Magyar Kereskedők Lapja, 1938. január-november (58. évfolyam, 1-26. szám)
1938-01-22 / 1-2. szám
Politikai, kereskedelmi, ipari, közgazdasági,vállalkozási és szállítási közlöny. Megjelenik hetenkint a „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJA" rendes melléklettel együtt Aapisolta: KORMOS ALFRÉD ELŐFIZETÉSI DÍJ: A „VÁLLALKOZÓK ÉS IPAROSOK LAPJÁÉVAL EGYÜTT NEGYEDÉVRE 8 PENGŐ, FÉLÉVRE 12 PENGŐ EGÉSZ ÉVRE 24 PENGŐ. — MAGYAR KIRÁLYI POSTATAKARÉKPÉNZTÁRI SZÁMLA *4339. Felelős szerkesztő : FODOR MIKLÓS SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. BUDAPEST, V. KERÜLET, ZRÍNYI UTCA 1. SZÁM. SOROZATOS TELEFON: *18—19—39. SÜRGÖNY CÍM: FODOR ZRÍNYI U. 1. Akik a kereskedjeslen dolgoznak Az idei évben lesz az Eucharisztikus Világkongresszus, amely ünnepies alkalomból több százezer embert várnak a világ minden részéből Budapestre. Nemzeti ünnepi év lesz egyébként is az 1938-iki, mert Szent István magyar király emlékének hódolunk, társadalmi és felekezeti különbség nélkül, mindannyian, magyarok. Amikor ezt akettős jelentőséget előrebocsátjuk és hangsúlyozzuk, azért »<■«..... mert abc- jár,' hogy röviden olyan hangok jelentkeznek, amelyek el szeretnék hitetni, mintha lelkiismeretlen spekuláció tervszerűen szervezné a drágaságot és hogy Budapesten a legközelebbi hónapokban, de főleg májusban, a drágaság fojtogatni fogja a fővárosi lakosságot. A székesfőváros egyik legutóbbi ülésén már el is hangzott ilyen értelemben az első interpelláció. ’Szendi Károly polgármester azonban a bűn volt és megfelelő felvilágosítást nyújtott. Nem hitte el, hogy „bűnös, alkalmi kalmárok felvásárolják a nélkülözhetetlen élelmi cikkeket.“. Világos, hogy ez a beállítás a kereskedők ellen irányul, a kereskedelmet igyekszik diszkreditálni. Pedig a magyar kereskedő nem szolgált rá erre a gyanúsításra. Szolidsága, pontossága, lelkiismeretessége, ötletessége egyaránt a világ első kereskedőinek sorába helyezi. A magyar kereskedő most is, mint mindig meg fogja állni a helyét. Amikor a kongresszusra érkező óriási tömegek zavartalan ellátásának a terve felmerül, ne engedjék az illetékesek ezt a kérdést is szélsőséges intrikáknak kiszolgáltatni, hanem liberális intézkedésekkel tegyék lehetővé ennek a fontos kérdésnek a megoldását. Kipróbált kereskedőkre van szüksége a magyar piacnak, akik ezt a nem mindennapi feladatot simán tudják lebonyolítani. A szélsőséges agitáció csak zavarokat idézhet elő. Vi irányszai a gyárak PBg£B8 Ifi—IWllHTi 3—MBB M——B3——————i iixletpolitikájában Visssza leéll állítani a nagyteereskedő jelleget, még mielőtt a detailt kereskedője áldozatul esnek a nagyáruházaknak ! A Magyar Textilgyárosok Országa- Egyesületének elnöki tanácsa hetek óta *v • •» ’’ v’i ' válságainak megvitatása, céljából sok gondot okoz az érdekeltségnek, hogy a textilgyárak némelyike aránytalanul nagy készlettel rendelkezik. Ezzel szembens kereskedelmi forgalom nem mutat javulást A Textilgyárosok Országos Egyesülete az üzemredukció lehetőségével kénytelen számolni. Több gyárnak a közelmúltban már végre is hajtott kisebb arányú redukciót. Ez a helyzet az egyezmények revíziójának kérdését provokálja. Mindenekelőtt a két igen fontos tömegcikkre vonatkozó egyezmény időszerű. Nevezetesen a műselyem, krepdesin és a mísselyem marokénra vonatkozó megállapodás. Az 1937-iki év utolsó négy hetében a vonatkozó egyezmény feltételeit ideiglenesen felfüggesztették, amennyiben közös elhatározással megszabták, hogy melyik gyár hány méter árut helyezhet el A gyárak éltek is ezzel és amint értesülünk, a részükre engedélyezett ..keretet száz százalékig kimerítették. Meg kell jegyeznünk, hogy erőltették az eladásokat, meglehetősen kedvező hiteleket ajánlottak fel, sőt az egyezményes árszintből is pár százalékot leírtak. Most aztán a gyárak arra gondolnak nem volna-e helyesebb, ha a vonatkozó egyezményt az új év elejénsem léptetnék életbe, annál kevésbé, mert két gyáros szerint a kartelre vonatkozó megállapodások tulajdonképpen nincsenek is érvényben. A Textilgyárosok Országos Egyesülete azt az álláspontot vallja, hogy lehetőleg minden egyes szakmában fent kell tartani a már meglévő egyezményeket, mert különben, könnyen, megtörténhet, hogy a legélesebb versenybe fognak az érdekelt gyárak. Hogy ez mennyire így van, bizonyítja az a körülmény is, hogy a külön szövetségbe tömörült kis textilüzemek vezetői kapcsolatot kerestek a .. .lugyarc.. o: Ország.«« Egy esatetévé» Elpanaszolták, hogy a nehéz helyzet miatt súlyos napok elé néznek. Attól tartanak, hogy nemcsak kisebb, hanem nagyobb kereskedelmi cégek is fizetésképtelenné lesznek,és kényszer egyességük során sok millió pengő árut dobnak a piacra. Mivel túlnyomólag ,50 százalékos kvótaegyességet kötnek, 15—20, esetleg még több százalékkal olcsóbban kínálhatják a kérdéses textilárakat, mint maguk a gyárak. Aközép és kisüzemek, valamint a nagy gyárak közt tulajdonképpen nincsenek éles ellentétek, s amik vannak, azokat át lehetne hidalni. Azonbana megoldás mégserfi olyan egyszerű, mert a kisgyárak azt kérték, hogy a nagyok hozzanak áldozatot, ne pedig ők, más szóval hogy a meglévő egyezmények keretében szabályozzák úgy a termelést, mint az eladást. Ez a szabályozás tulajdonnképpen azt jelentené, hogy szűkítsék az üzemi keretüket, korlátozzák az eladásokat és tartsák a meglévő árszintet. Minderre a feltételre azonban a nagy gyárak alig vállalkozhatnak, mert ki tudja, hogya kereskedelmi forgalom nem zsugorodik-e méginkább öszszébb? A nagygyárak egyébként érdekes és merőben újszerű módszert alkalmaznak egyes igen nagy hitelezőkkel szemben. Abból indulnak ki, hogy ezek a megalapozott vállalkozások csakis amiatt kerültek most bajba, mert az 1937-iki év valamennyi szezonja igen kellemetlen meglepetéssel szolgált. Például szeptember— október és november hónapokban úgyszólván a harmada, vagy a negyede érvényesült az 1936. évi hasonló időszaki forgalomnak. Ez okozta aztán, hogy olyan kereskedelmi, cégek, amelyeknek a vagyonát fél millióra, sőt jóval többre lékelték a múlt évben a hitelezők, 10-20 ezer pengős váltóikat nem tudták beváltani. 1. Erre a hitelező gyárosok maguk vállalkoztak, hogy ezeket a váltódifferenciákat kifizetik. Tudunk olyan esetekről, amidőn az egyik kereskedelmi társas cégnek 60.000 pengős lejárt váltóit rendezték a gyárak. De olyan esetekről is tudunk, amidőn, nemcsak egy, hanem két évi moratóriumot adtak! Most az a kérdés, hogy ez az irányzat erőre kap-e és ha igen, hová vezet? Mert annyi bizonyos, hogy ha gyors fizetésképtelenséget sikerül így- több esetben elkerülni, mi fog akkor történni, ha a kereskedelmi forgalom a legközelebbi szezonokban, sem javul. De van az éremnek egy másik oldala is. Az a vélemény, hogy a közép és kiskereskedők százait áldozatul fogják dobni. A legutóbbi két hónapban, hír szerint, közel 8000 váltót óvatottak meg és ezek főleg kiskereskedők váltói voltak. A legutóbbi két hónap óta egyébként ijesztően megnőtt a kiskereskedők inzolvenciája.. Abban az esetben pedig, ha a nagyhitelezők csakis a nagyadósok mentésére gondolnak, akkor a helyzet feltűnő és kellemetlen aránytalanságot fog mutatni akiscégek hátrányára. A Magyar Kereskedők Lapjának munkatársa erről az igen fontos kérdésről behatóan tárgyalt az egyik nagy textilgyár ügyvezető igazgatójával, aki a jelenséget elismerve, többek közt a következő magyarázattal szolgált: —■ Belátom, hogy máris sokkal komplikáltabb az ügy, mint pár héttel ezelőtt képzeltük, amidőn ezt az akciót elkezdtük. A feltevés ugyanis abból indult ki, hogy az új esztendő elejétől kezdve az általános gazdasági helyzet biztatóbb jelenséget fog hozni és így adva lesz a sima kibontakozás. Arra alapítottuk számításainkat, hogy a magyar gazda abba a