Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)

47. Könyv. N. N. A' kisdednek jó baráttya avagy a' nevelésröl

Nevetésről. 119 tetszett; csak az ételekről, kontyok­­ról, fö­ketökről tudtak beszélgetni, örültem, hogy haza siethettem. Va­­tsora után Dram Atyám, ’s As­szony Anyám Könyvet olvastatott; de az ö­­tsém­ már akkor aluvék. Imádkoztam, le­feküdtem. Ám a’ napi Könyv kis­ded képe. 46. Jőve Filoteknos, és kérdénk: miért törülgetné könyvező szemeit. Le­ iile, ’s igy beszélte : Elé­ találék szegény, de tisztán öltözött leányzót: palat­k a’ kezében, szemei a’ földön, jajgatta , köny­veze. Kérdém miért­? Ímé úgymond, szegény Szüleim egy garas árú olajért küldöttek ; ’s a’ gá­láit el­vesztettem. Rosz hir ez, mon­dám: ’s a’ zsebembe nyúlván, egy garast nyújték néki. Mes­szire el­ballagván tőle, kiáltást hallék utánnam : Uram­ , Uram! vis­sza nézek , ’s hát az em­­litett leányzó ugrálva szalad vala után­nam. Fel­kiált: meg­van a’ garasom , ahol az Uret vis­sza hoztam. Köszö­­nöm igen szépen. Öszve tsapván a’ kezeimet, ’s akm­élkodva mondám : be­­tsülettel te­lyes leányzó­ vajmi helyén, ’s romlás nélkül kell lenni meg a’ szivednek ! ihol egy forint betsületes magad viseléséért. Maradgy álhatatos a’ jóban, és meg­áld az Isten. A’ jó leányzó reám bámászkodván reszketni H­é kez-Tanító beszéd.

Next