával való tisztázása nagyon sürgős volna. Ma a magyar búza, rozs és zab a külföldön versenyképes. A budapesti árak még a világpiaci paritás alatt van­nak. De ha az export megengedése sokáig húzódik, könnyen úgy járhatunk megint, mint a télen, illetőleg kora tavasszal, amikor addig, amíg exportképesek voltunk, nem engedték meg a kivitelt, amikor pedig megengedték, a tekintetbe jövő külföldi piacok már nem voltak fölvevőképesek. Nemcsak a magyar gaz­dák és kereskedők szenvedtek ezzel sok millióra menő kárt, hanem az államkincstár is elég jelenté­keny összegű kiviteli illetéktől esett el, arról nem is szólván, hogy a meginduló fixport, tudvalevőiig a leg­erősebben ható valutájá­ltó eszköz. Az aratás ország­szerte megkezdődött. Az eddig beérkezett jelentések szerint országos átlagban búzából és rozsból jó köze­pes termésünk van, míg zab és árpa a közepesen alul marad. Téli árpa gyönge, ellenben a tavaszi árpának az eső sokat használt. A késői zab kilátásait is meg­­javítota az eső. Az utódállamok termése szinte kivétel nélkül gyönge ; nemcsak a holdankénti hozam cse­kély, hanem a bevetett terület is jóval kisebb a szo­kottnál. Így Romániában és a szerb megszállott terüle­ten a földeknek csupán kb. 10%-át vetették be, Csehor­szágban pedig hiányzott az igazi rrilinkakedv és a be­vetett területeken is sok helyütt fölburjánzott a gáz. Ellenben Németországban, ahol az aratás jóval később van, volt elég bőven eső,és ha most száraz, meleg idő lesz. Jó termésre van kilátás. Jó termést várnak Len­gyelországban is. A tengerentúli országokból még nin­csenek megbízható jelentések, de úgy­ hírlik, hogy az Egyesült­ Államoknak az idén is rekordtermésük lesz.­­ A budapesti tőzsdén az egész héten nap-nap után voltak kisebb-nagyobb kötések új búzában, amelyért kedden még csak 9.10 -9.15 K-t fizettek júliusi szállí­tásra. Csütörtökön má­r 9.20—9.40 K, pénteken pedig 9.30—9.55 K volt az ára. Élénk érdeklődés tárgya a rozs is, amelynek júliusi szállításra szóló ára emelkedő irányzatnál nyírségi állomásokon 7.10—7.15 K, pest­megyeieken 7.25—7.30 K. Legélénkebb azonban az üz­let zabban. Prompt áruért az állomás 9.50 K-t, Buda­pesten 10 K-t értek el, július-augusztusban a termelő választása szerint szállítandó új áruért pedig 8.50 K-t fizettek, tehát aránylag jóval többet, mint búzáért. Őszi árpa ára az állomás fekvése szerint 7.25—7.75 K, ta­vaszi árpáé 8.05— ' 16 K, régi sörárpáé 9.20—9.50 K között ingadozott. A piacra kerülő minták közül sok a silány, könnyű áru. Tengeri forgalma nem nagyarányú, változatlanul 8.20—8.45 K között váltakozó árakon, az állomás. Kölesért 5—5.50 K­, köleskásáért 9.10—9.45 K-t jegyeznek. Szombaton kis forgalom mellett tartott volt az irányzat. A­­­búzáért júliusra 9.50—9.60 K, augusztusra 9.20—9.40 K-t jegyeztek. Rozs jegyzése 6.70—390 K volt az állomás. Zab tovább drágult és már 9.75—9.90 K-t kértek érte az állomás, míg Buda­pesten fekvő tételekért 10.25—10.35 K-t jegyeztek. Tengeri ára 8.25—8.35 K-ra emelkedett, az árpáé pe­dig változatlan maradt. Vetőmagvak üzletmenete egyelőre még meglehe­tősen csendes, de minden jel arra vall, hogy amint az idei termés be lesz takarítva és a helyzet tisztázódik, különösen pedig tiszta képet lehet arra nézve alkotni, hogy milyenek lesznek a kivitel kilátásai, az üzlet nagyon élénk lesz. Jelenleg csupán bíborheremag iránt van meglehetős érdeklődés, de a kínálat arány­lag csekély, mert ez a mágféle most van cséplés alatt és így számottevő mennyiségek a­ég nem kerültek piacra, de meg még egyelőre nem lehet tudni,, hogy mennyiben lesz majd az export lehetséges, annyival is inkább, hogy a legfontosabb termelő országok (­Franciaország és az Egyesült­ Államok) még tartóz­kodóak. Ennek a magfélének a névleges ára Buda­pesten ma 12 K körül volt. Lóhere- és lucerpamagból a megkésett vetések céljaira való minimális forgal­mon kívül, voltak az utóbbi időben némi spekulációs vásárlások is. Az irányzat határozottan szilárd. A bel­földi termés jóval alatta marad a tavalyinak, nemcsak azért, mert az időjárás nem volt kedvező a vetések fejlődésére, hanem még inkább azért, mert a bevetett terület aránylag kicsiny. A múst évi termésből vissza­maradt készletek már csekélyek. A nyersárunak ki­alakult ára ma még nincsen, a szórványosan előfor­dult kötések árai 20—50 K között ingadoztak, de for­dultak elő 60 K-s eladások is. Még szilárdabb az ól­mozott áruk­­ irányzata. Vörös harcával plombált ló­here- és lucernamag ára június elején 40—45 K volt, ma pedig már 70 K körüli árakat fizetnek érte. A­ fe­hér borcás magok ára 50—60 t­-ról 90—95 K-ra emel­kedett. A többi magfélék árai még ennyire sem ala­kultak ki mert részben a belföldi termés sem tekint­hető egészen megbízhatóan át, részben pedig hiányoz­nak a külföldi­­információk, amelyekre az üzleti szá­mításokat hatírozni lehetne. Tavalyi muharmag iránt van némi érdeklődés. Jobb minőségekért vagontéte­­lekben 6,50 K körüli árakat, kisebb mennyiségekben 7— 8 K-t fizetnek. Keresett m­ég a tarlórépa, amelynek ára 35—40 K között mozog. Bükköny iránt is meglehe­tősen élénk érdeklődés nyilvánul. Tavaszi vetőmagért 8— 9 K-t értek el az utóbbi napokban. Olajosmagvak idei terméséből egyelőre csu­pán repcemag van a piacon, de ez is még aránylag kis mennyiségekben, mert most folyik, a cséplés. Gsonka­i Magyarországon az idei termés meglehető­sen gyönge, a minőségek sem teljesen kielégítők, mert sok áru megázott a cséplés alatt, megdoho­­sodott, sőt penészt is kapott. Külföldön nagyon élénk a kereslet és nálunk is szilárd ennek a mag­­félének az irányzata, ami abban nyilvánul, hogy ára az utolsó 4 hét alatt kb. 3 K-val emelkedett. Jelenleg 9,75—10 K közötti árakon adják-veszik. Tavalyi termésű magok közül élénk kereslet tár­gya a kendermag, amelynek ára 10—12 K, a nap­raforgómag, amelyért 8—9 K-t fizetnek és tök mag, amelyért a hét vége felé 10—12 K-t értek el. Len­mag teljesen hiányzik és így abban az üzlet nem fejlődhetett ki. Nagyon élénk kereslet tárgya a mustármag. Sárga minőség ára 20—22 K, feketéé 25 K körül van. Hüvelyesek iránt, bár a helyzet még nem alakult ki, mert idei áru még nincsen a piacon, nagyon élénk az érdeklődés. A termelők egyelőre tartózkodóak és csupán tavalyi termésű babban fordulnak elő szórvá­nyosan kötések 4 K körüli árakon. Általában azt hi­­­szik, hogy az üzlet borsóért 7—8 K, babért 4—5 K­­ közötti árakon fog megindulni, de nem lehetetlen, hogy az első­­árak valamivel alacsonyabbak lesznek. Liszt iránt igen élénk az érdeklődés, kínálatban sínes hiány, de az üzlet nem tud addig igazán meg­indulni, Sutig készáru nincs a piacon. Elsőrendű buda­pesti őrleményekért nullás bázison 22 K-t­ jegyeznek, míg korpát 4.05—4.30 K-ért ajánlanak. Marhavásár. A hétfői vásárra a felhajtás 761 drb, közte 358 ökör volt. Az irányzat és az árak változat­lanok maradtak. Leginkább könnyebb jó minőségeket kerestek, ilyenekre hamar is leadt vevő, ellenben a gyengébb minőségű és nehezebb áru forgalma nehéz­kes, vontatott volt. A csütörtöki vásárra 1056 álla­tot, közte 391 ökröt hajtottak föl. A nagy fölhajtás következtében az irányzat ellanyhul, príma minősé­gek és kicsontozni való marha ára kb. 2 K-val, köze­pes és silányabb állatoké 3—4 K-val ment vissza. A nagyobb áresést az akadályozta meg, hogy több vi­déki vevő volt a vásáron. A kialakult árak a követ­kezők : Ökör elsőrendű 28—34 K, másodrendű 18—27 K, harmadredű 13—17 K, bika elsőrendű 25—30 K, másodrendű 15—­24, tehén, elsőrendű 24—32 K, má­sodrendű 13—23 K, kicsontozni való marha 6—12 K, növendék marha 13—19 K, borjú 20—30 K. A bécsi hétfői vásárra 1400 állatot hajtottak föl. Az­ irányzat lanyha volt. Az árak átlagosan 40 K-val hanyatlottak. Prima 140, közép 100—120, silány 80—100 osztrák korona. A csütörtöki bécsi pótvásárra a fölhajtás 640 drb volt, amiből 300 eladatlan maradt. Az árak to­vábbi 10—15 K-val estek. A bécsi juhvásáron első­rendű áruért 80—90, gyengébb minőségekért 60—70 osztrák koronát fizettek. Sertésvásár. A heti fölhozatal 4150 drb volt, a na­pi fölhajtások 1300—2200 között váltakoztak. A nehezebb sertések ára a fehér áruk jobb kelendősége folytán napról-napra emelkedett, de közepes serté­seket is könnyért lehetett elhelyezni, míg könnyű áru csak lényegesen olcsóbb árakon talált vevőre. A fe­rencvárosi vásáron kialakult árak a következők : príma urasági 64—66 K, kivételesen 68 K, prima sze­dett 60—66 K, közép 60—63 K, kivételesen 64 K, könnyű 50—54 K, urasági nehéz öreg 60— 62 K, sze­dett öreg 58—60 K, sonkamalac 60­—64 K. Sovány ser­tésekért a következő árakat érték el : átvészelt süldő 50—55 K, át nem vészelt 50 K, elválasztott malac súlyra 40—45 K, páronként 500—600 K. A központi vásárcsarnokban kettéhasított szalonnás sertésekért 70—77 K-t, sonkamalacokért 70—76 K-t, vágott borju­kért 36—40 K-t fizettek. Disznózsír ára a hét folya­mán lényegesen emelkedett Nagyban 84—86 K-ért, sőt 88 K-ért is árusították, mig a szalonna nagybani ára 74—76 K, sertéshúsé fejjel és lábbal 64—68 K volt. Paprika. Bár igaz, hogy az új paprika-ültetvények az időjárás és újabban a férgektől sokat szenvednek, ennek dacára az érdekelt körök a mai erősen emel­kedő tendenciát nem tartják indokoltnak. Általános a vélemény, hogy áresésnek kell bekövetkezni, mihelyt a földmunkákból a munkások hazatérve, »«kikészítés erősebb mérvet ölthet és lépést tarthat, — különöseb­ben az édes árunak — utóbbi időben való erősebb bel­földi keresletével. Mai árak nagyban : Szegedi édes nemes 105—410, félédes 70—75, rózsa 1 50—55, má­­sodrendü 38—40, harmadrendű 18—20 K. Mák kereslete igen élénk, ámbár egy-két hét múlva már lesz új áru, sőt a budapesti árutőzsdén már kínáltak is idei mákot július végén—augusztus elején való szállításra 32—10 K között váltakozó áru­kon , de ezeken az árakon egyelőre kötések nem jöt­tek létre. Régi mákért vagontételekben e hét vége felé 42—44 K-t fizettek az állomás, mig Budapesten ura­dalmi kék mák nagy tételekben 43—46 K-ért volt kapa­ható. Dió terméskilátásai meglehetősen jók, de a beérés még messze van és igy a hozamról még nem lehet biz­tosat tudni. Régi dió nagybani ára 50—52 K, dióbélé 145—155 K­Bor üzletmenetele csöndes. A forgalom majdnem­ kizárólag a belföldi szükséglet kielégítésére szorítko­zik. A kiviteli üzlet csaknem tökéletesen szünetel. Ausztria a magas vám- és a nagy valutadifferencia miatt nem fölvevőképes. Cseh- és Lengyelország sem igen vásárolnak mostanában. Az árak mégis meglehe­tősen állandósultak, mert a termelők nem igen haj­landók árigényeikből engedni. 8—8­/1%-os borok ára 12 K, 9%-osoké 16—17 K, 9­/8%-osoké 18 K körül vannak, míg 10%-os és nehezebb borokért már jóval magasabb árakat igényelnek. A terméskilátások or­szágszerte jók. Az esős időjárás nyomán t­öbb helyen föllépett ugyan a peronoszpóra, de erélyesen védekez­nek ellene, úgy hogy nagyobb károsodástól nem kell tartani. Jugoszláviából is jó szüreti kilátásokat jelen­tenek. Ott is a belföldi fogyasztásra szorítkozik a for­galom, mert az állami árak — 9—10%-os porokért 11—15 jugoszláv korona — jóval magasabbak a ma­gyarországiaknál. A délszláv borok tehát nem igen exportképesek és még kevésbbé lehet kivinni a ro­mán megszállás alatt levő területről, lévén ott az árak még magasabbak. LAKÁS ikaritás,'poloskairtás, molyírtás 1” '' '| SZŐNYEG egóvás.^porolis, mosás, javítás ! TAPFTAZAJI szobafestés, mázo- JKáAíiftiSiii, (saját műhely) végez a VACUUM ES SULFID R.-T. 350 VI. Dalnok-u. II. Telefon: 4­91. ZSÁK, PONYVA, ZSINEG, RAFFIA FISCHER I. RÉSZV. TÁRS. Budapest, Hábor­ u. 31. 359 SELYEEN­TRESSE, fojtás, cipőszalag, vasfonál cipőfűző, Lacet, Lissa, pamsz­­börtli, láma, mécsbél, redőnyzsinór, katonai arany-esü­st zsinórok gyártása és nagybani eladása. 6342 Reich Adolf Fiai, V., Erzsébet-tér 7.

Next