Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
312. Könyv. Azonnak Folytatása
Maurokordátus. Belgrád vissza-véretik. passarovitzi békesség. 420 CCCXII. Könyv, bort foglalá el Bosniában. Dettíni Maurokordátust az óráságnak Vajdáját az Oláhok kérésére , be-ütvén , elfogá, és Szebenbe vitte rabságra. Kevés nap múlva elé-jött Bukerest Városába a’ Töröktől küldetvén az Oláh Országi Vajdaságra Maurokordátusnak testvére; ’s Bétsi engedelemmel illy alku lett. Valákhia Aluta vizéig legyen a’ Császáré. . . Ur. 1717-dikében Belgrádot viván Eugenius körös-körül bekeríttetett a Töröktől, rémült erre az hirre Európa. Vékony János Rákótzinak néhai embere volt a’ ki szabadulásra az első segítség. Vékony a Vezértől, levéllel kétszer küldetvén Belgrádba Pálfi Jánoshoz vitte a’ leveleket. Végtére Velünk maradván halálos két sebbe esett a Város alatt. (Litt. Autogr. Zonation. a Carolo VI. an. 1725.) A’levelekből értetett, hogy a’Török egyszerre akarja táborunkat mind az Várból mind 21 Sátor-várból víni. Tudván ezt tehát Eugenius, Augusztus 15. napjára kirendeli a’ viadalt. A Vezér elszaladott, Belgrád feladta magát. (p. 444.) Ur. 1718-dikában Passzarovitzba (Duna, és Morava vize közt) az Hollandus és Anglus elküldik békéltető embereiket: a’ Császár Gróf Virmondra.