Magyar Kereskedők Lapja, 1937. január-december (57. évfolyam, 1-36. szám)

1937-01-16 / 1-2. szám

Budapest, 1937. január 16. 37. évfolyam 1—2 szám Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági, vállalkozási és szállítási közlöny Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA** rendes melléklettel együtt Alapította: KORMOS ALFRÉD A kapai Defro VostiautCH ellen fak­adtak ki hevesen a Fűszer­­kereskedők Országos Egyesületének a napokban tartott választmányi ülésén. A panaszok és tiltakozások tárgya a székesfővárosi községi élelmiszerüzem üzletpolitikája volt, de az elhangzott panaszok nagy részét más, nem buda­pesti hatósági üzemekre is lehet vonat­koztatni. A székesfővárosi községi élelmiszerüzem versenye a hivatásos kereskedők ellen csak annyiban esik súlyosabb beszámítás alá, mint a többi közüzemek konkurrenciája, hogy Bu­dapest székesfőváros lakosságának majdnem fele kereskedelemből él és igazán nem lehet eléggé keményen el­ítélni azt a városi politikát, amely megengedi, hogy a város intézményei veszélyeztessék polgárai többségének­ egzisztenciáját. In concreto az történt, hogy a Fű­­szerkereskedők Országos Egyesülete választmányi ülést tartott, azon Tóth Gábor fővárosi bizottsági tag mint el­nök beszámolt az egyesület vezetősége részéről a székesfővárosi élelmiszer­üzem ügyében a polgármesternél és a közélelmezési tanácsnoknál történt el­járásról. Hangsúlyozta, hogy úgy Szendy Károly polgármester részéről, mint Rosta János közélelmezésügyi ta­nácsnok részéről a náluk járt küldött­ség teljes megértéssel találkozott és így nem alaptalan az a remény, hogy a legfőbb vezetők rövidesen meg fogják szüntetni azokat az anomáliákat, ame­lyek miatt a fűszer- és csemegekeres­kedők joggal panaszkodnak. De addig is súlyos sérelem, hogy az élelmiszer­üzem már nem elégszik meg azzal, hogy népélelmezési cikkeket árusít, hanem berendezkedett a luxuscikkeknek számító legkülönfélébb csemegék, mint finom sajtok, pástétomok, narancs, maróni, zsardinett kosarak stb. for­­galombahozatalára is. Még túlzással sem lehet helytállónak minősíteni azt az okoskodást,­ amely az élelmiszerüzem fenntartását azzal igyekszik megmagyarázni, hogy el­sőrendű élelmiszerek árainak szabá­lyozására van ez az intézmény hivat­va. Ennek a hivatásának az Élelmiszer­­üzem semmi tekintetben sem felel meg. Talán nincsen a kenyértől eltekintve egyetlen cikk sem, amelyet olcsóbban árusít, mint a hivatásos kereskedő. Mellesleg megjegyezzük, hogy a kenyér is csak néhány napja olcsóbb az élelmi­szerüzem boltjaiban, mint a pékeknél és valószínű, hogy ez a kivétel is csak átmeneti jellegű. Előreláthatólag a fő­városi kenyér olcsóbb volta nem azzal a következménnyel fog járni, hogy a kenyérgyárak és pékek is leszállítják áraikat, hanem a városi kenyér lesz majd drágább, tehát nyomon követi a magánvállalatok ármegállapítását. Az olyan „árszabályozó“ tevékeny­ségnek csakis az elsőrendű népélelme­zési cikkeknek minősíthető élelmisze­rekre vonatkozólag lehetne helye és akkor is csak abban a formában, hogy az élelmiszerüzemnek elöl kellene jár­nia a fogyasztók olcsóbb és jobb mi­nőségű áruval való kiszolgálásával. Általánosan tudott dolog,, hogy ez a gyakorlatban nincs így. Az élelmiszer­üzem sem jobbat, sem olcsóbbat nem nyújt, mint a nyerészkedésre alakult magáncégek. Semmi esetre sem engedhető meg, hogy ez a ma már önmagát túlélt ha­tósági üzem azzal is törjön a detail­­-kereskedők széles rétegeinek megél­hetése előtt ellen, hogy üzletkörébe egyáltalában bele nem illő fényűzési cikkek árusításával is foglalkozik. A kisebb fűszerkereskedők nem ver­senyeznek a legelső csemegekereske­­dőkkel a nagyobb jövedelműek fogyasz­tására szánt luxuscikkek forgalomba­­hozatalánál. Miért kell épen a hatósági üzemnek az amúgy is éles versenyt az ilyesmivel még jobban kiéleznie ? A Fűszerkereskedők Egyesületének akcióját a többi kereskedői szakmák is csak helyeselhetik és bizonyára kész­séggel támogatják. A magunk részéről ezt az akciót mégis célkitűzésében hé­zagosnak kell találnunk. Nem elég az ellen küzdeni, hogy az élelmiszerüzem ne vigye túlzásba a magánkereskede­lem ellen folytatott konkurrenciáját azzal, hogy boltjaiba egyáltalában bele nem illő cikkeket árusít. Az élelmiszer­üzem minél előbb való megszüntetéséért kell küzdeni. Tudvalevő, hogy a Székesfővárosi Élelmiszerüzemet abban az időben lé­tesítették, amikor a Városi lakosságnak élelmiszerekkel való ellátása elé nagy akadályok gördültek, az ellátás döcö­gős volt és az árak nagy hajlandóságot mutattak arra, hogy a szertelenségben csapongjanak. Akkor volt értelme an­nak, hogy hatósági beavatkozással próbálkozzanak a városi lakosság élel­­miszerellátásán valamiképen javítani, bár — mellesleg megjegyezve — ezt a célt tökéletesen elérni sohasem sike­rült. Ma már azonban, amikor a váro­sok élelmezése elé legfeljebb az vethet gátat, hogy a mezőgazdasági termények árai úgyszólván napról-napra valóságos atlétikai ugrásokkal törtetnek felfelé és a­ végeláthatatlan drágulásnak az élelmiszerüzem semmiképen sem tud határt mutatni, ennek az üzemnek már semmi létjogosultsága nincsen. Ellen­ben meg­van az a nagy hátránya, hogy a városi polgárság széles rétegeinek megélhetését megnehezíti, majdnem lehetetlenné teszi. ...........——— | ___Lk­ ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁ­ VAL is«rfcc«rti: EGYÜTT NEGYEDÉVRE 7 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ - MAGYAR KIRÁLYI FODOR MIKLÓS POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *50853. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL : BUDAPEST, V., KERÜLET, ZRÍNYI­ UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *1-819­ 39. SÜRGÖNYCÍM : FODOR ZRÍNYI U.1. A németországi zsírexport újabb bonyodalmai Általános felzúdulás a Külkereskedelmi Hivatal január 1-én életbeléptetett új konstrukciója ellen • Szövetkezetek szembefordulása egy szövetkezettel A Külkereskedelmi Hivatal a Né­metország felé irányuló disznózsírki­vitelre vonatkozóan január 1-ével olyan új konstrukciót léptetett életbe, amely ellen nemcsak az ebben az üzletágban érdekelt nagyvágók, húsiparosok és exportőr kereskedők tiltakoznak, ha­nem a kiviteli üzletbe az utóbbi időben bekapcsolódott szövetkezetek is. Az történt ugyanis, hogy a Magyar Mezőgazdák Szövetkeze­tének kebelében és égisze alatt 10 ezer­­ alaptőkével alakult egy kor­látolt felelősségű társaság, amely valósággal kizárólagossági jogot nyert a Németországba irányuló zsírforgalom lebonyolításánál. Szakkörökben ezt az alakulást ko­molytalannak tartanák, amikor 10.000 pengő alaptőkével akarja azt a kiviteli forgalmat lebonyolítani, amelyben egyetlen vagon zsír értéke közel jár a 17.000 pengőhöz. Ha ez a korlátolt felelősségű társaság nem részesülne olyan hathatós támogatásban, amely támogatás bőségesen pótolja a kielégítő tőke hiányát. Létesítettek ugyanis a sertéstermékek kivitelének finanszí­rozására és alátámasztására egy alapot, amely ezidőszerint hozzávetőlegesen egy fél millió pengővel rendelkezik. Ebből az alapból támogatják a hírek szerint a korlátolt felelősségű társa­ságot, hogy a rábízott feladatnak meg tudjon felelni. Ezzel az elgondolással nemcsak a létérdekükben veszélyeztetett keres­kedők és húsiparosok fordultak szembe, hanem maga a Hangya és a többi a zsírexportban érdekelt szövetke­zetek is, amelyek ilyenformán egy csapásra el­vesztik az ebben az üzletágban nagy nehezen kivívott pozíciójukat. Az összes export­érdekeltek ebben a tárgyban értekzletet tartottak és el­határozták, hogy az állatkiviteli rend­szeren gyökeres változtatást követelnek az illetékes tényezőktől, mert a leg­újabban életbeléptetett rendszer elfo­gadhatatlan, a gyakorlatban kivihetet­len. Beadványukban háromféle módo­zatot is proponálnak a kifogásolt kon­strukció helyett. Elsősorban azt ajánlják, alapíttassék egy szindikátus, amely nemcsak ki­zárólagosságot nyer a németország fe­lé irányuló fehérárú export lebonyolítá­sára, hanem kötelezően vállalja is ennek az üzletnek a tényleges lebonyo­lítását. Tehát kötelezi magát arra, hogy az eddigi gyakorlattól eltérően a meg­állapított mennyiséget a meghatározott határidőre csakugyan le is szállítja. Ebbe a szindikátusba minden szakma­beli iparos és kereskedő bekapcsolód­hassok. Másodsorban az érdekeltség azt kí­vánja, ha a fenti javaslatot a döntésre hivatott tényezők elfogadni nem vol­nának hajlandók, tartassák fenn a régi rendszer azzal, hogy a németországi­ kivitel aránya az után az export után igazodjék, amelyet az igénylő más, nemes valutájú, a forgalom tekinteté­ben szabad országokkal lebonyolítanak.. A részesedés ilyetén szabályozására már történt ígéret, de az eddig nem teljesült tökéletesen. Ha a szóbanforgó két javaslat közül egyiket sem fogadnák el, az érdekeltek belenyugodnának abba, hogy a Külke­reskedelmi Hivatal által kidolgozott új rendet léptessék életbe, de kérik, hogy a kereskedelem létesítse az árra vonat­

Next