Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)

76. Könyv. Niebuhr Arabiai utazása

372 LXXVI. Könyv, akét téjjel. Hamar hozzánk gyüleke­­ze, 10, 12 Scheeh« Úgy fekszik, ha­ e­lőtt mindenik egymást Scheehnek hit­ta , az csak annyit teszen, mint a’ Városiaknál Uram, vagy Kegyelmed. Mindnyájoknak kissé tétetett­­ fel, és egy ürni vágattatott­ le az ebédre. Sá­torokban laknak , asztalok a­ földre te­rített gyékény, és a’ tál alá téritett kerekes bor , ede­nyék a’ tzinnel bé­­vont réz. Se kerek, se kalanok. A’ gabonát kézi malommal törik. A’ ke­nyerek vagy vas táblán sült lepény, vagy hamuba ’s párásba tisztán sült c­ipó , pogátsa: mindennapi leg­jobb eledelek az i­lyen étel. Az útra te­hát lisztet szoktak vinni. Midiin a’ pusztán írásokat hiába keresgéltem, be­találok menni egy hitván sátorhoz. Ott az én Kalauz érd­ek­em házas-tár­­sa , és húga gabonát örlöttek, ’s ke­nyeret sütöttek, el nem bújtak, arczá­­jokat se fedezték­ bé, ajándékul gumit mutattak­ bé, talán vagy ajándékot vár­tak , vagy nem szokás a’ jövevényt ajándék nélkül fogadni. Láttam a’ Schech fiatskáját. Az már tudta, hogy engem az Attya kisér a’ pusztában. Sokáig beszélgettem véle, ’s tsudál­­tam foganatos bátorsága maga viselé­­sét; noha hozzám hasonló embert nem látott, ’s én még akkor Arabul nem igen

Next