Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)

284. Könyv. N. N. A' kisdedek jó barátja

Kittien tánc­olók. so CCLXXXIV. K­ö N íz v. , ♦ gyógyitó-szer, Orvos-olaj árulok: tré-­­­fásan nevettető jövevények. Meg­szál­­lamlik Károly fiam, ’s mondá: be­ve-­­­tődtem illy helyre én­ is egykor; de­­ lilén Őrizz, hogy másodszor oda ki- s­vánkozzam­ : volt a’ nép a­ljában ne- * vétség ; röhögtek , kurjogattak ; de í sém, ez nem szép dolog, se nem mind tisztaságra vezérlő szavakból állott a’­­ mulatság. Tovább menvén láttunk az­­ ajtó felé fel­függesztett egy nagy ké­­­­pét. Azon le-valának irva a’ kötélen tántzolók, ugrók , ’s több a’ félek * mesterség-üzök. Károly fiam azonnal­ fel­kiáltott, hogy fele sem igaz annak, a’ mit ott ígérnek, hogy valaki az orrán hordozza az hegyes tör­ését, lehetetlen , ’s igy továbbá. Mondám erre : miért volnának az i­lyen mester-­­ségek lehetetlenek ? Nem nagyot veszí­tü­nk, ha meg­csalatkozunk­ is ; nosiz* sza ballagjunk­ bé. Be­mentünk, ’s az első tekintet*­ re el­bámultak. Volt a’ ki a’ kötélen tánczolt, ugrált, mint a’ lapos földön. Volt, a’ ki a’ fel­tartott pallóit által­­ugrá, más egy legény orrán, homlo­kán, fogán tartván a’ pallóit, tánczolt, firgett, forgott. ’S igy továbbá. Ki­­­menvén , kérdém Károly fia­mat : ha hiszi-e már, a’ miről elébb kételkedett, látván, mit vihet a­ me­ster-

Next