Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
47. Könyv. N. N. A' kisdednek jó baráttya avagy a' nevelésröl
Nevetésről. 119 tetszett; csak az ételekről, kontyokról, föketökről tudtak beszélgetni, örültem, hogy haza siethettem. Vatsora után Dram Atyám, ’s Asszony Anyám Könyvet olvastatott; de az ötsém már akkor aluvék. Imádkoztam, lefeküdtem. Ám a’ napi Könyv kisded képe. 46. Jőve Filoteknos, és kérdénk: miért törülgetné könyvező szemeit. Le iile, ’s igy beszélte : Elé találék szegény, de tisztán öltözött leányzót: palatk a’ kezében, szemei a’ földön, jajgatta , könyveze. Kérdém miért? Ímé úgymond, szegény Szüleim egy garas árú olajért küldöttek ; ’s a’ gáláit elvesztettem. Rosz hir ez, mondám: ’s a’ zsebembe nyúlván, egy garast nyújték néki. Messzire elballagván tőle, kiáltást hallék utánnam : Uram , Uram! vissza nézek , ’s hát az emlitett leányzó ugrálva szalad vala utánnam. Felkiált: megvan a’ garasom , ahol az Uret vissza hoztam. Köszönöm igen szépen. Öszve tsapván a’ kezeimet, ’s akmélkodva mondám : betsülettel telyes leányzó vajmi helyén, ’s romlás nélkül kell lenni meg a’ szivednek ! ihol egy forint betsületes magad viseléséért. Maradgy álhatatos a’ jóban, és megáld az Isten. A’ jó leányzó reám bámászkodván reszketni Hé kez-Tanító beszéd.