Magyar Kereskedők Lapja, 1935. július-december (55. évfolyam, 25-46. szám)
1935-07-13 / 25-26. szám
Ára 60 fillér Budapest, 1035. Július 13 55. évfolyam 25-26. szám Igazán sok-e a kereskedő? A kereskedő megélhetése talán sohasem volt olyan nehéz, mint most. Leromlott az általános vásárlóképesség, kisebb lett a fogyasztás, ritkává vált a vevő. Ellenben lépten-nyomon halljuk azt, hogy amelyik szakmában és amelyik területen a háború kitörése előtt tíz vagy legfeljebb tizenöt kereskedő dolgozott, ott most ötven akar megélni, késhegyig konkurál egymással és természetesen megnehezítik, ha ugyan lehetetlenné nem teszik egymás megélhetését. Tény, hogy egyes szakmákban, különösen a kiskereskedések száma nagyon megnövekedett és hogy főleg a városokban a forgalmasabb utcákban, példának okáért annyi sok fűszer- és élelmiszerkereskedő van, hogy fele, harmada is túlon túl sok volna. És mi mégis azt hisszük, hogy a hiba tulajdonképpen nem a kereskedők nagy számában van, hanem abban, amin kezdtük, hogy megritkult a vevő, kicsiny a fogyasztás, nincs igazi vásárlás. Igaz, hogy alaposan kifogásolni lehet azt, hogy a B-listára helyezett tisztviselők, az egzisztenciájukból kikopott szellemi foglalkozásúak és úgyszólván minden letört egzisztencia szinte kivételt nem ismerő szabály követése gyanánt összekuporgatja az utolsó pengőket, amelyek gyakran még az üzlet berendezéseinek költségére sem futják, és siet boltot nyitni. Persze a legtöbben az elsőrendű életszükségleti cikkek árusításával akarnak boldogulni, mert ezekről mindenki azt hiszi, hogy ért hozzájuk. Hát kinek nincs szüksége ruhára, ennyi valóra? Ilyesmit az ember mindennap vesz, ahhoz tehát minden aszony, férfi ért, annak kereskedésével — legalább úgy hiszik — mindenki foglalkozhat. A szinte kétségbeesésből nyitott üzleteknek tulajdonképen a tőkehiány mellett az a tragédiájuk, hogy az újdonsült kereskedőnek fogalma Magyar Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA** rendes melléklettel együtt Alapította: KORMOS ALFRÉD Felelős narkenti FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, V., KERÜLET, ZRÍNYI UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *81-939. SÜRGNYCIM, FODOR ZRÍNYI U. 1. , ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁVAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ — MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *50853. Harc a vegyipari cikkek ármitásáért Drogisták harca a kereskedők ellen • Képesítéshez akarják kötni a nagykereskedést A lapunk múlt számában ez alatt a cím alatt megjelent cikk nagy feltűnést keltett, mert a nyilvánosság előtt az igazságnak megfelelően állította be azt a harcot, amelyet a drogisták a vegyiipari cikkekkel foglalkozó más kereskedők ellen folytatnak. Cikkünk a szakmabeli érdekeltségnek nagyon az elevenére talált. Hivatalosan a drogisták ipartestülete, nem hivatalosan pedig több drogista felelt hosszabb-rövidebb fejtegetésekkel a múlt számunkban foglaltakra. Sajátságos, hogy a Magyar Kereskedők Lapjával a Magyar Kereskedők Lapja cikkével akarnak polemizálni és mintha összebszéltek volna, egyik sem nevezi meg nevén lapunkat, hanem többékevésbé burkolt célzásokkal arra utal, hogy a sajtóban ilyen, meg olyan hírek jelentek meg. Nem tudjuk, a mi érzékenységünket akarták-e ezzel kímélni, vagy talán büntetni akartak azzal, hogy a Magyar Kereskedők lapjának még a nevét sem említik meg. Akármilyen célzatosság vezette a polemizáló urakat, mi a szigorú tárgyilagosság kedvéért az egyik hozzánk beérkezett vitatkozó cikket az alábbiakban, majdnem egész terjedelmében, szó szerint közöljük: Az utóbbi időben irányzatos újságcikkek látnak napvilágot, amelyek egyszer az illatszerkereskedők, máskor a festékesek, fűszerkereskedők és szatócsok terhére elkövetendő súlyos jogsérelemről panaszkodnak. Módunkban van legilletékesebb helyről szerzett értesülésünk alapján megállapítani, hogy mindaz, ami e tárgyban a legutóbbi időben a lapokban megjelent, vagy teljesen alaptalan, vagy mértéktelen túlzás és semmi más célja nincs, mint hogy a közönséget minden komoly alap nélkül felizgassa. Illetékes körök már régen foglalkoznak a tervvel, hogy a drogériák és gyógyszertárak üzletkörét szétválasszák. Ennek folytán került újabb revideálás alá a 111.005—1894. B. M. rendeletben felsorolt minden vegyiszer alkalmazás és hatás szempontjából. A régi rendelet 4 táblázatban sorolta fel azokat a szereket, melyeket kereskedők, így drogisták is árusíthatnak. Az új rendelet tervezete 2 táblázatból fog állani, melyből a második 2 csoportra oszlik: a) csoportra, melyet minden kereskedő és b) csoportra, amelyben felsoroltakat csak olyan kereskedők árusíthatják majd, kik élelmiszereket nem árusítanak. E két csoport tartalmazza mindazokat a vegyszereket, amelyeket a szabad forgalomban a kereskedők is árusíthatnak. Kivételt képez csupán a régi 4-ik táblázat néhány cikke — mely az erősebb hatású szereket tartalmazza —, melyeket közérdekből, a nagyközönség egészsége és testi épségének megóvása végett az új rendelettervezet a drogériák kizárólagos sincs arról, hogy kereskedés folytatásához sok minden más is kell, mint valakinek jószándékú elhatározása Mire aztán a laikus rájön arra, hogy mégsem olyan könnyű kereskedőnek lenni, mint ahogyan ő elképzelte, addigra elvész egy csomó hitelezőjének a pénze és megnyomorította jónéhány konkurensének az életét. Az utóbbiakon azután nem könnyít az, hogy kénytelen beadni a kulcsot, mert az is hozzátartozik a szakmát nem értő kereskedő karakterisztikonjához, hogy a legszívesebben ott nyitja meg a boltját, ahol már valaki tönkrement. Annak, hogy töke nélkül vágnak neki az olyan vállalkozásnak, amelynek alapvető feltétele a tőke, szintén a hozzánem értés az oka, mert a laikus publikum azt hiszi, hogy a kereskedő hitelből él, hitelből szerzi be árukészletét. Az üzletnyitáshoz tehát nem kell pénz. Nagyon jó volna ezeket a többnyire sajnálatraméltó embereket fölvilágosítítani, akik nemcsak hitelezőiknek, nemcsak versenytársaiknak ártanak, hanem talán a legjobban önmagukat károsítják, mert nem ritkán a nem sikerült üzletnyitás az abszolút tönkremenetelt jelenti, az illetőt a züllés lejtőjére taszítja. Jó volna, de egyelőre tudtunkkal nincs semmi olyan gyakorlati eszköz, amellyel a hívatlanokat a kereskedelemmel való foglalkozástól el lehetne riasztani. A képesítéshez kötés nem vezet igazán célra és sok kereskedői szakmában egyenesen lehetetlen, nem szólván arról, hogy tulajdonképen a kereskedő képesítését a veleszületett tehetség adja meg. Még kevésbé vezethet célra a numerus clausus, vagy más hasonló erőszakos rendelkezés. Még talán a legtöbb eredményt attól lehetne várni, ha a kormány és a hatóságok igyekeznének a közönséget arról felvilágosítani, hogy milyen pályákon van leginkább kilátása a boldogulásra és melyek azok a pályák, amelyeken rátermettség, vagy egyéb elengedhetetlen feltételek nélkül biztos a tönkremenetel. Az utóbbiak közé tartozik a kereskedelem is. Ámde ez is hosszú idő munkája lehet csak és kérdés, hogy még akkor is igazi eredménnyel jár-e. Volna még egy eszköz: a hivatott kereskedők céltudatosszervezkedése. De hát hogyan lehet a magyar kereskedőket egy érdekszövetségbe összpontosítani? A legnagyobb hiba az, hogy minden kereskedő nemcsak versenytársa, hanem irigy ellensége a szomszédjának, nemcsak a legközelebbi, hanem a távoli szomszédjának is. Ezeket közös célok egyöntetű kimunkálásra egy kalap alá összehozni szinte lehetetlen. Különleges gyártmányai a Cipészipar számára : Barna cipészlemez (falemez), vörölemez, Hungária impregnált lemez, fakusz, modellemez és lágyéklemez (gelenk)__________________________ Hungária Papírlemez és Papírgyár R.T. Budapest-Újpest. Gyára: Újpest, Váci út S3. Telefon: 945-29, 951—60. Gyártmányai: Szürke, barna (patent) kemény papírlemezek, minden erősségben és méretben, mindenfajta célra.