Magyar Konyha, 1982 (6. évfolyam, 1-4. szám)
1982-05-01 / 2. szám
AiÍ z ember áll a szülőháza előtt és meglepődve veszi tudomásul, hogy az emlékezete becsapja. Ahogyan a cserepek egymáshoz simulnak a tetőn, ahogyan a csatorna végigkúszik a földszintes ház oldalán, ahogyan a gesztenyefák lombjai között a nap utat keres a csipkefüggönyös ablakok felé — e képek olyan élesen és tisztán éltek bennem, hogy elképzelni sem tudtam: a látvány más is lehet. Az első pillanatban megindultság helyett homályos idegenséget éreztem a Gesztenyesor 47. sz. ház előtt. Más ez a ház; az utca zaja sem olyan szűrt és puha, amiként az emlékeimben élt. Még az árnyékok is keményebbek, mint régen. Igaz, hosszú évtizedek óta nem jártam itt, és hosszú évtizedek választanak el a gyermekkortól is. De egyszer csak a kaputól balra, a második ablak függönye mintha meglebbenne: innen hajolt ki anyám annak idején, hogy fiait ebédelni hívja. És egyszerre minden a régi! Az utca is a régi arcát mutatja. Gyönyörű, sudár asszony tárja ki az ablakot — még a hangját is hallom! Hangsúlyait, beszédének lassú muzsikáját, és máris dallamfoszlányok úsznak a levegőben, valaki pötyögtet egy zongorán, beúszik a közeli templom harangjának zúgása, a konyhában Zseni, a szakácsnő dudorászik, az ebédlőben pedig megcsörrennek az evőeszközök anyám kezében: rögtön ebédelünk! Fényes Szabolcs: EDE/. Al Wilffl FŐZIK Bihari család volt a miénk: apám foglalkozása szerint földmérő mérnök, lelkében literátus ember. Egy asztalnál üldögélt Ady Endrével a Bémer téri kávéházban, kedvtelésből a líra pehelykönnyű ágát mívelte, nótaszövegeket írogatott. „Gyere velem akáclombos falumba’’ — dúdolták városszerte. Apai nagyapám, Fényes Endre a városi közigazgatásban dolgozott, anyai nagyapám pedig képviselő volt. Így érthető, hogy — bár a polgári családok életét élték — nem akartak belőlem mindenáron jogászt nevelni. Engedték, hogy kacérkodjam a zongorával, és szüleim azt is megbocsátották, hogy — a zenei tanulmányokban elmerülvén — a premontrei gimnázium mindaddig kitűnő tanulója alig elégséges bizonyítvánnyal szégyenkezzék előttük. De