Magyar Kisebbség, 2016 (21. évfolyam, 2. szám)

MAGYAR , KISEBBSÉG Nemzetpolitikai Szemle NYELVSZABADSÁG ÉS NYELVHASZNÁLAT A GYAKORLATBAN ■ „Egy adott államban a domináns nyelvet beszélők anyanyelv használatához való joga a hivatalos nyelv státusban ölt testet, ami azt jelenti, hogy nyelvi jogaik nem fogalmazódnak meg kifejezett formában, hanem implicit nyelvi jogok. (...) [A]z implicit nyelvi jogok indokolják az emberi és állampolgári jogegyenlőség közvetítő elve révén a nyelvi kisebbségek nyelvi jogait. (...) A kisebbségek nyelvi jogai heteronóm, és optimális esetben autonóm jel­legűek. Egyrészt az egyes, mindenkit megillető, általános emberi jogok lényegéből, diszkrimináció-mentes élvezetéből következnek, tehát emberi részjogok, másrészt, kizárólag a nyelvi kisebbséghez tartozó személyeket megillető, külön megfogalmazott kisebbségi többletjogok is.­­A többletjo­gok fogalmával kapcsolatban hozzá kell tennem, hogy a kisebbségi jogok nem azért többletjogok, mert materiális értelemben többletjogot adnak, hiszen nem adnak, csak a többséget megillető implicit jogokat garantálják, hanem azért, mert végrehajtásuk az állam részéről többlet erőfeszítést - kisebbségi nyelvi infrastruktúrát - igényel. Ebben az értelemben az emberi részjogok is többletjogok. Ugyanakkor a kisebbségeknek, mint a többséggel egyenlő módon adózóknak jár ez az infrastruktúra.­ Az egyes kisebbségi nyelvi jogok mind a két csoportba beletartoznak.” KARDOS GÁBOR Nyelvi jogok, európai megoldások? ÚJ SOROZAT • XXI. ÉVFOLYAM 2016/2. (80.) SZÁM • KOLOZSVÁR

Next