Magyar Kisebbség, 2013 (18. évfolyam, 1. szám)

2013/1­4 MAGYAR, KISEBBSÉG NEMZETPOLITIKAI SZEMLE INTÉZMÉNYVÉDELEM ÉS ÁLLAM­­BIZTONSÁGI ELLENŐRZÉS „Az 1968 utáni Romániában azonban (és korántsem csak az erdélyi ma­gyarok körében) érdekes hibridizáció megy végbe az értékeiben mélyen konzervatív népi mozgalom és az »új« szocialista elitek között. Mikó Imre, aki »első« - 1944 előtti - életében aktív alakítója volt az erdélyi magyar társadalompolitikának és közgondolkodásnak, 1968 után egyszemélyben köti össze a romániai magyar kisebbség különböző generációs csoportjait. Tekintélye, kiállása és a bizalmas ügyekben való páratlan jártassága egy­fajta etalont képez a szocializmusban felnőtt elitek számára. Az 1970-es években ez a küldetéstudat képes felülírni a korábban meghatározó szár­mazási, politikai, vallási, szocializációs határvonalakat. Az erdélyi magyar értelmiség nagy közös projektje nem más, mint a mindennapi valóság örök­­ségesítése. A sorra megjelenő visszaemlékező alkotás (regény, tanulmány, dokumentumfilm, szobor, népművészeti tárgy) nem pusztán a múltba való menekülést jelenti. Inkább arra emlékezteti a célközönséget, az erdélyi magyar kultúrafogyasztót, hogy ennek a népcsoportnak akkor lesz jövője, ha múltjára is büszke lehet. Ezzel határokat termel (vagy újratermel), azaz nemzetiesíti az etnikai közösséget.” STEFANO BOTTONI: NÉPSZOLGÁLAT ÉS TÚLÉLÉS. MIKÓ IMRE ÉS A ROMÁN ÁLLAMBIZTONSÁG, 1948-1971 ÚJ SOROZAT XVIII. ÉVFOLYAM ■ 2013/1. (67.) SZÁM - KOLOZSVÁR

Next