Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
76. Könyv. Niebuhr Arabiai utazása
372 LXXVI. Könyv, akét téjjel. Hamar hozzánk gyülekeze, 10, 12 Scheeh« Úgy fekszik, ha előtt mindenik egymást Scheehnek hitta , az csak annyit teszen, mint a’ Városiaknál Uram, vagy Kegyelmed. Mindnyájoknak kissé tétetett fel, és egy ürni vágattatott le az ebédre. Sátorokban laknak , asztalok a földre terített gyékény, és a’ tál alá téritett kerekes bor , edenyék a’ tzinnel bévont réz. Se kerek, se kalanok. A’ gabonát kézi malommal törik. A’ kenyerek vagy vas táblán sült lepény, vagy hamuba ’s párásba tisztán sült cipó , pogátsa: mindennapi legjobb eledelek az ilyen étel. Az útra tehát lisztet szoktak vinni. Midiin a’ pusztán írásokat hiába keresgéltem, betalálok menni egy hitván sátorhoz. Ott az én Kalauz érdekem házas-társa , és húga gabonát örlöttek, ’s kenyeret sütöttek, el nem bújtak, arczájokat se fedezték bé, ajándékul gumit mutattak bé, talán vagy ajándékot vártak , vagy nem szokás a’ jövevényt ajándék nélkül fogadni. Láttam a’ Schech fiatskáját. Az már tudta, hogy engem az Attya kisér a’ pusztában. Sokáig beszélgettem véle, ’s tsudáltam foganatos bátorsága maga viselését; noha hozzám hasonló embert nem látott, ’s én még akkor Arabul nem igen