Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
61. Könyv. Galeottus Mátyás Király mondásiról 's a' t.
Gabot. Mátyás Kir. 245 377. Mátyás K. a’ tsevegésre felébredett, midőn pedig a’ Várakat viná, ’s a’ fal-verő szerteámok durrognának, úgy hogy rengene a’ föld is, jó izűen aluvék. Az legfőképpen Szerviában, midőn Sebest, (Szabáts, vagy Szeverin) Várát viná, ’s megvenné, tapasztaltatott. 378. Mondá némelly nem tudatlan ember a’ Királyhoz; a’ szolgálat jó barátokat, az igazság gyülölséget szerez. A’ Király erre: Minden ember természet szerént tudni kíván; úgymond ama trölcselkedő. Az igazon kivül semmit se tudunk ; teint azonnali bizonysága szerént. Az igazság tehát az emberi természethez illik. A’ mit a’ játék, vagy költemény-íróknál a’ szolgák, szolgálók mondanak, nem kell helyes közmondásoknak tartani. Amaz elpirúlt, ’s vette étere , hogy a’ nagy elmék nem a’ szolgálaton , ’s hizelkedésen , hanem az igazságon kapnak. 379. Új etetendő napján ajándékot szoktak a’ Magyarok osztogatni. Az udvarban szokás szerént elé hozá ki ki szolgálatjának jelét, és eszközét. A’ siposok sippal, a’ trombitások trombitával, a’ szakátsok fazékakkal, egyebek egyéb eszközzel állattalnak elé. A’ Király a’ fazékba, trom* Q. 3 bita-Mátyás Kálma: Hizelkedés.