Magyar Kereskedők Lapja, 1935. január-június (55. évfolyam, 1-24. szám)

1935-01-05 / 1-2. szám

Az idő pénz Az angol példabeszéd igazságát nálunk is általában elismerik, de csak némi korlátozással, t. i. az időt nálunk mindenki csak akkor értéke­li, ha a maga idejéről van szó; ami­kor más ideje jön szóba, akkor egy csapásra megszűnik az idővel való takarékosság, a más ideje minden­kinek olcsó. Hosszabb nyomozással lehetne csak kipuhatolni, honnan indult ki ez az eléggé el nem ítélhető, gaz­dasági szempontból annyira káros gyakorlat. Nehéz megállapítani, vár­jon az állami és más közhivatalok szoktatták-e rá a közönséget az idő értékének lebecsülésére, vagy talán a háború okozta nagy átalakulások hozták magukkal ezt a félszeg fel­fogást is, tény azonban, hogy ma már nemcsak akkor kell aránytala­nul sok idő elfecsérlésével számol­ni, amikor nagy urakkal, söza­vata­lókban van dolga az embernek, ha­nem úgyszólván az élet minden vo­natkozásában, minden foglalkozású magánember, köztük a kereskedő is hozzá szokott hogy lehetőleg min­denkit megbarátkoztasson, minden­kivel sokkal több időt fecséreltessen el valaminek az elintézésére, mint amennyi arra logikusan szükséges­ volna. A közhivatalok és a más fog­lalkozásúak ilyen időfecsérlését szintén elítélendőnek véljük és az a felfogásunk, hogy minden kereske­dőnek kötelessége, hogy erről azo­kat leszoktatni igyekezzék, akikkel dolga van, ámbár ez nem éppen könnyű dolog, mert az a gyakorlat alakult ki, hogy mindig csak azt vá­rakoztatják meg ,annak az idejét pocsékolják el, akiről azt hiszik, hogy valami tekintetben rá van szorulva a várakoztatóra, vagy — a demokrácia nagyobb dicsőségére — társadalmilag alatta áll. Az ez irányban való, feltétlenül ■szükséges nevelésre az egyes ke­reskedőnek tehát nem lehet valami nagy befolyása, legfeljebb a keres­kedők nagyobb csoportja, egyesü­letek, társulatok, érdekképviseletek érhetnek el valamelyes eredményt, de az módjában van minden egyes kereskedőnek, a legelőkelőbb keres­kedőnek csak úgy, mint a legszeré­nyebb falusi szatócsnak, hogy meg­becsülje mindenkinek az idejét. Egyetlen utazó vagy ügynök sem adhat semmiféle árut olcsóbban azért, mert a vevőnek kiszemelt ke­reskedő órákig feltar­tóztatja, meg­várakoztatja, vagy felesleges dol­gokkal beszéli agyon az idejét. Mindenki jobban felhasználhatja az időt, minthogy másokkal merőben felesleges vagy céltalan fecsegést folytasson. Éppen kereskedőknél találkozunk gyakran azzal a jelenséggel, hogy ha valaki valamit akar tőlük, akkor hirtelen mindenféle sürgős dolguk akad és amíg azt el nem végezték, a hozzájuk fordulni akarót várakoz­tatják, holott az a sürgősnek fel­tüntetett munka ritka kivételtől eltekintve­­ könnyebben várhatna és annak rövid időre való elhalasz­tása egyáltalában nem járna semmi hátránnyal, vagy kevesebb kárt okozna, mint amenyit a más elpa­zarolt ideje jelent. Minden kereskedő annál inkább tartsa szem előtt az embereknek egymásal való érintkezésében múl­hatatlanul szükséges udvariasság emez elemi követelményét, mert aligha van olyan kereskedő, aki a maga bőrén ne tapasztalta volna, hogy milyen kellemetlen, bosszantó és többnyire káros, ,amikor más rendelkezik az idejével és az a más kényelműen semmitevésre kény­szeríti. Különleges gyártmányai a Cipészipar számára : Barna cipészlemez (falemez), vörölemez, Hungária impregnált lemez, faklisz, modellemez és lágyéklemez Hungária Papírlemez és Papírgyár R.T. Budapest-Újpest. Gyára: Újpest, Váci­ut S13. Telefon : 945—29, 951—60. Gyártmányai : Szürke, barna (patent) kemény papírlemezek, minden erősségben és méretben,,mindenfajta célra. Alapította: KORMOS AXFRÉP_________________________ / \ ' f / i—M———- nmBsmHHHHHBDSni ÜRRHMgRÜMRggMBggMRgüüggMgRÜMMgMMgRMMMMMMRüMMMgii^WBÜRI ELŐFIZETÉSI Díj: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK L­A­P­J­Á­VAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ — MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *50853. Magyar Keren­s­dő­k Lapja Folk­* '­reskedelmi, ipari, kazsasdaaigi, vállalkozási és szállítási közlöny Nttjelenik - e kint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA*4 rendes melléi lel együtt Felelte mikenti­­ FODOR MIKLÓSA SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V., KERÜLET, ZRÍNYI­ UTCA 1. S2£M. SOROZATOS TELEFON: *81-9­39. SÜRGÖNYCÍM: FODOR ZRÍNYI U. 1. Még nem olcsóbb a telefon Még mindig nagyon sok a panaszé a telefonra . A sajtó egyértelmű kritikája dacára sem a postaigazgatóság, sem a kereskedelemügyi minisztérium nem szünteti meg a bajokat A m. kar. Posta valamikor az állam kezelés­ében lévő intézmény volt, amelyre méltán büszkék le­hettünk, mert tökéle­tesen kifogástalanul funkcionált és amel­lett olcsó volt. A posta és a távíró mű­ködése ellen ma sincsenek, komoly kifo­gások — elvégre apró hibák, tévedések mindenütt megeshetnek — de az olcsó­ság már régen a múlt hagyományai közé tartozi. A magyar posta és távírda min­den szolgálata annyira drága, hogy kü­lönösen a kereskedőnek alaposan meg kell fontolnia, hogy valamely üzleti ügy­ben szabad-e egy­­Sürgönyt megkockáz­tatnia, sőt még azt is meg kell gondol­nia, hogy egy egyszerű levél postabérét elbírja-e az üzlet. Elhiszük, hogy a bonyolult adminisz­tráció olyan­­■Hűmülbetétién költségekkel jár, amelyek csak a magas postatarifá­ban találhatj­ák meg fedezetüket. Azt sem tudjuk semmiképpen kifogásolni, hogy a kereskedelemügyi miniszter gon­dosan ügyel arra, hogy a posta, amely ma az államnak talán egyetlen üzemi fe­lesleget produkáló várakozása, ne vál­jék deficitesssé. De azt hisszük, hogy ha a postai díjszabást lényegesen leszállí­tanák, — majdnem azt­­mondták — racionális mértékre szabályozzák, az a forgalomnak olyan fellendülését eredményezné, amely az olcsóbb tarifa mellett a posta talán még na­­nagyobb üzemi felesleget mutathat­na ki. Sokkal több és súlyosabb panaszok men­nek fel nap-nap után a távbeszélő ellen. Mindenki tudja, hogy az automata készülékek gépi számlálói nem feltétle­nül megbízhatóak. Az is általános véle­mény, hogy a beszélgetéseket számláló készülékek mindig az előfizető hátrá­nyára tévednek, holott akkor is megfizet­hetetlenül drága volna a telefon, ha csak a tényleg lefolytatott beszélgetéseket fi­zettetné meg. A múlt tavasszal a kereskedélügyi mi­­miniszter az új telefonállomások létesí­tésére bizonyos kedvezményt adott, de aki mint új előfizető akart telefonállo­másra szert tenni, annak ezért még min­dig külön (elég magas) díjat kell fizet­nie, amit — nem tehetünk róla — ab­szurdumnak tartunk. Mit szólna a miniszter úr őexcellen­ciája ah­hoz, ha a divatárukereskedők be­lépési díjat követelnének tőle ak­kor, amikor üzletébe vásárolni akar bemenni? Pedig lényegében a telefonnal ő ezt teszi. Amikor valaki mint új előfizető telefon­­állomást szereltet fel, voltaképpen nem tesz egyebet, mint annak a lehetőségét szerzi meg, hogy fizetés (elég magas fize­tés) ellenében igénybe vehesse a táv­beszélőt. Mi a ráció abba­n, hogy a fize­tés eme jogának megszerzéséért még tel­­­ön kelljen fizetni? Legyen róla meg­győződve a kegyelmes Úr, hogyha a divatárukereskedők úgy diktálhatnának a vevőiknek, mint ahogy a telefon igaz­gatósága diktálhat a maga előfizetőinek, talán akadna olyan kereskedő is, aki a fentebbi példa szerint csak belépődíjért eresztené boltjába a vevőket. De hogy erről a kérdésről mi lenne a véleménye nemcsak őexcellenciájának, hanem min­den józanul gondolkodó embernek, arról jobb nem beszélni. A számlálók tévedésein kívül megdrá­gítja a távbeszélőt az is, hogy az auto­mata nem túlságosa­n ritkán tévesen kap­csol, esetleg beszéd közben szétkapcsol, persze a számláló ilyenkor is működik, viszont az előfizetőnek joga van bosz­­szankodni. A mai nehéz időkben túlságosan sok emberrel megesik, hogy nem tudja

Next