Magyar Könyv-Ház 13. (Pest, 1800)
Némelly nevezetes emberekröl. IX-dik Betü-rend
331 EMBEREKRŐL, mondván, ki ment a’gyűlésből; tum verbo , tum facto indicans , quam ea res fibi accidisiet ingrata. Anton de Escobar & Mendorae. s. J. de S. script, fiilo & obscuritate in append. 6. Menoch. SIEYES. Lásd az előbbi Szakaszokban. Urunk’ 1798-ban, róla mint Pruszsziai Követről az hirdettetett, hogy Sieyes Berlinben nem ágaskodhatik addig , a’ meddig kívánta. A’ nagyok közül többen gyűlölik , mint az elötte vólt Caillardot, a’ tudósok közül sokan tsapnák hozzá magokat ; de félnek a’ vezérlőknek igen vigyázó szemeitől. Az Elsiumi író a’ Berlini tudósíttásból így ír volt Sieyesról: A* Polgár Sieyes minálunk tsendes magányosságban éldegél: maga viselete együgyű; kevés ember láttagattya meg: észre vettük, hogy a’ Nemzeti három szinü bokrétáját mindenkor a’ zsebébe rejti, valahányszor ki járúl az útszakra. Er scheint mehr ein Schwärmerischer und affectirter Jeletaphysicher, als ein Statsman, oder Geschichter negotiateur zu seyn. Az ő Respublikája’ új esztendejét ünnepelvén, így ivott az egésségéért. Éllyen a’ Prussziai Király, és Királyné, örökös a’ barátság a’ Frantzia Respublika, és a’ Prussziai fő Uraság között. — Egyszerre Május végén 1799- ben hire jutott, hogy Sieyes Franczia Polgár (néhai Abbé) Berlinben Sr. Követ, az öt számuak között Párisi Directorrá, választatott; mintha mondanám : a’ Pentár*