Magyar Kereskedők Lapja, 1927. július-december (47. évfolyam, 52-103. szám)
1927-07-03 / 52. szám
Ara 30 fillér Budapest, 1927 julius 37. évf. 52. sz. POLITIKAI, PÉNZINTÉZETI, TŐZSDEI, RÉSZVÉNYTÁRSULATI, BIZTOSÍTÁSI, IPARI, KERESKEDELMI KÖZLÖT. MEGJELENIK HETENKINT KÉTSZER, A SORSOLÁSÉRTESITŐ, A MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA ÉS A VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁVAL EGYÜTT MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN ÉS SZOMBATON SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., SAS UTCA 13. BÉCSI FIÓKKIADÓHIVATAL: VIL. BADHAUSGASSE & Alapította: KORMOS ALFRÉD TELEFON: KIADÓHIVATAL: T. 252-52. SZERKESZTŐSÉG T. 223-» MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA: 4339. SÜRGÖNYÖM: „KERESKEDŐLAP SAS UTCA 13.” A magyar értékpapír- és pénzpiac helyzete A Pénzintézeti Központ jelentésének megvilágításában A napokban jelent meg a Pénzintézeti Központ nagyszabású gazdasági jelentése, amely ezúttal is gazdag tárháza a gazdasági életünk minden fontosabb tényezőjére vonatkozó nagyértékű megállapításoknak és adatoknak. Fentartjuk magunknak, hogy a jelentés különböző, egyformán értékes és tanulságos fejezeteivel még bővebben foglalkozzunk. Most alább, bő kivonatban a jelentésnek a tőzsde és pénzpiac helyzetére vonatkozó részét ismertetjük. A kormány 1926-ban és a folyó évben is nemcsak az állampénztár feleslegeit fordította megfelelő beruházási munkálatokra, hanem a külföldi kölcsönök felvételét is megkönnyítette és ezzel arra indította a magyar megyéket és nagyobb városokat, hogy beruházási tevékenységüket, amely hosszú éveken keresztül teljesen, meg volt bénulva, újra felvegyék. Az így megindított akció jótékony hatása hamarosan érezhetővé vált és elsősorban az építőipar fellendítése révén, munkához juttatta az iparágak nagy részét. A termelés és munka teljes mértékben folyik, aminek kedvező hatása a népesség valamennyi rétegében jelentkezik. Az újonnan teremtett munkaalkalmak azonban nemcsak a forgalmat és a fogyasztást emelték, hanem a valuta stabilitása és az a körülmény, hogy a tőke számára állandó és kedvező kereseti lehetőségek nyíltak meg, a lakosság takarékossági hajlamát újból életre keltette. Időnként közzétett kimutatásaink meggyőzően mutatják, hogy a hazai pénzintézetek betétállománya progresszíve emelkedő örvendetes fejlődést mutat. A tőkeképződés folyamata nagy mértékben járult hozzá pénzügyi helyzetünk egyensúlyának helyreállításához. A pénzintézeteink őrizetére bízott tőkéket jelentékeny mértékben használták fel a kereskedelmi forgalom megtermékenyítésére,sőt a rendelkezésre álló takarékbetétek számottevő része utat talált az értékpapírpiac felé is, ahol kikamatozású és osztalékpapírokban keresett elhelyezést. A tőzsde forgalmának már a múlt évben jelentkező nagyobb élénksége az idén jelentékenyen megerősödött. A forgalom fejlődését a múlt év augusztusától a folyó év májusának végéig terjedő időre a következő táblázat mutatja. A Budapesti Giro- és Pénztáregylet útján lebonyolított értékpapírforgalom. Ahogy A táblázatból világosan kitűnik, hogy az értékpapírüzletben folyton növekvő összegek nyernek elhelyezést. Emellett a tőzsde kifogástalan működése a külföldi tőkésekben is érdeklődést keltett értékpapírpiacunk iránt. A külföld részéről megnyilvánuló érdeklődéssel kapcsolatban több oldalról arra törekszenek, hogy a nagyobb vezető értékeink a bécsi tőzsdén kívül a nagyobb nyugati tőzsdékre is bevezettessenek. Ha ez valóban bekövetkezik, akkor ezt a politikai és gazdasági viszonyaink megerősödése iránti bizalom újabb terének lehet tekinteni. Az átértékelési folyamat utolsó jelentésünk óta további haladást tett. A konzervatív értékpapírtulajdonosok megelégedéssel állapíthatják meg, hogy vagyonuknak az a része, amelyet értékpapírokban helyeztek el és amely egy esztendővel ezelőtt csak csekély részét tette ki a mai forgalmi értéknek, az árfolyamok emelkedésével lassankint revalorizálódik. Ma még természetesen nem lehet áttekinteni, hogy előreláthatólag meddig tart az átértékelés időszaka és hogy esetleg milyen úton várható ennek a folyamatnak bizonyos időleges visszafejlődése. A felértékelés aránya ugyanis nemcsak a magyar pénzügyi és gazdasági helyzet megítélésétől függ, hanem függ attól is, hogy a mérvadó kontinentális és a nagyobb tengerentúli tőzsdék az általános európai újjáépítés helyzetét hogyan ítélik meg, mert ettől a nemzetközi kölcsönhatástól egy tőzsde sem függetlenítheti magát teljesen. A Budapesti áru- és értéktőzsde közgyűlésén a tőzsdetanács is rámutatott arra a készségre,, amellyel a külföld a magyar gazdasági élet újjáépítését támogatja. A tanács megállapította, hogy jól fundált magyar részvények iránt a külföld részéről igen élénk kereslet mutatkozik ,és ezzel kapcsolatban annak areményének adott kifejezést, hogy a részvénytársaságok az osztalékok és az elővételi jogok megállapítása körül reájuk háruló kötelezettségeknek mindenkor meg fognak felelni, nehogy a külföldet visszatetsző csalódások érjék. Időpont Pengő 1926- augusztus . „ , , 27,250.598 » szeptember , , , 50,871.810 „ október , , , 55,066.718 „ november , , , 95,676.575 „ december „ . , , 84,152.780 1927 január . , , , , 123,265.875 „ február . , » • , 101,074.396 „ március . , , , 151,992.611 „ április . , s * ! 206,507.237 „ .május. , . , , , 299,359.989 A kisebbségek védelme Csak a gazdasági szabadság képes a gazdasági erőkifejtést biztosítani. Írta: Dr. BERNÁT OTTÓ. Ma, midőn már kissé elpihent az az izgalom, mely a kisebbségi részvényesek védelmének kérdését aktuálissá tette, azt hisszük, erről a fontos kérdésről kifejthetjük véleményünket anélkül, hogy az a gyanú érhetne bennünket, mintha mi is fel akarnék áldozni a többség érdekében a kisebbséget. A mai kapitalista gazdasági rendben azonban a részvénytársaságok zavartalan működése olyan nagy érdek és a részvénytársaságok zavartalan működésével olyan szoros öszszefüggésben van egész gazdasági életünk, hogy nem tartjuk célszerűnek, ha azoknak a sérelmeknek dacára is, amelyeket az utóbbi időben egyes kisebbségi csoportok szenvedtek, a kisebbségeknek védelmét törvényhozási úton és a részvényjog keretében akarjuk biztosítani. Ez nem elméleti kérdés. Mert hisz olyan komoly testületben is, amint a tőzsdetanács, felvetették a kérdést, hogy a kisebbségek védelmének érdekében a tőzsdetanács nem látja-e elérkezettnek az időt a részvényjog reformjára. Gazdasági kérdésekben azonban a célszerűség a legfontosabb törvény és ha a kisebbségeket a részvénytársaságok mai konstrukciójában sérelem érheti is, véleményünk szerint sokkal nagyobb érdekek fűződnek ahhoz a szabadsághoz, amellyel a részvénytársaságok közgyűlése ma intézkedhetik, semhogy egy pillanatra is megvolna bennünk a hajlandóság arra, hogy ennek a szabadságnak korlátozása érdekében egyetlen egy szót is szóljunk. A magyar részvényjog már egy fél évszázada van hatályban és csak az utolsó években hallatszottak panaszok arról, hogy a törvény a kisebbséget védelem nélkül kiszolgáltatja a többségnek. Ha ez néhány esetben be is következett, ez nem a törvény hibája, hanem az inflációnak egyik következménye és csak azért olyan hangosak a panaszok, mert a kereskedelmi törvény hatályának öt évtizede alatt nem fordult elő ilyen sérelem. Feltűnő tehát, hogy az utóbbi években ez mégis bekövetkezhetett, s ez az oka annak, hogy a kisebbségek ma abban a hitben élnek, hogy a törvény hiánya és nem az idő kényszerítő ereje volt az, ami a kisebbségek állítólagos megkárosítását lehetővé tette. Ezért a törvényt akarják reformálni s nem gondolják meg, hogy azok a többségi határozatok, amelyek a kisebbségek megkárosítását vonták maguk után, túlnyomó nagy részben nem a többség kapzsiságából, hanem a részvénytársaságok cletösztönéből fakadtak. Nem a törvényt kell tehát reformálni, mert a törvény ötven éven keresztül biztosítani tudta a részvénytársaságok fejlődését anélkül, hogy egyetlen egyszer is a kisebbségeknek panaszuk lehetett volna arra, hogy a többségek visszaélnek a törvényben biztosított jogaikkal. És ha a háború óta előfordulhatott néhány esetben, hogy a kisebbség kárt szenvedett, ez valójában még mindig az inflációs időnek számlájára írandó. Nemcsak nálunk fordultak elő ilyen esetek, hanem Németországban is. Sőt Németországban még nagyobb számmal, mint nálunk, mert hisz ott a termelés racionalizálása és e célból részvénytársaságoknak összeolvasztása és egybeolvadása sokkal gyorsabb tempóban és sokkal nagyobb arányokban történt, mint nálunk. Éppen ezért Németországban a kisebbségek védelme már nemcsak maguknak akisebbségeknek, hanem az egész gazdasági életnek problémájává vált és a legutóbbi német jogászgyűlésen, amely múlt év őszén Kölnben tartotta üléseit, a vitatkozásoknak legnagobb része akörül a kérdés körül forgott, vájjon védeni kell-e a többséggel szemben a kisebbséget s melyek azok az intézkedések, amelyekkel ezt a védelmet leghatályosabban meg lehetne valósítani? És a vita, amelyben Németország legnagyobb kereskedelmi jogászai és a német gazdasági életnek legkiválóbb képviselői vettek részt, azzal az eredménynyel végződött, hogy a kisebbségek védelmére nem szabad paragrafusokat a kereskedelmi törvénybe iktatni, mert ezzel a részvénytársaságok működését teszszük kockára. Márpedig ma, midőn olyan hatalmas tőkéket, melynek a termelésre szükségesek, csak részvénytársasági alapon lehet koncentrálni, az egész kapitalista termelés függ attól, hogy a részvénytársaságok szabadon működhessenek. •Nem volna annál könnyebb, mint néhány paragrafusban hatalmas védőbássyát emelni a kisebbségek jogainak állítólagos védelmére és gátakat az elé, hogy kisebbségek egy-egy közgyűlés határozatából kifolyólag kárt szenvedjenek. De joggal lehet kérdezni, hogy mihelyt ilyen rendszabályokat törvénybe iktatunk, rövid idő múlva nem sorvadnak-e el a részvénytársaságok. Mert a kisebbségek védelmének jelszava alatt ezeket a kisebbségeket tesszük úrrá a részvénytársaságokban s a „nye pozvolim“ politikának a gazdasági életbe való ez a bevitele nem fogja-e rövidesen előidézni azt, hogy a részvénytársasági többségeknek a kisebbséggel szemben való megvédése még sokkal erősebb követelés lesz, mint ma a kisebbségek megvédésének szüksége. És habár a mai magyar részvényjog, nagyon helyesen, a részvényesek egyenjogúságának alapján épül is fel, nem szabad elfeledni, hogy a többséget nagyobb érdekek fűzik a részvénytársaság fennállásához, mint a kisebbséget és hogy a részvénytársaságokat mégis csak a többségek és nem a kisebbségek hozták létre s a többségek és nem a kisebbségek tartják fenn. A modern kapitalista gazdasági rendszernek egyik legnagyobb vívmánya a részvénytársasági forma kialakulása. Csak az a személytelen tőke, melyet egyegy részvénytársaság képvisel,tette a vállalkozást lehetővé. Mert csak ez a személytelenség tette a tőkét bátorrá és minden kockázatra képessé. Addig, amíg ez a részvénytársasági forma létre nem jött és meg nem erősödött, semmiféle vállalkozásnak nem állt akkora tőke rendelkezésére, mint ma. Egyrészt azért, mert nem volt egy-egy ember kezében akkor a mobil tőke, ami nema részvénytársaság útján könnyen létesíthető, részint pedig azért, mert a magántulajdonban lévő tőke mindig aggodalmaskodó és óvatos. Az egész termelés és az egész kapitalista gazdasági rend függ tehát attól, hogy a tőkének ez a személytelensége megóvassék és fenntartassék. Már pedig akkor, midőn a többségi jogot bárminő a legnagyobb pénz-, időés munka* megtakarítás Magyarországi képviselet: Budapest, V., Zrínyi utca 1. Telefon: 999-143