Magyar Kisebbség, 2014 (19. évfolyam, 1. szám)

MAGYAR­­ KISEBBSÉG Nemzetpolitikai Szemle ÖTVEN HÓNAP ÉSZAK-ERDÉLYBEN: A HORTHY-RENDSZER INTEGRÁLÓ KÉSZSÉGÉNEK PRÓBÁJA (1940-1944) ■ „A Szent István-i eszme lényegét Teleki a következőképpen foglalta ösz­­sze: »mindenféle olyan jogot, amely az állam egységét nem sérti, [...] megadunk mindenkinek«. Az államhűségért és a magyarság kárpát-me­dencei vezető szerepének elismeréséért cserébe tehát bizonyos nyelvi, kulturális jogokat biztosítottak a nemzetiségek számára. Soha nem ha­tározták meg azonban pontosan ennek mibenlétét, illetve az is gondot jelentett, hogy az egyes nemzetiségi személyek megítélésében azok két világháború közötti, magyarokkal szembeni magatartása volt a mérvadó. [...] A látszólag nagyvonalú és engedékeny politika csupán a nemzeti­ségpolitika keretét vagy inkább politikai kommunikációját biztosította, a gyakorlatban a magyar kormány nemzetiségpolitikája a magyarságpoliti­kát jelentette, az észak-erdélyi magyar lakosság minden téren való erősí­tését. [...] A magyar kormányra vonatkozóan a bécsi döntés a románok egyenlő állampolgárként való kezelését mondta ki, azonban az egyenlő állapot eléréséhez a magyarokat előbb fel kellett hozni a románok 1940- es szintjére (ebből egyenesen következik, hogy a románoktól vélt vagy valós előjogokat kell elvenni a magyarok javára). [...] a bécsi döntést a magyar kormány a trianoni béke jóvátételeként értelmezte, egy olyan nemzetközi egyezményként, amit mindkét fél - beleértve a románt is - elfogadott, s ami felhatalmazza a magyar kormányt, hogy a magyar lakosságot ért súlyosabb sérelmeket „részben reparálja”, akár a román lakosság kárára is.” SÁRÁNDI TAMÁS Nemzetiségpolitikák mérlege ÚJ SOROZAT • XIX. ÉVFOLYAM 2014/1. (71.) SZÁM • KOLOZSVÁR

Next