Magyar Könyv-Ház 1. (Posony, 1783)

10. Könyv. Condamin Orenok tájáról

sormond am­in. ioi már csak falukká változtak. Azon uta­­zásom merő erdőben, és szüntelen va­ló esőben méné véghez. Esik ott n. hónapig, ’s néha 12-ig­ is minden nap. Azért akár mint fed ezzé jószágát az utazó , meg­romlik. p. 225. Borja nevű helységbe ér­kezvén Marannon ( avagy Amazon vi­ze mellett) magamat új világban talál­tam. A’ hol emberi minden társaságon kívül merő édes vizű tenger, tó, ösz­­ve folyó vizek , véghetetlen erdők la­birintus módjára találkoznak. A’ ho­vá léptem, a’ földet a’ sűrű nyöre­­tény miatt látni nem lehetett. Itt a’ kőnek hire sem hallatik. p. 227. Noha Amerika különbféle szokásu emberekből áll, bizonyos tu­lajdonságokban még­ is, ha jól reájok vigyáz az utazó, meg­egyeznek. Mind­nyájan mintegy érzékenység nélkül va­lók ; a’ mi vagy az belső indulatoknak némü némü állapotától, vagy a’ nagy ostobaságtól függ. ( mindazáltal vettük észre bennek a’ gyűlölködést, disznó szerelmet, tunyaságát, ez mind ros­’ indulat) Nagy ehetők, félekenyek, és gyávák, mig az ital őket fel­ nem há­borítja. Kerülik a’ dolgot, betsü­let­­re , jó névre, és hírre éppen sem­mit se vigyáznak, arról nem gondolnak. Jö­vendőre számot nem tartanak.­­A’Mek- G 3 szi-Szüntelen való eső. Édes vizű tenger.

Next