Magyar Könyv-Ház 1. (Posony, 1783)
10. Könyv. Condamin Orenok tájáról
sormond amin. ioi már csak falukká változtak. Azon utazásom merő erdőben, és szüntelen való esőben méné véghez. Esik ott n. hónapig, ’s néha 12-ig is minden nap. Azért akár mint fed ezzé jószágát az utazó , megromlik. p. 225. Borja nevű helységbe érkezvén Marannon ( avagy Amazon vize mellett) magamat új világban találtam. A’ hol emberi minden társaságon kívül merő édes vizű tenger, tó, öszve folyó vizek , véghetetlen erdők labirintus módjára találkoznak. A’ hová léptem, a’ földet a’ sűrű nyöretény miatt látni nem lehetett. Itt a’ kőnek hire sem hallatik. p. 227. Noha Amerika különbféle szokásu emberekből áll, bizonyos tulajdonságokban még is, ha jól reájok vigyáz az utazó, megegyeznek. Mindnyájan mintegy érzékenység nélkül valók ; a’ mi vagy az belső indulatoknak némü némü állapotától, vagy a’ nagy ostobaságtól függ. ( mindazáltal vettük észre bennek a’ gyűlölködést, disznó szerelmet, tunyaságát, ez mind ros’ indulat) Nagy ehetők, félekenyek, és gyávák, mig az ital őket fel nem háborítja. Kerülik a’ dolgot, betsületre , jó névre, és hírre éppen semmit se vigyáznak, arról nem gondolnak. Jövendőre számot nem tartanak.A’Mek- G 3 szi-Szüntelen való eső. Édes vizű tenger.