Magyar Könyvszemle, 1918 (26. új évfolyam, 1-4. szám)

1. ÉRTEKEZÉSEK, ÖNÁLLÓ KÖZLEMÉNYEK - DR. BAROS GYULA. Arany, Petőfi és a ponyvairodalom 154

ARANY, PETŐFI ÉS A PONYVAIRODALOM. I. A néplelket alakító tényezők között igen jelentős helyet fog­lalnak el a képzeletre hatók. A biblián s az élőszó­ közvetítette izgalmakon kívül fontos szerep jutott e tekintetben már a múlt­ban is azoknak a többnyire kezdetleges alkotásoknak, melyeket bizonyos külső körülmények alapján összefoglaló elnevezéssel ponyvairodalmi műveknek szokás nevezni. Újabban a könyvkeres­kedelem és a hírlapírás elevensége folytán, mióta a nép látó­határa is tágult, az efajta munkák tán kevésbbé kelendők, de azért még mindig nagy mennyiségben készülnek és fogynak s így be­folyásuk is kétségkívül számottevő. Ez a körülmény teszi indo­kolttá az érdeklődést abban az irányban, hogy mi közük van ezeknek az «igaz» és «tündéries» történeteknek, históriáknak, ver­seknek, mulattató elbeszéléseknek stb. a magasabb értelemben vett irodalomhoz. Köztudomású, hogy régebben, értve a XVI—XVII. századot, a különbség a kettő között nem olyan nagy; a szépirodalom java része egybeesik a vásári ponyván árultakkal. Később meg­változik a helyzet s a XVIII. század második felétől kezdve tárgy, hang, felfogás, nyelv és forma tekintetében külön úton halad a műveltebb olvas­ókra számító irodalom attól, amely a szorosabb értelemben vett nép legegyszerűbb fiait veszi figyelembe. A XIX. század közepének költő lángelméi a nemzet nagy összességétől is hozzáférhető művészettel tudták magukat kife­jezni s hogy műveik mégsem, vagy csak elvétve jutnak a nép közé, annak egyik fő oka a kiadók rövidlátása és akadékoskodása, minek következtében aránylag drágán kerültek forgalomba a szóbajöhető munkák. E miatt az újabbkori ponyvairodalmat szinte

Next