Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)

310. Könyv. Azonnak Folytatása

Török Történetet. 367 ütközött ; ott esett­ el ugyan Lajos Szaba­djai Herc­eg Eugenius testvé­­re, és Arenberg Tamás, az Aresbho­­ti Herc­eg vér szerint való atyjafia; de ez még mind tűrhető volt, már Bécs Városa kezd vala rettegni. Ad­dig untatták Leopold Császárt, hogy Lintzbe kellett vala magát venni. ’S jobb időre tartani, de midőn útnak indúlt, sok gyalázatos szidalmazást hallott; hasonló káromkodás érte Esz­­terházi Pált­ is, Nádor Ispánt, ki ő Felségét soha el­ nem hagyta ; ’s tu­lajdon költségével tizen­öt ezer fegy­veres Magyart állított a’ Töröknek, ’s Tökölinek ellene. Két nap alatt Bétset hatvan ezer ember hagyta­ el, a’ mind mondjuk. Olly tolakodással, hogy a’ szekerek, marhák az uttzák, és kapuk közt sokakat el­gázolnának. Sokan magokat az Ostriai , és Stájer hegyek közé rejték; de a’ Tatárok minden felé nyargalván, az embere­ket a’ kutyákkal kerestetik­ fel ; és igy fel­találtatván, sok százan vesz­­ték életeket , vagy rabokká lettek. Csak Osbria, és Stájer Ország hely­ségeiből négy száz ezer rabot szedett az ellenség. Győr, és T­et­ius hegy közt minden helység égett; égett Béts körül­ is minden; csak a’ Tsászá­­ri kerteknek, ’s mulató helyeknek en­ge-bétsi készület. Esterházi Nádor lip A’Tat­r a’ kutyákkal Rabok. Égetés puszitás

Next