Magyar Kereskedők Lapja, 1923. január-június (43. évfolyam, 1-52. szám)

1923-01-03 / 1. szám

2 irányzat váltja-e ki az élénkebb üzletmenetek mert hiszen az egyik kétségbevonhatatlanul hat a násikra. ."mégis az utolsó három esztendő tapasztalatai azt mu­tatják, hogy az általános üzletmenet élénkülése egye­nes arányban állott a drágulással és még a tempóban is tökéletesen alkalmazkodott hozzá. Ellenben több­ször előfordult, hogy a javuló üzlet nem eredménye­zett azonnal magasabb árakat, hanem a drágulás eset­leg csak hetek múlva következett be, amikor az itt kifogyó készleteket magasabb árakon való importtal kellett pótolni így volt tavaly februárban, sőt már­cius egy részében , a forgalom erőteljesen föllendült, ipar és kereskedelem föllélegzett. A forgalom messze a békebeli mögött maradt, de élénkebb volt, mint az­­utolsó fél esztendőben akármikor. Az árak emelkedése azonban lassú volt, élannyira, hogy amikor április második hetében a korona árfolyama Zürichben hir­telen emelkedett, ennek folytán árhanyatlás és megint üzleti pangás állott be, az árszínvonal még mindig ,jóval az ixportparitás alatt maradt. Áprilisban, má­jusban és júniusban gyenge volt az üzlet majdnem ál­landósult árszínvonal mellett. Június negyedik heté­iben hirtelen megint fölfelé törnek az árak és az üzlet megélénkül. Gyorsan emelkednek az árak július, augusztus és szeptember hónapok folyamán is, bár az üzlet hol többé, hol kevésbé gyenge, amíg azután az árvizsgáló bizottság razziái és az uzsorabíróság­­rendkívül szigorú ítéletei nem keltettek az egész köz­gazdaságban megdöbbenést, de a fogyasztóközönség helyeslésével sem találkoztak, mert az üzleti forgal­mat most már az is rontotta, hogy a kereskedők és iparosok félve adták el áruikat, az árak fölfelé törek­vése azonban nem szűnt meg, hanem erősen fokozó­dott a zürichi kurzus romlásával párhuzamos?” A devizaforgalom szabályozása. Augusztus 8-án lépett életbe a devizarendelet, amely újabb kerékkötője lett a forgalomnak, általá­nos, heves ellenzéssel találkozott. A Devizaközpont eleinte a vele szemben támasztott igényeknek seho­gyan sem tudott megfelelni és nemcsak a behozatalt tette egy időre lehetetlenné, hanem a kivitelt is meg­akasztotta, sőt a magyar külföldi tartozások kiegyen­lítését is megnehezítette. Lassan-lassan j­avultak az állapotok. Fennállásának negyedik-ötödik hetében a ■izaközpontnak sikerült a zürichi árfolyam további leatlását megakadályoznia. Pénzünk külföldi érté­­kjének állandósulását szeptember 5-től lehet szá­nni, bár röviddel azután is még egy napon (szep­­tber 14-én) 0,17 Vt-re hanyatlott a magyar korona micit árfolyama, de már másnap 0.21 t1-re emelke­­dt és azóta megszakítás nélkül 0.211/a a­­k­adt. A valuta- és devizaszükséglet k­entetében is javult folyton a helyzet. Devizaközpont az igények 100%-át ki­nt, de a behozatali és kiviteli keresk indig ballasztnak érzi.­­­­ Októberben újra általános üzleti pang­hely csak az év utolsó két hetében eny­esz. Az üzlettelenség okául elsősorban Eget és a közönség megcsappant vásár­letileg azt a körülményt tartották, ha k­özönség jövedelmeinek növekedése nesz­ést tartani a rohamos általános drágul,,­önösen novemberben és december első élettelenség annyira tökéletes volt, hogy nemcsak az árak emelkedését akasztotta meg, hane­ sémi —­ különben csekély — olcsóbbodást is okozott ■gyik­ másik szakmában. Külkereskedelmi rendelkezések. A kereskedelmi forgalmat és részben az ipari ter­melést is megakasztó kormányintézkedések­­sorában nagy szerepe jutott a behozatalt és kivitelt korlátozó szép számú rendeleteknek. Egymás után tiltották meg egyes áruk behozatalát, másoknak kivitelét, illetőleg behozatalt és kivitelt külön engedélyhez kötötték. El­tekintve attól, hogy a legtöbb árucikk behozatali vámja u­lán szedett fel pénzt a 120-szorosról április 5-én a 170-szeresre, június 25-én a 200-szorosra és ok­tóber 21-én a 401-szeresre­ emelték, magas illetéket szednek a behozatali és kiviteli engedélyek kézbesí­tése, statisztikai illeték címén, van külön behozatali és külön kiviteli illeték az egyes árucikkek után sze­dett kiviteli vám jellegével bíró kiviteli illetékeken kívül. A sok egymást kiegészítő, módosító, hatályon kívü­l helyező rendelet olyan kaotikus állapotokat teremtett, hogy a kormány szükségesnek látta novem­ber végén új kiviteli és behozatali lista fölállítását. A kiviteli illetékek is elég sűrűn változtak. A nap­ szinte agyonszabályozott külkereskedelmi forgalmat még nagymértékben megnehezítette­k vám­kezelendő postacsomagok nagyarányú torlódása a budapesti vámházban. Hetekig eltart, amíg a magyar címzett külföldről érkezett postacsomagjához hozzá­juthat. Az egész vonalon nagy a zavar és a fejetlenség. A postaigazgatóság megígérte ugyan, hogy a bajokat orvosolni fogja, de eddig javulás nem tapasztalható. A behozatalt és kivitelt szabályozó nyilvános ren­deleteken kívül vannak olyan irányú intézkedések is, amelyek egyes külön engedélyhez kötött cikkek be­hozatalát vagy kivitelét kontingentálják. Ha az elő­irányzott mennyiség betelt, nem adnak ki több beho­zatali, illetőleg kiviteli engedélyt. Ezek a rendelkezé­sek számos esetben még súlyosabb sérelmét jelentik a kereskedelemnek vagy egy-egy iparágnak, mint az eddig említett, különben elég súlyos megrendszabá­­lyozások. Az ebbe a kategóriába tartozó intézkedések közül nagy izgalmat keltett különféle gazdasági ter­mények , vetőmagvak és hüvelyesek, a liszt, a nyers­bőr, stb. kivitelének kontingentálása; legújabban pe­dig az, hogy a behozható fű­szer- és gyarmatáruk mennyiségét állapították meg az 1922. évre olyan ala­csonyan, hogy ha a kormány a kontingenshez ragasz- j kodni fog, a hazai fogyasztást olyan fontos cikkek-­­ kel, mint a bors meg a kávé sem lehet ,majd kielé­ j gitelji­ Sok bajt okozott a mezőgazdaságnak, az ipar­­ számos ágának és a kereskedelemnek a zsákbehozaal kontingentálása, ami azzal a súlyos következménnyel­­ Járt, hogy n­éma vargu­j-augu­sztus hónapokban, ami­­­kor a legsürgősebb a szükséglet kielégítése, zsákinség uralkodott az országban. És történik mindez akkor, amikor a kormány és a politikusok legnagyobb része szinte pártállásra való tekintet nélkül elvben a szabad kereskedelem hívei­nek vallják magukat, amikor mindenki hangoztatja a gazdasági kérdések fontosságát. Emellett törvény­­hozásunk gazdasági alkotásai nem valami nagyszá­­múak. Kimagaslanak közülük az új ipartörvény és a tisztességtelen versenyről szóló törvény, amelyek ép­pen úgy, mint a biztosító intézetek állami felügyelet alá helyezését kimondó törvény, még nem léptek életbe. Külfööldi tartozások és követelések. A háború előtt keletkezett külföldi tartozások­nak és követeléseknek a trianoni békeszerződés értel­mében való rendezése még mindig nem nyert meg­oldást. A békeszerződésben kontemplált egyezmény több állammal létrejött ugyan, a felszámoló hivatal is dolgozik, de az egész komplexum még mindig meg­lehetősen zavaros. A pénzügyminiszter bemutatta az érdekeltségeknek a belső kiegyenlítésről szóló törvény­javaslatát, de általános fölfogás szerint a javaslat nem alkalmas arra, hogy eredeti alakjában törvénnyé váljék. Súlyos "elvi jelentőségű hibák vannak benne, amelyek ha törvényerőre emelkednének, kiáltó igaz­ságtalanságokat statuálnának. De súlyos zavarokat okoztak a háború után ke­letkezett külföldi tartozások is, különösen szokástar­­tozások. A cseh korona hirtelen árfolyamemelkedése annyira károsította azokat a magyar két­­dőket, akik Csehországból hitelbe vásároltak árukat, hogy sokan nem tudtak kötelezettségeiknek megfelelni, kénytelenek voltak hitelezőikkel egyezkedési tárgya­lásokba bocsátkozni. A tárgyalások részben kedvező eredménnyel jártak, részben még folynak, de számos jelentékeny, jobb sorsra érdemes céget szokott autozá­­saik fizetésképtelenségbe sodortak. Annál sajnálatosabb ez, hogy különben az in­­szolvenciák és csődesetek szánta a­z 1922. év folyamán nem volt éppen nagy, ami elsősorban annak tudható be, hogy a bankhitel a kereskedők nagy többségének egyenesen hozzáférhetetlenné, vált, az áruhitel is jó­formán megszűnt. A háborúban meghonosodott az a gyakorlat­, hogy az üzleteket azonnali készpénzfizetés ellenében bonyolítják le, az 1922. év folyamán csak annyiban módosult, hogy egyik-másik szakmában a föltétlenül megbízhatóknak ismert vevőknek már ad­nak rövid, többnyire egy-kéthetes, ritkán négyhetes hitelt. A három-, hat-, kilenchavi nyílt vagy váltóhitel még kivételesen is alig fordul elő az áruü­zletben­. A tgykereskedőknek és importőröknek tehát nem igen a leszámítolásra alkalmas hitelanyaguk, bár ennek anyát általában erősen érzik, mert hiszen ez is nagy­értékben járul ahhoz hozzá, hogy a kereskedelmi igalom­ a mutatkozó átmeneti élénkülés datára nem­­ igazán föllendülni. A fegyintézet váltótárcája­inak dacára az Itigi­ decem­ber 31-iki 4903.6 Tm­illió­­ról 1922 március 31-én 5835.2 millió K-ra, június 3-án 5940.1 millió K-ra, szeptember 30-án 27.375­illió K-ra emelkedett, az év végén pedig meghaladta 30 milliárdot. Ez azonban majdnem kizárólag bank­­i ipari hitelanyag; a kereskedelem és mezőgazdaság­­ig vesz a­­fegyintézetnél még közvetve is hitelt fénybe. A­­Tegyintézet váltótárcája, tehát megközeli­­ileg sem jelenti a tényleges hitelszükséglet kielégíté­­sét. Elég jelentékenynek látszó megnövekedése sem annyira a hitelkeretek kibővítésének, mint inkább a nagyarányú drágulás okozta óriási értékeltolódások­nak az eredménye. Számos külföldi ipar- és kereskedelmi vállalat már inkább áll ismét a magyar kereskedelemnek hi­tellel rendelkezésére. Az osztrák, cseh, angol és hol­land cégek nemcsak két-harvanhavi hitelt adnak szí­vesen előttük ismert magyar kereskedőknek, hanem bizományi és tranzitó­ raktárak létesítésével is támo­gatják kereskedelmünket. Kereskedelmi szerződések. A külfölddel való igazán élénk üzleti összekötte­téseknek a már föntebb említett külkereskedelmi aka­dályokon kívü­l számos más gátló ok is útját állja. Bár pénzünk külföldi értékelése meglehetősen állan­dósult és ezzel összefüggésben a külföldi valuták is nagyjában stabilak, egész Európa pénzügyei annyira zavarosak, hogy nagyobb kilengések még mindig nem tekinthetők kizártaknak. A külföldi hitel igénybevétele tehát nagy kockázattal jár. Még egyetlen állammal sem sikerült eddig kereskedelmi szerződést kötnünk és különösen közvetlen szomszédainkkal, az utódálla­mokkal való forgalom annyira nehézkes, hogy egész külkereskedelmünket megbénítja. Az igazság kedvéért le kell szögeznünk, hogy ennek nagy részben nem a magyar kormány és a ma­gyar diplomácia az oka, hanem szomszédaink félté­keny tartózkodása és az is, hogy Európa ma, a há­ború befejezése utáni négy esztendővel, még mindig nem tudta levetni a hiborús mentalitást. Hiba az is, hogy­ még mindig nem készült el az önálló magyar vámtarifa, hanem a régen elavult oszt­rák-magyar autonóm vámtarifa van többé-kevésbé súlyos felpénzekkel érvényben. Hajnal Mihály. MAGYAR PÉNZÜGYI Budapest, 1928 január 3. „TAURIL“­fiimitelemez legjobb a világon! csokoládé-különlegességek a legjobbak. Művészi kiállítás. &«• Versenyképes itak. Budapest, VI­., flernát-utca 40.­­Félésénk­léssel 45-18. Próbakuldomány és árajánlattal szívesen szolgá­tunk. P­ÉSZICÍT Valuták és devizák árfolyamát az illetékkiszabás szempontjából, továbbá a fényűzési és általános for­galmi adó megállapítása végett 1922 december és 1923 január hónapokra a pénzügyminiszter december 28-án kelt 214.356. VIII. számú rendeletével követke­zőképen állapította meg. Valuták: 1 font sterling 10.670 K, 100 leva 1770 K, 1 napoteondor 8800 K, 1 dollár 2350 K, 100 francia frank 16.550 K, 100 lengyel márka 14.50 K, 100 német márka 32 K, 100 lira 11.510 K, 100 osztrák korona 3.50. 100 lei 1450 K, 100 cseh korona 7310 K, 100 svájci frank 44.000 K, 100 dinár 2820 K. Devizák: Amszterdam 930 K. Kopen­­hága 47.740 K. Krisztiánia 43.750 K. London 10.670 K, New­ York 2350 K. Berlin 32 K. Milanó 11.510 K, Páris 16.550 K, Bukarest 1450 K. Szófia 1770 K. Prága 7310 K, Stockholm 63.100 K, Zürich 44.000 K, Bécs 3­50 K. Zágráb 700 K. Váltón, kereskedelmi utalványon és közraktári jegyen alapuló pénzkövetelések elévülése tárgyában a békeszerződéssel kapcsolatosan a kormány decem­ber 30-iki kerettel 10560/1922. M. E. sz. alatt rendele­tet adott ki, amellyel az ebben az irányban felmerült kételyeket igyekszik eloszlatni. A rendelet kimondja, hogy a váltón, kereskedelmi utalványon és közrak­tári jegyen alapuló követelés elévülésének ideje —­ tekintet nélkül a kiállítás idejére — a fennálló jog­szabályok értelmében egy év mindazokban az esetek­ben, amelyekben az 1876: XXVII. tc. ennél rövidebb elévülési időt szab meg. Ez a szabály áll akkor is, ha a lejárat ideje 1922 július 26-ra vagy ezt követő időre esik. Azon pénzkövetelések tekintetében, ame­lyekre nézve a bírói eljárást a trianoni békeszerző­déssel összefüggő egyes pénzkövetelések bírói érvé­nyesítésének felfüggesztése tárgyában 9590/1922. M­­E .szám alatt kiadott rendelet értelmében fel kell függeszteni, az elévülés idejébe nem lehet beszámí­tani azt az időt, ameddig az említett rendelet értelmé­ben a bírói eljárás felfüggesztésének helye van, még­pedig akkor sem, ha a bírói eljárást nem indították meg. Hogy a váltókra, a kereskedelmi utal"“---’•—1 és a közraktári jegyekre fennálló kivételes lyukat a trianoni békeszerződés 235. cikk­é­nak az elévülés kezdőpontját megállapító rése szempontjából, mely naptól fogva kell­ően hatályon kívül helyezetteknek tekinten rendelkezés fogja megállapítani. Ingatlanok vagyonváltságának kedvezmé rovására megállapított határidőt a pénzügy december 29-én kelt 212.600. sz. rendeletére meghosszabbította. Az a szőlőbirtokos, akinél váltsága 100.000 K-t meg nem halad, a válás március 31-ig fizetheti meg a rá kiróha 80%-ával. Ez a kedvezmény a szőlőbirtokok fölszerelésére is vonatkozik. Az erdőbirtokos gazdasági fölszerelése után járó vagyonváll vezményes lefizetésének határidejét a vált nagyságára való tekintet nélkül a miniszter­­­cius 31-éig hosszabbította meg. A búza árát a vagyonváltság szempontj január hóra a pénzügyminiszter december­­ 212.622. számú rendeletével 100 kg-ként 10. állapította meg. A TÉBE gyorsutalvány forgalma deremb üzleti nap alatt 13.254 gyorsutalvánnyal 1­4,5­0 volt. A napi átlagos forgalom 553 tételbe­­l­ó­l. Egy gyorsutalvány átlagos értéke 1,10. Az osztrák-magyar bank osztrák üg december 23-iki kimutatása szerint az észt jegyforgalom az előző heti kimutatási­a 146.48 milliárddal 3.858.08 milliárdra emeli a látra szóló pénztári jegyek összege 81 407.49 millióra, az osztrák-magyar bankna dációs tömeggel szemben való követelése 1 hióval 646.92 millióra csökkent. Csehszlovák bankjegyek kivonása a fő A pénzügyminisztérium bankhivatala közli 1919 április­­15-én kibocsátott és időközi ibolyaszinti 100 koronás államjegyek és 5000 koronás bankjegyek a bankhivatal fő Prágában és annak összes fiókjainál csak m­ár 31-ig váltatnak be. Azon túl elvesztik Belföld. Az Angol-magyar bank rt. rendkívüli­­­nek határozata alapján 287.500 darab egri­s, összesen 115 millió­­ névértékű, bemutat­ót részvényt bocsát ki. E részvénykibocsátás jelenlegi 230 millió részvénytőke 345 millió emelkedik. Az új kibocsátású részvények az 1923. üz­­letévtől kezdve részesednek a bank üzleti eredmé­nyében. Minden 2 drb régi részvényre 1 drb új kibo­csátású részvény vehető át drb-ként 1400 K-ért. Az új részvények kibocsátásával kapcsolatos költségeket és illetékeket az intézet sajátjából fedezi. Az elővételi jog január 3-tól január 10-ig bezárólag a bank buda­pesti főpénztáránál és a Britisch,oesterreichische Bank und Handels A.-G.-nál (Wym, I., Herrengasse 2/4.) gyakorolható. A Hermes magyar általános váltóüzlet rt. köz­gyűlése az 1921/22. üzletévre részvényenként 35­0 osztalék fizetését határozta el. Az igazgatóságba be­választották Radvánszky Béla bárót. Pann általános biztositó rt. cég alatt Budapestért (VI., Andrássy­ út 12.) 10 millió K alaptőkével (25.000 drb 400 K n. é. részvény) új vállalat alakult minden­nemű kár-, élet- és viszontbiztosításra. Az igazgató­ság tagjai : dr. Krossa Benő és dr. Beck Salamon. A Belvárosi válút üzlet rt. rendkívüli közgyűlése­ alaptőkéjét 1000 drb 400 IC névértékű új részvény ki­bocsátásával 1OO.IXIO K-ról 500.000 K-ra emelte fel. A­ jelenleg 4000 K a. é. részvényüket 10 drb 400 K n.­­é. részvényekre cserélik ki és minden becserélt rész­vény után 16­70 K lefizetése mellett 4 drb 400 K n, és új részvényt engednek át a részvényeseknek. A Fővárosi kereskedelmi hitelintézet mint szö­vetkezet felszámolása befejeződött. A társaság 1920. évi zárszámadásában 500.000 K részjegytőke mellett 550.554 K veszteséget mutat ki, ugy hogy­ az e*4sti teszjegytőke elveszett.

Next