Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
284. Könyv. N. N. A' kisdedek jó barátja
Kittien táncolók. so CCLXXXIV. Kö N íz v. , ♦ gyógyitó-szer, Orvos-olaj árulok: tré-fásan nevettető jövevények. Megszállamlik Károly fiam, ’s mondá: beve-tődtem illy helyre én is egykor; de lilén Őrizz, hogy másodszor oda ki- svánkozzam : volt a’ nép aljában ne- * vétség ; röhögtek , kurjogattak ; de í sém, ez nem szép dolog, se nem mind tisztaságra vezérlő szavakból állott a’ mulatság. Tovább menvén láttunk az ajtó felé felfüggesztett egy nagy képét. Azon le-valának irva a’ kötélen tántzolók, ugrók , ’s több a’ félek * mesterség-üzök. Károly fiam azonnal felkiáltott, hogy fele sem igaz annak, a’ mit ott ígérnek, hogy valaki az orrán hordozza az hegyes törését, lehetetlen , ’s igy továbbá. Mondám erre : miért volnának az ilyen mester-ségek lehetetlenek ? Nem nagyot veszítünk, ha megcsalatkozunk is ; nosiz* sza ballagjunk bé. Bementünk, ’s az első tekintet* re elbámultak. Volt a’ ki a’ kötélen tánczolt, ugrált, mint a’ lapos földön. Volt, a’ ki a’ feltartott pallóit általugrá, más egy legény orrán, homlokán, fogán tartván a’ pallóit, tánczolt, firgett, forgott. ’S igy továbbá. Kimenvén , kérdém Károly fiamat : ha hiszi-e már, a’ miről elébb kételkedett, látván, mit vihet a mester-