Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)

227. Könyv. Borri Kotzintzináról

B­O­R R I. 56- hoz. A’ szavak csak nem változta­tásnál maradnak, a’ ragaszték szó műk, mostani, ’s jövendő időre, yagy egyébre mutat, p, o, ez a’ szó. Ao, ha a’ személy mutatója hozzá tétetik, én, is­, ö, maga raeg-maradván min­dent ki­végez: mintha mondanám én kó, te ká , ö kó. Nékem vagyon, né­ked vagyon, néki vagyon, meg­ ma­­rad akkor­ is, mikor a’ múlt, mostani, vagy a’ jövendő időre határoztatik. Fél esztendeig úgy meg tanulám, hogy már Szó­val­ó nélkül beszélgethettem; de a’ te­lyes meg­ tanulásra négy esz­­tendő sem sok. A’ vitézségben ditsö embereknek nem faluk, hanem bizor­nyos számu szolgák ajándékoztatok. Ezek Uroknak adóznak , ’s nem a’ Királynak. Az illyen Urak nem Grófi vagy más titulust, hanem illyetént vi­­selnek. p. o. Ez öt száz embern­ Úri ember. A’vétkek keményen meg­bün­­tettetnek. Az házasság-törő az ele­fánt lábajt eleibe kötve vettetik. Az azt öszve töri , tapodja. Az Atya­­fiság egymáshoz nem házasodik. 50. Algyuval, puskával, vizen szárazon , sokszor visják ellenségeket. tto. ezer embert egy parancsolatra ki­állít fegyveres­en a’ Király, mihelyest akarja. Fegyveres száz hajót­ is kön­nyen elé­parancsol. Ott nem a’ rab N n­­ evez. A‘ vitéz­ség jutás m­a.

Next